Amerika az összeomlás szélén? – Jeff Lukens kórképe az USA jelen politikai és társadalmi állapotáról

A nemzet megmentése érdekében minden alkotmányosan gondolkodó amerikainak látnia kell a veszélyt, és fel kell készülnie arra a feladatra, ami előtte áll.

Amikor a nemzetek meghalnak, meglepő gyorsasággal teszik azt. Ernest Hemingway hasonló észrevételt tett, amikor egy személyt a regényében megkérdeztek, hogyan ment csődbe, és ő ezt válaszolta: „Először fokozatosan, aztán hirtelen.”

A nemzetek a klasszikus értékekre – a kitartásra, az önellátásra és a becsületre – épülnek. Nagy nemzet az, amelyet értékei áradó bőséggel virágzóvá tettek. Végnapjaiban a nemzet kiüresedik, és egy költséges, eltespedt és elnehezült kormány nyomasztja. A középosztálytól azt várják, hogy legyen nagylelkű a tömegek irányába. Aztán egy idő után a hagyományos értékek elhalványulnak, és mindenki csak a másik kárára akar élni.

Az Egyesült Államok olyan, hajdan volt nagyhatalom jegyeit mutatja, amelyek arra utalnak, hogy túl van már a virágkorán. Társadalmilag és politikailag megosztott, tudja ugyan, hogy változtatni kellene, de nem képes és/vagy nem is akar nekilátni a feladatnak, hiszen már el is veszítette azt a közös meggyőződést, mely korábban a közös célok iránt lelkesítette.

A bomlás, amely már évtizedekkel ezelőtt, de akkor még tán csak fokozatosan kezdődött, mára már végstádiumos rák áttételeit mutatja. A lelkében meghasonlott és szétszakadt Egyesült Államok alig hajlandó és szinte már nem is képes nemzetközi szintű vezető szerepre. Az Egyesült Államokat és a nyugati civilizációt szolgáló tanok, amelyeket évezredekes, ősi kultúrákból merített, mára már elpárologtak. Amerika olyan háborgó korszakába jutott, ahol már semmiféle tájékozódással nem szolgálnak elmállott térképei. Napjainkban már magának az amerikai életnek az alapja, vagyis a élelembőség, az energia-önellátás, a szilárd gazdaság, a minden szinten megfelelő oktatás, a jogegyenlőség és a jog méltányos alkalmazása esik szét darabjaira.

A társadalmunk tehát egész mélyszerkezetében, „alapvetően” változik. E változások pedig a romlás, az összeroskadás irányába mutatnak. A demokrata pártot szélsőbaloldali fanatikusok kerítették hatalmukba. Ezek “az ébredők” kommunisztikus célokat megfogalmazó programokkal forgatják fel országunkat. A jólét és a szabadidő élvezete félrevezette és önelégültté tette a társadalmat, mely azt gondolja, hogy neki már nem is kell őrködnie semmiféle jog, vagy szabály érvényességén.

Csakhogy közben még akadunk néhányan, akik még visszariadunk az elharapódzó utcai erőszaktól és fosztogatástól, így némelyek még visszahőkölnek, amikor megtapasztalják, milyen hihetetlen mértékben beszennyeződtek a társadalmat éltető, tiszta források. A bűnözők kacagva cipelik az üzletekből ellopott árukat, mert nem kell tartaniuk se a kiüresített törvénytől, se az immár szokványossá vált bűncselekményt látó szemtanúk felháborodásától. A rendőri erők szándékos elbizonytalanítása, eszköztelenné tétele bűnözők özönét zúdítja az utcákra. A tömegessé vált bűncselekmények enyhévé minősítése a készpénzes óvadék és letartóztatás veszélye nélkül csak bátorítja az erőszakos bűncselekmények elkövetőit. A jog trónfosztásából eredő törvénytelenség olyan, napi politikai ügyletté változott, melyben a faj, az ideológia és a politika, nem pedig az Igazság istenasszonya dönti el, hogyan is kell értelmezni a törvényt.

A határőrizetet jogtalan határátlépéssel csúfolják meg azok a milliók, akik hazánkba zúdulnak. Joe Biden becstelen nyíltsággal hívja országunkba a harmadik világ senki által nem ellenőrzött tömegeit, hogy felhígítsa és kiszorítsa hazájukból az amerikaiakat. Nincs ország országhatár nélkül, és nem lehet olyan ország sem, amely megengedi, hogy idegen országok bűnszervezetei akadálytalanul mászkálhassanak át rajta, hogy aztán az általuk forgalomba hozott, kábítószerként eladott méreggel évente 100.000 honfitársunkat ölhessék meg.

A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) nagyobb valószínűséggel félemlíti meg azokat a szülőket, akik az iskolaszéki üléseken felszólalnak gyermekeik testi és lelki egészsége érdekében, mint azokat az alakokat, akik a Legfelsőbb Bíróság bíráinak otthonait fenyegetik. A CIA és az FBI igazgatói minden következmény nélkül szegik meg esküjüket. Hamis dokumentumok tartalmával vezetik félre a közvéleményt és a törvényhozást. Magántulajdonban lévő hírszerkesztőségekkel szerződnek arra, hogy velük hiteltelenítsék el azokat a hírforrásokat, melyeknek íróit nem kedvelik, vagy akiktől tartanak. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (IRS) pedig rendre a demokraták politikai ellenfelei ellen indít büntető eljárásokat.

Utcáinkon legalább egymillió hajléktalan húzza meg magát. Nagyvárosaink az emberi mocsok szemétdombjai, melyek nyitott csatornáiban csak gyűlik a szenny, s a közterületeket kábítószeres nyomorultak lepik el.

Az élelmiszerboltok polcai egyre üresebbek, és több élelem árát már nem tudják megfizetni az emberek. Az üzemanyagárak is rekordmagasságba emelkedtek, új autót és lakást már nem tudunk venni, a pénzünk 40 éve nem volt ilyen hitvány. A dollár elértéktelenedési folyamatának megállításához magas kamatlábakra lenne szükség, de ez a gyógyszer legalább olyan keserű, mint maga az infláció.

A szövetségi kormány minden egyes dollár adóbevétellel szemben 1,29 dollárt költ el, és a nemzeti adóbevételek negyedét már az adósságkamatok törlesztésére fordítjuk. A gazdasági élet teljes összeroskadásának, a piac összeomlásának és a bankcsődöknek a réme nyomasztja az embereket.

Kína azzal a céllal vezeti a BRICS-országokat, hogy a saját pénznemével váltsa a fel dollárt mint a világ tartalékvalutáját. Bármilyen siker, amit elérnek, csökkenti fogja majd a dollár iránti keresletet, és esetleg össze is omolhat a pénzünk árfolyama.

A Kínai Kommunista Párt úgy gondolja, esélye van arra, hogy megerősítse a hatalmát és a maga javára alakítsa át a világrendet. Mivel Kína széles körű geopolitikai érdekei erősödnek, sürgető kérdés, hogyan lehet megfékezni az efféle ambíciókat az amerikaiak megosztottsága és viszálya idején. Kína jelenlegi külpolitikai hatalma nem valósulhatott volna meg annak az óriási katonai erőnek és három évtizedes gazdasági növekedésnek a megjelenése nélkül, amit mi, amerikaiak hoztunk létre a hazánkba irányuló kínai export busás megfizetésével.

Ezt az amerikai bénaságot érzékelve a Kínai Kommunista Párt bármikor, akár már azelőtt lerohanhatja Tajvant, mielőtt még Joe Biden kitotyog az Ovális Irodából. És akkor jön a nagy kérdés, hogy hajlandó-e harcolni Amerika népe?

Hajlandó-e harcolni Tajvanért vagy akár a Kína által magáénak tartott szigetek környékén a hajózás szabadságáért? És egyáltalán: mi is lenne az, amiért valóban készek lennénk harcolni? És ha és amikor ez megtörténik, felkészültek leszünk-e az Egyesült Államokat és a világot érő gazdasági pusztulásra? Közben pedig kínai alvóügynökök ezrei lépik át nyitott déli határunkat, hogy mindenfelé káoszt okozzanak, amikor majd ezt parancsolják nekik.

Ez a mai veszély a felbomló világrend fenyegetéséből fakad. Több ez, mint bármely más közelmúltbéli kihívás, hiszen sok veszélyes, egymást erősítő esemény zajlik most egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok nincs felkészülve ezek kezelésére.

Ez a világválság a 2024. novemberi választásokkal csúcsosodik majd ki, amikor a demokraták újra csak csalással nyerhetnek. De mivel 2020-ban egyszer már sikerrel csaltak, nehogy azt higyjük róluk, hogy nem ugyanígy akarnak majd ismét hatalomra jutni.

E tekintetben oly mértékben elszemtelenedett a baloldal, hogy azt feltételezi, senki sem tud erről a családásról. A bíróság előtti eljárások pedig szinte mindig a balosok szájíze szerint alakulnak.

De függetlenül attól, hogy kit hirdetnek győztesnek, nyugtalanság biztosan lesz. Országszerte felborulhat a polgári jogrend. Ha a baloldal veszít, akkor éppúgy lázonganak és fosztogatnak majd, mint a 2020-as BLM zavargások idején. Ha a jobboldal veszít, az fordulópont lesz, hiszen nem tűrhetjük tovább a baloldal hazudozását és fenyegetését. Egy újabb elcsalt választás kettétöri hazánkat.

Az a hanyatlás, ami lassan és régen kezdődött, most immár a maga teljes erejével rombol. Az egyetlen olyan választás, amely történelmileg összehasonlítható 2024-vel, 1860-ban volt, ezt pedig polgárháború követte. Meg kell védenünk a szabadságunkat és a hazánkat, és meg kell védenünk mindennel, amink van, vagy máskülönben elveszítünk mindent. Be kell kapcsolódnunk, és meg kell értenünk, hogy ha elveszítjük a 2024-es választást, akkor az általunk ismert és szeretett Amerikának vége. A nemzet megmentése érdekében minden alkotmányosan gondolkodó amerikainak látnia kell a veszélyt, és fel kell készülnie arra a feladatra, ami előtte áll.

Írta: Jeff Lukens

Eredeti cím: The Cataclysm to Come

Megjelent: American Thinker – 2023. május 18.

Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

A szerzőről: Jeff Lukens West Point diplomás, az Egyesült Államok hadseregének veteránja és konzervatív aktivista. Elérhető a jplukens@hotmail.com címen.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)