Hirdetés

A kútmérgező belterjesség ellenszere -Van kiút

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A II. VH. utáni közállapotokra igen jellemző volt a bizalmatlanság légköre. Élen mindezek megalapozóival, a moszkovita emlőkön kiokított kommunista rendszer élharcosaival. Egyebet sem hallottak eleink, a gyárak, üzemek, intézmények, kora reggeli nem kívánt, kötelező jellegű szellemi aktusok résztvevőiként, a Szabadnép félóra”  kiszolgáltatott munkavállalóiként, a társadalom egészét átszövő, lélek romboló fejtágítóin, hosszú éveken át, mint kihangsúlyozva lényegük fő mondanivalóját: -Légy Éber Elvtárs!

Nos, e jobb sorsra érdemesek (déd- nagyszüleink, szüleink és kortársaik), mit tehettek egyebet, beletörődve a megváltoztathatatlanba, látszat lelkesedést mutatva, végigszenvedték a műszakkezdés előtti kelletlen, előadásoknak nehezen csúfolható, szóözön maszlagokat. Vezércikkekből és egyéb aktuális blődségekből fölolvastatva, azok idézeteinek véget nem érő folyományaként. Szenvedő alanyaiként átélve az egész ország lakosságának, egy ránk erőltetett ideológián alapuló diktatúra meggyökereztetése érdekében. Hűen követve a nagy Testvér, a dicsőséges felszabadító Szovjetunió örök- és megbonthatatlan barátságának hazugságait ismételve, 40 éven át…

Arra alaposan ügyelve, hogy minden kulcspozícióba csak megbízható elvtárs kerülhessen. Kivétel nélkül, irgalmatlanul betartatva a párt hívó szavára közéjük állók sakkban tartását, a  néppel együtt. Így alakították ki a belterjességen alapuló klikkrendszer hadállásait, hogy sehol senki ne tudjon önállóskodni, eltérni az előírt irányvonaltól. Marx és Engels, ill. Lenin lánglelkű útmutatásaitól. Szajkózva ezen igéket reggeltől napestig. Élő szóban éppúgy, mint a legkülönbözőbb fejtágító értekezleteken, később a sajtóban, rádióban, a TV-ben, hogy el ne felejtse a lakosság, kinek a kezében van a gyeplő, amelynek szorításából nem lesz kiút mindaddig, amíg az orosz „medve” gyakorlatilag kisebbségben lévő életben tartói, szuszogni képesek, hatalmuk súlyától fokozatosan eltunyulva.

Az évtizedek beidegződése meggyökereztette a mi kutyánk kölyke szindrómát. A tisztségviselők ciklusokat követően cserélgetve szálltak egyik ágról a másikra, új arcok csak igen ritkán kerülhettek reflektorfénybe. Többnyire haláleset okán, vagy látszatcselekvésekkel ámítva a nagyérdemű publikumot, az általuk képviselt politika nagyszerűségének önigazolása céljából. Lobogtatva a szocialista demokrácia fejlődőképességének mákonyát igazoló pártkongresszusi dokumentumaikat, ügyesen elaltatva s megtévesztve, a jóhiszemű kiszolgáltatottak éberségét. A beletörődés törvényszerűségét folyamatosan elhintve az emberek között, hogy a lázongás legcsekélyebb jele nélkül fogadják el sorsukat, zokszó nélkül elviselve azt, a társadalmi konszolidáció erőltetett meggyökerezésével, annak örve alatt. Hosszú távra berendezkedve, uralmuk zavartalan bebetonozásával. Akár több évszázados távlatban reménykedve, sőt, némelyek agyában még hosszabb távon át, annak biztos tudatában leledzve. Az egész világra kiterjesztve szándékozandón ideológiájukat, a békeszólamok mögötti állandó háborús készülődés fenntartásával. Bevonva e folyamatba a varsói szerződés valamennyi tagországát és a földrész egyéb zegzugát elbódítva, nyilvánvalóan a terjeszkedésen alapuló hódításuk szándékával. Semmibe véve azok egyedi, országonkénti adottságait, teherbíró képességüket. Nagyravágyó terveiket illetően, úgy szárnyaltak Szásá-ék, mint vadlibák a Hortobágy felett, élvezve az önkényuralmi helyzetük biztonságát, a nyugati nagyhatalmak társutas hozzájárulásával, a Kelet-Európai népek rabigába kényszerítésével, a II. VH utáni, számukra kétség kívül kényelmes kiegyezésükkel.

Teltek múltak az évtizedek, a rabnemzetek tagjainak reménytelen kilátástalanságában, a komoly változásokat, a függetlenség elérését illetően. Aztán, egyszer csak, mit ad Isten,  a 80-as évek közepétől, Gorbacsov hatalomra jutása után, berobbant a létező szocializmus szótárába a „GLASZNOSZTY”. No csak, mi lesz ebből, tették fel a kérdést nem kevesen, az állampolgárok sorában, a béketábor országaiban. A kezdetekkor néhány derűre hajlamos távol-keleti Tovaris ügyködése által – szigorúan zárt körben – a vodkát kiváltó új itókaként emlegetve a jobb kor eljövetelét, ezen újsütetű fogalom kapcsán.

Azonban e téren csalódniuk kellett, mert a vodka ugyan maradt még egy ideig, de az új irányvonal hirdetője által komoly tilalmi hadrend lépett érvénybe, a kórossá vált italozási szokások megszüntetése érdekében. Igaz, kísérletnek ugyan jó volt, a végeredmény azonban meglehetősen változó mértékű adatokkal szolgált, a mindig alaposan „formatervezett” statisztikák tükrében.

Tény, hogy a keleti-blokkban mindenütt felbolydult a társadalmi „méhkas”. Remények és vágyak sokszínűsége lepte el a „kis” és ”nagy”- emberek mindennapjait. A több évtizedes dagonya ellenére, voltak, akik friss levegővételként fogták fel a váratlanul betoppant esélyeket, egyéni életükben is. Az ideológia kézben tartói között pánikhangulat lépett föl, vajon mi lesz a közeljövő útja a számukra? Miként menthetik meg a maguk számára a közelgő új világrend zálogát, a hatalmat, annak legalább jó néhány szeletét?

Hamar összeborultak az illetékes elvtársak s elkezdődött a „nagy futás”. Előre a dicső reformokért, a többször emlegetett megújulásért. Ha kell a Jó Istent is -akiben sosem hittek- igénybe véve. Hogy az ördögről most ne is szóljunk. Persze a háttérben „ő” sem maradhatott ki a szórásból. Márai Sándor megfogalmazása, látens módon, ezt a folyamatot sem zárta ki a bolsevik szellemiség tárházából.

Idézem:

„A kommunizmus megbukott  mindenféle értelemben, de a kommunistáktól  nehéz lesz megszabadulni, mert  senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott  eszme  haszonélvezője, aki már  nem az eszmét  védi, hanem  meztelen életét  és a zsákmányt”.

Nagyhatalmék döntöttek, látványos tárgyalási folyamatok, helyszínek váltogatásával, a számukra jó szokásuk szerint, a föld lakóinak teljes kizárásával.

Da! Yes! – felkiáltással, Kelet-Európa számára szabadságot ajánlva, a közösen elrejtett  csapdáik ügyes elhallgatásával. Örült a jó nép, a Visztulától a Duna-menti népek idevonatkozó régióján át, a Fekete tengerig. Hurrá! Gurá! Lesz majd mifelénk is nemzeti újjászületés, több párt rendszer, piacgazdaság, életerős kapitalizmus. Nyugati „típusú” jólét!

Röviden szólva, általános rendszerváltozás!

Hát lett! De hamar kiderült, a bölcs közmondás igazsága: URAM! Mi nem ilyen lovat akartunk! Közmondások tucatjait sorolhatnánk még föl, a csalódás teli történések közkinccsé tételével. Zárva azzal: Nem mind arany, ami fénylik! – a kapitalizmusban sem.

Szomorúan kellet megtapasztalnunk – többek között -, hogy magát a változások egyik élcsapatának aposztrofáló SZDSZ, az idő múlásával, egyre inkább gyengül az elszámoltatások beindítása tekintetében. Sőt, az MDF bukása után, nem átallott összeborulni, a változások előszele beindulásától folyamatosan hangoztatott, esküdt ellenségének beállított MSZP-vel, a választópolgárok megrökönyödésére.

Ekkorra már a legelvakultabb madaras hívők számára is világossá vált, hogy bármennyire is fájdalmas a bizonyosság, alaposan bepalizták őket. Több mint valószínűleg, egy előre elkészített forgatókönyv alapján. Amit nyilvánvalóan nem kötöttek a nagyérdemű állampolgárok orrára. Még véletlenül sem.

Így jutottunk el a reményteli új világ bekövetkeztének azon állomásához, ahonnan nem vezetett tovább semmiféle kiút, a remélt újjászületés irányába. A „kofferes” előkészületek után, a helyükön hagyott régi elit emberei szép fokozatosan, újra magukra találtak, erőre kaptak, „kicsomagoltak” és örömmel konstatálták, ismét eljött a „MI IDŐNK” korszaka, a maguk szemszögéből nézve A kétbalkezes első ciklus irányítói, szemrebbenés nélkül dobták oda a kezdeményezést, az élet minden szintjét átfogón, a letűnt korszak embereinek. A politikai hatalom visszaszerzését megelőzően, majd azt követően végleg megerősítették állásaikat a gazdasági szférában, és gátlástalanul lecsaptak a legkisebb lehetőségre, ami csak az útjukba került. Azonnal megragadva a kezdeményezést, a már az Antall érát megelőzően általuk elindított ú.n. spontán privatizáció korszakában lekaszáltak folytatásával.

Igénybe véve a külföldi kapcsolataikat, a már törvényesített privatizáció általános kiterjesztésével, a nemzetstratégiai sarokpontokat magába foglaló üzemek, még működő gyárak, gyáregységek, azok „maradványai” kiárusításával. Semmibe véve az ország, a lakosság érdekeit, a jövő kilátásait, az utánunk jövő nemzedékeket is ide értve.

Mindeközben újólag kiépítették állásaikat a társadalom egészét átfogón, a „MI KUTYÁNK KÖLYKE” szólásmondás érvényességét életre híva. Feltöltve a legkülönbözőbb köztisztviselői hadállásokat, saját embereikkel. Kirekesztve mindenki mást, aki nem közéjük tartozott. Ennek isszuk pokolmélységű, „kéngőzös” levét mindmáig. Szomorúan megtapasztalva a valódi új arcok hiányát mindenhol. Az ország egészét átfogón. Mindezek által másod-, harmad virágzásukat élik a szem- és köpönyegforgatók tucatjai, pártoktól, különféle civil, szak- s egyéb szervezetektől függetlenül. Minden erkölcsi, etikai gátlás nélkül uralkodva az általuk felügyelt, ellenőrzött területek fölött.

Az elcsigázott nép pedig egyre türelmetlenebbül várja a kétharmad általi reményteli változásokat. Ám a háttérben mindenütt ott vannak a régóta beépített szerencselovagok, örök túlélők és háttértámogatóik. Többek között emiatt is késik a sokak által várt elszámoltatás, mert a bírói függetlenségre hivatkozás védőfala mögé bújva, az eddig jól bevált időhúzó taktikájukkal, ügyesen kifogják a szelet az elégedetlenkedők vitorlájából. Majd csak kifáradnak s ellanyhulnak lázadozó mentalitásukkal, mondanom sem kell, jogos elvárásaikkal. Volt rá elrettentő példa jócskán, a bicskanyitogató bírói ítéleteknek, pl., a Postabank téma s a hozzá hasonló szégyenteljes gyakorlat meggyökereztetését tapasztalva, a sárosak részéről máig igyekezvén ezt a formációt életben tartatni. A legfrissebb hírek szerint talán van némi remény e számukra hosszú ideje jól működő gyakorlat felszámolására. A beharangozott sarkalatos törvények szigorításával.

Ám mindaddig, amíg az erősen érintett érdekeltségi körök kezéből, a törvény erejével ki nem ragadható a gyeplő, az átlagpolgár számára sajnálatos módon marad a további alkalmi dühkitörés, a tehetetlenségbe ágyazott reménytelenség és a kilátástalanság együtthatója, az EZ VAN állapot szánalomra méltó belenyugvása. A „Vagy megszoksz, vagy megszöksz!”- békebeli közmondásnak érvényt szerezve.

No, de mégis, mi lehet ebből az „elüszkösödött” közállapotainkból a kiút?- kérdezik az egyre lehetetlenebb helyzetükbe soha bele nem törődők sorából.

Keresve a kiutat, eltökélt kitartással, következetes hozzáállással. Gondolkodjunk hát közösen.

Induljunk ki abból, ami van. Elsikkasztott rendszerváltozás, többpártrendszerbe „burkolt” egypártrendszer, látszatdemokrácia, a helyükön hagyott állampárti örökösök, azok jó karban tartott utódai, szemforgató, kettős mércét követő, azt alkalmazó politizálás, leigázott nemzet, kirabolt lakosság, megtévesztésben tartott emberek sokasága, általános elégedetlenség, mesterségesen kialakított békétlenség, egyre szélesedő árok, papíron két irányzat képviselői között. A látszatok drasztikus életben tartásával. A régi-új haszonélvezők együttes érdekszövetsége aknamunkájaként.

Aminek lényege nem más, mint a tegyünk úgy „MINTHA” …cselekednénk!

21 éve váltja egymást a nemzetellenes és a látszólag nemzeti, ám ténykedéseiben ellentmondások tucatjait magába foglaló hatalmi szféra. A kétharmad birtokában különösképpen elszomorító módon. Megismétlem a korábban feltett, sokakat rendületlenül érdeklő kérdést: Mi ebből a jelenlegi posványból a realizálható, járható KIÚT?

Nos, Tisztelt Honfiak, Honleányok! Bármennyire is hihetetlen, van megoldás! Csak rajtatok múlik! Tovább tűritek-e a kiszolgáltatottságotokat, vagy asztalra csaptok, pontosabban aláírjátok azt a papírdarabkát, amelynek segítségével megszabadíthatjátok az országot, új alapokra helyezhetitek a politikai rendszert. A  mára már működő- és fejlődőképessége határához érő, tetteiben megkövesedett, önmagába visszatérőn elitista uralkodó osztály tagjainak, törvényes úton történő kizárásával, a KÖZÉLETBŐL!

Egy nap alatt lerakva az Új Magyarország alapjait. Hogyan? Figyeljetek!

Három év van hátra a következő választásokig. A fennálló törvények szerint, csak pártok által jelölt személyek indulhatnak a soros országgyűlési- ill., önkormányzati képviselő választásokon. Információk szerint, a népszavazás eredményességét erősen megszorító törvényjavaslat van napirenden, a T. Ház előtt. Ennek oka egyértelmű. Minél inkább megkötni a komolyabb változásokat akaró néprétegek kezét, azok esélyeit.

Ám, Ti ne csüggedjetek! Hallgassatok rám!

Ha ez a lépés meg is történik a jelenlegi hatalom birtokosai részéről, a széleskörű, felvilágosító jellegű információáramoltatással – élen az internet igénybevételével – mozgósítani lehet a lakosság saját érdekei iránt fogékony rétegét, a helyes irányvonal követésére.

Ennek jövőbe mutató változata, a PÁRTOK  NÉLKÜLI  PARLAMENT. Ezen eszmei irányzat elfogadtatása, az ennek való választói akarat megnyerése útján, a megszólítandók belátó készségének növelésével. Gondolkodó képességük folyamatos fejlesztésével. Sorsuk pozitív irányú megváltoztatásáért, saját akaratuk érvényre juttatása által.

Ennek pedig egyetlen útja, a gyakorlati megvalósítás eléréséhez, a NÉPSZAVAZÁS! Csak ezen lépés sikeres megtételével szabadulhatunk meg a  közeli- és távoli múlt kártevőitől, törvényes keretek között.

Mi, távlatban gondolkodó előrelátók, régóta próbálkozunk ezzel, ám tudatában vagyunk annak, hogy a korszakváltó megoldások soha nem voltak egyszerűen átvihetők a köztudatba. Az egyszerűségen alapuló nagyszerűségük ellenére sem, az emberiség történelmében.

Ezen elhatározásunkkal elérkezünk azon vízválasztó határvonalhoz, ahol rövidesen döntési helyzetbe kényszerül minden józan paraszt ész gyakorlója. Rajtunk kívül azok is, akik ezt első olvasásra nem hiszik. Pedig szó szerint, pofonegyszerű.

Szervezés kérdése az egész. Hinni kell a sikerben és határozottan cselekedni.

Ezért: http://internetfigyelo.wordpress.com/2011/05/01/partok-nelkuli-parlament/

Jó szívvel ajánlom hát, nem először, a már 6 éve nyilvánosságra hozott, az időközben közülünk örökre eltávozott küzdőtársam, Tunyogi Csapó Gábor tervezetét, a jövő Parlamentjéről.

Levezényelve a NÉPSZAVAZÁS-t!

Amely során, mindössze egyetlen bővített kérdésre kell IGEN-nel vagy NEM-mel válaszolnia az ország lakosságának:

Akarja-é Ön, Tisztelt  Magyar Állam- és Választópolgár, hogy a NÉPAKARAT többségének jóvoltából, a társadalom megújulása érdekében, új alapokra helyezve, bevezessük Hazánkban, Magyarországon, a pártok nélküli Parlament (Országház-Nemzetgyűlés) intézményét, oly formában, hogy az elmúlt 66 évben, bármilyen vezető köztisztviselői címet viselő, azt betöltő személy, köztük volt pártvezetők, párttagok, magukat függetlenek vallók, 10 évig nem indulhatnak országgyűlési- és önkormányzati képviselőként, tehát nem jelölhetők, nem választhatók?

Meggyőződésem, hogy az IGEN győzelme elháríthatatlan!

A lakosság ugyanis olyannyira megcsömörlött az eddig uralmon volt pártoktól, hogy alig várja a tőlük való megszabadulást. E lépésünkkel ismét a világ érdeklődésének középpontjába kerülünk, mint példaadó, megújulásra kész NEMZET!

A közös akarat megnyilvánulásával ugyanis ismét egyesíthetővé válik az állampolgárok több évszázados vágya, a HAZA közös célokért való szolgálata. Hiteles vezetőkkel, az általuk önként választott törvényhozók hatalomba juttatásával. (Részletek a fent megadott linken!).

Valódi Népképviseleti Országgyűlés igénybe vételével, annak hagyományainkra támaszkodó, működőképességét évszázadokra visszamenően igazolhatón, írásos bizonyítékai alátámasztásával. Mindezeket a NÉPSZAVAZÁSSAL megerősített, többségi akarattal felruházva.

Minden további szó csak felesleges időpocsékolás!

Honfiak! Honleányok! Polgártársak!

Elérkezett a TETTEK ideje!

Munkára föl! Hajrá magyarok!

Budapest, 2011. június 27.

Kézfogással:

/Péteri Attila Árpád/

 MJB elnökségi tag

(MJB =  Magyar Justitia Bizottság)

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás