Levédia krónikása: Háborús bűnösök, állami terroristák akarnak törvényt ülni

Azok, akik most elfogatóparancsot adtak ki Putyin elnök ellen, tették ezt azért, nehogy ő ellenük adjanak ki, egykor elfogatóparancsot. Bőven van miért. Önmagában az, hogy létrejött egy nemzetközi bűnszövetkezet egy ártatlan utasszállító repülőgép lelövésére, az, akárhogy is vesszük, bizony HÁBORÚS BŰNCSELEKMÉNY

 I.

A 2014. július 17-én, a Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállító ügyére gondolok. Ezzel kapcsolatban több változat is kering. Én az alapvető változatot akartam ismertetni. A történtek miatt azonban megfordítom a sorrendet. Előre hozom a másik változatot.

(Előtte azonban gyorsan hozzáteszem: az, hogy a brit pedofil lobbi bosszúból kezdeményezte volna Putyin elnöknek a hágai bíróság elé való citálását, azt én a kóbor apácák megtévesztésére bedobott gumicsontnak tartom. Hadd rágódjon rajta a jónép – addig se a valóban megtörténteket fogják firtatni.)

A másik változat tehát kétszer is felbukkant. Mind a kétszer azonban értékelhetően, valahonnan, “felülről” lepisszegték. Alighanem maga az érintett igyekezett elterelni erről a szóbeszédet.

Rosszul tette. Az eltelt idő alatt az emberek már elfelejtették a 2014 nyarán történteket. Megkopott a tragédia hírértéke. De van egy olyan gyanúm: Hágában azért tették meg körözött bűnözőnek Putyint, hogyha most előáll leleplezésével, immár senki se higgyen neki. Kezdettől fogva úgy érzem: Putyinnak akkor rögtön ki kellett volna tálalnia. De legkésőbb, amikor világossá vált, hogy az ukránok – és nyugati cinkosaik – felrúgták a Minszk-1 tűzszünetet.)

Nos hát, e változat szerint a merénylők valójában Putyin elnök különgépét akarták lelőni. Mindkettő Boeing volt – messziről a kettő összetéveszthető. Putyin különgépe húsz perccel a maláj gép lezuhanása után ért a helyszínre. Akár így, akár úgy – a gép lelövését egy nemzetközi bűnbanda, gondosan kidolgozott terv alapján szervezte meg. Aminek keretében légiirányító központok mindkét repülőgépet eltérítették eredeti útirányától. Mindkettőt a harcban álló Donbassz fölé irányították.

(A maláj gépet a dnyepropetrovszki központ térítette el. A fiatal diszpécser kisasszony, Anna Petrenko, aki ezt FŐNÖKI UTASÍTÁSRA TETTE, két nappal később váratlanul “szabadságra ment”. SOHA TÖBBÉ NEM LÁTTÁK VISZONT.

Putyin különgépe A VARSÓI KÖZPONT UTASÍTÁSÁRA tette meg a szükségtelen és veszélyes délkeleti kitérőt a Donbassz felé.)

Nézzük hát, akkor, azt a bizonyos másik szálat.

II.

 A másik változat mellett több minden is szól.

Először is: miért éppen 2014. július 17-én lőtték le a maláj gépet? Hiszen minden nap arra (pontosabban: arrafelé) repült (lásd a térképet). Miért terelték arrafelé aznap mindkét gépet oda, ahol harcok folytak – és amellett az ukrán légierő aznap váratlanul gyakorlatot tartott. Ráadásul a légteret sem zárták le. Ami miatt néhány német áldozat hozzátartozói be is perelték az ukrán államot.

A “vizsgálatot” vezető holland főügyész körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz az ezer sebből vérző – és végül el is vérzett – magyarázatához, miszerint az oroszok és az “oroszbarát szakadárok” egy orosz gyártmányú, “Buk” légvédelmi rakétarendszer rakétájával lőtték le az utasszállítót. Pedig az orosz hadsereg még 2011-ben kivonta használatából az adott rakétatípust.

Az orosz fél azonkívül annak a szállítólevélnek a másolatával tudta bizonyítani a gépet lelövő rakéta további sorsát, amivel a gyártó moszkvai üzem még 1986 utolsó napjaiban útjára indította a kilövő rendszert és a rakétákat, az akkor még egységes szovjet légvédelmi rakétarendszernek a nyugat-ukrajnai Ternopolban állomásozó egysége számára. A rakétarendszer az 1991-es kiválást követően sem hagyta el Ukrajna területét.

A holland vád, ezzel szemben azt állítja, hogy a maláj utasszállítót lelövő Buk-rakétarendszert az oroszországi Kurszk környékén állomásozó egyik rakétátüzér alakulattól vontatták át a tett színhelyére – majd, miután lelőtték a maláj utasszállítót – még aznap vissza is szállították Kurszkba. Odafelé a szállítmány keresztül haladt volna Sznyezsnoje városán, amelynek légvédelmi parancsnoka – a hollandok tudomása szerint – Vlagyimir Cemah légvédelmi rakétátüzér ezredes volt.

A hollandusok sok mindent tudtak – de közel sem mindent. Így például azt sem, hogy Igor Sztrelkov (Girkin) – aki a Moszkvától várt és többször is kért segítséget nem kapván meg, 85 napi hősi védelem után kénytelen volt feladni Szlavjanszkot. Csapatával a július 5-ről 6-ra virradó éjszakán – mindössze 11-12 NAPPAL (!) A MALÁJ GÉP LELÖVÉSE ELŐTT – vonult el a városból. Kérdezem én: mikor lett volna ideje megszervezni a maláj gép lelövését?

Ugyanez vonatkozik Cemahra is, aki Sztrelkov szoros fegyvertársa, az ukránok által ostromolt Szlavjanszk légvédelmi parancsnoka volt. Az ő elvonuló csapatát az ukránok észrevették, fergeteges tüzérségi tüzet zúdítottak rá. Maga Cemah is megsebesült, súlyos légnyomást is kapott. Csak október végére – a maláj gép lelövése UTÁN HÁROM HONAPPAL nevezték ki Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnokának.

Ráadásul két nappal a maláj gép lelövése ELŐTT Sznyezsnoje városát súlyos ukrán tüzérségi és légitámadás érte. Ha akkor csakugyan a város légóparancsnoka lett is volna, azokban a napokban kisebb dolga is nagyobb lett volna annál, semmint hogy maláj utasszállítók lelövésének terveit szövögesse.

Némi visszapillantás

Akkoriban mi, itt, Magyarországon is hallottunk arról, hogy a CIA lehallgatja Angela Merkel telefonját. No erre, persze, a német titkosszolgálat sem maradt adós, ŐK MEG A VEZETŐ AMERIKAI POLITIKUSOK TELEFONJAIT HALLGATTÁK LE.

Épületes telefonbeszélgetésnek lettek fültanúi a német titkosszolgák másnap, július 18-án reggel. Barack Obama telefonált rá Porosenko bábelnökre, és ordítva teremtette le, amiért amaz elbaltázta kettejük jól kigondolt tervét.

Vajon mi bőszítette föl annyira az amerikai elnököt? Én magam sokáig azt gondoltam, hogy az ukrán bábelnök elképesztő pancsersége, amivel idő előtt lebuktathatja az akciót. Az utasszállító helyi idő szerint 16.20-kor zuhant le. Az első hírügynökségi jelentéseket 17.15-kor adták ki, ám Porosenko, az esettel összefüggésben már 17.00 órára összehívta a nemzetbiztonsági kabinet ülését. Utóbb derült ki: Obamát az bőszítette fel, hogy PUTYIN KÜLÖNGÉPE HELYETT A MALÁJ UTASSZÁLLÍTÓT LŐTTÉK LE.

Ezzel együtt sem véletlen, hogy azon a napon két repülőgépet is odatereltek. A NEMZETKÖZI BŰNBANDA ELEVE “A” ÉS “B” TERVVEL SZÁMOLT: valamelyik csak bejön.

• A-terv: Putyin gépét sikeresen lelövik;
• B-terv: ha az előző terv nem jön be, Oroszországot, Putyint szörnyű váddal lehet illetni. OROSZORSZÁGOT MINDENHONNAN KI LEHET KÖZÖSÍTENI, PUTYINT PEDIG A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ELÉ LEHET CITÁLNI.

III.

 KOHOLT VÁDAKRA ÉPÜLT, KONCEPCIÓS PER HÁGÁBAN

A maláj utasszállító lezuhanását követően, a holland főügyész irányításával nemzetközi vizsgálóbizottság alakult. (A lezuhant gép 298 áldozata közül 106 holland állampolgár volt.)

A bizottságban kizárólag Oroszországgal szemben ellenséges országok képviselői kaptak helyet: Hollandián kívül Belgium, Ausztrália és Ukrajna. Eredetileg még a leginkább érintett Malajziát sem hívták meg. Oroszországot nemcsak hogy nem hívták meg, de az általa a bizottságnak megküldött bizonyítékokat is mellőzték.

Malajzia felháborodottan konstatálta, hogy a bizottság,

az igazság, a bűnösök kiderítése helyett Oroszország befeketítésével foglalkozik.

Ezt előbb az ország közlekedési minisztere, majd maga a miniszterelnök olvasta nyilvánosan a bizottság fejére. Akár világraszóló botrány is lehetett volna ennek nyomán. De nem lett. Mindez mutatja a liberálfasizmus világméretű média-diktatúrájának hatékonyságát.

Pedig a tények ezt mutatták. Ez volt a bizottság alapállása, ami folytán, persze, öt év elteltével sem tudtak semmilyen eredményt felmutatni. A dolog már kezdett kínossá válni.

Hollandia ezért 2019 június elején per megindítását kezdeményezte Hágában. Az elgondolás lényege az volt, hogy majd a per során – egy, vagy több tanú vallomása nyomán, csak kiderül az “igazság”. Ehhez persze meg kell találni – meg kell szerezni – a megfelelő tanút. Aki majd, – szükség esetén kellő “megdolgozás” után – “vallomásában” igazolni fogja a vád érveit. A per kezdetét 2020. március 9-re tűzték ki.

Próbáltak is “szerezni” tanúkat. Miután a bíróság által előállítani rendelt négy gyanúsított nem jelent meg Hágában, ezért 2019 júniusa és 2020 decembere között négy ember elrablásával próbálkoztak. Az első sikerült, a negyedik majdnem. A másik két esetben felsültek.

Vlagyimir Cemah elrablása

A holland titkosszolgálat figyelme – “megszerzendő ” tanúként – először Vlagyimir Cemahra, a donyecki Népi Milícia nyugalmazott légvédelmi rakétátüzér ezredesére irányult. Az ő “tanúvallomásával” remélték “bizonyítani” Oroszország “bűnösségét” a maláj gép lelövésében.

A holland titkosszolgálat ezért megrendelte ukrán partnerénél Vlagyimir Cemah elrablását és Kijevbe szállítását.

Június 27-én délelőtt az ukrán titkosszolgálat ügynökei lakásán megtámadták és magukkal hurcolták a nyugalmazott ezredest. Miközben foglyukat átcipelték a frontvonalon, az ott állomásozó ukrán egységek, az előzetes tervnek megfelelően, tüzérségi tüzet nyitottak a donyecki népi milícia egységeire. A tüzérségi tűz akkor csitult, amikor a gengszterek átértek az ukrán oldalra, ahol jelentették a feladat sikeres végrehajtását. A főnökség pedig továbbította a jó hírt a holland partnereknek – amazok pedig legkedvesebbik Mark Rutte holland miniszterelnökünknek. Aki, eszerint legalábbis be volt avatva a készülő emberrablásba – ha éppen nem ő adta ki az utasítást.

Japánban, Oszakában ekkor zajlott a G20-ak csúcstalálkozója. Cemah elrablásának másnapján a mi Rutte miniszterelnökünk sürgős, négyszemközti, bizalmasan kezelendő találkozót kért Putyin elnöktől, a lelőtt maláj gép ügyében. Egy fültanú szerint a hollandus – élvezve a várható diadalt – odavetette az orosz államfőnek: “nálunk van az az ember, aki majd tanúsítja a maguk bűnösségét”.

Szegény kis csacsikám! Nem is sejtette, hogy Putyin kezében ott van egy terített durchmars minden ütőkártyája. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy melyikük távozott azután halálsápadtan, remegő inakkal. A találkozó jellegéből adódóan Putyinnak nem kellett visszafognia magát, amikor helyretette a beképzelt hollandust a nyugati bűnszövetkezet viselt dolgait illetően. Az viszont tény, hogy a találkozó után bizonyos ügyek megoldása felgyorsult, vagy más irányt vett.

Másnap – az ukrán alkotmány napján – az elrabolt Cemahot a kijevi vizsgálóbíró elé vezették.

Aki közölte vele: azzal vádolják, hogy egy törvénytelen fegyveres alakulatban szolgált. (Holott még az áldozat lánya is tisztában volt azzal, hogy apját a lelőtt maláj gép ügyével összefüggésben rabolták el.)

Cemahot jókora rátartással kerítették kézre, hiszen a per kezdetéig még több mint nyolc hónap volt hátra. A sietségnek két oka lehetett:

• 1. az oszakai csúcstalálkozón Rutte sarokba szorítani gondolta Putyint;
• 2. a fentebb leírt vád nem igényelt különösebb bizonyítást.

Az ítélet még az ősszel megszülethetett. Azt követően a bíróság jelölte volna ki a letöltendő szabadságvesztés helyszínét. Ami nyilván az ukrán gestapó, az SZBU valamelyik titkos börtönében lett volna, ahol még bőven maradt volna idő, hogy az elítéltet, senki által nem zavarva, “felkészítsék” az SZBU által megírt, és a hágai bíróság előtt előadandó “tanúvallomásra”.

Cemah kihallgatásai nyomban megkezdődtek. Az ukrán vallatók kínzásokkal, életfogytiglani börtönnel fenyegették. A kihallgatásokon azonban holland és ausztrál nyomozók is jelen voltak. A holland – ellenkezőleg -, holland állampolgárságot, egy családi házat és életfogytig tartó ellátást ígért neki, ha “együttműködik”. Az idős katonatiszt azonban nem állt kötélnek.

Szeptember elején azonban váratlan fordulat történt. Napirendre került egy fogolycsere. Ami fontos volt mindkét félnek. Putyin – felmérve annak veszélyeit, ha az idős katonatiszt az ukránok karmai között marad – SZEMÉLY SZERINT RAGASZKODOTT CEMAH SZABADON BOCSÁTÁSÁHOZ. Mivel a fogolycsere az ukránoknak volt fontosabb, ezért kénytelenek voltak engedni.

A holland kormány tiltakozott Cemah szabadon bocsátása miatt. Nagyszerű uniónk is kitüntette magát: az Európai Parlament negyven képviselője, a magyar származású holland Kati Pirivel az élen, Zelenszkij elnöknek írt levélben követelte, HOGY UKRAJNA NE ENGEDJE SZABADON Cemahot.

UTÓIRAT

Ezt a történetet azért eresztettem ilyen bő lére, hogy mindnyájan lássuk: milyen alávaló, hitvány, bitang gazemberek vetemedtek arra, hogy – mint egy körözött bűnözőt – törvényt akarjanak ülni egy hazáját szerető államfő fölött. Aki párját ritkítja a manapság a világ meghatározó részét eluraló, korcs állatsereglet közepette.

Kalózok, gengszterek, tömeggyilkosok, háborús bűnösök, állami terroristák diktálják manapság a módit. Csak Oroszország győzelme menthet meg minket, az emberiséget.

Írta: Levédia krónikása

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)