KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Fontos! Hírek Levédia krónikása Politikai elemzés Vélemény

Alapállásunk – avagy támad-e, vagy védekezik Oroszország?

Ez nagyon nem mindegy! Ez a kérdések kérdése.

Minden mostani hibánk – minden mostani bűnünk önmagunk, Európa, a világ ellen – ennek meg nem értéséből, szándékos félremagyarázásából ered. Ez az oka annak, ami erősen sántítóvá teszi az itt hallható fejtegetések gondolatmenetét.


 

Mert nézzük csak: történelmileg ki, mikor, merrefelé terjeszkedett. Bizony, mindig a Nyugat terjeszkedett Kelet felé.

És ezért egyáltalán nem véletlen, hogy az oroszok történelmileg úgy érzékelik: (Batu kán mongoljainak kivételével) mindig Nyugat felől támadták őket, mindig Nyugat felől akarták meghódítani őket. (Még akkor is – 1242-ben a német lovagrend -, amikor élet-halál harcukat vívták a mongolok ellen.

De nem ugyanígy jártunk mi is? Pont ugyanabban az évben? Amikor a hazatérő IV. Béla királyunk első dolga kellett legyen, hogy három elfoglalt nyugati megyénkből kiverje Frigyes osztrák herceget.)

Ennek történelmi oka van. Nyugaton hamarabb letelepedtek, megállapodtak. Kialakult a szokásjog: AZ ELSŐSZÜLÖTT FIÚ ÖRÖKÖLTE A BIRTOKOT. ÖCCSE (ÖCCSEI) HOPPON MARADTAK. Katonának, lovagnak kellett állniuk, hogy földet, megélhetést szerezzenek maguknak. Megkezdődött a lovagkor, a hódítások kora. Kelet felé, a “szűz” földek felé tudtak csak terjeszkedni. (Ilyen “szűz” földnek számítottunk mi is.) Még a XIX. században is úgy tartották, hogy Európa a Lajtánál végződik.

Így terjeszkedett a frank birodalom kelet felé – leigázva (és keresztény hitre térítve) az addig szabad germán törzseket. Amazok – immár német királyságként – a magyarok, a szláv népek földjeire ácsingóztak. II. András királyunk már a halicsi fejedelemséget hódítgatta.

Orosz történészek úgy tartják, hogy az angolszászoknak az oroszok iránti ellenszenve úgy a XVI. századtól eredeztethető. Miután 1480-ban Oroszország – megtagadva az Arany Hordának való adó további fizetését, lerázva magáról a mongol-tatár igát, önálló állammá kezdte szervezni magát és maga is terjeszkedni kezdett. A XVI. század közepére kijutott a Fehér-tengerhez, ahol 1552-ben megalapították Arhangelszk városát. Ez alighanem véget vetett annak a britek számára gyümölcsöző kereskedelemnek, amit amazok az ottani népekkel folytattak (bálnazsírért, fókabőrért). Európa keleti peremén felbukkant egy új, eladdig ismeretlen, titokzatos, hatalmas állam. Gátat szabva a további – mindaddig akadálytalan – keleti terjeszkedésnek. Aminek egyik eszköze a keleti ortodox (pravoszláv) vallás és egyház elleni harc.

A XVII. században két megalázó csapást is kénytelenek voltak elszenvedni a katolikus lengyelek az általuk mélyen lenézett, ortodox oroszoktól. Először 1612-ben, amikor kiverték őket Moszkvából. Másodszor 1654-ben, amikor a mai Ukrajna helyén élő kozákok, fellázadván ellenük, a moszkvai cár fennhatósága alá helyezték magukat.

(Az igazán fájó csapás, megaláztatás, persze, akkor érte a büszke, gőgös lengyeleket, amikor ez a lenézett, barbár Oroszország részt vett az ebek harmincadjára jutott országuk felosztásában).

Olyan állam, persze, hogy “Ukrajna”, soha korábban nem létezett. (Így, ellentétben a műsorban elhangzottakkal, nem lehetnek történelmi ellentétek Oroszország és Ukrajna között). 1654 után “KIS- OROSZORSZÁG” néven volt ismert a terület. Maguk az ukránok is úgy tartják, hogy a Kijevi RUSZ voltaképpen az első UKRÁN állam. ŐK AZ IGAZI OROSZOK. Akiket mások oroszoknak ismernek, azok türkökkel, FINNUGOROKKAL keveredett, elkorcsosult szlávok. Oroszországot pedig MOSZKOVIÁNAK kellene nevezni.

Kihasználva az 1917 novemberi oroszországi forradalom okozta zűrzavart, Kijevben megalakult a Legfelsőbb Rada. 1919-ben pedig kikiáltották az Ukrán Népköztársaságot. (Ennek a jelképe volt a mind az ukrán nacionalfasiszta szervezetek, mind a mai Ukrajna címerében szereplő háromágú szigony.)

1922-ben jött létre a Szovjetunió, benne pedig az UKRÁN SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG. Ellensúlyozandó annak paraszti-kispolgári jellegét, a szovjet vezetés úgy döntött, hogy hozzácsapja az orosz ipari proletariátus által lakott Donyec-medencét (Donbassz – a cári Oroszország legnagyobb iparvidéke), felszámolva az addig az Orosz Föderáción belül létező Donyeck – Krivoj Rog-i Népköztársaságot (annak fekete-kék-piros trikolórja ma a Donyecki Népköztársaság zászlaja).

A szovjet időkben Ukrajna területe a háromszorosára nőtt (összesen pedig, 1654 óta, a hétszeresére). Ukrajna része lett a Harkovtól Ogyesszáig húzódó, Nagy Katalin cárnő által alapított, egykori Novorosszija (Új-Oroszország) kormányzóság: ipar- és kikötővárosok hosszú sora: Mariupol, Nyikolajev, Ogyessza). Ehhez 1954-ben járult még az Oroszországtól átcsatolt Krím-félsziget is, a geostratégiai jelentőségű szevasztopoli haditengerészeti támaszponttal. Mert akié ez a Fekete-tengerbe mélyen benyúló félszigeten lévő támaszpont, az ellenőrizheti a Fekete-tengert.

Ez is érdekelheti:  Óriási a káosz, szabotázs az olimpia megnyitója előtt Párizsban

Ez utóbbi megszerzése volt a Nyugat (mindenekelőtt pedig az USA) fő célja Viktor Janukovics törvényes ukrán elnök megdöntésével. Az Egyesült Államok, 2009 és 2013 vége között 5 milliárd dollárt költött erre a célra. Ez nem volt magas ár azért, hogy az orosz flottát beszorítsák a Fekete-tenger egy távoli zugába, és ne engedjék kifutni a Földközi-tengerre. Ahol veszélyeztetné a Nyugat (mindenekelőtt az USA) monopol helyzetét.

Az Oroszország elleni áskálódások azóta tartanak, hogy az 1821 és 29 közötti törökellenes nemzeti felkelés idején Oroszország a szabadságharcukat vívó görögök segítségére sietett. Az orosz flottának a török fölötti győzelmei nagyban hozzájárultak Görögországnak a török uralom alóli felszabadulásához.

EZEK AZ OROSZELLENES GEOPOLITIKAI INTRIKÁK TETTÉK – és teszik mindmáig– PUSKAPOROS HORDÓVÁ A BALKÁNT IS.

Napjainkra mindinkább nyilvánvaló a NATO, az annak létrehozása körüli hazugság.

A NATO (Észak-Atlanti Szerződés Szervezete) elnevezéséhez az ötletet Roosevelt és Churchill 1941 augusztusi találkozója adta. A két angolszász vezető akkor abban állapodott meg, hogy fellépnek a náci Németországnak az észak-atlanti térség biztonságát fenyegető expanziójával szemben.

Nyolc évvel később, az új katonai tömb létrehozásához a fedőtörténet az volt, hogy az észak-atlanti térséget védelmezni kell AZ ÚJJÁÉLEDŐ NÉMET MILITARIZMUS OKOZTA FENYEGETÉSSEL szemben.

Itt persze lenne egy zavarba ejtő kérdésem: A MILITARIZMUS NÉMETORSZÁG MELYIK MEGSZÁLLÁSI ÖVEZETÉBEN ÉLEDT ÚJJÁ? Régen volt ifjúságom emlékei szerint A HÁROM NYUGATI MEGSZÁLLÁSI ÖVEZETBŐL ALAKULT NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN (NSZK).

Igen. Az NSZK első éveinek története tele volt olyan botrányokkal, hogy volt nácik tűnnek föl felelős állami posztokon. ÉLED ÚJJÁ A NÉMET MILITARIZMUS. (Ennek szatírája volt a két filmből álló kitűnő filmvígjáték a 60-as évek elején: “A spessarti fogadó” / “Kísértetkastély Spessartban” )

Mit is mondtak 1949-ben? A NATO célja a német militarizmus újjáéledése okozta veszély elhárítása AZ ÉSZAK-ATLANTI TÉRSÉGBEN.

Ehhez képest az észak-atlanti VÉDELMI szervezet tagja lett – Európa túlsó végén -, 1951-ben Görögország, a rákövetkező évben pedig örök vetélytársa, Törökország.

Ehhez képest az újjáéledő német militarizmus országa, az NSZK 1954-ben tagja lett az azóta megszűnt Nyugat-európai Uniónak, majd 1955-ben a NATO-nak is.

Megismétlődni látszott München, 1938: a német militarizmust megint Kelet felé terelik. Csak most már a Nyugattal, mint KATONAI SZÖVETSÉGESSEL a háta mögött.

Erre válaszul jött létre a Varsói Szerződés (Szervezete).

Nyugaton előszeretettel hazudják támadásnak azt, ha valaki védekezik. De nézzük, ki hazudik, és ki mond igazat.

Hazudni az hazudik, aki azt állította, hogy a NATO az újjáéledő német militarizmus kivédésére hivatott VÉDELMI SZERVEZET.

Amely aztán tagjai közé fogadta az újjáéledő német militarizmus országát. Ez a hazugság tehát pár év alatt lelepleződött.

Egy idő után azt kezdtük hallani, hogy a NATO a Nyugatot a kommunista terjeszkedéstől óvó, VÉDELMI SZERVEZET. Igen ám, de 1991-ben megszűnt mind a “kommunista” Szovjetunió, mind pedig az általa vezetett katonai tömb, a Varsói Szerződés. Az ellenség tehát eltűnt, de a NATO, “a védelmi szervezet” továbbra is él.

Ha nem szűnt meg, akkor valamiért TOVÁBBRA IS SZÜKSÉG VAN RÁ. Mi az a konkrét fenyegetés, ami miatt szükség van erre A “VÉDELMI SZERVEZETRE”? Milyen VÉDELMI SZERVEZET az, amit valamilyen ESETLEGES VESZÉLYRE tartogatnak azt követően is, hogy az a veszély, ami ellen eredetileg létrehozták, már megszűnt.

Erre csak egy magyarázat lehet. A NATO-t a Szovjetunió képében az önmagát a világ második szuperhatalmává, Amerika nem kívánatos konkurensévé kinőtt Oroszország ellen hozták létre, és tartották meg. A Szovjetunió elleni harc tehát a nem kommunista (antikommunista, keresztény-nemzeti) Oroszország ellen is folytatódott és folytatódik. Már csak azért is, minthogy valamivel csak meg kellett és meg kell indokolni, hogy miért nem oszlatták fel – a Varsói Szerződés után – a NATO-t is.

Ez is érdekelheti:  Szijjártó Péter: Szlovákia egyértelműen kiállt Magyarország, és a magyar miniszterelnök békemissziója mellett

Ha nincs feladat, csinálni kell. Ha nincs ellenség, kreálni kell. Kreáltak is. Előbb “Európa utolsó diktátorát”, az Oroszországgal hagyományosan baráti viszonyt ápoló Jugoszláviát (majd Szerbiát), és annak vezetőjét, Szlobodan Milosevicset. Miután velük végeztek, új célpont után néztek Ez volt a romlásból, Jelcin delíriumából ocsudo, magához térő Oroszország.

De már előtte is…

Mihail Gorbacsov amolyan második Nagy Péternek – a Nyugatra ablakot nyitó reformernek – képzelte magát. Hebehurgya intézkedéseivel azonban még azt is elrontotta, ami addig még valahogy működött. Amiből azt a következtetést vonta le, hogy a szocializmus életképtelen. Ezért megkezdte annak tudatos lebontását. Erre készülve sorra szabadult meg a Szovjetunió korábbi szövetségeseitől. Erről szólt a végóráit élő Szovjetunió és Amerika kapcsolata.

Ez magyarázza azt a példátlan böszmeséget, amivel Gorbacsov elhitte azt a SZÓBELI ÍGÉRETET, hogy – Németország egyesítése után – a NATO nem fog tovább terjeszkedni a volt NDK keleti határainál.

A Nyugattal való nagy összeborulást Jelcin is folytatta. (Ugyanaz a Borisz Jelcin, aki az SZKP Szverdlovszk területi bizottságának első titkáraként, Szvedlovszkban [ma Jekatyerinburg] lebontatta azt az un. Ipatov-házat, amelynek pincéjében 1918 nyarán – Kolcsak fehérgárdista admirális csapatainak közeledésére való tekintettel – agyonlőtték az ott őrzött cári családot – nehogy a fehérek visszahelyezhessék a trónra a cárt.

A műsor előadója túlságosan aktívnak állítja be az adott időszak orosz külpolitikáját. Közép-ázsiai kutatók pár éve arról beszéltek, hogy, a 90-es évek során térségükben az orosz külpolitikát a teljes passzivitás jellemezte.

Az orosz vezetőket – sokáig még magát Putyint is – egyfajta gyermeki naivitás jellemezte. Hitték – hinni akarták-, hogy mindenki olyan jó, korrekt becsületes, mint ők maguk. Mindegyikük arra törekedett, hogy Oroszországot egyenrangú félként, partnerként fogadják el a nemzetközi porondon. Putyinnak is nagyon sok rúgást, pofont kellett elszenvednie – évekig kellett, hogy az orránál fogva vezessék -, mire eljutott oda, hogy felismerje, Lavrov külügyminiszter pedig ki is mondja: a nyugati partnerek megbízhatatlanok – NEM LEHET HINNI NEKIK.

Más szóval: a támadó félre jellemző az, hogy áldozatát hitegeti, lépten-nyomon becsapja, az orránál fogva vezeti. A támadó az, aki számára nem létezik jog, aláírt megállapodások, nemzetközi egyezmények.

Nem Oroszország, hanem a Nyugat volt az, amelyik – utólag – kijelentette: egy pillanatig sem gondolták komolyan az általuk is aláírt minszki megállapodások betartását. Noha a Minszk-2 megállapodás aláírását (2015. február 12.) követő napon az orosz és az amerikai ENSZ küldöttség még együttesen terjesztette a Közgyűlés elé az aláírt dokumentumot. AZ ENSZ KÖZGYŰLÉS pedig EGYHANGÚLAG ELFOGADOTT HATÁROZATÁBAN mindenkire kötelező érvényű NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSNEK NYILVÁNÍTOTTA A MINSZK-2 MEGÁLLAPODÁST. Ezt a határozatot értelemszerűen megszavazta Francia- és Németország, valamint Ukrajna is. Vagyis az az utóbbi állam is, amelyik pedig egy pillanatig sem csinált titkot abból: NEM FOGJA BETARTANI A MEGÁLLAPODÁST. Két nyugati mentora pedig – megint csak utólag – feltárta: egy pillanatig sem gondolták komolyan az általuk aláírt megállapodást. Azt csak azért írták alá, hogy időt nyerjenek Ukrajna számára. Hogy fölfegyverezhessék – felkészíthessék az Oroszország ellen, az ő kezükkel megvívandó háborújukra.

Nos hát – ki itt a támadó, illetve a VÉDEKEZŐ?

Főleg, ha nevettünk egyet azon a karikatúrán. Mely szerint: “Nahát, ezek az oroszok! A TÁMASZPONTJAINKIG TOLJÁK KI A HATÁRAIKAT!”

Mennyit szapulnak minket, hogy nem vagyunk jogállam! De vajon a jogállamiságnak nem kritériuma-e a (nemzetközi) jog tiszteletben tartása (rule of [international] law)?

Ki hát itt a támadó?

Az az orosz államfő-e, akinek a gépét csaknem (húsz perc híja volt!) lelőtték – csak azért, mert orosz támaszpont létesítését hozta szóba Venezuelában (sok száz kilométerre Amerikától.

Ki akarja lelőni az amerikai elnököket az egyre közelebb az orosz határokhoz tolt támaszpontok, a nukleáris rakéták szállítására is alkalmas gépeknek az orosz határ mentén való röpködése, az intervencióval való fenyegetőzések miatt? Orosz rakétákkal lőnek-e amerikai területeket – vagy amerikai rakétákkal (is) lövik Belgorodot? Vagy amerikai gyártmányú HIMARS rakéta ölt meg mintegy harminc embert (köztük gyermekeket) egy donyecki piacon, mélyen a hátországban? Történt valami ilyesmi Nyugaton, Amerikában?

Ez is érdekelheti:  Orbán Viktor Románia miniszterelnökével tárgyalt a kétoldalú kapcsolatokról és a román schengeni tagságról

Oroszországnak vannak-e biológiai fegyvereket előállító titkos laboratóriumai az amerikai határok közelében? Orosz katonák, zsoldosok vesznek-e részt a helyszínen az amerikai kormány elleni fegyveres harc irányításában? Oroszország üldözi-e ki a világból az amerikai sportolókat, művészeket? Oroszország helyezi-e világszerte tiltólistára Gershwint, vagy Edgar Allen Poet? Oroszország fogad-e el szankciókat Amerika ellen – ugyanerre kényszerítve a fél világot, egész Európát (egyben tönkre is téve azt) ? Azon őrjöngő ámokfutásában, hogy nem sikerült megszereznie a szevasztopoli támaszpontot – és ezzel a Fekete-tenger fölötti uralmat.

Lavrov volt-e az, aki kijelentette: Amerikát nem a tárgyalóasztalnál, hanem a harcmezőn kell legyőzni? Nem véletlenül Josep Borrell, az őrült spanyol, az Unió “fődiplomatája” mondta ezt? HADAT ÜZENVE EZZEL OROSZORSZÁGNAK.

És hát. Ki is itt a támadó – és kinek kell itt védekezni? Merthogy – okkal – létében érzi fenyegetve magát.

 

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép illusztráció: Oroszország támadásra készen, miközben körbe lett véve amerikai, illetve NATO támaszpontokkal, csapásmérő eszközökkel. A nyugati mantra szerint Oroszország háborút akar

 

MOST A LEGNÉPSZERŰBBEK :

Kapcsolódó cikkek:

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük