KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul

Magyar Peti!

Amikor Te a templomból kijövő magyar keresztény embereket gyalázod, semmivel sem vagy különb azoknál az ócska, proli suhancoknál, akikről az alábbi visszaemlékező cikkem szól… Olyan mélyre süllyedtél kisfiam, amilyen mélyen a magyar történelemben Cohen Béla, Szamuely és Rosenfeld Mátyás voltak, és akikre, mint a legaljasabb, szemét gazemberekre emlékezünk… Olvasd el a cikket és szórj hamut a fejedre… Bár azt sem érdemes. Ahol kommunisták voltak a felmenők, ott ilyenek az utódok…

Május volt. 1962 májusa. Az alkonyat vöröses fénye beragyogta Buda kedvelt ligetét, a Mechwart-parkot. Gyermekek játszottak a homokozóban, a budai hölgyek pedig a padokon ülve, kötögetve beszélgettek, miközben a készülő zokniról, sapkáról vagy pulóverről fel-felpillantottak a homokozó felé, ügyelendő az apróságokra. Mindig volt valami jó téma, amit egész délután lehetett boncolgatni… de a témát az anyukák összetétele határozott meg. Ha nem csak a leánykori ismerősök, a régi barátnőkoszorú volt a téren, akkor legfőképpen a Fény utcai piac, az időjárás vagy a Marczibányi téri iskola került szóba. Ha viszont a régi barátnők trécseltek csupán gyermekeik mellett, akkor a politika, a kommunistázás és minden fájdalom előjött, amelyet a vörös, moszkovita diktatúra okozott a budai családoknak.

Az is téma volt olykor, hogy Budán, a tiltás ellenére, két pap még mindig reverendában jár.

Az egyik, a János kórház hajlott hátú, picike, Liszt-frizurás és nagyon öreg lelkésze dr. Korének József (1891-1993) volt, aki foltozott reverendában, kopott kabátban, s valamikor talán az 1900-as évek elején, még felvidéki tábori lelkész korában ajándékba kapott táskával rótta Buda utcáit, folyamatosan betegeket látogatott, mert a kórházakban ezt a tevékenységet akkortájt tiltották. A Széll Kálmán téren sokan sportot űztünk abból, hogy meglátván az öreg reverendás tisztelendőt, jó hangosan ráköszöntünk egy nagy „Laudeturral”… aminek épp olyan hangos és áldással járó „In aeternum” lett a „következménye”. Amolyan tüntetés volt ez a kommunista diktatúrában, a megmaradt arisztokrata és budai polgári fiatalok körében. Valami varázsa is volt ennek a „Laudetur”-os tüntetésnek. Valami olyasmi, amelybe nem köthetett bele a hatalom, de amely mégis markánsan kifejezte a múlthoz, a keresztény magyar szellemiséghez való ragaszkodást. Az igazi élményt az adta, ha még egy rendőr, vagy valami közismert ócska besúgó is volt a közelben, akiknek ilyenkor vörös lett a fejük a tehetetlen dühtől. Hiszen ők legszívesebben az összes kereszténnyel és „kizsákmányolóval” végeztek volna… Mert ők ilyenek. A kommunista eszme alapján, náluk a gyilkolás természetes hatalmi eszköz. (Ma is hallunk tőlük effélét.)…

Ez is érdekelheti:  Felmérés: megháromszorozódott azon ukránok száma, akik a békéért területi engedményeket tennének Moszkvának

A másik pap, aki reverendát viselt akkoriban, a Fő utcai görög katolikus parochus volt. Szikár, de kissé már meghajlott termete egyébként is elütött az átlagtól, nagy karimájú fekete kalapjával, méltóságteljes tartásával és a reverenda viselésével sokszor kihívta maga ellen a moszkoviták haragját.

Most is határozott léptekkel tűnt fel az idős görög pap, s az egytől-egyig római katolikus fiatal anyukák nagy „Dícsértessék”-kel köszöntötték. Ő mosolyogva válaszolt, s áldásra emelte a kezét. Majd tovatűnt. Lépéseinek ritmusa az ikonok előtt énekelt ősi zsoltárok sokszólamú, Istent dicsérő könnyedségét idézte… mindig dúdolt valami csodaszép dallamot. Mint egy angyal, úgy libbent el a fiatalasszonyok előtt.

Messzebbről rosszarcú proli-fiúk lesték az öreg papot.

Amikor a vöröslő alkonyat beragyogta a Margit körút macskaköveit, s a tizennyolcas villamos csikorogva vette a Ganz utca előtti kanyart… épp elköszöntek egymástól az anyukák a játszótéren… Az egyik édesanya a Mechwart-ligetből a ferencesekhez igyekezett kisfiával májusi litániára. A kisfiú is szerette azt az éneket, amelyet csak májusban – akkoriban még minden délután – elénekeltek a litánia végén… „Néked ajánljuk Szűz Anyánk”… Azon az úton indult el kisfiával, a kolostor és a bérház közötti széles lépcsőn, amelyen az imént még a görög katolikus tisztelendő úr lépkedett…

A kisfiú elengedte édesanyja kezét, hiszen autóforgalom ebben az időben még a Margit körúton (akkor – a kommunista – Mártírok útjának nevezték) sem nagyon volt, nemhogy a Mechwart-liget aszfaltozott parkolójában. A hosszú lépcsősor jobboldalán nagy bérházak kapualjai, a másik oldalon a ferencesek klastromának öreg falai voltak, s vannak ma is.  A lépcsősor alján Juliska néni, a mindenki által szeretett virágárus cigány nénike bódéja állt… ám ott, most valami történhetett, mert furcsa hangfoszlányok hallatszottak lentről, és a megszokottnál több ácsorgó ember állt a bódé mellett.

A kisfiú anyukája rosszat sejtett, ezért ölbe kapta a gyermeket, s egy pillanat alatt ő is a virágos bódé mellett termett. A kép, amely eléjük tárult jellemző volt arra a korra, a reakció viszont annál kevésbé.

Ez is érdekelheti:  A renitens holland igazságügyi miniszter Budapestre jön, de ugyanazt a nótát fújja

Az idős szikár pap a járda közepén állt, fejéről a kalap a földre került, táskája tőle nem messze, szintén a földön. Kezét összekulcsolva, szótlanul várta mi következhet még. Úgy állt ott, mint a Colosseumban azok a keresztények, akiket az éhes oroszlánok elé vetettek a rómaiak… Körülötte a korábban rá leselkedő proli-fiúk ugráltak, meg-megütve az öregembert, kalapját és táskáját odább-odébb rugdalva. S trágár hangoskodásban élték ki ostoba, de minden bizonnyal nem a saját kútfejükből kipattanó őrjöngésüket.

A kisfiú édesanyjának sem kellett több. A némán, megbotránkozva álló, és szólni, cselekedni nem merő ember között letette fiát, s hangos szóval lépett elő Juliska néni bódéja mögül: – „Ezt tanuljátok ti a KISZ-ben? Ilyen ócska viselkedésre nevelnek benneteket? Nem szégyellitek magatokat? Öregembert verni dicsőség?   Nem volt még elég az áldozatokból? Ez jellemző rátok! Takarodjatok innen, mert nem állok jót magamért, ócska suhancok”…

A „suhancok” egy pillanatra megálltak, de a Margit körúton is megállt a levegő, mert ilyet és így aligha hallott 1956 óta a vén Buda. Ahelyett, hogy a munkásőrgyerekek tovább gúnyolódtak volna, meglátva a többi ember feléjük tett lépéseit, egy szempillantás alatt elfutottak az Európa Étterem felé.

A fiatalasszony felszedte a földről az öreg pap kalapját, táskáját, fiát kézen fogta, s a görög katolikus tisztelendő urat bekísérte a ferences klastrom portájára, ahonnan egy csapat megtermett ministráns kísérte Fő utcai templomába a vén parochust, aki nem volt más, mint dr. Sztankay András –, Sztankay Istvánnak, a nemzet színészének az édesapja… A fiatal anyuka pedig, az én Édesanyám volt…

Stoffán György

Nemzeti NaplóNemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul

  1. Ahol kommunisták voltak a felmenők, ott ilyenek az utódok… „””Május volt. 1962 májusa. :::” Igen én általános iskola 4. Osztályos tanulója voltam 1962-BEN… Stoffán úr volt akkor :
    Stoffán György (Budapest, 1958. január 16. –) író, újságíró, egyháztörténet-kutató. Én 1952.ben születtem – Akkor Ő 4 éves volt 1962-ben – bizony, mire tud vissza emlékezni politikailag egy 4 éves – úgy semmire, de félelmét elmondhatja, mint ahogy én is 1956-ban a szabadságharcunknak hitt történésekor tömegesen menekültek a magyarok, Ausztria felé – és bizony apám éjszakára befogadott egy csoportot – KOCKÁZTATOTT – HÁT PERSZE ÉLETÉVEL ÉS A CSALÁD ÉLETÉVEL JÁTSZOTT! EZ IS ÉLET SZERENCSÉM pedig sírva s sírva kérte édesanyám, és nagymamám, nehogy beengedje őket…– NEM JELENTETTE SENKI UM A rákősi HATÓSÁGNAK AKKOR!!!!????

    Péter Magyar HIRDETI: 17.ÓRÁJA – GÉPEM 2024. 05. 12. 14:11 MUTAT id. Kiss László – elmegyek valahova is , minek, meg nem is tudok – illetve tudok, nem tudd újdolgokat nekem már mondani!!!!????
    rspdotnoSe68hilc1u75a5h8hlót39.m8a5ac251305cfac 0l8865t574tl •
    Zala megye, érkezünk. Mindenkit szeretettel várunk.
    2024.05.13. hétfő
    9:00 Zalakaros – Korzó Rendezvény tér
    11:00 Zalaszentgrót – Szent István tér (VMK előtti tér)
    12:30 Hévíz – Park utca 2.
    15:15 Keszthely – Bringázz Péterrel! Közösségi balatonparti biciklizés (megtekintjük a NER által megszerzett értékes helyi ingatlanokat), Gyülekező: Energia tér
    17:00 Keszthely – Balaton Part, móló bejárata
    20:00 Zalaegerszeg – Dísz tér
    2024.05.14. kedd
    9:00 Pacsa – Petőfi Sándor szobor Deák Ferenc utca 3.
    10:15 Söjtör – Deák Ferenc utca 154. – Deák Ferenc szülőháza
    11:45 Csesztreg – Művelődési ház előtt
    13:45 Lenti – Rendezvénytér
    15:30 Páka – Focipálya mellett, Béke út 8.
    16:45 Letenye – Szabadság tér 20.
    19:00 Nagykanizsa – Erzsébet tér
    Május 15-16-án Somogy megye következik.
    ui.: köszi Tóni a képet
    ____________________________________________ a vonal amit nem léphetsz át…
    Papverés a Margit-körúton – A feltehetően beteg Magyar Petinek, tanulságul
    2024.05.12. stb. –megj:…..amikor utalta egyik írásomban a jogerős Pálnak becézett TV- műsora nem ezt vártam én sem Petikétől????!!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük