Az új narratívában Izrael lett az elnyomó, a palesztinok pedig az áldozatok. A nyugati baloldal jelentős része, amely addig pozitívan tekintett a cionizmusra, Izrael ellen fordult.
Október 7-én az Izraeli Védelmi Erők még harcolt a határ menti településeket megtámadó terroristákkal, amikor a Harvard Egyetem egyik diákszervezete kiadott egy nyilatkozatot, amelyet másik harminchárom is aláírt. „Teljes mértékben az izraeli rezsimet tartjuk felelősnek minden kibontakozó erőszakért” – írták a világ egyik legprominensebb egyetemének diákjai. Lawrence H. Summers, az egyetem korábbi elnöke az X-en lelkiismeretlennek nevezte a nyilatkozatot. „Csaknem ötvenéves Harvard-tagságom alatt még soha nem voltam annyira kiábrándult és elidegenedett, mint ma” – írta. A szervezetek nevét később eltávolították a levélről arra hivatkozva, hogy aggódnak a biztonságukért. Másfél héttel a nyilatkozat után újabb akciót hajtottak végre az elit felsőoktatási intézményben. A Harvard Undergraduate Palestine Solidarity Committee nevű diákszervezet, amely az eredeti nyilatkozatot is megfogalmazta, több száz fős „die-int” szervezett az udvaron. Az ilyen demonstráció azt jelenti, hogy a diákok magukat halottnak tettetve lefeküdnek a földre. A tüntetésen megjelentek az izraeli állam elpusztítását követelő „a folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz” feliratok is. A diákszervezetek Izraelt népirtással és apartheiddel vádolták.
Megjelentek az izraeli állam elpusztítását követelő »a folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz« feliratok”
Nem a Harvard volt az egyetlen egyetem, amelynek diáksága Izraellel szemben nyilvánult meg. A The Cooper Union nevű New York-i magánegyetemen a zsidó diákok a könyvtárban bújtak el a palesztinpárti tüntetők elől, akik aztán az ajtót kezdték verni. Az egyik zsidó diák a New York Postnak elmondta: „Amikor dörömbölni kezdtek az ajtón, a szívem hevesen vert. Sírtam. Ha az ajtók nem lettek volna bezárva, nem tudom, mi történt volna.” A George Washington Egyetemen október 24-én egy csoport diák az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) gyilkosait ünnepelte, és kivetítette az iskola könyvtárának a falára, hogy „Dicsőség a mártíroknak”. A támadás utáni három hétben ehhez hasonló esetek százairól számolt be az amerikai sajtó. A jelenetek ismerősek voltak, azonban sokakat megdöbbentett, hogy alig néhány nappal a Hamasz mészárlása után azonnal Izrael ellen fordultak ezek az emberek.
Az előző évtizedekben a baloldali és progresszív ideológiák egyre sebesebb folyamként kitörtek az egyetemek falai közül, és elárasztottak minden fontosabb amerikai intézményt. Az abortusz pártolása, a rasszizmus felszámolása és egyéb hagyományos progresszív célok mellett egy elsőre kakukktojásnak látszó ügy is a progresszívok zászlajára lett tűzve. Az előző évek nagy tüntetésein, kezdve a női menetektől a George Floyd halála utáni zavargásokig, rendszeresen felbukkant a tömegben a palesztin zászló.
New York-i egyetemista lány a világ Izraeltől való „megtisztítását” követeli október 25-én. Fotó: AFP / NurPhoto / Gordon Donovan
A nyugati baloldal Izrael-ellenes aktivizmusa nem új jelenség, visszanyúlik 1967-re, a hatnapos háború idejére, amikor Izrael legyőzte a szomszédos arab nemzeteket. Egészen addig Izraelt tekintették Dávidnak és az arab nemzeteket Góliátnak a konfliktusban. Alan Dershowitz azt írja Izrael védelmében című könyvében: 1967-ig az arab országok nyíltan el akarták pusztítani a zsidó államot, és nem követeltek államiságot a palesztinoknak, a zsidó állam győzelmével azonban kiderült, hogy erős, és nem tudják elpusztítani, ennek következtében megváltozott a narratíva, s a nyolcvanas évekre az arab–izraeli konfliktus palesztin–izraeli konfliktussá alakult. Palesztin terrorcselekmények történtek, majd jött a nyugati országok által szorgalmazott békefolyamat. Az új narratívában Izrael lett az elnyomó és a palesztinok az áldozatok. A nyugati baloldal jelentős része, amely addig pozitívan tekintett a cionizmusra, Izrael ellen fordult. Ahogy Dershowitz is írja: az egyik leggyakoribb vád Izrael ellen – különösen akadémiai körökben – az, hogy gyarmatosító, és a palesztinok valójában csak a dekolonizáció ellen harcolnak. Dershowitz úgy véli, hogy a 19. század végén és a 20. század elején érkező közép- és kelet-európai telepeseket nehezen lehetne egy gyarmatosító birodalom megbízottjainak tekinteni, éppoly kevéssé a holokauszt után érkező európai zsidóságot vagy az arab országokból menekülő zsidók százezreit.
Az első jelentősebb palesztinpárti csoportok a kilencvenes években bukkantak fel az amerikai egyetemeken. A 2000-es években pedig megjelentek az Izrael bojkottját követelő mozgalmak is. A zsidó szervezetek húsz éve azt hangoztatják, hogy eluralkodott az egyetemeken az Izrael-ellenesség, amely nem az izraeli kormányzat vagy a hadsereg kritikáját jelenti. Dershowitz a könyvében azt állítja, hogy elfogadja az Izraellel szembeni kritikát, az Izrael-ellenes aktivizmus azonban már nem nevezhető kritikának.
„A középkorban a zsidókat a vallásuk miatt gyűlölték. A 19–20. században a fajuk miatt. Ma, amikor már nem szokás a vallásuk vagy a fajuk miatt gyűlölni az embereket, az államuk miatt gyűlölik őket. Az ok változik, de a gyűlölet ugyanaz marad. Az anticionizmus az új antiszemitizmus” – állította Jonathan Sacks 2020-ban elhunyt brit rabbi 2013-ban az American Israel Public Affairs Committee nevű washingtoni lobbiszervezet rendezvényén.
Matti Friedman, az Associated Press korábbi izraeli tudósítója a Tablet magazinban írt esszéjében 2020-ban azt írta, hogy a woke ideológiának nevezett nézetrendszer „ősmintája” az Izrael-ellenesség. „Izrael már korán célpontja volt a társadalmi igazságosságért küzdő mozgalom híveinek” – fogalmazott. Friedman 2006-ban Jeruzsálemben dolgozott tudósítóként, és bevallása szerint azt figyelte meg, hogy az újságírás Izrael-ellenes aktivizmussá alakul. Azt állítja, hogy a tudósítók mitológiát gyártottak, amelyben az iszlamista terrorral szemben elnézőnek kell lenni, s azt sugallták, Izrael önfenntartási törekvései jogtalanok vagy egyenesen gonoszak. „Az izraeli történet egyedülálló ereje abban rejlik, hogy az új gondolatrendszer központi kérdését – a fehér nyugati hatalom egyenlőtlenségét a nem fehér harmadik világbeli ártatlansággal szemben – egy olyan környezetre vetíti ki, amely már tele van vallási rezonanciával” – fogalmazott. Hozzátette: Izraelre gyakorlatilag rávetítették a progresszív értelmezést, egy komplikált konfliktus résztvevőit áldozat és elnyomó kategóriákba osztották.
Tömegek vonják kétségbe vagy magyarázzák ki a Hamasz terrorját”
A baloldal tehát rátelepedett az ügyre, s így történhetett, hogy 2023 októberében New York utcáin a baloldalra tolódott egyetemeken képzett amerikai fiatalok letépkedték a terroristák által elrabolt gyerekek kiragasztott fotóit, vagy hogy női ruhába öltözött férfiak hirdették Palesztina felszabadítását. Az internetes fórumokon tömegek vonják kétségbe vagy magyarázzák ki a Hamasz terrorját.
Sokan, akik eddig támogatták a progresszív mozgalmakat, megdöbbentek a nyílt Izrael-ellenességen. Bari Weiss, a The New York Times korábbi újságírója a Triggernometry nevű podcastben elmondta: csak annak örül, hogy a támadás utáni szörnyű héten mindenki megmutatta a valódi arcát. „Ezek az emberek komolyan gondolták, amikor dekolonizációról beszéltek. Azt mondogatják, hogy tessék, így néz ki a dekolonizáció.” Weiss felháborítónak tartja, hogy az amerikai elit egyetemek, amelyeknek állandóan volt mondanivalójuk az olyan témákról, mint az abortusz, Ukrajna vagy George Floyd, most, amikor zsidók meggyilkolásáról van szó, hirtelen felfedezték az intézményi neutralitás erényét.
Yuval Noah Harari progresszív izraeli filozófus is felszólalt, s aláírt egy levelet, amely kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a globális baloldal „közönyösen szemléli zsidó civilek lemészárlását”. A tüntetéseken megjelentek a szokásos vádak: apartheid, genocídium és gyarmatosítás, a különbség a korábbi hasonló demonstrációkhoz képest az, hogy közvetlenül egy több mint ezer izraeli civil halálával járó terrortámadás után került rájuk sor. A filozófus kijelentette: lehullt a lepel azokról, akik eddig Izrael elleni jogos kritikaként aposztrofálták az „Izrael elleni gyűlöletet”, már nem tudnak e mögé rejtőzni.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
