Számos ponton megkérdőjelezhető a választási kampány

Ennyi rosszindulatot, gyűlöletet, gúnyt és cinizmust nem mindig lát és hall az ember, amennyit a választási kampányok idején. Szinte el sem hiszem, hogy intelligens, kulturált emberek ilyen szintre tudnak süllyedni, ilyen logikátlan és vagdalódzó kampányt tudnak csak folytatni e megosztott, beteg társadalomban.

Miért nem látják a politikusok, hogy nem mások gyalázásából, hibáinak felsorolásával kell győzni, hanem a saját érdemeik által? Miért másokat emlegetnek ahelyett, hogy a saját programjukat ismertetnék fel? Miért kell Gyurcsának, Orbánoznia, Szentkirályi Alexandrának Gyurcsányoznia, Magyar Péternek mindenkit mocskolnia, és kisebb körzetekben a vidéken Zsuffázni és Tükézni, ahogyan ez Pusztaszabolcson történik? Miért látják a politikusok és a polgármester-jelöltek úgy, hogy a gyűlöletkeltés – a mai világban, amikor egy teljes pusztulás előtt áll Európa (is) –, az egyetlen út a politikai, választási győzelemhez? Ki hiszi el, ebben a kampányban, hogy a politikusok és a polgármester-jelöltek igazat beszélnek akkor, amikor az ellenfeleiket gyalázzák?

Ez a mentalitás engem arra az egy dologra enged következtetni, hogy semmi nem fontos és lényeges, mint a saját érdek, az egyéni előny, a hatalomvágy és a húsosfazékhoz való közelkerülés.

Senkitől nem hallottam még, hogy a nép és a nemzet megmaradása, a béke szolgálata, a béketeremtés és a közös munkálkodás volna a célja. Ingyen, vagy csupán egy olyan alapvető, szimbolikus anyagi ellenszolgáltatásért, amely egy egyszerű munkást, egy hétköznapi embert illet.

Mindenki előtt világos, hogy a beruházásokból ma, Magyarországon visszacsepegtetnek a kivitelezők a beruházást megrendelőnek, tehát polgármesternek lenni a legnagyobb jövedelemszerzési lehetőség. Az is világos mindenki előtt, hogy a kisközségekben is a legjobb állás a horribilis fizetéssel járó polgármesterség még akkor is, ha nem sikerül pályázatot nyerni, vagy egyáltalán képtelen az önkormányzat pályázatokat írni. A fizetés akkor is aránytalanul nagy. Tehát, nem kicsi a tét, a választásokon. (Vannak olyan települések is, amelyekben teljesen fölösleges a polgármesteri állás, hiszen másutt van a jegyzőség is.) Ennek érdekében aztán ötévente megy a hazudozás, az ígérgetés, az ellenfél lejáratása, és ha nem úgy sikerül az ígéreteket megtartani, ahogyan azok elhangzottak, akkor sincs baj, hiszen visszahívni, kirúgni a mai törvények szerint senkit nem lehet azok közül, akiket a botor választó odaenged a húsosfazék mellé.

Mert a választó, az állampolgár vak, süket és sok esetben szellemi fogyatékos is. Nem akarja átlátni, mi folyik körülötte, ám irigységét remekül kihasználja az, aki biciklizni hívja, aki önkéntes munkára szólítja, aki gyűlöletét kihasználva akár rombolásra is rábírja a választópolgárt. A választópolgár nem akarja látni ki generál önös érdekből gyűlölködést, ki nézi hülyének – sokszor joggal –, ígérgetésekkel és hazudozik azért, hogy a bársonyszéket megszerezze. A politikus és a polgármester-jelölt úgy vezeti az orránál fogva a választópolgárt, ahogy akarja.

A társadalom értékítélete, józan belátása, a bányász béka ülepével egy szinten van ma, hiszen a túlélés egyetlen lehetőségét ostorozza nap mint nap, a program nélküli, nemzetközileg ismeretlen, hazaáruló ellenzéki pártok oldalán. Azaz, a háborúpárti, migránsokat beengedni szándékozó, idegen pénzért szolgáló söpredéket követi a társadalom egyre nagyobb része. Ezzel pedig, önmagát, családját, gyermekeit és unokáit küldi – konkrétan – a halálba. Mert amíg a politikusok a saját pártjukat, a saját zsebüket akarják győzelemre vinni, és a társadalom, gondolkodás nélkül elfogadja az Orbán-gyűlölő pártocskák és politikai szerencselovagok, áruló niemandok vádjait, rágalmait, addig a láthatatlan kormánybuktató erők dolgoznak. Talán már varrják is a katonaruhákat, amelyekben majd gyermekeinket és unokáinkat küldenék az ukrán halálba.

Ma a magyar keresztény politikusoknak sokkal nagyobbra kell nyitni a szájukat, el kell felejteniük a politikai szlogeneket és ordítaniuk kell az igazságot mindenféle számítás és érdek nélkül. Nem politikai pártokban, és nem előmenetelben kell ma mérni a mindennapi életet, a választási kampányt, hanem világosan, a keresztény erkölcsi értékek mentén kötelező felvilágosítani a társadalmat arról, hogy konkrétan mi vár rá, ha az uniós választás után nem a jobboldal, hanem az aberrált, áruló és Európa vesztét szorgalmazó söpredék marad Brüsszelben az úr. Fel kell világosítani az embereket arról, hogy konkrétan mi vár rájuk, családjukra, a nemzetgazdaságra, ha az erkölcsi normákat semmibe vevők győznek. És be kell fejezni a kádári időkből maradt kommunikációt, a „mi megmentjük a családot”, „megmentjük a magyar embereket”, „mi ezt meg azt adtunk eddig, megemeljük, még adunk” stb… Mert ma nem ez a politikai kommunikáció lényege, mint az sem, hogy az ellenfél hibáit mantrázzuk és tovább tápláljuk a gyűlölködést júniusig. Nem!

Ma a folyamatos figyelemfelhívás, a videókon bemutatott és szóban elmondott érvek, és a kitűzött célok a fontosak. Csak más stílusban és más szemléletben. Őszintén, magyar és keresztény szemmel, lélekkel. Nem a jelölt fiatalsága, gazdagsága vagy hazugságai számítanak! Hanem a cél: megmaradni, békét teremteni az országban és Európában, kimaradni a háborús gyilkosságokból, a pénzért emberi életek millióit feláldozó kapitalista embertelenségből!

Ma a választási kampánynak arról kell szólnia, hogy még ha fogcsikorgatva is, de együtt kell dolgoznia mindenkinek a megmaradás érdekében. Aki ezt nem látja be, annak semmi keresnivalója nincs a közéletben, a politikában. Ehhez pedig a törvények megtartása és betartatása elengedhetetlen! Ám, sajnos e téren vannak a legnagyobb hiányosságok. Hiszen sok bűnözőre, erkölcsileg megkérdőjelezhetőre, bíróság által elítélt gazemberre is lehet majd szavazni… Ám, ha van politikai akarat, úgy még nem késő tisztába tenni ezeket a dolgokat júniusig. Mert, ahogy most van, az úgy erkölcsileg súlyosan kifogásolható, kommunikációjában hibás, alapvetően rossz és a későbbiekre vonatkozólag végzetes lehet, de hogy „visszaüt”, az eddigi tapasztalatok szerint, már most bizonyos!

Stoffán György

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció / MTI/ Mohai Balázs