Dr. Bene Gábor: Lex Orbán után, lesz Lex Sulyok is? – komoly aggályokat vethet fel a Tisza Párt köztársasági elnök elmozdítására irányuló terve
Ha Sulyok Tamás betartotta és betartatta a törvényt, akkor nehéz lesz Őt eltávolítani a pozíciójából. Ám ha Sulyok Tamás ügyvéd korában valóban részt vett a „zsebszerződések” létrehozásában, akkor és csak akkor, megkifogásolható a személye az állam első polgárának a hivatalában. Ezt azonban elő kellene húzni, mert – bár nem akarok ötleteket adni Magyar Péternek –, komoly aggályokat vethet fel a Tisza Pártnak a köztársasági elnök elmozdítására irányuló terve. A ciklus befejezése előtti eltávolítás az európai jogállami normák legsúlyosabb sértése, ám ebben az idegen jogrendben amit immár 80 éve tűrünk, sajnos ez is elképzelhető!
Igaz maga a „köztársasági elnök” megnevezés is sántít, mert az 1946 évi I. törvényt Vorosilov zsarolta ki az akkori magyar törvényhozók többségének akarata ellenére, hiszen ezer évig jó volt a magyaroknak a királyság intézményrendszere, s csak a Habsburgokkal volt gond.
Ezekre majd legközelebb kitérek, de most költői kérdésekként tettem fel őket.
Egyébként azért használom inkább az illegitim államfő megnevezést, mert az legalább fedi a valóságot, hiszen de facto – vagyis ténylegesen – „köztársasági elnök” ugyan a neve, de a zsarolással született törvények elismerése szerintem bűn, s én nem szeretnék közjogilag bűnözni!
(EZT MEGHAGYOM AZ ÖSSZES HAZAI PÁRTPOLITIKUSNAK)
Vizsgáljuk meg, hogy mi lehet az államfő eltávolítási tervének a valós oka? Mert a jelenlegi 2/3-os többség a törvényhozásban olyan illegitim túl-hatalom, ami szinte minden lehetőséget megad a Tisza frakciónak, vagyis e húzásra nincs igazán szüksége a Tisza pártnak.
Esetleg arra számít Magyar Péter, hogy nem lesz sokáig meg ez a nagy többség? Vagy át akarja venni az USA prezidenciális rendszerét? Ott ugyanis a nép maga választja meg az prezidentet – vagyis az szövetségi elnököt – aki egyúttal kormányfő is, és államfő is. Az utal erősen arra, hogy már elővezette Magyar Péter a saját miniszterelnöki funkciójának a két ciklusra való csökkentését, ami szintén USA-beli minta.
Vagyis azt gondolja M.Péter, hogy milyen nagyszerű dolog lesz, ha őt a nép választja meg közvetlenül, csak két ciklusra hazai prezidentnek? Nem biztos, hogy ez csak Amerika-mánia, vagy hatalom-mánia,
Itt Európában ezt, ilyen módon Adolf valósította meg akkor, amikor az államfő halála után, kialakította a fűhreri vagyis a vezéri pozíciót.
Adolf Hitler 1933 januárjában lett kinevezve miniszterelnöknek majd Hindenburg államfő halála után 1934-től összevonta a kancellári és államfői posztot és vezér lett, vagyis az ország Führere. A Führer-elv lényege az abszolút, megkérdőjelezhetetlen vezetői tekintély volt, amelyben Hitler egyedül vezette az államot, mindenféle időkorlát nélkül. Ezzel szemben a prezidenciális forma olyan az USA-ban, hogy a végrehajtó hatalom feje közvetlenül és csak két ciklusra választható. Másutt nem előírás a közvetlen választás, hiszen Latin-Amerikában több országban anélkül is működik! Az elök/prezident nem felelős közvetlenül a törvényhozók (képviselők) felé, hanem csak jogi eljárás keretében váltható le. Ez az USA-ban az impeachment eljárás.
Ilyenkor merül fel a hatalom megosztásának a klasszikus montesquieu-i elvének az elavult, vagyis betarthatatlan rendszere. Egykor még a hatalmi ágak valóban szembeállíthatók voltak, ma azonban a pénzdiktatúra világméretű elterjedése okán ez szinte lehetetlen. Megjelentek új hatalmi ágak, mint pl. a pénzpórázra vehető média és alkotmánybíráskodás. Valamikor a magyar rendszer szinte tökéletes volt, mert a központi hatalom ellensúlya a vármegyei autonómia volt, illetve az alsóház ellenőrzését a felsőház végezte és az államfő is biztosította. A vármegyék autonóm jogállású közigazgatási hatóságok voltak, akiket csak az alkotmányosság korlátozott, s a törvényhozásnak eszébe se jutott, hogy neki alkotmányozni is szabad, mert számukra az alkotmány volt a korlát!
Igaz, már a rendszerváltásnak hazudott gyarmatosító-váltás után is kijelentette az AB akkori elnöke, hogy nem az igazság biztosítása a törvények feladata hazánkban, hanem a jogbiztonság. S most ezt a „jogbiztonságot” fogja a Tisza keresztülhúzni? Igaz, nem lenne ezzel semmi baj, ha az évszázadokon át csiszolódott történeti alkotmány elvei szerint lenne hazánkban egy jó irányú változás, de nem így van!
Sőt egyenesen azt látom, hogy a globalizmust erősítő változás folyik, amelyben tökéletesen kihasználják a népünk naivitását és ugyanazt játsszák el velünk, amit 1956 után Kádár játszott el a néppel.
A hazai jogi környezet nem tudja megállítani Magyar Péteréket, mert a Fidesz korszak megágyazott nekik azzal, hogy bevezették azt a jogi trükköt, hogy személyre szabottan módosíthassák az alaptörvényt.
Éppen ezért ne várjuk, hogy az EU segítsen, mert annak más a feladta, s nevetséges, hogy a gyarmatosítótól várjuk saját belső ügyeink korrekt rendezését.
Ráadásul még a saját nemzeti büszkeségünket is sérti az, ha idegen erőktől várjuk a kétharmados visszaélésekkel szembeni erős fellépést.
Már eleve az egész rendszer alapjaiban hibás, mert a magyar joghagyományban nincs kétharmad, de még négyötöd sincs! Ám nem is kell, mert az elődeink letisztult jogelveket hagytak ránk, amiket csak a bolsevik korszak iktatott ki és a mai globalisták hallgatják el a lényegét.
Vagyis Szentkoronáznak, de nem mondják el a közembernek, hogy az nem egy ciki és poros középkori lózung, hanem olyan elvek összessége, amelyek kordában tartanák a mai világ pénzéhes, elkutyult országgyűlési képviselőit, pártjait, sőt az önkormányzatokat is.
Ma – a szovjet alapú hatályos szabályozás szerint – az Országgyűlés kétharmados többséggel módosíthat törvényt és alaptörvényt, s az Alkotmánybíróság ezt csak nagyon szűk körben, kizárólag eljárási szempontból vizsgálhatja meg. S tisztázzuk, hogy a magyar közjogban az Alkotmánybíróságnak nincs valódi hagyománya, s a németek a második világháború után kapták az alkotmánybíróságukat, mi pedig a rendszerváltásnak hazudott gyarmatosító váltás után.
A németeknél a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt visszatérése ellen, hazánkban pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt elszámoltathatóságát kellett megakadályozni!
Vagyis a kommunista kor bűneinek az elfedésére jött létre és elhitették a közvéleménnyel, hogy egy szakmai szerv jobban fogja képviselni a közjót, mint az egykori felsőház, ahol minden szakszervezet, kamara, vallás vezetője és az érdemmel rendelkező kinevezett is felsőházi tag lehetett az 1926. évi XXII. tvc. alapján.
Az utolsó kommunista Országgyűlés tehát a saját tagjai és véreskezű elvtársai védelmében hozta létre az Alkotmánybíróságot úgy, hogy már az ún. háromoldalú tárgyalásokon a Sztalin által ránk erőszakolt 1949. évi. XX-as alaptörvényt átállították a kapitalizmusra. 1989-ben beiktatták a globalista-kapitalistára módosított „ál-alkotmányba” a 32/a szakaszt, amivel a felsőház felállítása helyett bevezetett egy – a magyar közjogtól idegen intézményt – vagyis az Alkotmánybíróságot.
Az intézmény első és alapvető feladata akkoriban csak az volt, hogy megakadályozza a tényszerű kommunista bűnök valós megbüntetését! Természetesen ezt a célt elhallgatták és a hangzatos „jogállamiság” meséjét nyomta minden TV, rádió és minden pártpolitikus is.
Elismerem, hogy miután a Zétényi-Takács elszámoltatási törvényt maga az AB elnöke alkotmányellenesnek minősítette, ezt a feladatát (a kommunista bűnösök védelmét) tökéletesen teljesítette az AB.
Mára azonban a jogkörük jelentősen szűkült, így a 2013-as, negyedik alaptörvény-módosítás után elvesztették a tartalmi felülvizsgálat lehetőségét az Alaptörvény módosításakor. Ráadásul az ún. utólagos normakontroll is csak eljárási alapon indulhat.
Egyébként hatalmas a zavar az alkotmány és alaptörvény szavak körül, ami szándékos is. Az alkotmány a magyar közjogban egy szervesen és évszázadok alatt kialakult elvrendszer, amiben szokásjog és törvények a közjó érdekében keverednek. A Lex Fundamentális (alaptörvény) azonban egy korszak jogi normáinak legfontosabb elemeit tartalmazza úgy, hogy soha nem mehet szembe a bevált alkotmányos joghagyomány elveivel. Vagyis az ősi alkotmány még a törvényhozókat is korlátozta, tehát a főhatalom nem a képviselők kezében volt, hanem egy igazságos joguralom működött, ami az alkotmányt és a nemzetet is megszemélyesítő Szent Korona szuverenitását biztosította részben 1944-ig, majd 1946-ban tették teljesen félre!
Sokan nem értik azt, hogy miért beszélnek alkotmánymódosításokról azon esetben is, amikor az Alaptörvény módosítása folyik. Nos, erre az a válasz, hogy álszent módon az Alaptörvényt, írott alkotmányként kezelte a teljes hatalmi struktúra, noha a törvényhozás csak törvényt hozhat és alkotmányt nem! Az a gondolat, hogy egy nemzedék, vagy egy pártszövetség alkotmányt írhat, teljesen idegen a magyar közjog hagyományától. Hazánknak azonban Angliához hasonlóan van egy megkerülhetetlen történeti alkotmánya, amelyről Deák Ferenc így írt a Habsburgokkal való jogi vitái közepette 1861. május 13-án:
„…visszaköveteljük ősi alkotmányunkat, mely …a nemzet életéből fejlett ki…azon alkotmányt, melynek alapelveit századok szentesítették. Mellettünk jog és törvény állanak..”
A történeti alkotmány legfontosabb eleme szerintem az, hogy a főhatalom nem kerülhet esendő ember kezébe! Alapja a kölcsönösen megosztott, korlátozott, kiegyensúlyozott hatalomgyakorlásról szóló Szent Korona-tan, amely a bevált jogelvek útján történő joguralom következménye. Egyedülálló módon kifejezi azt az elvárást, hogy ne emberek önkénye, hanem az alkotmányos elveknek megfelelő szokás és törvények uralkodjanak, azok irányítsák az országot. Nem ad lehetőséget az emberi egoizmus közjogi szerephez jutásához, s hatékony védelmet nyújtott az egyéni szabadságjogok, az állami és nemzeti függetlenség, sőt a jogegyenlőség megvalósulásához, már 1848-1867 után teljesen.
Mindezekre tekintettel létre kell hozni a megfelelő összhangot az alkotmányosság hagyományos elvei és az egyedülálló magyar állameszme követelményei és a jelenkor által felvetett létkérdések között. Meg kell értetni a közemberekkel is, hogy nem félni kell a Szent Korona alkotmányosságától, hanem csak arra lehet szavazni, aki nem csak beszél róla, hanem érti is annak lényegét és vissza is akarja állítani úgy, hogy a saját hatalmát is korlátozza azon jogelvekkel és azon állameszmével, amelyet ősi alkotmányként említett Deák Ferenc és amire úgy hivatkozott, hogy „századok szentesítették” az igazságos rendet és állameszmét!
Az ilyen politikai zsonglőrködők csak beszélnek a Szent Korona közjogi fogalmáról, de vagy nem értik, vagy értik, de ki akarják énekelni a sajtot a magyar nemzet szájából. Vagyis az ősi magyar alkotmányt el akarják választani a Szent Korona szuverenitásától és annak intézményétől.
Ahogy már körbejártuk, a mai idegen jogrend nem is hasonlít a Szent Korona alkotmányossághoz, mert főszabályként még az államfő se indíthat érdemi eljárást az Alaptörvény módosítás kapcsán, azonban eljárási kifogása lehet Sulyok Tamásnak.
Hivatkozhatna arra, hogy megszegik az esküt, amelyet az Alaptörvényre tettek.
Mert pl. nem ismerik el a történeti alkotmányt, holott benne van a Nemzeti hitvallásban – ami egyúttal az Alaptörvény bevezetője –, hogy:
„nem ismerjük el a történeti alkotmányunk idegen megszállások miatti felfüggesztését.”
Álláspontom szerint az állam erőszak monopóliuma egyedi kivételként visszaszállhat az állampolgárra akkor, ha a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvést fedez fel valakinek a tevékenységében. Ez ugyanis egyfajta alkotmányos jogos védelmi helyzetet eredményezhet, s ilyenkor a demokratikus jogrend védelmét bárki elláthatja! Olyan ez, mint a büntetőjogban megjelenő jogos védelmi helyzet, ami ott: büntethetőséget kizáró ok! Ám ez nem jelenthet jogalapot a választási vereséget szenvedők számára revansra,
viszont a pártonkívüliek számára most nyílik meg a lehetőség arra, hogy élve az ősi alaptörvényünk ellenállási záradékában lefektetett jogunkkal, a közhatalom kizárólagosságára törekvő személyekkel szemben fellépjünk!
Hiszen ezt nem csak jogként, de egyenesen kötelezettségként fogalmaztam meg több alkalommal is! Hivatkoztam ugyan az 1222-ben született alaptörvényre, amely akkor még királyi decretum formában és aranybullával ellátva jött létre. S annak ellenére, hogy a Habsburgok 1687-ben kizsarolták az ellenállásról szóló lemondást, minden közjogi szabadságharcunk arra hivatkozott!
Íme a Tradíció és Innováció című munkám 122.§-a, az 57-ik oldalról!
(1)A magyar nemzet ősi hagyománya alapján. ha bármelyik választott képviselő, a képviselők testületei, vagy maga az Országgyűlés tesz hazánk történeti alkotmánya, vagy a nemzet érdekei ellen, úgy örök időkre szabadságunkban áll, sőt kötelességünk annak ellenszegülni és ellentmondani anélkül, hogy jogsértést követnénk el.
(6) A hatalom elleni közjogi szabadságharc mindig jogszerű, mert igaz jog nem köteles meghátrálni a hamis jogtalanság erőszakosságával szemben, mert sem törvénytelenség, sem jogtalanság jogot nem alapíthat!
Mindezekről és 56 kapcsán terjedő hazugságokról, egyelőre csak kerekasztal keretén belül tanácskozunk, pl. június 20-án 13 és 16 óra között a Semmelweis u. 4 alatti Háló közösségi térben Borvendég Zsuzsanna EU képviselő és Jelenczki István filmrendező társaságában. Majd három nappal később, június 23-án délután 15 és 18 óra között az Alkotmánybíróság budai épülete előtt –1015 Bp. Donáti u. 35-45. – nemzeti szervezetekkel együtt tüntetünk a történeti alkotmányunkért!
Ne tűrjük a Nemzeti hitvallás elleni merényletet, s minden eddigi hamisság ellen ott fogunk tiltakozni! Aki magyar az velünk tart!
A szerző közjogász
Kiemelt képen: Sulyok Tamás köztársasági elnök / fotó (FB)
#LexSulyok #MagyarPeter #TiszaPart #SulyokTamas #SzentKorona #Alkotmanybirusag #BeneGabor #Kozjog #NIF #NemzetiInternetFigyelo
