Lesöpörték az utat: a BlackRock, a Vanguard és a Shell fogja Magyarországot gyarmatosítani

Peter F. Mayer osztrák elemző június 4-én a tkp.at portálon megjelent írásában lerántja a leplet arról, ami Magyar Péter április 12-i választási győzelme óta valójában zajlik Magyarországon. A nyugati sajtó „demokratikus áttörésként” ünnepli a Tisza-kormány hatalomra kerülését – de a kulcstárcák betöltői egyértelműen elárulják, kinek az érdekei érvényesülnek Budapesten ezentúl.

A BBC fennkölt szalagcímmel közölte:

„Szolgálni fogom, nem pedig uralni Magyarországot.”

Az NBC News az „autokratikus uralom 16 évének végét” ünnepli. Az EU-zászló ismét ott leng a budapesti Parlament felett. De mi is történt valójában? Thomas Fazi elemzésére – amelyet a Compact magazin és saját Substackje közölt – támaszkodva Mayer tézise egyszerű és lesújtó egyszerre:

Magyar kormánya nem liberális kormány a hagyományos értelemben – de nem is Orbánizmus más arccal. Olyan kormány ez, amelyben nyugati vállalati és pénzügyi érdekek – mindenekelőtt amerikai energiaérdekek – az orosz háború lobbijával karöltve vették át Orbán populista retorikájának egyes elemeit, hogy szétzilálja a szuverenista projektet.

 

A három kulcsszereplő: BlackRock, Vanguard és Shell a kabinetben

Fazi három minisztert azonosít, akiknek karrierútja összefüggő történetet mesél el – és ez nem az a történet, amelyet Magyar hívei vagy kritikusai eddig hallottak:

Az energiaügyi miniszter egyenesen a Shelltől érkezett. Nem egy magyar állami vállalatból. Nem a hazai energiaszektorból. Hanem a világ egyik legnagyobb olaj- és gázkonszernéből – egy olyan cégtől, amelynek egzisztenciális érdeke, hogy Európa az orosz csővezetékes gázt amerikai LNG-re cserélje. A NIF már korábban is megírta: a BlackRock szinte ugyanígy érkezett Ukrajnába is.

A pénzügyminiszter karrierjét az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál Londonban, valamint az Erste Banknál töltötte – olyan intézményekben, amelyek mélyen beágyazódtak a globális pénzügyi tőke rendszerébe.

A külügyminiszter – Orbán Anita, aki semmiféle rokoni kapcsolatban nem áll a bukott miniszterelnökkel – nemcsak a nyugati energiaérdekek képviselője. Meggyőződéses transzatlantista, intézményi szálakkal bekötve az amerikai biztonsági rendszerhez és neokonzervatív hálózatokhoz. A Massachusetts-i Tufts Egyetemen tanult, doktorátusát a bostoni Fletcher Schoolon szerezte – az amerikai külpolitikai establishment vezéregyetemein. 2008-as könyve, a Power, Energy and the New Russian Imperialism programnyilatkozatként olvasható: az energiapiacok mint geopolitikai fegyver. Karrierjének egy szakaszában az LNG-exportáló Cheniere Energy londoni irodájában és a Tellurian Inc.-nél dolgozott alelnökként.

Fazi összegzése szerint a Magyar Péter vezette kormány három kulcstárcáját – az energiaügyet, a külügyeket és a pénzügyet – most olyan személyek vezetik, akik karrierjüket nyugati multinacionális vállalatoknál építették, és mindhárman kapcsolódnak a világgazdaság két leghatalmasabb szereplőjéhez, a BlackRockhoz és a Vanguardhoz, egy esetben pedig erős szálak fűzik őket az amerikai biztonsági rendszerhez.

Ez azt jelenti, hogy a nyugati vállalati érdekek – mindenekelőtt az amerikai energiaérdekek – közvetlen képviseletet kaptak a magyar állam legmagasabb szintjein.

 

Az eltérés Orbán oligarchái és a globális tőke között

Magyar Péter támogatói – és vannak ilyenek még a kritikus körökben is – rámutatnak Orbán saját klientúrarendszerére. Orbán valóban maga köré gyűjtött egy politikailag lojális „oligarchaosztályt”, és gazdasági hatalmat koncentrált megbízható vállalkozók kezébe. Ez pontos megfigyelés, de Fazi döntő különbséget tesz: Magyarország hazai tőkésosztálya elenyészik ahhoz képest, ami őket felváltja.

A helyi erős emberek korrupciója látható, megnevezhető, elvben büntetőjogilag üldözhető. A globális tőke intézményesített befolyása azonban már nem.

Az olyan cégek, mint a Shell – ahonnan az új energiaügyi miniszter érkezett -, és az őket tulajdonló vagyonkezelő alapok az egész nyugati világban saját befolyásuk alá helyezték a demokratikus döntéshozatalt.

A modern világban, az úri körökben, ahol a politikusok megvásárlásán keresztül kell a gazdasági hasznot megszerezni, ezt lobbizásnak hívják, és nem korrupciónak – de az egyszerű emberek szempontjából, a végeredményt tekintve nincs különbség, csak a „tábla lett átcímkézve”.

Schiffer András, az LMP korábbi elnöke és egykori képviselője tette fel a szinte a levegőben lógó kérdést: a nemzeti kézben lévő kapitalizmus feudális hatalma egyszerűen felváltódik a globális nagytőke anonim, mindenhol jelen lévő és messze kevésbé elszámoltatható hatalmával? És mindez egy liberális mázzal leöntve?

A geopolitikai változás: amerikai LNG az orosz csővezetékes gáz helyett

Az energiapolitikai irányvonal kristálytiszta. Magyarország jelenlegi gázigényének körülbelül 85 százalékát és kőolajigényének 60 százalékát Oroszországból fedezi.

A Moszkvával kötött hosszú távú szerződések – amelyeket Orbán Brüsszel és Washington masszív nyomásával szemben is megvédett – stabil energiaárakat és bizonyos ipari versenyképességet biztosítottak az országnak.

Magyar bejelentette, hogy csökkenteni akarja ezt a függőséget. Ez észszerűnek hangzik – a diverzifikáció ritkán rossz döntés. A kérdés azonban az, hogy diverzifikálás, de hova, merre és milyen áron?

A választ minderre az energiaügyi tárca betöltője adja meg. Egy volt Shell-vezető nem a norvég csővezetékes gázért vagy a katari LNG-ért fog lobbizni. Annak az üzleti modellnek dolgozik majd, amelyből érkezett: az orosz csővezetékes gáz felváltása amerikai LNG-vel – drágábban, nagyobb szén-dioxid-lábnyommal a cseppfolyósítás és szállítás miatt, és mindenekelőtt egy geopolitikai függőséggel, amely Magyarországot a Kremltől Washington kezébe helyezi át.

 

Az euró bevezetése: a monetáris szuverenitás feladása

Magyar ígéretet tett az euró bevezetésére

egy olyan lépésre, amelyet még a gazdaságilag meggyötört dél-európaiak is megbántak. A saját valuta feladása a monetáris szuverenitás elvesztését jelenti. Magyarország ezután már nem tudná úgy leértékelni a forintot az exportösztönzés érdekében, ahogyan Orbán tette válságos időkben, és nem igazíthatná önállóan a kamatokat a hazai gazdasági viszonyokhoz.

Egy olyan ország számára, amelynek gazdasági szerkezete alapvetően különbözik Németországétól vagy Franciaországétól,

az euró bevezetése nem „visszatérés Európába”, hanem kapitulálás egy olyan devizarezsim előtt, amely nem a magyar gazdaságra lett szabva.

 

A háborús napirend: hadkötelezettség és NATO-konfrontáció

Magyar programjának talán legsúlyosabb vonása a külpolitikai irányvonal. Orbán – jogos belpolitikai kritikák ide vagy oda – kihúzta Magyarországot az Oroszországgal való eszkalációs spirálból, tárgyalt és EU-s vétójogával blokkolta a háborús részvételt. Magyarnak más a programja. Kiállt az összeurópai hadkötelezettség mellett. Az új külügyminiszter, Orbán Anita a transzatlanti intervencionalizmust testesíti meg a maga teljességében.

Vezetése alatt – így várják el Brüsszelben és Washingtonban – Magyarország feloldja vétóját az Ukrajna számára szánt fegyverszállításokkal szemben, és beáll a NATO Oroszország elleni konfrontációs stratégiájába.

Hogy mindez egy masszívan eszkalálódó háború idején történik,

Magyarország újrapozicionálását nem teszi biztonságosabbá, hanem veszélyesebbé. Budapest közvetítőből célponttá válik.

 

Amit Orbán bukása valójában jelent

Mayer és Fazi végkövetkeztetése szerint Orbán Viktor bukása nem magyar belügy, hanem inkább kézikönyvi példája annak,

hogyan zúzza szét a globális pénzügyi tőke a transzatlanti biztonsági érdekekkel szövetkezve a szuverén kormányokat. Nem tankokkal, hanem miniszteri névsorokkal, pénzügyi tőkeáttétellel és egy kiszolgálókész médiakörnyezettel, amely minden hatalomátvételt „demokratikus áttörésként” ad el.

Magyarország az elkövetkező években alapjaiban fog megváltozni.

Az energiaellátás az orosz csővezetékes gázról amerikai LNG-re áll majd át, ami jóval drágább lesz és az ellátásbiztonságot figyelembe véve lényegesen kitettebb, bizonytalanabb, pontosan a tengeri függősége maitt. A monetáris politika Frankfurtba kerül. A külpolitikát Brüsszel és Washington diktálja. És a számlát természetesen majd a magyar nép fizeti meg, magasabb energiaárak, stagnáló bérek és növekvő háborús veszély formájában.

Mayer borús előrejelzéssel zár: a Magyar-kormány fejlődési irányát nem nehéz megjósolni – energiadiverzifikáció az amerikai LNG irányába, pénzügyi nyitás a nyugati intézmények és vállalati érdekek felé, valamint külpolitikai újraorientáció Brüsszel és az atlanti establishment felé.

Ez pedig nem jóslat,  ez inkább bejelentés.

 

 

Vassy László
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: az Országház épülete / fotó: Szent István Légiója Közösség

#BlackRock #Vanguard #Shell #MagyarPéter #TiszaPárt #KapitányIstván #OrbánAnita #energiapolitika #LNG #szuverenitás #globálisTőke #Magyarország

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük