Biró László: Merre tovább, Jobbik?

2008. nyarán írt cikkemben arról elmélkedtem, hogy milyen kormányunk lesz 2010-ben. Akkor úgy gondoltam, hogy a Jobbik nélkül nem lehet majd kormányt alakítani, bár a Fidesz győzelmét már akkor is elkerülhetetlennek láttam. Most, 2011 elején természetesen ez már meddő okoskodás, de az akkor feltett kérdés még talán aktuálisabb, mint akkor volt.

Írásomban akkor azt jósoltam, hogy a Jobbik be fog kerülni a Parlamentbe. Az MDF bukását nem láttam előre, az SZDSZ kiesését csak reméltem, de nem hittem volna, hogy a Fidesz hihetetlenül gyenge ellenzéki szereplése mégis ekkora sikerre vezeti Orbán Viktor pártját. Akkor úgy gondoltam, hogy a Fidesz csak a Jobbikkal együtt tud majd kormányt alakítani, viszont már akkor felmerült bennem a kérdés – és ezzel zártam az írást –, hogy mindez mire lesz elég? „Rendszerváltásra, vagy csak egy újabb figurára a globális politika játszmájában? Megújulásra, vagy újabb eredménytelen huzakodásra? Elszámoltatásra, vagy további háttéralkukra?” Nos, a Jobbik bekerült a Parlamentbe, képviselői kezdték meg a munkát az önkormányzatokban. A kérdés – a kétharmados ellenszélben – még inkább a Jobbik jövőjére vonatkozik.

Hirdetés

Merre tovább, Jobbik?

Nyilvánvalóan nem beszélnek róla, de a Jobbikot is megtámadta az a ragály, amelyen minden eddigi párt átesett.

Az Európai Parlamenti választás döbbenetes sikere után a Jobbik is rakétaként kezdett emelkedni. Gombamód alakultak szervezetei, százával léptek be a pártba jobbára teljesen ismeretlen emberek.

A korábbi pártok történetét ismerők nyilván sejtik, hogy javarészt ekkor épültek be az ellenség küldött emberei is, és kezdték meg tevékenységüket. A recept évtizedes, tán évszázados, és furcsamód mindeddig sikeres volt, ha a sikert az ellenség oldaláról értelmezzük.

A lelkesedés, a siker kézzelfogható közelsége elaltatta az eddig zárt Jobbik éberségét és tényleges válogatás nélkül fogadtak be minden jelentkezőt.

Így fordulhatott elő, hogy volt MSZP-s vidéki Jobbik elnök lehetett, volt MSZMP-s pedig előkelő helyet kaphatott a Jobbik országos listáján.

Első esetben hónapok után, Alapszabály módosítást követően sikerült megszabadulni az egyéni ambíciótól túlfűtött illetőtől, legutóbb pedig a frakcióból nemrégen kizárt, már több pártban is szerencsét próbáló ember esetében rútul megbukott a Magyar Szent Koronára tett eskü hitelessége is, hiszen a frakcióból kizárt illető inkább választotta a képviselői tiszteletdíjat, semmint eleget tett volna esküjének és lemondott volna mandátumáról.

Az országgyűlési választásokra a kissé meggondolatlanul felduzzasztott létszámmal viszont legalább önállóan fel tudott készülni a Jobbik. Igaz, jelöltjeit nem igazán tudta megválogatni, a főváros jóval nagyobb létszámban tudta embereit felrakni az országos lista élére, miközben a vidék hozta a sokkal jobb eredményeket, összességében mégis egy javarészt jól felkészült, a feladat elvégzésére alkalmas parlamenti frakció alakulhatott.

A kampány során talán a legnagyobb hiba az volt, hogy minden erővel igyekeztek elhitetni a választókkal, hogy a Jobbik akár még győzhet is. A két nagy párt által mért – és a legteljesebb titokban tartott – Jobbikos támogatottság ugyan folyamatosan növekedett, de az már akkor látható volt, hogy egy Jobbikos győzelemre vajmi kevés reális esély van. A Fidesz gyakorlatilag akkor kezdett ritka undorító és aljas ellenkampányba, amikor teljhatalmát valóban veszélyeztetni kezdte a Jobbik. Ők ugyanis mindenképpen egyedül akartak kormányozni! Még az sem volt számukra – vagy inkább a mögöttük álló háttérhatalom számára – elfogadható, hogy a Jobbikkal legyen meg a kétharmad. Az nyilvánvaló volt, hogy kétharmad nélkül lehetetlen lesz a politikai-gazdasági válságot megoldani, ugyanakkor joggal tarthattak attól, hogy a Jobbik kevésbé lesz kompromisszum-kész a globális elvárásokkal szemben, valamint attól is, hogy bizony a Jobbik nem fog megelégedni egy látszólagos rendszerváltással és elszámoltatással. Melyet szintén nem nézett volna jó szemmel a Washington-Brüsszel-Tel Aviv tengely.

Leginkább mégis a két évtizede fennálló, mindkét fél által már jól bejáratott, jól ismert status quo felborításától tartottak (politikai váltógazdálkodás az MSZP és a Fidesz között, „én nem bántalak, ha te nem bántasz” – elve, miközben kiszolgáltatják – nyilván eltérő mértékben – az országot a gyarmatosítóknak, stb.).

Ez egyébként jól példázza ezen virtuális ellenfelek valódi nemzeti elkötelezettségét.

A Jobbik számtalan hibáját, bakiját kihasználva jelentősen meggyengítették a radikális pártot, így végül a Fidesz kétharmados többséget szerzett.

Ez nagyon sok szimpatizáns számára vereségként hatott. Ráadásul miután a liberálbolsevikoktól hihetetlenül jól eltanult kommunikációval a Fidesz javarészt sikerrel fogta ki a szelet a Jobbik vitorlájából, végképp súlytalanná tették az amúgy sem meghatározó Jobbikos parlamenti frakciót. A Jobbikos indítványokat leseperték, majd sajátjukként benyújtva látványosan elfogadták. Elhallgatták a Jobbikos véleményeket, javaslatokat. Az immáron kormányzópárt által azonnal megszállt médiumok továbbra is elhallgatták a Jobbikot, a liberális médiumok pedig eleve gyűlölettel fordultak feléjük, így akár még az MSZP, de különösképpen az LMP is sokkal fajsúlyosabban jelenhetett meg a köztudatban, mint a Jobbik.

Ebből egyenesen következett, hogy az emberek eltűnni látták a Jobbikot.

Mivel a Jobbik elkövette azt a hibát, hogy a Parlamenti üléseken a legteljesebb részvételt erőltette, így képviselői tényleg eltűntek a választók elől. Ahelyett, hogy azonnal végigjárták volna az országot – csakúgy, mint a kampányban –, vég nélkül ültek a Parlamentben. Az emberekben ismét felmerült a gyanú, hogy „Ugye, ezeknek is csak addig voltunk fontosak, míg bekerültek!”

Ez tovább súlyosbította a csalódottságot.

Így kezdte meg a Jobbik a felkészülést az önkormányzati választásokra.

A kétharmad iszonyatos tempóban módosította a törvényeket, többek között az önkormányzatok választásáról is újat alkottak, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy fékezzék a kisebb pártokat – különösképp a Jobbikot – és biztosítsák kétharmadukat az önkormányzati testületekben is.

Ősszel a Jobbik még nagyobb feladat előtt találta magát. Már a parlamenti választásokra is nehezen tudott (mindenben megfelelő) jelölteket állítani, most még több alkalmas embert kellett kiállítani, sokkal kevesebb idő alatt.

Az ajánlások begyűjtésekor már érzékelhető volt, hogy a Jobbik jelentősen veszített népszerűségéből, és bár valóban jó eredménnyel zárta az októberi választásokat, szavazóinak közel fele – volt, ahol több mint fele – vagy otthon maradt, vagy más pártra, más jelöltre szavazott.

És ismét bekövetkezett az, hogy bár az eredmény impozáns, erről a hatalmas veszteségről, okainak feltárásáról nem nagyon esik szó. Pedig amennyiben erre a problémára nem találnak orvosságot a Jobbik vezetői, akkor hiába a sok szép beszéd a Jobbik eljövendő még nagyobb sikeréről, a következő választáson az 5 % elérése is komoly gondot fog okozni!

A következő hiba a Magyar Gárda körüli zűrzavar.

Aki azt gondolja, hogy a Jobbik ekkora eredményt ért volna el a Gárda nélkül, elkerülhetetlenül téved, rossz úton jár.

A Jobbik a Gárda nélkül feleekkora eredményt sem tudott volna elkönyvelni!

És míg a hatalom által üldözött nemzetmentő mozgalomként kezelte a Jobbik a Gárdát, addig ez csak növelte a Jobbik iránti szimpátiát. Mihelyst változott a hatalom, amely érdekes módon még jobban üldözte a Gárdát, azonnal változott a közvélekedés is. Hiszen ha a Gárda nem kell a teljhatalmú Orbán Viktornak, akkor az biztosan tényleg rossz, tehát aki kiáll mellettük, az nem lehet jó ember – gondolta az egyszerű Fidesz-szavazó.

Vonáék itt ismét hibáztak, hiszen feladva eddigi kiállásukat, megpróbálták követni a közvélekedés változását, és látszólag kevésbé álltak ki a Gárda mellett. Ez nyilván politikai döntés volt, hiszen érzékelték a népszerűség rohamos gyengülését a kulcsfontosságú önkormányzati választás előtt, ezt megakadályozandó próbálták menteni a menthetőt. Kérdés, hogy nem veszítettek-e többet? Az arcukat mindenképp…

Aztán megkezdődött a jogi huzavona és a Gárda klónozása, melyet szintén kívülről küldött, vagy belül lévő, ámde elégedetlen emberek generáltak. Ma már ott tartunk, hogy mire valamely Bíróság végre kimondta, hogy mely Gárda nem azonos „azzal” a Gárdával, addigra három, vagy a jó ég tudja hány Gárda, Polgárőr Egyesület, Csendőrség működik szerte az országban. A Gárda vezetőit sorban levadászták; óriási; talán lehetetlen feladat lesz újra egybe terelni ezeket a valóban tenni akaró embereket.

És továbbra is itt a kérdés, hogy mi lesz ezután?

A várakozásukban csalódott tagság több helyen elégedetlenkedik. Sokan eltávolodtak a Jobbiktól, felütötte fejét a belső ellentét. A pozícióra éhes emberek elvtelenül foggal-körömmel védik, ha megszerezték, a kívül maradottak pedig minden erővel szeretnék azokat elfoglalni.

A Jobbik nagyjából működésképtelen, hiszen a meggondolatlanul felduzzasztott tagság elmaradásával képtelenek határozatképes taggyűléseket tartani, fontos döntéseket meghozni.

A vidék elégedetlen a központ teljesítményével, és mivel immáron van pénz – amíg nem volt, addig ez soha nem volt kérdés: mindenki adta a magáét! –, arra már mindenki igényt tartana.

Mivel a Jobbikban tilalmas a pozícióhalmozás, így a korábban megnyirbált önkormányzati képviselői tiszteletdíj nem teszi lehetővé sem azt, hogy bárki főállásban lássa el képviselői munkáját, sem azt, hogy megfelelő módon bejárja a körzetét, adott esetben egy egész megyét.

Ez ismét nagyban fogja akadályozni a Jobbik megfelelő megmutatását az embereknek.

A csalódottság reményvesztésbe fordul, és talán soha többé nem lesz esély arra, hogy a jelenlegi váltópolitizálás nemzetpusztító ördögi köréből kitörve tényleg megtörténjen a rendszerváltás.

Ez pedig Magyarország végét fogja jelenteni.

A Jobbik vezetésének tulajdonképpen nem sok választása van. Ha bő három év múlva, egy sokkal kisebb Parlamentbe ismét szeretnének bejutni, akkor a radikális változásokat először saját magukon kell kezdeniük.

Médiát kell teremteni.

Számtalan helyen jelennek meg Jobbikos újságok. Javarészt önerőből, viszont szakmai héttér nélkül. Ezeket erősíteni, gyarapítani kell. Legalább megyei szinten mindenhol létre kell hozni egy szakmai szervezetet, amely felügyeli ezeket. És természetesen forrásokat is kell biztosítani, mert előfizetőkre, reklámokra szinte sehol sem lehet számítani.

Lehetővé kell tennie, segíteni kell – anyagilag is! –, hogy a választott képviselők minden körzetbe, településre eljuthassanak.

A gyengélkedő szervezeteknél meg kell vizsgálni, hogy a probléma kizárólag a tagság hibájából, vagy a vezetők alkalmatlanságából ered. Talán egy általános, országos tisztújítással, tagrevízióval meg lehet erősíteni valamennyi szervezetet. Az inaktív tagokat törölni kell! Jobb tíz oroszlán, mint ötven, vagy akár száz nyúl! Eközben viszont alaposan meg kell vizsgálni, hogy mi vezetett a tagság eróziójához! Mert lehet, a vezetéssel van baj!

Mindent el kell követni, hogy a legrégebbi, legmegbízhatóbb, legharcedzettebb tagok – képességeiknek megfelelően – megkerülhetetlenek legyenek! Megengedhetetlen és a teljes széthulláshoz fog vezetni, ha a hirtelen, ki tudja honnan jött éhes farkasok kiszorítanák ezeket a bástyákat!

Haladéktalanul be kell vezetni egy olyan rendszert, amely objektív módon mérhetővé teszi a tényleges munkát. A szájkarate nem lehet elég!

A leghatározottabban fel kell lépni mindenféle bomlasztással szemben! Vigyázat! Nem biztos, hogy annak van igaza, aki bárkire, bárkikre rámondja, hogy bomlaszt! Ne feledjük: javarészt nagyon alapos kiképzésben részesített emberekről van szó!

Szigorítani kell a belépők szűrését, az új szervezetek megalakítását! Ha lehet, ezt szakemberekre kell bízni. A beépített emberek mindent meg fog próbálni, hogy tovább hígítsák a tagságot!

Kulcspozícióba nem kerülhet olyan ember, aki három évnél kevesebb ideje tagja a Jobbiknak! A régi kemény mag – természetesen megfelelő képességek birtokában – mindig előnyben kell, hogy legyen! Az kevés, hogy bárki most éppen milyen fantasztikus magyar! A kérdést soha nem lehet megkerülni: akkor hol volt eddig?

Azonnal meg kell szüntetni a Fideszhez való közeledést!

Eljöhet még az a pillanat, amikor szövetséget kell majd velük kötni, de egy másodpercre sem feledkezhet meg róla a Jobbik, hogy bizony ellenfelekről van szó! Könyörtelen ellenfelekről!

Meg kell akadályozni mindennemű összefonódást a Jobbik és a Fidesz között! Legyen az politikai, vagy különösképpen gazdasági! A globalogazdi pénzének igenis szaga van! Elfogadni – bármilyen módon – a nemzetárulással egyenlő!

A Magyar Gárdát újjá kell szervezni, egyesíteni kell, tagjait minden módon védeni, bajban segíteni kell!

Folyamatosan képezni kell a meglévő képviselőket, az újakat felkészíteni, felkutatni, szakmai hátterüket felépíteni szintén elengedhetetlenül szükséges lesz!

Vagyis meg kell kezdeni a felkészülést a következő választásokra!

Vissza kell térni a mozgalmi működéshez!

A húsz éve tévúton járó politikai rendszerhez való csatlakozás szintén végzetes lehet a Jobbikra. A Jobbik egyetlen esélye, ha az általuk alkalmazott, emberközpontú, szigorúan nemzeti elkötelezettségéhez hűen próbálja kimozdítani a politikai kurzust a hazánkra veszélyesen ártalmas kerékvágásból. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi politikai működés egyik célja éppen az, hogy meggyűlöltessék a politikát a szavazók többségével, így a végtelenségig biztosíthassák, hogy politikai szurkolóik csekélyke többsége is képes legyen őket a hatalomban megtartani. És mindkét nagy párt erre törekszik.

A Jobbik új hanggal, úgy politikai hozzáállással megbontotta ezt a rendszert. Ezt tovább kell folytatni! A kívülről erőltetett játékszabályok elfogadásával a Jobbik menthetetlenül beleolvad, beleszürkül a jelenlegi politikai rendszerbe. Ahol elődei példájára, előbb-utóbb fel fog morzsolódni.

Tovább kell folytatni az utcai politizálást. Fórumokat, gyűléseket, megemlékezéseket kell tartani. Így egyrészt közvetlenül lehet eljuttatni a Jobbik üzeneteit az emberekhez, másrészt fenn lehet tartani a Jobbik legnagyobb vívmányát, az emberekkel való közvetlen kapcsolattartást. Ugyanakkor nélkülözhetetlen gyakorlatot szereznek a Jobbik – retorikailag most még esetenként nem eléggé képzett – képviselői.

Meggyőződésem, hogy sorsfordító időket élünk.

Meggyőződésem, hogy most, ezekben az években dől el Magyarország megmaradásának, vagy végső megsemmisülésének sorsa.

Senki sem lehet rest, szűklátókörű, gyenge, vagy gyáva.

Ha most elbukunk, nem biztos, hogy belátható időn belül lesz még újabb esélyünk!

Küzdjünk hát, tiszta szívvel, bölcsen és teljes erővel!

És addig is – biztos, ami biztos – tartsuk szárazon a puskaport.

Biró László

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


0 thoughts on “Biró László: Merre tovább, Jobbik?

  1. Sziasztok!
    Ez egy nagyon jó elemzés, bár sok dolog kimaradt belőle és látszik, hogy a Bíró Lászlónak nincs teljes rálátása a jobbikon belüli történésekre. Szerintem, egyetlen esélye a jobbiknak arra, hogy bekerüljön a következő parlamentbe, az a kisebbségi bűnözés elleni radikális fellépés – kampányolás.
    A meglévő vezetőgárda a Jobbik kerékkötője, leszerepelt-lejáratódott-zsaroló és megzsarolt emberektől nem fog tudni megszabadulni a párt, ezért velük együtt fog nagyot bukni. A beépült emberek és a mozgalmat elárulók hatalmas ütemben tömik tele a pártot a saját sleppjükkel , főleg a fizetős pozíciókat. Ez a vezetés a sleppjével a fejlődés helyett, inkább a pártokráciát és meglévő politikai struktúrákat erősítik. Minőségi emberek elől nem lehet-szabad elzárni az utat, mert a jelenlegi tagság nem alkalmas a szélesebb(főleg az értelmiség) megszólítására! A három éves moratóriumot hülyeségnek tartom. Arra kellene inkább moratóriumot hirdetni, hogy más pártok „volt tagjai” ne kerülhessenek be még a tagságba sem, nem hogy a vezetésbe!

  2. Okostojásnak üzenem :
    Nem tudom mit gondol a jelenlegi tagság összetételéről, de a mi alapszervezetünknek 16 tagja van jelenleg. Legtöbben középfokú végzettséggel rendelkeznek( érettségi + technikum, felsőfokú képzések, de van köztük ügyvéd, más diplomás, 2 egyetemi hallgató,a szimpatizánsain között több orvos, tanár, akik aktívan segítették munkánkat amikor szükségünk volt rá.
    Ön szerint milyen összetételű tagságra lenne szükség??
    És egy tagunk sem volt korábban egy pártnak sem a tagja.

    1. Ildi! A maguk alapszervezete a párját ritkítja, szinte egyedülálló, minden elismerésem a maguké!
      Sajnos kevés az ilyen felállás hazánkban. Ismerek olyan félanalfabéta alapszervezeti vezetőt is, aki már listán bejutott az önkormányzatba is és ott annyit “dolgozik” csak, hogy aláírja a nevét az összes fideszes testületi határozat alá és rábólint mindenre.

      1. Hát.. Ha a mi alapszervezetünk a ” fehér holló” akkor tényleg elkeserítő a helyzet.
        Nekem a többi alapszervezet összetételére nincs rálátásom,de bíztam benne , hogy hasonló a mienkhez.
        Egyébként a mi elnökünk is listán jutott be az önkormányzatba, de nem csak bólogat 🙂 !
        A kisebbségi bűnözés elleni fellépés szerintem is fontos eleme programunknak, de csak erre kiélezni a kommunikációnkat nem biztos hogy jó ötlet, hely hiányában ezt nem részletezem.
        Szívesen beszélgetnék önnel “privátban” is .
        Jó értelmes emberekkel megvitatni a nézetkülönbségeket. 🙂

  3. Kitünő elemzés. Gratulálok Biró Lászlónak. Ezt az elemzést tovább kell fejleszteni. Nekem is az a véleményem, mint okostojásnak, hogy még sok területet kell felmérni ahhoz, hogy a JOBBIK számára is használható és komolyan veendő anyaggá váljon. Kérem foglalkozzon tovább az elemzéssel.
    1. Az osztódással szaporodó és ezen keresztül gyengülő, Gárdákat meg kell próbálni újra összevonni. Ehhez a párt teljes mellbőséggel ki kell álljon újra.
    2. Orbán miniszterelnök láthatta Brüsszelben mekkora támadási felületet nyított a sok meghozott törvénnyel. Tehát ott -Brüsszelben- nincs 2/3-os többségben, így jól jönne egy őt támogató JOBBIK. Ezért ezt a szörnyű malőrt, ami Brüsszelben történt, ki kell használni és a FIDESz-szel igenis a közös magyar érdekeket sértő dolgokban ki kell állni és közös platformot kell kialakítani. Mert ugyen necsak Cohn-Bendit mocskolódott a magyar miniszterelnökkel, hanem Bokros kurafi is. Innen láthatja Orbán, hogy Brüsszelben megszünik körülötte a barátság, ha sérti a zsidó-vörös-zöld, vagyis az internáci érdekeket.
    3. …majd holnap folytatom!

    1. Orbán és az őt ért brüsszeli támadások, kritikák csak egy jól megtervezett cionista forgatókönyv szerint zajló színházi előadások sorozata, a színfalak mögött teljes az egyetértés. Orbán akár kint is maradhatna, az általa képviselt banda halálos ellensége azoknak, akiket reményeink szerint a Jobbik képvisel. A Jobbik feladata a Fideszt, és az általa képviselt, megsemmisítésünkre szövetkezett elemek eltakarítása Magyarország területéről. Nincs kompromisszum, csak takarítás, és ellenállás.

    2. A gárda felélesztésére semmi esélye sincs a Jobbiknak, mivel a Jobbik vezetése verette szét őket és a gárdisták és a szimpatizánsok ezt nem fogják elfelejteni nekik. A régi felállást és a hagyományokat is mellőzném. Nem szabad párthoz kötni többet egy ilyen fontos szerveződést, kiszolgáltatva a gerinctelen politikusok pillanatnyi érdekeinek. A hagyományokkal szakítani kellene és nem gárdaruhában kellene masíroztatni és megbüntettetni a gárdistákat a cionista világhatalmat kiszolgáló Orbán pintőrségével, hanem civilben kellene megjelenniük szükség esetén, segítséget nyújtva a lakosságnak.
      A Jobbik meg azért került ebbe a helyzetbe, mert ellenzéki pártkén támogatta a kormánypártot, tapsolgattak Orbánnak. A többi pártból kiábrándult szimpatizánsok és választópolgárok szörnyülködve kellett nézzék, amint a Jobbik együtt szavaz a fidesszel, megszavazzák a különadónak nevezett megszorító csomagot és még a török csatlakozást is támogatták.
      A Fidesz ugyanolyan ellensége a nemzetünknek, mint a többi párt, csak másik zsidó érdekkört szolgál, ezért is folyik most a harc. Folyik a zsidó belharc hazánk piacainak újrafelosztásáért.
      A Jobbiknak csak a nemzet érdekei mellett lett volna szabad kiállnia és a Fidesz érdekei mellett pedig soha!

  4. Gondolatébresztőnek jó a cikk, azonban nemzetünk megmentésének gondolkodási terét leszűkíti a Jobbikkal kapcsolatos lehetőségekre.
    Sajnálatos lenne, ha csak a Jobbikon keresztül vezetne az út egy szebb magyar jövő felé.
    A hal a fejétől bűzlik – mondják. Ez igaz a Jobbikra is. A Jobbik csúcsszintű-, és középszintű vezetésében számos olyan személy van, akiről elmondható, hogyha magyarnak hitvány, akkor jobbikos vezetőnek alkalmatlan. Sajnálatos, hogy ők kimozdíthatatlanul bebetonozódtak a vezetésbe. Velük együtt a Jobbik nem fogja nekünk elhozni a megváltást., képtelen lesz erre.
    Mondhatnánk, hogy le kell őket cserélni rátermettekre. A Jobbik vezetése azonban a következő egyszerű, de szinte megoldhatatlan dilemmával néz szembe:
    – Bizalmatlanok vagyunk az új tagokkal szemben. Pontosabban csak a régi harcostársakban bízunk.
    – Ezért ők a vezetők. Még akkor is, ha alkalmatlanok.
    – Megújulás kellene, … de az újakban nem bízunk, … ezért marad minden a régiben.

  5. “Meggyőződésem, hogy most, ezekben az években dől el Magyarország megmaradásának, vagy végső megsemmisülésének sorsa.” – És ezt egy lényeges, talán a legfontosabb megállapításnak tartom, mert ezzel Bíró László tulajdonképpen kimondja azt, amit szívvel-lélekkel vallunk, mégpedig, hogy ezzel a Fideszes váltópártos 2/3-dal Magyarország meg fog semmisülni. Tehát rengetegen egy olyan pártra szavaztak, fektettek bele bizalmat, amely irányítása, most már látjuk, diktatúrája alatt, a Washington-Brüsszel-Tel-Aviv tengellyel való készséges, megalkuvó, hazaáruló együttműködése folytán, Magyarország (jelen romjaiban is) teljességgel meg fog semmisülni. Tudjuk. És egyre többen fogják ezt a megállapítást tenni. Bíró Úr másik lényeges megállapítása: “Küzdjünk hát, tiszta szívvel, bölcsen és teljes erővel!
    És addig is – biztos, ami biztos – tartsuk szárazon a puskaport.”.
    Gyanítom, hogy nem csak nekem hat úgy ez a két mondat, hogy a hangsúly a puskaporon van, és a küzdésen, ez ellen a Fideszes cionista érdekeket kiszolgáló váltópárt ellen, valamint az ezt irányító hátérhatalmak magyarországi helytartói ellen. Mindezeket egybevéve, a végkövetkeztetésnek csak az jön ki, hogy használva a puskaport, nemzetünknek le kell váltania, el kell zavarnia, be kell börtönöznie, vagy meg kell ölnie, a hazánk megsemmisítésére szövetkezett erőket, az utolsó csatlósukig. Na ezt hívnák’ úgy, hogy FORRADALOM, nemzeti önrendelkezési harc. Ennek a forgatókönyve 88 oldalon le van írva a Jobbik Radikális változás c. programjában, csak úgy kell kezelni, mint a Bibliát. Se hozzátenni, sem pedig elvenni nem lehet belőle. Ezt a harcot nem lehet elkerülni, a hatalomhoz való ragaszkodás eddigi jellemzőit ismerve, és főleg a legaljasabb módszereit, de milliónyian tennénk a ravaszra az ujjunkat, hogy villámcsapásként sújtsunk le a magyar nemzeti létünket megsemmisítésre ítélő hazaárulókra, és ezek erőszakszerveire. És valóban: Itt az idő!

    1. Húha, ez igen, kimondta amit én nem mertem. A Tunéziai példát kell kövessük és nem a megalkuvást folytatni. Haljunk meg inkább százan golyóktól, mintsem sok százezren a tudatos népirtás következtében, például a kilátástalanság miatti öngyilkosságokban , vagy az elégtelen egészségügyi ellátás következtében.
      A kérdés csak az, hogyan kezdjük el, ki fogja elkezdeni? A Jobbikra nem számíthatunk, ők nem kezdenek el semmi ilyesmit. A Jobbik akkor fog legközelebb az utcára menni, amikor azt a feladatot kapja majd Orbántól, hogy fogja be az elégedetlenkedőket a Jobbik égisze alá ismét és vigye haza őket csendben, miután kicsit kikiabálhatták magukat.

    2. Na Feri bá, nagyon bekeményítettél. Tegnap elkezdett pontok felsorolását nem is folytatom. De gondoljunk a 2006-os lázadásra. Hányan voltak ott vajon, akik ténylegesen puskát fogtak volna? Hányan voltak olyan bátrak, hogy a tévé székházba be is rontsanak és azt birtokba is vegyék? Szóval előzetesen komoly szervezkedésre lenne szükség, mert ha nem, újra csak lázadás lesz az egészből. A forradalom az, amelyik győz is és utána teljesen átrendezi egy ország egész berendezkedését. keressétek az interneten, hátha hozzajuttok, “Apád: A magyar szabadságharcos kézikönyve” müvet. Ebben minden részletes tudás le van írva, ami szükséges egy forradalom megszervezéséhez. Egyébként Svájcban ezt a hadseregben tanítják és a hadsereg főparancsnoka megbízta valamikor a 60-as években a vezérkari fönököt, hogy a hadseregen belül különítsen el egy részt, akik a föld alá vonulnak. Ezt nevezték el P26-os egységnek. Földalatti szervezésnek megfelelően, ezekután csak dupla futáron keresztül tartottak kapcsolatot és minden évben megkapták a pénzüket. Senki sem tudta többé, hogy a P26-ban kik szerepelnek, hányan vannak, milyen stratégiai koncepciójuk van, stb. teljesen önállóvá váltak, mert az “illegális” körülmények között a lebukás veszélyét a minimálisan kell tartani és akkor nem lehetséges a sok utasítgatás felülről.

  6. Sok igazság van a cikkben! A legfontosabb hogy a bolsevikokat el kell távolítani a pártból! hazugság az hogy pótolhatatlan szakemberek látjuk az eredményét az ország gyarmati sorba süllyesztésével! Az emberek túlnyomó többsége azért szavazott a Jobbikra mert elhitte hogy a bolsevik vérszívók nem lehetnek semmilyen formában tagjai, tanácsadói a pártnak! Ez a legelső és legfontosabb kérdés ha ezt a nem teszik tisztába már nincs is értelme a többinek mert akkor teljesen megfog szűnni csak idő kérdése hogy mikor! Igenis kell hogy legyen az országban egy tiszta párt akiben hihetnek az emberek! A GÁRDA olyan része kell hogy legyen a pártnak mint az embernek a keze, lába feje azaz nem létezhet nélküle!

  7. Tovább folytatom a svájci P26-os történetét.
    tehát megalakult egy a vezérkar által sem ismert földalatti szervezet, amely minden városban felkészült a gerilla harcra, de vidéken is. Az illegális körülményeknek megfelelően szerezték be a fegyverzetet, elektronikai és híradástechnikai eszközöket. S ahhoz hogy önállóan müködhessenek a vezérkar az önszabályozáshoz szükséges célokat és az ezekhez kapcsolt rendeleket jóváhagyatta a megalakítást megelőzően a vezérkarral és a főparancsnokkal. Ebben az a kitétel is szerepelt, hogyha Svájc lakosságának több mint 25%-a idegenekből fog állni, akkor ez azt jelenti, hogy a svájci kormányok nem képviselik őket többé és az aktuális kormányt egy államcsapással meg kell dönteni, az írányítást át kell venni, külföldieket menekülésre kell kényszeríteni. Mivel ezt a megadott %-ot megközelíteni látszottak a svájci kormány nagy nyomás alá került a szomszédos kormányok részéről, hisz ezekből az országokból volt a legtöbb bevándorló. A nyomás addig nőtt, amíg a P26-ot kénytelenek voltak felszámolni. 1993-ban tele volt vele a Spiegel német baloldali heti magazin.
    Mégis mit szóltok ehhez a koncepcióhoz? Gondoljátok, hogy valóban megszünt ez a szervezet vagy csak egy magasabb titkossági szintre került más névvel és kevesebb emberrel?
    Mégis milyen eredménye lenne véleményetek szerint egy összehasonlításbnak a magyar kormányok és a svájci kormányok között?

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A Tóásó ügy: Visszautasította a kanadai bíróság a bolíviai Belügyminisztérium kérését
Egy volt – első ciklusbeli – háttérember emlékeztetője a jelenlegi miniszterelnöknek
Néhány gondolat a képviselői visszahívhatóságról
Close