KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Röviden a magyar sajtó helyzetéről

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Elnézve a mai, magyar sajtó erkölcsi mélységeit, meg kell állapítani a szomorú tényt: a mai, magyar újságírás minden olyan feltételt, erkölcsi normát, kötelező objektivitást és hitelességet nélkülöz, ami alapfeltétele volt egykor ennek a hivatásnak. Az elmúlt évtizedekben egyre inkább kétpólusúvá, párt-elkötelezetté, stílustalanná vált az írás ebbéli tudománya, emiatt pedig elveszett magának az újságírásnak a méltósága, hitelessége. Különösen fájdalmas ez, az úgynevezett nemzeti elkötelezettségű orgánumoknál írók esetében, akiknek az volna a feladatuk, hogy harag és elfogultság nélkül, az igazat és csakis az igazat vessék papírra a haza és a nemzet érdekében. Pártelkötelezettség nélkül! Hiszen a politika és a pártok nem hordják a zsebükben a bölcsesség kövét, így, sok olyan hibás döntés, törvény, határozat születik, amelyekre nem csak fel lehet, de kötelező is felhívni a figyelmet.

Ezzel szemben, ma már nem így működik a média. Politikusok, politikai pártok határozzák meg azt, hogy mi jelenhet meg, és mi nem jelenhet meg a politikai oldalak médiumaiban. Függetlenségről egyik oldalon sem beszélhetünk. Ha pedig – a demokrácia nevében megválasztott – politikusok utasítására készülnek írott sajtóanyagok, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a megjelent cikk szellemi és erkölcsi szintje nem az újságíró értékeit tükrözik, hanem a politikusét. Ez pedig nem garancia arra, hogy építő, erkölcsileg kifogástalan, hiteles hír jelenik meg, hanem olyan, amilyet a politika pénzért megkövetel. Számtalan effélét láthattunk az elmúlt időszakban.

A kézi irányítású média az utóbbi időben súlyos károkat okoz/okozott a társadalom erkölcsi felfogásában. Hasonló a mai média rombolása azokhoz a bírói ítéletekhez, amelyekben nem a társadalmi elvárás és megítélés jelenik meg, hanem a bíró szabad, egyéni döntése, amely szintén romboló hatású lehet, ha nem a társadalom által elvárt erkölcsi normát tükrözi. Az újságírás azonban, ennél veszélyesebb és felelősségteljesebb kéne hogy legyen, hiszen a lapok, az internetes oldalak, nap-nap után sulykolják az esetenként rendkívül káros politikai téziseket, erkölcsromboló meglátásokat, amelyeket párt-elkötelezettsége okán, szentírásként fogad el az olvasó.

Ez is érdekelheti:  Orbán Viktor az Európai Parlamentből üzent

Mi lenne tehát, a publicista, az újságíró alapvető kötelessége, hivatása?

Elsősorban az objektivitás, az újságírói etika betartása, a politikai elkötelezettség nélküli hírközlés, a színtiszta igazság kommunikálása, a magyar nyelv gazdagságának feltárása és természetesen, a trágár szóhasználat teljes kizárása. Magyarán: az újságírónak az – volna – a hivatása a nyelvi kultúra terjesztésén kívül, hogy politikai tisztánlátást biztosítson, az erkölcsi normákat erősítse, és összességében pozitív hatást gyakoroljon az olvasóra, a társadalom egészére, kulturáltan, stílusosan.

Ehelyett lázítást, a gyűlölet szítását, a rossz emberi tulajdonságok előtérbe helyezését és generálását tapasztaljuk, mert az újságírói hivatás a politika jól fizetett, ócska cselédjévé alacsonyodott. Olyan alja személyzet lett az újságíróból, aki bármit megtesz, ha megfizetik. Visszavezethető ez a jelenség a fent említett politikusi elvárásokra, utasításokra. Konzervatív, hagyományos, kulturált, etikus és el nem kötelezett újságírás ma már nincs, vagy csak elvétve található.

Más az egyén, az újságíró megítélése, hiszen egy tisztességes, nemzeti elkötelezettségű újságíró nem tud, és nem is akar a másik térfélen jeleskedni, ahogy a baloldali publicista sem vágyik a nemzeti oldal sajtójába (Bár vannak kivételek, akik ma már múltjukat feledve, fizetett jobboldaliként a leghangosabban „imádkoznak” a nemzeti média templomában.). Viszont, a politikai eszmék különbözősége miatt nem volna kötelező, de nem is volna szabad vérre menő, kulturálatlan és etikátlan sajtóanyagokat megjelentetni, vádaskodni és rágalmazni oda-vissza. Volna lehetőség bizonyos szellemi szinten felül emberi, tisztességes vitára, de ez a szellemi magaslat ma hiányzik mindkét térfélen!

Sajnos, a jelenlegi mélypontról nagyon nehéz visszatérni az egykor európai mércével is kiemelkedően erkölcsös és objektív magyar újságíráshoz, mert részben már hiteltelenek és kulturáltságukban is megkérdőjelezhetőek lettek a sajtó munkatársai, részben pedig, a társadalom is alkalmatlanná vált megérteni a szellemi magaslatokat, a tisztességes hírközlést, az objektivitást, hiszen a sajtó három évtizedes züllése, szándékos lezüllesztése átterjedt és beleivódott a közgondolkodásba.

Ez is érdekelheti:  Menczer Tamás: Brüsszel elhallgattatná Orbán Viktort

Az egyházi sajtó is politikai, erkölcsi, erkölcstelenségi, hívő és hitetlen darabokra szakadt, mert alárendelte magát különböző szellemi vonulatoknak, hitbéli relativizálódásoknak, konzervatív és konzervatív-ellenes szellemiségeknek. Ennek súlyos okai vannak, ugyanis minden egyházi médium igyekszik lépést tartani a mai kor követelményeivel, feledve az egyházi tanításokat és Jézus egyértelmű parancsait, tanítását. Ma, egy-egy egyházi vezető véleménye előbbre való, mint Krisztusé… és az extrém, kétezer éve nem divatos kívánságaikat felsoroló papok lettek az főszereplők, azokkal a reverendás vagy a ferences csuhát jelmezként viselő celebekkel együtt, akik erkölcsi vagy hitbéli szempontból nem igazán számítanak példaképnek.

A katolikus és a protestáns sajtó, hasonlóan a civilhez nem mutat reményt arra, hogy az egykori lelki, szellemei magaslatokba emelkedjék. Az engedelmesség és a mai világhoz való alkalmazkodás kizárja a szellemi és hitbéli újjászületést, s nem lesz olyan érték többé, mint a régi Szent Ferenc Hírnöke, a Fehér Barát vagy a Szív újság… Igaz, a média szakok és az újságíróképzés nem is ezt tűzte ki célul. Ma, mint számos más humán képzésben, az újságíróképzésben és a média szakokon is mindössze azt igazolja a diploma, amit régen a cselédkönyv mellé tett ajánlólevél. Pedig ma, nagy szükség volna mind a civil, mind az egyházi sajtó eredeti hivatásának újraépítésére. Mert a további lélek-, és erkölcsrombolás súlyos társadalmi veszélyeket rejt, ugyanis, a magyar, keresztény értelmiségnek sem lapja, sem igazi képviselete nincs ma Magyarországon! Minden fórumot elborított és átitatott a párthovatartozás átkos és romboló szelleme.

Mondhatnánk: ha ilyen marad a magyar sajtó, vagy még jobban lezüllik, az maga lesz – a ma már amúgy is reszketeg lábakon álló – társadalmi erkölcs teljes összeomlása, megsemmisülése…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: illusztráció

 

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük