Zárszámadás 2010.

Közeledik az év utolsó napja. Sokan leküzdhetetlen kényszert érzünk arra, hogy áttekintsük az elmúlt évet, és a belső-tükrünkbe nézzünk. Rohanó világunkban torzulnak a képek, bizony lesznek olyanok, kik magukra sem ismernek, annyit változtak egy év alatt. Az élet színházában bővültek a lehetőségek, vannak, akik nem csak a sorsuk által rájuk szabott szerepeket játsszák.

Társadalmunkban felcserélődtek az értékek, a közösség, és a család  háttérbe szorult, helyébe az önös-érdek lépett. Jók között a legjobb lenni, kezdődhet a harc bármi áron! Ez lett a trendi… Az ilyen embernek eszébe sem jut, hogy a helyzetet győzze le, ne azt, akivel az útja során találkozik. A gyenge jellem így teszi szabaddá magának a pályát, mert jól tudja, ahol egyedül fut, ott a babér mást nem illet. Az aranyfüsttel bevont érem alatt senki nem nézi, a korrodáló fémet… A versenyző a győzelem mámorában azt sem veszi észre, nem csak fekete és fehér létezik. Eszében sem jutna, hogy a sok kis jóból lehet csak a legjobb, mert a gyűjtögetéshez türelem kell, és neki erre ideje nincsen… Köpönyeget is olyat rendel magának, amit bármikor kifordíthat…

Hirdetés

Az ember jónak lett teremtve, Isten mégis szabad akarattal ajándékozta meg, azért, hogy aki nem az általa kijelölt úton szeretne haladni, keressen magának másikat. Sokan, letérnek/letérünk az általa kijelölt útról, teremtőnk ajándékával élve, próbára tesszük magunkat. Ez rendjén is van, ha a választott irányunk a lélek fejlődését szolgálja, mert bizonyíték arra, hogy a bennünk lévő alázattal jól sáfárkodunk. De tudnunk kell, hogy az útvesztők sokszor vezetnek labirintushoz… Útkeresés során, ha nincs a nagy igazságtevő, a lelkiismeret, az egó és alázat harcolni kezd, s mindent elsöprő háborúhoz vezet. Ebben a csatában az egészséges személyiség megsemmisül, az egó felülkerekedik, és megöli az alázatot…

Az értelmetlen csaták összetörik a lelket. Jöhetnek az élet legjobb köszörűsei, a megbánás és a megbocsátás… Hiába végeznek igényes munkát, nyomtalanul eltüntetni a csorbát nem lehet, de legalább nem sért tovább… Úton, útfélen az  egyetemes szeretetről hallunk. Mégis kevesen hisznek benne, hiszen, aki az egész világot egyszerre akarja átölelni, túl messzire tárja a karjait ahhoz, hogy a közelállókat is érzékelje… Demoralizáló világunkban elszaporodtak a gnóm lelkek, akik megölik az őszinteséget, és a   tisztességet, ami olyan személyiség változáshoz vezet, ahol az önértékelést az irigység és rivalizálás váltja fel. Percemberkék, pillanatnyi brillírozásért bármire kaphatók lesznek.

A pokoli színjátékban egyre többen vállalnak szerepet a sztárság reményében, és jutnak általa a pokol fenekére. Az elfuserált színészek, szemeket kápráztató csillogó sminkekkel, és talmi gyémántot osztogató kezekkel csalogatják magukhoz a publikumot. Ha vastaps zárja az előadást, tovább rombolnak, tivornyát rendeznek a közönségnek, melyben egyetlen megmaradt értéküktől, a gondolataiktól is megfosztják őket. Innentől nincs megállás, légvárak, és kártyavárak épülnek, amit, ha a vihar a földig rombol, lesz helyükön kaszinó, hol mindenki nyerni akar. Ott a nagy-játszmámat előre lejátsszák, súgnak a kibicek, és cinkeltek a lapok… Rajtunk múlik, hogy veszünk-e bérletet, hol ripacsok játsszák a főszerepet, és leülünk-e ahhoz az asztalhoz kártyázni, ahol a lapokat előre kiosztották…

Figyeljünk és vigyázzunk magunkra, hogy egy év múlva is nyugodtan nézhessünk a belső-tükrünkbe! Sikerekben gazdag, boldog újesztendőt kívánok minden honfitársamnak, és olyan tisztánlátást, amelyben a drágakövet, soha nem tévesztjük össze a festett üveggel!

Lélek Ekpafat

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Ki védi meg az újságírókat? – A médiatörvény margójára…
Karácsonyi gondolatok a Gárdánkért
Kenéz Andrea bírónő megvalósította az intézményi gyermekbántalmazást
Close