Magyarokat vertek meg Beregszászon!

Számos eset tanúsítja, hogy Ukrajnában egyre erősödik a magyargyűlölet. A hatalom hallgatólagos beleegyezésével szélsőséges pártok és szervezetek uszítanak a kárpátaljai magyarság ellen. Meggyalázzák emlékműveinket, szobrainkat, elégetik a nemzeti zászlót. Elszigetelten már személyek elleni támadások is előfordultak. De ezek kivétel nélkül az ukrán, illetve a ruszin többségű településeken történtek. A helyzet most megváltozott. Ezúttal a kárpátaljai magyarság fővárosának számító, a magyar-ukrán határtól alig nyolc kilométerre lévő Beregszász városában támadtak meg fiatalokat, mert magyarul beszélgettek. Lőrinc P. Gabriella Beregszászon élő költőtől kaptam az alábbi levelet. Ő is részese volt a sajnálatos esetnek.

„Augusztus 12-én este Beregszász parkjában ukrán fiatalok megvertek egy magyar fiatalembert, a verekedés illetve a verés azért történt, mert magyarul beszélt. Egy pillanat alatt történt, kb. 15-en ültünk, beszélgettünk, amikor 7 fiatal odajött, és tudatták velünk, hogy nem beszélhetünk magyarul, csak úgy, hogy ők azt ne hallják. Miután az egyik magyar fiú ellenkezett, elkezdték verni.

Tudatták velünk, hogy a rendőrség besúgói, így nem tehetünk ellenük semmit, majd a város másik parkjába mentünk, azt mondták, ott még ülhetünk, most, de csak csendben!

A legszörnyűbb, hogy volt közöttük egy fiatalember, aki maga is magyar… és persze azt mondják, hogy Beregszászon nincs magyar verés.”

A magyar fiatalok többsége lány volt, vagy fiatalabb fiú. Esélyük sem volt a védekezésre. Mint a levélből kiderül, a hatóságra sem számíthattak. Az amerikai pénzen finanszírozott 2004-es narancsos forradalomig Kárpátalja a béke szigete volt. A szomszédos államokkal ellentétben itt nem háborgatták a magyarságot. Nem voltak nemzetiségi ellentétek sem villongások. Az egyes esetekkel szemben azonnal fellépett a hatóság. A nacionalista pártok kormányra kerülésével megváltozott a helyzet. A nehéz gazdasági helyzet elkendőzése érdekében a politika nemzetiségi ellentéteket szít. A kormány a szlovák, a román és a szerb mintát alapul véve nemzetállam építésébe kezdet. Egy olyan országban, ahol a lakosság 25-30 % nem tartozik a többségi nemzethez. Egymás után léptek hatályba a nemzetiségeket, nemcsak a magyarokat, korlátozó törvények, rendeletek. Választási törvény, iskolaügyi rendelet, nyelvrendelet stb. Országos tekintetben a többmilliós orosz kisebbség, Kárpátalján pedig a magyarság került a célkeresztbe.  Többször megrongálták és meggyalázták a vereckei honfoglalási emlékművet, a munkácsi Podheringi emlékművet. Beregszászon két ízben fekete festékkel öntötték le a magyar vonatkozású szobrokat és emlékműveket. A tettesek egyik esetben sem kerültek elő. Ezek az események már előre vetítik a szomorú jövőt. „Jó, jó, de legalább nem vernek agyon minket, mint Délvidéken”- mondogatta volt egyik barátom. Pedig a következő lépés nem lehetett más. A legfájóbb, hogy a Beregvidék szívében következett ez be.

Lehet, hogy ez egy elszigetelt eset volt. Akkor sem mehetünk el mellette szótlanul. Meg kell előzni a bajt, nehogy a nacionalista téboly a sokat szenvedett Kárpátalján is fellángoljon. Számos nemzetiség él itt egymás mellett békességben. Hiszem, hogy mindenkinek érdeke, hogy ez így is maradjon.

Lengyel János