KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kérjük, támogassa a magyarok emberi jogaiért küzdő Nemzeti Jogvédő Szolgálatot (njsz.hu) a személyi jövedelemadója 1%-ával!

Adószám: 19334684-1-05

Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Magyar Peti!

Amikor Te a templomból kijövő magyar keresztény embereket gyalázod, semmivel sem vagy különb azoknál az ócska, proli suhancoknál, akikről az alábbi visszaemlékező cikkem szól… Olyan mélyre süllyedtél kisfiam, amilyen mélyen a magyar történelemben Cohen Béla, Szamuely és Rosenfeld Mátyás voltak, és akikre, mint a legaljasabb, szemét gazemberekre emlékezünk… Olvasd el a cikket és szórj hamut a fejedre… Bár azt sem érdemes. Ahol kommunisták voltak a felmenők, ott ilyenek az utódok…

Május volt. 1962 májusa. Az alkonyat vöröses fénye beragyogta Buda kedvelt ligetét, a Mechwart-parkot. Gyermekek játszottak a homokozóban, a budai hölgyek pedig a padokon ülve, kötögetve beszélgettek, miközben a készülő zokniról, sapkáról vagy pulóverről fel-felpillantottak a homokozó felé, ügyelendő az apróságokra. Mindig volt valami jó téma, amit egész délután lehetett boncolgatni… de a témát az anyukák összetétele határozott meg. Ha nem csak a leánykori ismerősök, a régi barátnőkoszorú volt a téren, akkor legfőképpen a Fény utcai piac, az időjárás vagy a Marczibányi téri iskola került szóba. Ha viszont a régi barátnők trécseltek csupán gyermekeik mellett, akkor a politika, a kommunistázás és minden fájdalom előjött, amelyet a vörös, moszkovita diktatúra okozott a budai családoknak.

Az is téma volt olykor, hogy Budán, a tiltás ellenére, két pap még mindig reverendában jár.

Az egyik, a János kórház hajlott hátú, picike, Liszt-frizurás és nagyon öreg lelkésze dr. Korének József (1891-1993) volt, aki foltozott reverendában, kopott kabátban, s valamikor talán az 1900-as évek elején, még felvidéki tábori lelkész korában ajándékba kapott táskával rótta Buda utcáit, folyamatosan betegeket látogatott, mert a kórházakban ezt a tevékenységet akkortájt tiltották. A Széll Kálmán téren sokan sportot űztünk abból, hogy meglátván az öreg reverendás tisztelendőt, jó hangosan ráköszöntünk egy nagy „Laudeturral”… aminek épp olyan hangos és áldással járó „In aeternum” lett a „következménye”. Amolyan tüntetés volt ez a kommunista diktatúrában, a megmaradt arisztokrata és budai polgári fiatalok körében. Valami varázsa is volt ennek a „Laudetur”-os tüntetésnek. Valami olyasmi, amelybe nem köthetett bele a hatalom, de amely mégis markánsan kifejezte a múlthoz, a keresztény magyar szellemiséghez való ragaszkodást. Az igazi élményt az adta, ha még egy rendőr, vagy valami közismert ócska besúgó is volt a közelben, akiknek ilyenkor vörös lett a fejük a tehetetlen dühtől. Hiszen ők legszívesebben az összes kereszténnyel és „kizsákmányolóval” végeztek volna… Mert ők ilyenek. A kommunista eszme alapján, náluk a gyilkolás természetes hatalmi eszköz. (Ma is hallunk tőlük effélét.)…

Ez is érdekelheti:  Bosznia-Hercegovina felfüggesztette egyik diplomáciai egyezményét Magyarországgal

A másik pap, aki reverendát viselt akkoriban, a Fő utcai görög katolikus parochus volt. Szikár, de kissé már meghajlott termete egyébként is elütött az átlagtól, nagy karimájú fekete kalapjával, méltóságteljes tartásával és a reverenda viselésével sokszor kihívta maga ellen a moszkoviták haragját.

Most is határozott léptekkel tűnt fel az idős görög pap, s az egytől-egyig római katolikus fiatal anyukák nagy „Dícsértessék”-kel köszöntötték. Ő mosolyogva válaszolt, s áldásra emelte a kezét. Majd tovatűnt. Lépéseinek ritmusa az ikonok előtt énekelt ősi zsoltárok sokszólamú, Istent dicsérő könnyedségét idézte… mindig dúdolt valami csodaszép dallamot. Mint egy angyal, úgy libbent el a fiatalasszonyok előtt.

Messzebbről rosszarcú proli-fiúk lesték az öreg papot.

Amikor a vöröslő alkonyat beragyogta a Margit körút macskaköveit, s a tizennyolcas villamos csikorogva vette a Ganz utca előtti kanyart… épp elköszöntek egymástól az anyukák a játszótéren… Az egyik édesanya a Mechwart-ligetből a ferencesekhez igyekezett kisfiával májusi litániára. A kisfiú is szerette azt az éneket, amelyet csak májusban – akkoriban még minden délután – elénekeltek a litánia végén… „Néked ajánljuk Szűz Anyánk”… Azon az úton indult el kisfiával, a kolostor és a bérház közötti széles lépcsőn, amelyen az imént még a görög katolikus tisztelendő úr lépkedett…

A kisfiú elengedte édesanyja kezét, hiszen autóforgalom ebben az időben még a Margit körúton (akkor – a kommunista – Mártírok útjának nevezték) sem nagyon volt, nemhogy a Mechwart-liget aszfaltozott parkolójában. A hosszú lépcsősor jobboldalán nagy bérházak kapualjai, a másik oldalon a ferencesek klastromának öreg falai voltak, s vannak ma is.  A lépcsősor alján Juliska néni, a mindenki által szeretett virágárus cigány nénike bódéja állt… ám ott, most valami történhetett, mert furcsa hangfoszlányok hallatszottak lentről, és a megszokottnál több ácsorgó ember állt a bódé mellett.

A kisfiú anyukája rosszat sejtett, ezért ölbe kapta a gyermeket, s egy pillanat alatt ő is a virágos bódé mellett termett. A kép, amely eléjük tárult jellemző volt arra a korra, a reakció viszont annál kevésbé.

Ez is érdekelheti:  Moszkva reagált arra, hogy az EU újabb orosz hírügynökségeket tiltott be

Az idős szikár pap a járda közepén állt, fejéről a kalap a földre került, táskája tőle nem messze, szintén a földön. Kezét összekulcsolva, szótlanul várta mi következhet még. Úgy állt ott, mint a Colosseumban azok a keresztények, akiket az éhes oroszlánok elé vetettek a rómaiak… Körülötte a korábban rá leselkedő proli-fiúk ugráltak, meg-megütve az öregembert, kalapját és táskáját odább-odébb rugdalva. S trágár hangoskodásban élték ki ostoba, de minden bizonnyal nem a saját kútfejükből kipattanó őrjöngésüket.

A kisfiú édesanyjának sem kellett több. A némán, megbotránkozva álló, és szólni, cselekedni nem merő ember között letette fiát, s hangos szóval lépett elő Juliska néni bódéja mögül: – „Ezt tanuljátok ti a KISZ-ben? Ilyen ócska viselkedésre nevelnek benneteket? Nem szégyellitek magatokat? Öregembert verni dicsőség?   Nem volt még elég az áldozatokból? Ez jellemző rátok! Takarodjatok innen, mert nem állok jót magamért, ócska suhancok”…

A „suhancok” egy pillanatra megálltak, de a Margit körúton is megállt a levegő, mert ilyet és így aligha hallott 1956 óta a vén Buda. Ahelyett, hogy a munkásőrgyerekek tovább gúnyolódtak volna, meglátva a többi ember feléjük tett lépéseit, egy szempillantás alatt elfutottak az Európa Étterem felé.

A fiatalasszony felszedte a földről az öreg pap kalapját, táskáját, fiát kézen fogta, s a görög katolikus tisztelendő urat bekísérte a ferences klastrom portájára, ahonnan egy csapat megtermett ministráns kísérte Fő utcai templomába a vén parochust, aki nem volt más, mint dr. Sztankay András –, Sztankay Istvánnak, a nemzet színészének az édesapja… A fiatal anyuka pedig, az én Édesanyám volt…

Stoffán György

Nemzeti NaplóNemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul

  1. Ahol kommunisták voltak a felmenők, ott ilyenek az utódok… „””Május volt. 1962 májusa. :::” Igen én általános iskola 4. Osztályos tanulója voltam 1962-BEN… Stoffán úr volt akkor :
    Stoffán György (Budapest, 1958. január 16. –) író, újságíró, egyháztörténet-kutató. Én 1952.ben születtem – Akkor Ő 4 éves volt 1962-ben – bizony, mire tud vissza emlékezni politikailag egy 4 éves – úgy semmire, de félelmét elmondhatja, mint ahogy én is 1956-ban a szabadságharcunknak hitt történésekor tömegesen menekültek a magyarok, Ausztria felé – és bizony apám éjszakára befogadott egy csoportot – KOCKÁZTATOTT – HÁT PERSZE ÉLETÉVEL ÉS A CSALÁD ÉLETÉVEL JÁTSZOTT! EZ IS ÉLET SZERENCSÉM pedig sírva s sírva kérte édesanyám, és nagymamám, nehogy beengedje őket…– NEM JELENTETTE SENKI UM A rákősi HATÓSÁGNAK AKKOR!!!!????

    Péter Magyar HIRDETI: 17.ÓRÁJA – GÉPEM 2024. 05. 12. 14:11 MUTAT id. Kiss László – elmegyek valahova is , minek, meg nem is tudok – illetve tudok, nem tudd újdolgokat nekem már mondani!!!!????
    rspdotnoSe68hilc1u75a5h8hlót39.m8a5ac251305cfac 0l8865t574tl •
    Zala megye, érkezünk. Mindenkit szeretettel várunk.
    2024.05.13. hétfő
    9:00 Zalakaros – Korzó Rendezvény tér
    11:00 Zalaszentgrót – Szent István tér (VMK előtti tér)
    12:30 Hévíz – Park utca 2.
    15:15 Keszthely – Bringázz Péterrel! Közösségi balatonparti biciklizés (megtekintjük a NER által megszerzett értékes helyi ingatlanokat), Gyülekező: Energia tér
    17:00 Keszthely – Balaton Part, móló bejárata
    20:00 Zalaegerszeg – Dísz tér
    2024.05.14. kedd
    9:00 Pacsa – Petőfi Sándor szobor Deák Ferenc utca 3.
    10:15 Söjtör – Deák Ferenc utca 154. – Deák Ferenc szülőháza
    11:45 Csesztreg – Művelődési ház előtt
    13:45 Lenti – Rendezvénytér
    15:30 Páka – Focipálya mellett, Béke út 8.
    16:45 Letenye – Szabadság tér 20.
    19:00 Nagykanizsa – Erzsébet tér
    Május 15-16-án Somogy megye következik.
    ui.: köszi Tóni a képet
    ____________________________________________ a vonal amit nem léphetsz át…
    Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul
    2024.05.12. stb. –megj:…..amikor utalta egyik írásomban a jogerős Pálnak becézett TV- műsora nem ezt vártam én sem Petikétől????!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük