A pénzhatalom és az inka jóslat, azaz melegedik az új hidegháború

Osama Bin Laden megölése után Amerika állítólagos rejtekhelyét, Pakisztánt akarta a terrorizmus elleni harc ürügyén megszállni, de Kína hivatalosan is kijelentette, hogy Amerika „minden támadását Pakisztán ellen Kína elleni agresszióként fogja kezelni”. Ilyenre az 1961-es berlini válság óta nem volt példa. Több jel arra mutat, hogy megáll Kína és Oroszország visszahőkölése a nyugati agresszió előtt. Az USA-t (és a világ nagy részét) irányító pénzhatalom azonban készakarva olyan helyzetet teremtett, amelyből csak a háborúban lát kiutat.

Pakisztán mint atomhatalom kikapcsolásának terve

Kína figyelmeztetése nem volt hiába, mert 66 interkontinentális rakéta – amelyek közül több az Egyesült Államokat is eléri -, 118 középtávú rakéta, 36 több atomtengeralattjáróról indítható rakéta birtokában, még Amerika sem tehet ellene azt, amit akar. Az ultimátum május 9-én hangzott el a helyettes kínai miniszterelnök, Wang Qishan szájából, aki egy delegációt vezetett Washingtonba stratégiai és gazdasági tárgyalásokra. A Bin Laden elleni amerikai katonai misszió, amely semmibe vette Pakisztán szuverenitását, csak egy láncszem egy hosszú, a többé kevésbé Amerikával szövetséges ország ellen irányuló műveletekben…

Pakisztán Washington szemében egyre inkább egy megbízhatatlan figurává vált az ázsiai sakktáblán, amelynek atomfegyverarzenálját ki akarta kapcsolni, ahogy ezt a Fox News egy 2009-es riportja is igazolja. A tervet Stanley McChrystal tábornok dolgozta ki, aki a Bin Laden elleni speciális kommandót is vezette. „A kis egységek feladata a pakisztáni atomfegyverek elragadása, azok semlegesítése”… áll a Fox News említett riportjában.

Obama beleegyezése

A londoni Sunday Express szerint Obama már beleegyezett a terv végrehajtásába: „Amerikai csapatokat küldünk Pakisztánba, ha fennáll a veszély, hogy e nemzet atomfegyverei a Bin Laden halálát megbosszulni akaró terroristák kezébe kerülnek…” A Sunday Express amerikai hivatalos forrásokat is idéz, ami szerint a terv Zardari elnök beleegyezése nélkül is aktiválható lett volna.

Pakisztán reakciója

Raza Gilani, Pakisztán miniszterelnöke rendkívül határozottan reagált az amerikai beavatkozásra. „Senki se vonjon le hamis következtetéseket. Minden támadás Pakisztán stratégiai javai ellen, legyen az látható vagy nem, megfelelő választ fog kapni…. Pakisztán fenntartja magának a jogot, hogy erővel visszaüssön. Senki se becsülje le nemzetünk motivációját és képességét, valamint hadseregünk erejét, hogy megvédje szent hazánkat.” Egy 180 milliós atomhatalom fenyegetését Amerika se veheti félvállról. Gilani miniszterelnök szövetségeseket keresve, sietve meglátogatta Kínát, majd Oroszországot. Amikor kínai útjára indult, kijelentette, hogy Kína Pakisztán legjobb és legmegbízhatóbb barátja. Pekingből való hazatérése előtt Pakisztán és Kína baráti kapcsolatait hangsúlyozta. „Büszkék vagyunk, hogy Kína legjobb barátaink között van és megerősíthetjük a bennünket összekötő bizalmat. Kína mindig számolhat Pakisztánra, amely mindig mellette lesz… Ha azt mondjuk, hogy ez a barátság nagyobb mint a Himalája és mélyebb mint az óceán, az tökéletesen leírja kapcsolatunk lényegét. Gilani látogatása az Amerikában tartózkodó kínai delegáció idején történt. A kínai kormányszóvivő is egyértelműen kijelentette, hogy országa mindent megtesz, hogy Pakisztán „szuverenitását és területének integritását tiszteletben tartsák”. Kína nyomatékul 50 repülő vadászgépet bocsátott Pakisztán rendelkezésére. A Pakisztánnal ellenséges India is felfigyelt a fejleményekre és médiája – a nyugatival ellentétben – részletesen foglalkozott is vele. A kiváló amerikai köziró, Paul Craig Roberts szerint, aki Reagan alatt pénzügyminiszterhelyettes volt, Amerika stratégiája arra fog irányulni, hogy Kínát és Indiát egymás ellen hergelje, s nevető harmadikként akkor már csak Oroszországgal kell leszámolnia.

A CIA, a RAW és a Mossad pszeudotalibánokat kreáltak

Thierry Meyssan francia újságíró (honlapja: www.voltairenet.org) szerint, aki Közel-Keletre menekült Sárközy elnök fenyegetései elől, a pakisztáni sajtó kiszivárogtatta, hogy a CIA ügynökei beférkőztek az Al Kaida talibánjai közé és megalakították saját erőjüket, azzal a céllal, hogy destabilizálják Pakisztánt. Ezt erősíti meg Aslam Ghuman tábornok is, korábbi pakisztáni titkosszolgálati vezető. „Az Egyesült Államokba tett látogatásom alkalmával megtudtam, hogy a Mossad, egyetértésben a RAW-val (indiai titkosszolgálatok) és közvetlenül a CIA irányítása alatt mindenáron destabilizálni akarja Pakisztánt”. Ghuman tábornok azt is említi, hogy az orosz titkosszolgálat kiderítette, hogy „Raymond Davis, a CIA embere, és hálózata az Al Kaida ügynökeinek atom-, kémiai- és biológiai fegyvereket bocsátott rendelkezésére amerikai hadi létesítmények megtámadásához, azzal a céllal, hogy ezért Pakisztánt tegyék felelőssé”. Thierry Meyssan szerint a CIA az Al Kaida vezérével, Omar Mollahhal is próbál együttműködni Pakisztán ellen. A Bin Laden féle incidens óta Pakisztán még határozottabban követeli az amerikai drónok leállítását az ország területén, amelyek rombolásai és áldozatai hatalmas jenki-gyűlöletet váltottak ki a lakosság körében.

Kína határozott reakciója annak köszönhető, hogy Pakisztán amerikai megszállása Kínát szinte kilátástalan helyzetbe hozná. Az Iránból Kínába vezető energiaút amerikai ellenőrzés alá kerülne és határain közvetlenül amerikai erők állnának. Kína biztonsága végzetesen meggyengülne és Irán is elszigetelődne.

A szíriai boszorkánykonyha

A hatalomnak ez a boszorkánykonyhája Európából is ismert a 70-es és 80-as évek Olaszországából a Gladio körüli botrányból. Most éppen Líbiában és Szíriában gyümölcsözteti ebbéli tudását. Ebben nagy segítségére van a Szaud-Arábiát irányító és az egész Közel-Keletet behálózó Sudairi klán. A 7 Sudairi herceg Ibn Szaud király, Szaud-Arábia megalapítójának azon fiai – 53 közül – akik Sudairi hercegnőtől születtek. Amikor Anglia a 2. világháború után nem tudta fenntartani impériumát, Franklin D. Roosevelt elnök Amerika olajjal való ellátásáért biztosította a Sudairi klán uralmát. Ez lett a híres Quincy szerződés – az e nevű hajón létrehozott szerződés után -, amelyet egy állam és egy klán kötött meg. A leghíresebbik Sudairi Bandar herceg, a Bush klán bizalmasa. Ő szervezte meg a fegyveres segítséget Bahrein királya számára, ahol az „arab tavasz” nyomán kelt tüntetéseket könyörtelenül vérbe fojtották. A Sudairik attól tartottak, hogy az „arab tavasz” őket is elérhetné. Együttműködésük az USA-val intenzívebbé lett. Szíriában más eszközökkel próbálkoztak. A felkelők közé fizetett és felfegyverzett zsoldosokat csempésztek, akik gyakran a rendőrséget és a katonaságot vették célba. Akiket elfogtak közülük – a televízióban tett vallomásaik szerint – a libanoni politikus, Jamal Jarrah által lettek felbérelve, aki Bandar herceg barátja.

Ez az ellenzék az, amely Assad elnök jelentős engedményeit (kormányátalakítás, a rendkívüli állapot megszüntetése, állampolgárság megadása a kurdok részére, választások ígérete) semmibe veszi és ürügyet szolgáltat a pénzhatalom számára nyugati típusú „demokrácia” követelésére. Semmibe véve, hogy félmillió palesztin menekült után a 18 milliós ország Irak lerohanása óta másfél millió iraki menekültet is ellát. Néha még a nyugati fősodor média is kitálalja az igazságot, mint például a Washington Post április 18-i száma, amelyben Craig Whitlock a Wikileaks kiszivárogtatásai nyomán leírja, hogy az amerikai külügyminisztérium is támogatta titokban a szíriai ellenzéket.

Szíria „demokratizálásával” Oroszország veszítene el egy fontos partnert a Közel-Keleten (és tengerészeti támaszpontját a Földközi tengeren). Líbia példájából tanulva azonban Medvegyev elnök kijelentette, hogy egy esetleges nyugati „humanitárius beavatkozást” Szíriába Oroszország megvétózna. A világ energiaútvonalainak legfontosabbjai közül kettő is Szírián keresztül halad. Az egyik Törökországot és Izraelt köti össze a Kaspi tengerrel, a másik Irakot a Földközi tengerrel. Szíria besorolása a Birodalomba azt jelentené, hogy ezeket az utakat is Amerika ellenőrizné. A Földközi tenger keleti térségében talált gázmezők is emelik Szíria stratégiai jelentőségét.

Oroszország és Kína együttműködése megerősödőben

Pakisztán és India is tagok lehetnek az SCO-ban

Amerika gátlástalan hatalmi ambíciói természetszerűleg összehozták a másik két nagy óriást. Amerika irigykedve látja, hogy ha él az olajfegyverrel, annak Oroszország is hasznát látja. Ráadásul Oroszország a Sanghaji Együttműködés Szervezetét (SCO) lassan egy energia klubbá is átalakítja. Pakisztán mindenképpen igyekszik taggá válni. Indiát elsősorban az SCO energiapolitikája vonzza. A szervezet jövő héten egy fontos konferenciát tart, amin már esetleg döntenek a két ország felvételéről. Amerika rendkívül aggódva figyeli a fejleményeket, mert ázsiai pozíciói erősen meggyengülhetnek. Csak két hete, hogy kiderült; Amerika rossz lapra tett az ázsiai energiapiacon. Szinte minden igyekezete arra irányult, hogy kiszorítsa Oroszországot az európai energiaüzletből, s így elhanyagolta a gyenge hozamúnak ítélt türkmén vonalat, amely Türkmenisztánt, Afganisztánt, Pakisztánt és Indiát (TAPI) kötné össze. Két héttel ezelőtt azonban egy londoni auditor, Gaffney, Cline & Associates közzé tette a felfedezést, hogy Türkmenisztán a világ második legnagyobb gázmezején ül, ami évtizedekig elég egész Kelet-Ázsia ellátására. Pakisztán barátkozása Oroszországgal szinte kétségtelenné teszi, hogy Oroszország is szép részt kap az üzletben.

Egy kínai egyetem nemzetközi intézetének igazgatója, Yan Xuetong így foglalta össze Kína stratégiáját az SCO-val kapcsolatban: „Ha a szomszédos államokkal kapcsolatba lépünk, mint ahogy tettük az SCO tagjaival, akkor más tekintetben is gyorsan fogunk haladni. Az SCO alapítását a 90-es években mindenki mint Kína legsikeresebb diplomáciai tettét értékelte. Az SCO célja visszatartani Amerikát attól, hogy katonai erejét Közép Ázsiára is kiterjessze…. Megakadályozta, hogy Amerika Közép Ázsiát katonai befolyása alá vonja. Az SCO sokat segített Kína szomszédaival való kapcsolatainak a javításában. SCO stílusú kapcsolatok kialakításához a szomszéd államokkal Kínának mindent kibíró stratégiai szövetséget kell kötnie velük. Ha nem, Kínának sem lesznek jobb nemzetközi kapcsolatai, mint Amerikának”.

A háttérhatalom fő ideológusának, Zbigniew Brzezinskinek 1997-ben jelent meg „A nagy sakktábla” című könyve, amelyben lefektette Amerikának mint impériumnak a stratégiáját, s egyértelművé tette, hogy Washingtonnak nem csak a „Szívországot”, azaz Keleteurópát, hanem Ázsia nagy részét is uralnia kell, hogy a világ első számú hatalma maradjon. Az ezután következő kormányok nagyon is intenzíven igyekeztek a célt elérni, kiváltképpen sikeresen Obama elnök, akinek taktikája és retorikája orwelli módon vál el egymástól. Az utóbbi hetek fejleményei azonban azt látszanak igazolni, hogy talán létrejön valamilyen egyensúly a világban. A pénzhatalom azonban saját bázisát, Amerikát is tudatosan tönkretette, s ebbe a folyamatba Európát is igyekszik belevonni. A 2008-as válság ugyanis nem véletlenül, s nem is csak profithajhászatból keletkezett. Ez egy több mint 200 éves terv befejező fázisa, amit már a nagy bankalapító, Amschel Mayer Rothschild 1774-ben porosz pénzemberek egy összejövetelén így írt le: „A háborúkat úgy kell irányítani, hogy a nemzetek mindkét oldalon adósak legyenek nekünk”. És: „Pánikok és pénzválságok végül egy világkormányhoz vezetnek, egy világkormány új rendjéhez”. Félő, hogy a pénzhatalom nem lát más kiutat Amerika helyzetéből, mint a háborút. Okkult praktikáikkal talán a széles körökben ismert inka jóslatra is rájátszanak 2012-vel kapcsolatban.

Az emberi történelem leghitványabb civilizációjává züllött nyugat (Spengler szavaival: fausti) mai állapota arra enged következtetni, hogy annak már kezdeteinél hibás volt a rendszer. Hiányzott a Szent Korona tanhoz hasonlítható szakrális építmény, amely magába tudta volna integrálni az élet egész területét. Az önzés és az erőszak túltengését a kereszténység csak átmenetileg enyhítette, az anyagi gazdagság kultúrája pedig csak ideiglenesen elfedte.

A felvilágosodás nagy filozófusainak igyekezete kudarcot vallott. Nem lehet az önzés elvére egy végül is harmonizálódó világot építeni. Amit Adorno néhány évtizede még mint „elvadult önfenntartást” fájlalt, mára a világmegsemmisülés felé haladó őrület ámokfutásává vált.

A gazdaságilag tönkretett és kiszipolyozott Magyarország csak annyit tehet – s az sem kevés -, hogy ne hagyja magát megtéveszteni, mint már Dante is intette, és  tudjon „emberségből példát mutatni”.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő