Dr. Bene Gábor: Meseszövő fecsegés, a konfabuláció győzelme?
Újra megjelent a pártpolitika világában a pszichológia? Ugyanis korunk egyik jelensége, hogy olyan kóros emlékezeti torzulások jelennek meg a közbeszédben, amikor az egyén hiányos vagy pontatlan emlékeit kitalált, fantázia szülte elemekkel egészíti ki anélkül, hogy tudatában lenne a valótlan állításnak. Mert ki gondolná, hogy pl. a demokrácia szó miért nem azt jelenti, amit az emberek gondolnak róla, s mi az oka ennek a torz értelmezésnek? Hiszen a mindennapokban percenként találkozhatunk a szó lelepleződésével, s mi mégis annak hiszünk, amit egykor (állítólag) Winston Churchill mondott: a demokrácia nem a legjobb kormányforma, de még nem találtak fel jobbat!
NEM TALÁLTAK FEL JOBBAT?
Persze azt nem hiszem, hogy ne ismerte volna Churchill a magyar megoldást, ahol az eleink által kidolgozott hatalommegosztás világviszonylatban is legtökéletesebb megoldása az, hogy a hatalom egy zsarolhatatlan (és ego-mentes) közösségi személy kezébe kerül. S ezt a személyt „aki” valójában a teljes értékrend alapú Nemzet – a Szent Korona jelképezi – mint élő entitás. (Természetesen a NEMZET nem azonos a tömeggel, de erről majd később!) Sokan ismerhetik tehát Churchill további nyilatkozatát, melyben nem tartotta tiszteletben a szavazókat sem. Itt egy feltűnő példa: „A demokrácia elleni legjobb érv rövid beszélgetés az átlagos szavazóval”. Szerintem ennél jobb demokrácia kritika nem is szükséges.
A demokráciáról való mai gondolkodás legtöbbször az ókori görög filozófusoktól merít, de sajnos nem tökéletesen hanem felületesen. Nézzünk bele úgy, hogy ne legyen dagályos, de ne is hallgassuk el a lényeget! A történetírás atyja Hérodotosz, már az i. e. 5. században – a híres perzsa alkotmányvitában – összevetette a demokráciát az oligarchiával és a monarchiával, de ezt sajnos kevesen ismerik.
Protagorasz és a szofisták érveltek először filozófiai alapon amellett, hogy minden polgár rendelkezik a városállam (polisz) ügyeivel való foglalkozás képességével, vagyis politikai erénnyel és a beleszólás jogával. Ám aki részletesen elemezte a demokráciát, Platon volt Arisztotelész mestere. Az állam és A törvények című műveiben alaposan kielemezte a demokráciát és kifejezetten elutasította ezt a rendszert, mert a csőcselék uralmának és a zsarnokság előidézőjének tartotta.
Miért kiemelkedő mégis Arisztotelész szerepe?
Arisztotelész nemcsak elméletben elmélkedett, hanem több mint 150 görög városállam valós alkotmányát tanulmányozva hasonlította össze őket. Ez tette őt a politikatudomány megalapítójává. Arisztotelész (i. e. 384–322) a Politika című művében elemezte a népuralom működését, hátrányait és veszélyeit. Vagyis negatív összefüggésben használta ezt – az előtte már egy évszázaddal korábban megalkotott – népuralom kifejezést. Platon és Arisztotelész is olyan állam-berendezkedést értett a demokrácia alatt, amelyben a sokaság nem a közjó, hanem a saját pillanatnyi érdekeik és érzületeik szerint gyakorolják a hatalmat. Így az alkotmányos lét – vagyis az ún. politeia – elfajzott állapotaként gondolkodott róla mindkét görög. A demokrácia tehát már az ő korukban is lejáratódott, s ma a bankárkaszt modern lobbistái által „újramelegített” változata most lepleződik le ismét!
E furcsa (demokratikus) modernitásban nem a tradicionálisan törvényes közhatalom, a bevált intézmények által szabályozott politikai döntések és végrehajtási szabályok irányítanak, hanem a felhergelt tömegindulatnak a kiszámíthatatlan – de éppen ezért jól befolyásolható – szenvedélye. S ezeket a szenvedélyeket ma a folyamatos médiamanipuláció korában a váratlanul keletkező közérzület hozza a felszínre, leginkább a választások alkalmával. Sajnos mindennek a francia forradalom adott mintát és az 1793 vérengzés sem kijózanította a tömegeket, hanem inkább csábította őket arra, hogy a „demokratikus” megoldásokat magáévá tegye, s az ember legrosszabb tulajdonságaira építve a gyűlölködést, irigységet, rosszindulatot, stb. s ezeket felhasználva teljesedik ki a tömeg akarat. S a háttérerők kihasználva mindezeket, olyan kezekbe juttatja a közhatalmat, amely vissza is él azzal! (Hiszen pl. az USA elnököt se azért választották meg, hogy háborút kezdjen Közel-keleten!)
Mi a „csőcselékuralom” legújabb – posztmodern – formája?
A fotel, vagy íróasztal mellől induló, tét nélküli Facebook-kommentek és Tik-tok videók világa az, amelyek ma hamis részvételi élményeket biztosítanak. S ez főleg a fiatalokban tudatosítja, hogy bárki felemelkedhet – tudás, tapasztalat és szorgalom nélkül is – a politikát alakító „felső osztályba”. S ez a kényelmes „okoskodás” leértékelte a pártoknak régóta csökkenő politika-közvetítő szerepét. A pénziparnak megfelelő pártokat a bankárkaszt már régóta pénzelte, mert nem engedhette, hogy a kormányok ne az Ő saját – bankárkaszti – érdekeit képviseljék! Ennek hatására, szép lassan elvesztették a pártok a politikai közösségformáló funkciójukat, és helyükre a közvetlen digitális részvétel lehetősége lépett. Persze a pártok – mint részérdeket képviselő csoportok – eredetileg is csak a társadalmak megosztásának voltak az eszközei annak ellenére, hogy ezt évszázadokig nem ismerte fel a tömeg. Ám az új helyzet lehetne hasznos is a társadalmak életében, ha a „közvetlen demokrácia” lehetőségéhez meglenne a megfelelő ismeretanyag és erkölcs!
HA A KOMMUNISTA MAJD GLOBALISTA IDŐSZAKOK AZ OKTATÁS MELLŐL NEM TÁVOLÍTJÁK EL A NEMZETI NEVELÉST és az ALKOTMÁNYOS IDENTITÁS tudatosítását hazánkban, akkor mindez hasznára lehetne az emberiségnek is. Mert az alkotmány a Nemzet államalkotó akaratában jelenik meg, s a Nemzet pedig egy értékrendi kategória, amit pénzhatalmi kísérletek igyekeztek meghamisítani. Sőt a világuralomra törő – sokak szerint nem létező – erőközpont gondoskodott arról már több alkalmi kísérlettel, hogy a nemzeteket felszámolja és helyettük identitás nélküli, kevert tudatú és bőrszínű embereket állítson elő! (Lásd pl. a Marxizmus vagy a Kalergi terv!)
Nemzettudat nélküli hibás-tudások halmaza, önsorsrontóvá teszi a tömeg-indulatot!
A több rendszerkísérlet által lejáratott NEMZET szó ugyanis a közvélekedéssel ellentétben nem etnikai, hanem erkölcsi-értékrend alapú szó. A jelentése azért torzult el, mert a bankárkaszt politikai érdekei azt kívánták, hogy a tömeg ne értse meg a nemzeti értékrend fontosságát, és azt, hogy a nemzet valójában a saját értelmisége, vezető és képviselő rétege. Azért kellett a Rákosi rendszernek kivégezni, vagy elüldözni szinte az összes magyar nemest, hogy a nemesen gondolkodó és a közügyek vitelére alkalmas személyek helyett alkalmatlan, de kihasználható réteget tudjanak a hatalomba emelni, ahol nekik nem fog feltűnni, hogy valójában a bankárkaszt céljait fogják kiszolgálni.
Észre kell venni ma is, hogy a politikába való közvetlen – de internetes – bekapcsolódás a politikai részvétel lebutított szintjére szorul vissza. S így ez a hamis közvetlenség nem a közjót fogja szolgálni, mert a Z-generációs fiatalok „cselekvő közösségének” a világa, sajnos valódi értékrend nélküli világ. Ők a saját gondjaik megoldásáért ezen a szinten nem tudnak cselekedni, mert sem magát a “betegséget”, sem a terápiát – mint a kivezető utat -, de még az összefüggéseket sem ismerhetik fel! Sőt, legtöbbször saját érdekeik ellen cselekszenek, mint ahogy ezt tettem én is: fiatalkoromban.
A NEMZET fogalmi meghatározása szerintem ez: a legmagasabb szintű lelki-szellemi és tudati összetartozás, cselekvő kultúrközössége.
A Nemzet – mint kultúrközösség -, ma már csak búvópatakként tapasztalható meg, s így a lelki-szellemi összetartozás még fellelhető egyes csoportok működésében, de az ott megreked, és nem jut el a cselekvés szintjére.
A mai virtuális-digitális közösségek nagyobb része így, egy „új csőcselék” előállítói lettek: létrejött a digitalizált csőcselékuralom! Ezekre az alacsony szövegértés – ami az oktatás bűne –, a kevés, zanzásított, másoktól átvett szöveg ismételgetése, illetve a mélyebb gondolkodást kevésbé igénylő, s legtöbbször kevés igazságtartalmú szöveg tényként való bemutatása a jellemző! Mindezek alakították ki a hírfogyasztói réteget, akik nem a kultúrát, a műveltséget, hanem csak a híreket igénylik! S ez már kiváló lehetőség a félig politikai kiscsoport-képződésnek, vagyis szakszóval a „buborékosodásnak”! A digitális politikai arénák létrejötte – amit a Fidesz is próbált meglovagolni – a TSZ pártot segítették a győzelemre. (Ne használd a legmagyarabb folyó a Tisza nevét egy politikai pártra!)
A választást eldöntő fiatalok közös célokat tűztek ki, s közösen elfogadott fogalmakat alkalmaztak?
NEM! A TSZ kampánya a közös célok megfogalmazása helyett olyan emlékezeti jelenséghez fordult, amely kitalált vagy torzított történeteket idéz fel, hogy kitöltse a memória hiányosságait. Sose voltam Fideszes, sőt rendszeres kritikusa voltam annak, amit a Nemzet ellen műveltek. Ám nem hallgatott rám senki. Pedig megjósoltam előre azt, hogy a pártokrácia lelepleződése előbb-utóbb bekövetkezik, s íme, most eljött az idő erre is. Hiszen a mai Országgyűlésben a TSZ párt szinte kizárólag pártonkívülieket juttatott be, hiszen a pártjuknak csak 28 tagja van. (Ellentétben a NemzetEgyesítőkkel akik csak 12-en vannak, mint az apostolok!)
De ott van a Covid-diktatúra, amit nem a svéd minta alapján kezeltek, hanem követték a WHO és az EU utasításait, ami teljes mértékben elítélendő! Hiszen ma az USA legfelső bírósága által bűncselekménynek ítélt COVID-terror és erőszak a vakcinázás után, hazánkban már csak a középosztály-piramis csúcsán levőknek biztosított további gyarapodást. Így a kis- és középvállalkozóink jó része tönkre ment! A meglehetősen elkényeztetett Z-generáció elégedetlensége viszont teljesen más természetű! Mivel a szülők nagy része biztosítja számukra a továbbtanulást és a gondok nélküli életet, így őket a kötöttségek teljes elutasítása jellemzi, vagyis eluralkodott náluk a szabadosság.
Szerintem az is jóvátehetetlen történelmi bűn, hogy az elmúlt 16 évben
a Fidesz kormány nem tisztította meg a magyar oktatást (óvodától-egyetemig) a balliberális-demokrata (tanári, professzori, nevelői) elemektől és így felnőtt egy hazáját és nemzetét nem becsülő generáció, ami most leváltotta a kisebb rosszat és hatalomba segítette a globalista erőket. (Bár tévednék!)
S mindeközben sajnos a valódi nemzeti oldal nem szervezte meg önmagát, hanem a sok szempontból ál-nemzeti Fideszt támogatta, vagy a nemzeti oldal radikálisabbnak mutatkozó, de a realitásokat fel nem ismerő Mi Hazánkat! (Pedig a pártokrácia veszélyeire sokszor felhívta a neempart.hu a figyelmet!)
A kormánypolitikák legitimitásának megalapozásához a társadalom számára világos célokra és a népképviseleti elvek betartására van szükség, de úgy, hogy az alkotmányjogi tradíciókat következetesen betartsa a politikum. Mivel ezek már régóta elfelejtődtek a közpolitikában, ki kell mondani, hogy a mai állam jogfolytonos a Rákosi-Kádár diktatúrával, hiszen pl. az 1946 évi I. törvényt – amit a szovjetek zsaroltak ki – törvényesnek fogadja el a mai politikum minden egyes eleme. A Történeti Alkotmányhoz való visszatérés pedig szóba se kerül, pedig még az AB – akik magas képzettségű, de pénzpórázra fűzött jogászok – a 32/2021-es döntésükkel annak elveit kötelezővé tették! A közpolitika szintjére azonban ez nem ért el, s az alkotmányos teendők és a korlátok elmagyarázásának hiányát ma a kétségbeesett ellenség- és bűnbak-keresés tölti ki. Ismerős?
Sajnos az sem új jelenség (ami trendi lett a fiataloknál), hogy minél kevesebb munkával, minél több pénzt keressenek! Nincs már meg a kemény munka becsülete, de még a diákság körében is megjelent, hogy a szigorú tanulás helyett a szórakozási célú internetes olvasására való áttérés lett a mérvadó. S ezzel együtt a nagyotmondás mániája lett egyre inkább divattá a fiatalok körében, amit sajnos nem tudunk ellensúlyozni megfelelően.
A mintakövetés lenne a megoldás, de hol találkozhatnának a fiataljaink a jó mintákkal?
Gyurcsány nem véletlenül szüntette meg az OPNI-t, hiszen a pártpolitika világában már akkor is jelentős pszichés betegségek mutatkoztak. Az (OPNI) Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet korábbi nevén Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda. A budapesti köznyelvben „Lipótmezőként” szereplő intézet 900 dolgozóval és 849 fekvőbeteg ággyal szűnt meg 2007-ben, 139 évnyi működés után. Az utolsó igazgató, Nagy Zoltán neurológus főorvos így nyilatkozott erről:
„lényegében indoklás nélkül, nagyon brutális módon zárták be az intézményt. Nem gondoskodtak az akkori egészségpolitikusok sem a betegekről, sem a team-ekről. Száznegyven éves szakmai kultúra szűnt meg. A Lipót mindig is vállalta azt az embermentő, gyógyító szerepet, amely több volt, mint egy pszichiátriai és neurológiai osztály: egy időben volt idegsebészete, nagyszerű röntgenrészlege és világhírű neuropatológiája. Mindez a szakmai gazdagság és sokszínűség megszűnt, elmúlt.”
Az ott kezelt betegeket az akkori hatalom rázúdította a társadalomra, így ma már nem tudhatjuk, hogy mekkora szerepe lehet az általuk keltett konfabulációs mintának a mai ifjúság világképére. Persze a pszichológia által konfabulációnak nevezett kóros memória-működés, nem szándékos hazugság. Sokkal inkább olyan betegség tünet, amely segít megérteni az emlékezet és a hamis emlékek kialakulásának mechanizmusait. Ám ez a tünet klinikai, pszichológiai, szempontból is jelentős lehet, sőt egy ország vesztét is okozhatja! Nem kellene egy pszichológiai részleget betelepíteni az Országgyűlésbe, hogy a magyar jövő biztosítható legyen?
A szerző közjogász és önkéntes szóvivő
#konfabuláció #benegábor #közélet #szentkorona #nif






















