Itt a bizonyíték arra, hogy az EU totális diktatúrát épít

Az Európai Unió Bírósága 2026. július 2-án olyan ítéletet hozott a C-67/25-ös ügyben, amely fekete-fehéren bebizonyítja: Európában megkezdődött a totális diktatúra kiépítése. A brüsszeli elit szintet lépett, és immár nyíltan egy elnyomó, negyedik birodalom alapjait fekteti le, ahol a polgárok feletti teljes ellenőrzés a cél.

Ez a bírósági döntés nem a folyamat vége, hanem a kezdet. Egy olyan véleményterror kora jön, amelyben a legalapvetőbb emberi jogokat tiporják sárba – ráadásul mindez közvetlen utat nyit a kontinens végső bukásához és kulturális megsemmisüléséhez.

Brüsszeli ítélet: a magánszférát is államosítja a cenzúra

A konkrét ügyben a német bíróság arról faggatta az EU-s fórumot, hogy

Sárba tiport alapjogok és a véleményterror felemelkedése

Ez a birodalmi tempó nyíltan szembemegy azokkal a fundamentális elvekkel, amelyekre a modern civilizáció elvileg épült. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) világosan fogalmaz:

„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.

Ugyanígy az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata leszögezi, hogy:

„a szólás szabadsága nemcsak azokra az ‘információkra’ és ‘eszmékre’ vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.

Ehhez képest ma ott tartunk, hogy ha egy hír vagy videó „zavarja” a globalista elitet, akkor a megosztóját börtönnel és egzisztenciális megsemmisítéssel fenyegetik. Ez nem demokrácia, ez a legdurvább véleményterror.

A hazai helyzet: Magyar Péterék már dörzsölik a tenyerüket

Ez a brüsszeli háttérország ad most bátorságot a hazai, most hatalomba került globalista erőnek is. Magyar Péter kormánya az Alaptörvénnyel szembemenve, azt lényegében teljesen figyelmen kívül hagyva építi ki Magyarországon a saját önkényuralmi rendszerét.

Miért meri megtenni?

Sajnos a magyar nemzet óriási árat fog ezért fizetni. Azok a tömegek, akik most vakon tapsolnak Magyar Péternek, és Orbán Viktort szeretnék vezetőszáron látni, bele sem gondolnak a következményekbe. Nem sejtik, hogy a gépezet nem áll meg a politikai ellenfeleknél: ha egyszer kiépül a totális ellenőrzés, pont azok a naiv szavazók lesznek a következő áldozatok, akik ma a szabadság bajnokának hiszik a jelenlegi hatalmat.

A végjáték: a birodalom bukása és az iszlám hódítás

De vajon meddig maradhat érvényben egy ilyen mesterségesen fenntartott, diktatórikus unió? A történelem megtanította, hogy a saját népüket eláruló, belsőleg üreges birodalmak gyorsan összeomlanak. Miután a globalista elit teljesen felszámolja a nemzeti ellenállást, a keresztény gyökereket és a szólásszabadságot, Európa védtelenné válik.

Amikor ez megtörténik, a liberális jogállam illúziója szertefoszlik: az új berendezkedés kíméletlenül ki fogja irtani a keresztényeket és a zsidókat egyaránt. Európa mint kulturális és civilizációs egység meg fog szűnni létezni, és a legszomorúbb az, hogy ezt a saját, nemzetüket eláruló vezetői teszik lehetővé.

Szerző: Kónya Cecília

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Itt magyarul is elolvasható az EU bíróságának ítélete, melyet 2026. július 2-án hoztak:

AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (Negyedik Tanács) 2026. július 2. (Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közös kül- és biztonságpolitika – Az Ukrajna helyzetét destabilizáló oroszországi intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések – 833/2014/EU rendelet – 2f. cikk (1) bekezdés – Az „üzemeltető” fogalma – A 833/2014/EU rendelet XV. mellékletében felsorolt jogi személyek, szervezetek vagy szervek által közzétett tartalmak közvetítésének tilalma – Ezen tartalmak magánszemélyek általi közvetítése olyan honlapon, amely kizárólag önkéntes hozzájárulások formájában termel bevételt)

A C-67/25. sz. ügyben, a Landgericht Saarbrücken (Saarbrücken-i Regionális Bíróság, Németország) által az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott, 2024. december 20-i határozatával hozott, a Bírósághoz 2025. jannuár 31-én érkezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján, az alábbi személyek ellen indított büntetőeljárásban: R, N, K, az eljárásban részt vevő másik fél: Staatsanwaltschaft Saarbrücken (Saarbrückeni Ügyészség),

A BÍRÓSÁG (Negyedik Tanács), tagjai: I. Jarukaitis a tanács elnöke, M. Condinanzi, N. Jääskinen, R. Frendo (előadó) és A. Kornezov bírák, főtanácsnok: R. Norkus, hivatalvezető: A. Calot Escobar, tekintettel az írásbeli szakaszra, figyelembe véve az alábbiak által előterjesztett észrevételeket:

• a Staatsanwaltschaft Saarbrücken képviseletében: A. Hammer,

• R képviseletében: A.-M. Kalmes és J. Schmidt, Rechtsanwälte (ügyvédek),

• K képviseletében: A.-M. Kalmes, Rechtsanwältin (ügyvéd),

• az észt kormány képviseletében: H. Hirsik és M. Kriisa, meghatalmazotti minőségben,

• a francia kormány képviseletében: E. Timmermans és B. Travard, meghatalmazotti minőségben,

• a lett kormány képviseletében: J. Davidoviča és K. Pommere, meghatalmazotti minőségben,

• az Európai Bizottság képviseletében: M. Carpus-Carcea és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2026. február 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően, meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Ukrajna helyzetét destabilizáló oroszországi intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 229., 1. o.), legutóbb a 2022. március 1-ji (EU) 2022/350 tanácsi rendelettel (HL 2022. L 65., 1. o.) módosított változata (a továbbiakban: 833/2014/EU rendelet) 2f. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2. A kérelmet három magánszemély, R, N és K ellen indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő olyan cselekmények miatt, amelyek alkalmasak a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdésében előírt tilalom megsértésére.

Jogi háttér

Európai uniós jog

A 833/2014/EU rendelet 3. A 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Tilos az üzemeltetők számára a XV. mellékletben felsorolt jogi személyek, szervezetek vagy szervek által közzétett bármely tartalom műsorszórása, illetve a műsorszórás lehetővé tétele, megkönnyítése vagy ahhoz való egyéb hozzájárulás, beleértve az bármely eszközzel – így például kábelen, műholdon, IP-TV-n, internetes szolgáltatókon, internetes videómegosztó platformokon vagy alkalmazásokon keresztül, legyenek azok újak vagy előre telepítettek – történő átvitelt vagy terjesztést.”

4. E rendelet „A 2f. cikkben említett jogi személyek, szervezetek vagy szervek listája” című XV. melléklete tartalmazza többek között az „RT Russia Today Germany” elnevezést.

A 2022/350 rendelet 5. A 2022/350 rendelet (4)–(10) preambulumbekezdései kimondják:

„(4) Az Európai Tanács 2022. február 24-i következtetéseiben a lehető leghatározottabban elítélte az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni provokáció nélküli és indokolatlan katonai agresszióját… Az Európai Tanács felszólította Oroszországot és az Oroszország által támogatott fegyveres alakulatokat, hogy állítsák le dezinformációs kampányukat.

(5) A Tanács 2021. május 10-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy tovább kell erősíteni az Unió és a tagállamok ellenálló képességét, valamint a hibrid fenyegetésekkel – köztük a dezinformációval – szembeni fellépési képességét, biztosítva a hibrid fenyegetések elleni küzdelem meglévő és lehetséges új eszközeinek összehangolt és integrált alkalmazását uniós és tagállami szinten, valamint a hibrid fenyegetések terén adható lehetséges válaszokat, beleértve többek között a külföldi beavatkozásra és befolyásolási műveletekre adott válaszokat, amelyek kiterjedhetnek a megelőző intézkedésekre, valamint az ellenséges állami és nem állami szereplőkre hárított költségekre.

(6) Az Oroszországi Föderáció a médiamanipuláció és a tények eltorzításának szisztematikus, nemzetközi kampányát folytatja a szomszédos országok, valamint az Unió és tagállamai destabilizálására irányuló stratégiájának fokozása érdekében. Különösen a propaganda irányult ismételten és következetesen az európai politikai pártokra, különösen a választási időszakokban, valamint a civil társadalomra, a menedékkérőkre, az orosz etnikai kisebbségekre, a nemi kisebbségekre, valamint a demokratikus intézmények működésére az Unióban és tagállamaiban.

(7) Az Ukrajna elleni agresszió igazolása és támogatása érdekében az Oroszországi Föderáció folyamatos és összehangolt propagandatevékenységet folytat az Unió és a szomszédos országok civil társadalma ellen, súlyosan eltorzítva és manipulálva a tényeket.

(8) Ezeket a propagandatevékenységeket számos olyan médiumon keresztül csatornázták be, amelyek az Oroszországi Föderáció vezetésének állandó közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt állnak. Az ilyen tevékenységek jelentős és közvetlen veszélyt jelentenek az Unió közrendjére és biztonságára.

(9) Ezek a médiumok alapvető fontosságúak és eszközként szolgálnak az Ukrajna elleni agresszió előmozdításában és támogatásában, valamint a szomszédos országok destabilizálásában.

(10) A helyzet súlyosságára tekintettel és az Ukrajna helyzetét destabilizáló oroszországi intézkedésekre reagálva szükséges – az Alapjogi Chartában elismert alapvető jogokkal és szabadságokkal, különösen a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával összhangban –, hogy további korlátozó intézkedéseket vezessenek be az ilyen médiumok Unión belüli vagy Unióra irányuló műsorszórási tevékenységének sürgős felfüggesztésére. Ezeket az intézkedéseket mindaddig fenn kell tartani, amíg az Ukrajna elleni agresszió véget nem ér, és amíg az Oroszországi Föderáció és a hozzá kapcsolódó médiumok be nem fejezik az Unió és tagállamai elleni propagandatevékenységet.”

Az (EU) 2024/1745 rendelet 6. Az Ukrajna helyzetét destabilizáló oroszországi intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2024. június 24-i (EU) 2024/1745 tanácsi rendelet beiktatta a 833/2014/EU rendeletbe a 3r. cikket, amelynek (4) bekezdése előírja:

„Az Oroszországból származó vagy onnan exportált cseppfolyósított földgáz átrakodási műveletei céljából az Európai Unió területén történő újratöltési szolgáltatások nyújtására vonatkozó tilalmak betartásának biztosítása érdekében a hatáskörrel rendelkező hatóságok nemzeti szinten szabályokat és iránymutatásokat állapíthatnak meg. Az ilyen szabályoknak és iránymutatásoknak fokozott átvilágítási követelményeket kell tartalmazniuk, különösen az átrakodási műveletek céljából nyújtott újratöltési szolgáltatások azonosítására vonatkozóan, figyelembe véve az érintett gazdasági szereplők bejegyzési országát.”

Német jog

7. A külkereskedelmi törvény (Außenwirtschaftsgesetz) 2013. június 6-i (BGBI. 2013 I, 1482. o.) változatának az alapügyben szóban forgó tényekre alkalmazandó 18. §-a (1) bekezdésének 1. pontjának b) alpontja szerint az a személy, aki megsérti az Európai Közösségek vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában foglalt, a Közösségek Hivatalos Lapjában vagy az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, a Tanács által a közös kül- és biztonságpolitika területén elfogadott gazdasági szankció végrehajtását szolgáló műsorszórási, átviteli, terjesztési vagy szolgáltatásnyújtási tilalmat, három hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

8. A külkereskedelmi törvény 18. §-a (7) bekezdésének 2. pontja értelmében a 18. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben az üzletszerűen eljáró személy legalább egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9. A Landgericht Saarbrücken (Saarbrückeni Regionális Bíróság, Németország), mint kérdést előterjesztő bíróság előtt három magánszemély, R, N és K ellen folyik büntetőeljárás, akiket azzal gyanúsítanak, hogy bűnszövetségben vettek részt, amennyiben 2023-ban négy alkalommal a nyilvánosság számára elérhető www.traugott-ickeroth.com honlapon található „Live-Ticker” elnevezésű blogon keresztül az RT Germany csatorna videóit közvetítették. Mivel ezen csatorna közvetítései a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése alapján műsorszórási tilalom hatálya alá tartoznak, e videók nyilvánosság számára történő elérhetővé tétele Németországban a külkereskedelmi törvény alapján büntetőjogi szankciókkal sújtandó bűncselekménynek minősül.

10. R, aki többek között „Traugott Ickeroth” álnéven ad ki könyveket az Amazon online kereskedelmi platformon keresztül, a nyomozati eljárás során állítólag elismerte, hogy ő felelős a traugott-ickeroth honlap szerkesztői tartalmáért.

11. Az említett honlapon közzétett tartalom szabadon hozzáférhető volt. A felhasználókat azonban adományozásra való felhívással arra ösztönözték, hogy pénzügyileg támogassák a honlap működését. A 2022. április 1. és 2023. augusztus 3. közötti időszakban R és N számos olyan kifizetést kapott a számlájára a felhasználóktól az adományozási felhívással összefüggésben, amelyek összesen 60 038,65 eurót tettek ki.

12. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az olyan magánszemélyek, mint R, N és K, a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „üzemeltető” fogalma alá tartoznak-e, aminek következtében az abban rögzített tilalom velük szemben hivatkozható-e. Véleménye szerint e fogalom értelmezése nem annyira nyilvánvaló, hogy kizárna minden ésszerű kétséget.

13. E tekintetben a bíróság utal az Európai Bizottság szolgálatai által készített, „Konszolidált GYIK a 833/2014/EU tanácsi rendelet és a 269/2014/EU tanácsi rendelet végrehajtásáról” című munkadokumentumra (a Bizottság GYIK-ja), amely szerint az „üzemeltető” fogalma minden olyan személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, amely olyan kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, amely engedély nélküli tartalmat sugároz, vagy lehetővé teszi, megkönnyíti, illetve egyéb módon hozzájárul annak sugárzásához.

14. A bíróság megjegyzi egyrészt, hogy a traugott-ickeroth honlaphoz való hozzáférés elvileg ingyenes volt, mivel nem függött attól, hogy a felhasználók pénzügyi ellenszolgáltatást nyújtsanak. Másrészt a honlap működését nem a felhasználók önkéntes hozzájárulásaitól független forrásokból – például az e területen megszokott reklámbevételekből – finanszírozták. Ezért R tevékenysége tisztán magánjellegűnek is tekinthető lenne.

15. A bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a polgári jog szerint ajándéknak minősülő magánadományok gyűjtése „szakmai tevékenységnek” minősülhet, ha azt olyan mértékben végzik, hogy a kedvezményezettek jelentős összegeket kapnak, amelyek lehetővé teszik számukra megélhetésük részbeni vagy teljes finanszírozását. A jelen esetben az adományozásra való felhívás láthatóan arra irányult, hogy pénzügyi forrásokat teremtsen a traugott-ickeroth honlap folyamatos működéséhez, és ezáltal fenntartható jövedelemforrást biztosítson, ami a szakmai tevékenység jellemzője.

16. E körülmények között a Landgericht Saarbrücken (Saarbrückeni Regionális Bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell-e értelmezni a [833/2014/EU rendelet] 2f. cikkének (1) bekezdését, hogy az e rendelkezés értelmében vett üzemeltetők közé tartoznak azok a magánszemélyek is, akik az általuk üzemeltetett honlapon keresztül kizárólag harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból (adományokból vagy ajándékokból) származó bevételt termelnek?”

A Bíróság előtti eljárás

17. A kérdést előterjesztő bíróság kérte, hogy az ügyet a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (3) bekezdése alapján sürgősséggel bírálják el.

18. A Bíróság elnöke 2025. március 3-i határozatával úgy döntött, hogy e kérelem helytadásának nincs helye.

Az előterjesztett kérdés vizsgálata

Elfogadhatóság

19. A Staatsanwaltschaft Saarbrücken (Saarbrückeni Ügyészség, Németország) anélkül, hogy formálisan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozna, vitatja annak szükségességét.

20. Elsősorban azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatal nem szükséges az EUMSZ 267. cikk második bekezdése értelmében a kérdés eldöntéséhez, és a kérdést előterjesztő bíróság az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése alapján sem köteles a Bírósághoz fordulni.

21. Különösen, először is, ez a kérdés önmagában nem képezi az alapügy központi tárgyát, amely más olyan ténybeli és jogi kérdéseket is felvet, amelyeket a fellebbviteli bíróság eltérően értékelhet, így nem indokolt már az elsőfokú eljárásban előzetes döntéshozatal iránti kérelmet benyújtani. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság véleményével ellentétben, az előzetes döntéshozatal szintén szükségtelen annak megállapításához, hogy a bíróság mint gazdasági bűncselekményekre szakosodott tanács illetékes-e a külkereskedelmi törvény megsértésével kapcsolatos ügyekben, mivel ez az illetékesség nem adhat okot komoly kétségre.

22. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk a nemzeti bíróságok számára a legszélesebb mérlegelési jogkört biztosítja a Bírósághoz fordulásra, ha úgy ítélik meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügy olyan kérdéseket vet fel, amelyek többek között az uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, és amelyek szükségesek az ügy eldöntéséhez, és e mérlegelési jogkört az eljárás bármely szakaszában szabadon gyakorolhatják, amelyet megfelelőnek tartanak (lásd: 1974. január 16-i Rheinmühlen-Düsseldorf ítélet, 166/73, EU:C:1974:3, 3. pont; 2021. május 12-i Bundesrepublik Deutschland [Interpol vörös bűncselekményi értesítés] ítélet, C-505/19, EU:C:2021:376, 49. pont).

23. Továbbá kizárólag a jogvitában eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelősséget vállaló nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy egyedi jellemzőire tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét az ítélet meghozatalához, mind pedig a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, ha az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság elvileg köteles határozni (lásd: 1978. november 29-i Redmond ítélet, 83/78, EU:C:1978:214, 25. pont; 2025. október 30-i Mercedes-Benz Bank és Volkswagen Bank ítélet, C-143/23, EU:C:2025:837, 48. pont).

24. Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések relevanciáját vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha a Bíróság nem rendelkezik a szükséges ténybeli vagy jogi elemekkel ahhoz, hogy hasznos választ adhasson a feltett kérdésekre (lásd: 1999. szeptember 7-i Beck és Bergdorf ítélet, C-355/97, EU:C:1999:391, 22. pont; 2025. október 30-i Mercedes-Benz Bank és Volkswagen Bank ítélet, C-143/23, EU:C:2025:837, 49. pont).

25. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az alapeljárás három magánszemély ellen indított büntetőeljárásra vonatkozik, akik egy nyilvánosan hozzáférhető honlapon keresztül az RT Germany csatorna tartalmát közvetítették, amely szerepel a 833/2014/EU rendelet XV. mellékletében, és amelyre a rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése szerinti műsorszórási tilalom vonatkozik. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az az állampolgár, aki ilyen honlapot üzemeltet e tartalom közvetítésével, és abból kizárólag harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból származó bevételt szerez, az e rendelkezés értelmében vett „üzemeltető” fogalma alá tartozik-e.

26. Így nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 833/2014/EU rendelet kért értelmezése nincs összefüggésben az alapügy tényeivel vagy tárgyával, vagy hogy a felvetett probléma hipotetikus jellegű lenne.

27. Következésképpen a Staatsanwaltschaft Saarbrücken által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságával kapcsolatban felhozott, a fenti 20. és 21. pontban összefoglalt kifogások nem fogadhatók el.

28. Másodsorban a Staatsanwaltschaft Saarbrücken azzal érvel, hogy a tárgyalási szakasz megnyitásáról szóló döntés a kérdést előterjesztő bíróság illetékes tanácsa előtt még „azonnali fellebbezéssel” (sofortige Beschwerde) megtámadható, ami a nemzeti jog szerinti jogorvoslatnak minősül az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében, aminek következtében a bíróság e rendelkezés alapján nem köteles az ügyet a Bíróság elé terjeszteni.

29. E tekintetben elegendő megjegyezni, hogy az a tény, hogy a nemzeti bíróság nem köteles előzetes döntéshozatali kérelmet benyújtani a Bírósághoz, mivel határozatai ellen a nemzeti jog alapján van jogorvoslati lehetőség az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében, nincs hatással a bíróságnak az EUMSZ 267. cikk második bekezdése szerinti legszélesebb mérlegelési jogkörére, amint arra a fenti 22. pontban emlékeztettünk.

30. Harmadsorban és utolsósorban a Staatsanwaltschaft Saarbrücken szerint nem elengedhetetlen előzetes döntéshozatali kérelmet benyújtani a Bírósághoz a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdésében említett „üzemeltető” fogalmának értelmezésével kapcsolatban, mivel az uniós jog szokásos értelmezési módszerei elegendőek a hatókör meghatározásához, és e rendelkezés jelentése magától értetődő.

31. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bírósághoz való fordulás joga a nemzeti bíróságot illeti meg, függetlenül attól, hogy az alapügy felei hogyan vélekednek e fordulás indokoltságáról. A nemzeti bíróságot semmi sem akadályozza meg abban, hogy előzetes döntéshozatalra utaló kérdéseket terjesszen a Bíróság elé, amelyekre a válasz az alapügy egyik fele szerint nem hagy teret ésszerű kétségnek. Ennek megfelelően, még ha ez így is lenne, az ilyen kérdés nem válik ezáltal elfogadhatatlanná (lásd ebben az értelemben: 2011. december 1-ji Painer ítélet, C-145/10, EU:C:2011:798, 64. és 65. pont; 2022. február 24-i Viva Telecom Bulgaria ítélet, C-257/20, EU:C:2022:125, 42. pont).

32. A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az előterjesztett kérdés elfogadható.

Az ügy érdeme

33. Egyetlen kérdésével a előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzemeltető” fogalma alá tartozik-e az a magánszemély, aki honlapot üzemeltet azáltal, hogy azon a rendelet XV. mellékletében felsorolt jogi személyektől, szervezetektől vagy szervektől származó tartalmat közvetít, és e honlap üzemeltetéséből kizárólag harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból, adományok vagy ajándékok formájában szerez bevételt.

34. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak megfogalmazását, hanem a kontextusát és azon szabályozás célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (lásd: 1983. november 17-i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2026. február 12-i Stichting Koskea ítélet, C-490/24, EU:C:2026:89, 23. pont).

35. Elsősorban, ami a szövegezést illeti, a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy tilos az üzemeltetők számára a rendelet XV. mellékletében felsorolt jogi személyek, szervezetek vagy szervek által közzétett bármely tartalom műsorszórása, illetve a műsorszórás lehetővé tétele, megkönnyítése vagy ahhoz való egyéb hozzájárulás, beleértve az bármely eszközzel – így például kábelen, műholdon, IP-TV-n, internetes szolgáltatókon, internetes videómegosztó platformokon vagy alkalmazásokon keresztül, legyen az új vagy előre telepített – történő átvitelt vagy terjesztést.

36. Ami közelebbről az „üzemeltető” fogalmát illeti e rendelkezésben, meg kell jegyezni, hogy azt sem ez a rendelkezés, sem a 833/2014/EU rendelet más rendelkezése nem határozza meg, és nem tartalmaz utalást a tagállamok jogára sem a jelentésének és terjedelmének meghatározása céljából.

37. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azon kifejezések jelentését és terjedelmét, amelyekre az uniós jog nem ad meghatározást, és amelyek tekintetében nem utal a tagállamok jogára, a mindennapi nyelvben elfogadott szokásos jelentésük alapján kell meghatározni, figyelembe véve a kontextust, amelyben előfordulnak, és azon szabályozás céljait, amelynek részét képezik (lásd: 1988. január 27-i Dánia v Bizottság ítélet, 349/85, EU:C:1988:34, 9. pont; 2026. február 12-i Stichting Koskea ítélet, C-490/24, EU:C:2026:89, 24. pont).

38. A mindennapi nyelvben elfogadott szokásos jelentése szerint az „üzemeltető” kifejezés többek között minden olyan természetes vagy jogi személyt jelöl, aki berendezést vagy egy adott eszközt működtet, vagy bizonyos technikai műveletek elvégzéséért felelős. A kommunikáció, valamint a média- és digitális tartalmak közvetítése területén ez a kifejezés minden olyan természetes vagy jogi személyre vonatkozik, aki közvetlenül vagy közvetve felelős ezen tartalmak nyilvánosság számára történő elérhetővé tételéért vagy átviteléért.

39. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az „üzemeltető” kifejezést a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdésében a nyelvi változatok túlnyomó többségében – különösen a bolgár, spanyol, német, angol, francia, horvát, olasz, lett, máltai, portugál, román, szlovák és finn változatban – anélkül használják, hogy a „gazdasági” jelzővel párosítanák. Ebből következik, hogy ez a kifejezés kiterjed az említett rendelkezésben szereplő tartalmak közvetítéséért felelős természetes vagy jogi személyekre, függetlenül attól, hogy tevékenységük gazdasági jellegű-e vagy sem.

40. Ugyanebben a szellemben ez a rendelkezés megtiltja e tartalmak közvetítését többek között „internetes videómegosztó platformok vagy alkalmazások útján, legyenek azok újak vagy előre telepítettek”, ami olyan közvetítési módokra utal, amelyek általában ingyenesen hozzáférhetők olyan tevékenységek keretében, amelyek nem feltétlenül díjazás ellenében valósulnak meg.

41. Ezért szó szerinti szempontból a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „üzemeltető” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az magában foglal minden olyan természetes vagy jogi személyt, aki felelős az e rendelkezésben említett tartalmak közvetítéséért vagy elérhetővé tételéért, beleértve a díjazás nélküli tevékenységet vagy a harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból finanszírozott honlap üzemeltetését is.

42. Ezt az értékelést nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Bizottság GYIK-ja szerint a 2f. cikk (1) bekezdésében előírt tilalom „minden olyan személyre, szervezetre vagy szervre vonatkozik, amely olyan kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, amely [az e rendelkezésben említett] tartalmat sugároz, vagy lehetővé teszi, megkönnyíti, illetve egyéb módon hozzájárul annak sugárzásához”.

43. Először is, amint azt a főtanácsnok indítványának 46. pontjában lényegében megállapította, a Bizottság GYIK-ja csupán a Bizottság szolgálatai által készített munkadokumentum, amely jogilag nem kötelező erejű, és kizárólag iránymutatást kíván nyújtani a 833/2014/EU rendelet végrehajtásához és értelmezéséhez.

44. Másodszor, a Bizottság GYIK-ja olyan követelményt vezet be, amely nem tűnik ki a 833/2014/EU rendelet 2f. cikke (1) bekezdésének szövegéből, amikor az „üzemeltető” fogalmát „kereskedelmi vagy szakmai” tevékenység gyakorlásától teszi függővé, ami indokolatlanul szűkítené e rendelkezés személyi hatályát (ratione personae).

45. Ennek megfelelően a Bizottság GYIK-ja nem módosíthatja a 833/2014/EU rendelet által előírt korlátozó intézkedések hatályát, és nem lehet döntő jelentőségű e rendelet 2f. cikke (1) bekezdésének értelmezése szempontjából.

46. Másodsorban, e rendelkezés „üzemeltető” fogalmának szó szerinti értelmezését alátámasztja a rendelkezés jogszabályi kontextusa is.

47. Valóban, a 2f. cikk (1) bekezdése eltér a 833/2014/EU rendelet más rendelkezéseitől, amelyek kifejezetten „gazdasági” szereplőkre utalnak. Ez a helyzet a rendeletnek a 2024/1745 rendelet által beiktatott 3r. cikke (4) bekezdésével, amely nyelvi változatainak túlnyomó többségében – különösen a bolgár, spanyol, angol, francia, horvát, olasz, lett, litván, máltai, portugál, román, szlovák és finn változatban – az „érintett gazdasági szereplők” bejegyzési országára utal az Oroszországból származó vagy onnan exportált cseppfolyósított földgáz átrakodásának tilalmára vonatkozó nemzeti átvilágítási szabályok elfogadásával összefüggésben.

48. Ebből következik, hogy amikor az uniós jogalkotó egy korlátozó intézkedés hatályát kizárólag gazdasági jellegű tevékenységet folytató szereplőkre kívánta korlátozni, azt kifejezetten meg tette. Ez egyértelműen nem áll fenn a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése esetében, amelyben az „üzemeltető” fogalmát kizárólag az e rendelkezésben említett tartalom közvetítésére hivatkozva kell értelmezni, függetlenül az érintett szereplő jogállásától és attól, hogy tevékenysége gazdasági jellegű-e vagy sem.

49. Következésképpen a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az a tény, hogy egy személy gazdasági jellegű tevékenységet folytat-e, és ennek megfelelően szerez-e jövedelmet vagy sem, nem képezhet releváns kritériumot annak meghatározásához, hogy az adott személyre vonatkozik-e az e rendelkezésben előírt tilalom.

50. Harmadsorban és utolsósorban, a fenti 41. pontban kifejtett értelmezést támogatja a 833/2014/EU rendelet, és különösen annak 2f. cikke (1) bekezdése által követett célkitűzés is.

51. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelkezést a 2022. március 1-jén elfogadott 2022/350 rendelet vezette be azzal a céllal, hogy – amint azt annak (4) és (5) preambulumbekezdése kimondja – azonnali választ adjon az Oroszországi Föderáció által egy héttel az elfogadás előtt Ukrajna ellen indított provokáció nélküli és indokolatlan katonai agresszióra. Az e rendelkezés által előírt tilalom végrehajtása érdekében a Tanács az Európai Tanács 2022. febuár 24-i nyilatkozatára támaszkodott, amely felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy szüntesse meg dezinformációs kampányát, valamint saját 2021. május 10-i következtetéseire, amelyek szerint erősíteni kell az Európai Unió és a tagállamok ellenálló képességét, valamint a hibrid fenyegetésekkel – köztük a dezinformációval – szembeni fellépési képességét, és meg kell erősíteni a hibrid fenyegetések, köztük a külföldi beavatkozás és befolyásolási műveletek terén adható lehetséges válaszokat.

52. A 2022/350 rendelet (6)–(10) preambulumbekezdésének együttes olvasatából is kitűnik, hogy a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdésében előírt műsorszórási tilalom kettős célt követ. Először is, az Unió közrendjének és biztonságának védelmére irányul, amelyet az Oroszországi Föderáció által a vezetése állandó közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló számos médiumon keresztül folytatott, a szomszédos országok, az Unió és a tagállamok destabilizálására, valamint az Ukrajna elleni katonai agresszió igazolására, támogatására és előmozdítására irányuló rendszerszintű, nemzetközi médiamanipulációs, ténytorzítási és propagandakampány fenyeget. Másodszor, ez a tilalom részét képezi az Európai Unió által új korlátozó intézkedések elfogadása révén létrehozott válaszmechanizmus célkitűzéseinek, azzal a céllal, hogy további nyomást gyakoroljon az Oroszországi Föderációra, hogy vessen véget az Ukrajna elleni katonai agressziójának, és általánosabban az e harmadik országot destabilizáló intézkedéseinek és politikáinak.

53. A 833/2014/EU rendelet 2f. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezése, mint amilyet K és R terjesztett elő a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételeiben, amely szerint az e rendelkezésben előírt tilalom csak a kereskedelmi tevékenységet folytató és profitszerzési célt követő természetes vagy jogi személyekre vonatkozna, megfosztaná e tilalmat a hatékonyságától, és ellentétes lenne a jelen ítélet előző pontjában említett célkitűzésekkel. Valóban, az ilyen értelmezés lehetővé tenné az olyan üzemeltetők számára, akik a honlapjuk működéséből nem szereznek jövedelmet, hogy szabadon közvetítsék az e rendelkezés hatálya alá tartozó tartalmakat, ezáltal tevékenyen hozzájárulva az Oroszországi Föderáció vezetése állandó közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló médiumok által folytatott dezinformációs és destabilizációs kampányokhoz, és veszélyeztetve az Európai Unió közrendjét és biztonságát.

54. Meg kell jegyezni továbbá – amint azt a főtanácsnok indítványának 60. és 62. pontjában lényegében megállapította –, hogy a honlapok finanszírozása, mint az alapügyben szóban forgó esetben is, harmadik felek önkéntes hozzájárulásain keresztül, elvileg akadályozza a finanszírozás eredetének nyomon követhetőségét, és következésképpen a közvetített tartalomra gyakorolt bármilyen befolyást. Az ilyen finanszírozási mód így alkalmas lehet arra, hogy közvetlenül vagy közvetve megkönnyítse a külföldi érdekek – köztük a harmadik országbeli érdekek – beavatkozását a médiatartalmak közvetítésébe, és ezért alkalmas arra, hogy növelje annak kockázatát, hogy az ilyen honlapot az Oroszországi Föderáció által folytatott propagandakampány közvetítésére használják fel, amelyet a 833/2014/EU rendelet tiltani kíván.

55. Ezenkívül nem fogadható el az R által előterjesztett értelmezés sem, amely szerint a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „üzemeltető” fogalmának értelmezése során csak a bizonyos időtartamú műsorszórási tevékenységeket kellene figyelembe venni, kizárva az elhanyagolható horderejű, elszigetelt publikációkat.

56. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem ez a rendelkezés, sem maga a rendelet nem írja elő, hogy a műsorszórás mértékét vagy időtartamát figyelembe kellene venni annak értékeléséhez, hogy egy személy az „üzemeltető” fogalma alá tartozik-e. Az ilyen értelmezés egyébként alkalmas lenne arra, hogy ösztönözze az e rendelkezés megkerülésére irányuló magatartásokat azáltal, hogy mesterségesen feldarabolják az abban szabályozott tartalmak közvetítését.

57. Ebből a szempontból kizárólag az „üzemeltető” fogalmának olyan értelmezése a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely nem függ sem a műsorszórási tevékenység kereskedelmi jellegétől, sem annak finanszírozási módjától, és amely nem függ a műsorszórás mértékétől vagy időtartamától, alkalmas arra, hogy az e rendelkezés által követett célkitűzéssel összhangban lévő eredményre vezessen, nevezetesen az Oroszországi Föderáció által létrehozott propaganda közvetítésének megakadályozására, és következésképpen az Európai Unió közrendjének és biztonságának védelmére.

58. A fenti megfontolások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 833/2014/EU rendelet 2f. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzemeltető” fogalma alá tartozik az a magánszemély, aki honlapot üzemeltet azáltal, hogy azon a rendelet XV. mellékletében felsorolt jogi személyektől, szervezetektől vagy szervektől származó tartalmat közvetít, és e honlap üzemeltetéséből kizárólag harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból, adományok vagy ajándékok formájában szerez bevételt.

A költségek

59. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, a költségekről e bíróság dönt. A Bíróság elé észrevételek terjesztésével kapcsolatban felmerült egyéb költségek nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (Negyedik Tanács) a következőképpen határoz:

Az Ukrajna helyzetét destabilizáló oroszországi intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendeletnek a 2022. március 1-ji (EU) 2022/350 tanácsi rendelettel módosított 2f. cikkének (1) bekezdését

úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzemeltető” fogalma alá tartozik az a magánszemély, aki honlapot üzemeltet azáltal, hogy azon a módosított 833/2014/EU rendelet XV. mellékletében felsorolt jogi személyektől, szervezetektől vagy szervektől származó tartalmat közvetít, és e honlap üzemeltetéséből kizárólag harmadik felek önkéntes hozzájárulásaiból, adományok vagy ajándékok formájában szerez bevételt.

[Aláírások]

A NIF véleménye:

Ha szakmai és tartalmi szempontból nézzük, a határozat lényegében minden kiskaput bezárt, amire a magánszemélyek vagy a független bloggerek hivatkozni szoktak az uniós szankciók (különösen az RT-tartalmak tiltása) kapcsán.

Íme a legfontosabb pontok, amelyek a mi véleményünket és az igazunkat támasztják alá:

• Nem számít a profit vagy a gazdasági jelleg: A bíróság kimondta, hogy az „üzemeltető” fogalmához nem szükséges kereskedelmi tevékenységet folytatni vagy nyereségre törekedni. A tiltás a nem gazdasági, akár teljesen ingyenes tevékenységekre is kiterjed.

• Az adomány (donáció) sem kiskapu: Külön hangsúlyozták, hogy a pusztán önkéntes adományokból, ajándékokból fenntartott oldalak üzemeltetői is teljes mértékben a törvény hatálya alá esnek. Sőt, megjegyzik, hogy az átláthatatlan adományozás növeli a külföldi befolyás kockázatát.

• A tartalom mérete és hossza sem mentesít: Nem lehet azzal védekezni, hogy valaki csak ritkán, elszigetelten vagy „kis horderejű” videókat oszt meg; a dezinformáció terjesztésének tilalma minden formára és mennyiségre vonatkozik.

Ez az ítélet egyértelmű precedenst teremt. Mivel a mi véleményünk lényege az, hogy a szankciók és a jogszabályok a magánszemélyek által üzemeltetett, adományokból élő blogokra is ugyanúgy és kötelezően vonatkoznak, ez a fordítás a létező legjobb és legfrissebb jogi érv a kezünkben.

#EUBíróság #Cenzúra #Szólásszabadság #EmberiJogok #MagyarPéter #Véleményterror #EurópaiUnió #NIF

Legfrissebb anyagaink:

Elárult elit egységek: Kijevi forgatókönyv szerint fejezik le a TEK-et?

Elképesztő felelőtlenség: Magyar Péterék Paks II. fúrásával brutális áramdrágulást szabadíthatnak a hazánkra

Brutális csapássorozat érte az ukrán hadiipari és energetikai központokat

Orbán Viktor tüntetésre szólít: A Tisza minden határt átlép

Önkény: Gulyás Gergely és Rétvári Bence világos választ adott a globalista tervekre

A gazdagok spórolhatnak, a kisemberek ráfizetnek – Így veri szét a rezsivédelmet a Tisza-kormány

Figyelmeztettünk, mi lesz a védett ár megszüntetésének következménye: Keddtől ismét emelkednek az üzemanyagárak

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!