A függetlennek hirdetett, de a megszokott liberális megrendeléseket teljesítő sajtó ismét bebizonyította: ha a valóság nem vág egybe a szerkesztőségi ukázzal, akkor egyszerűen átírják azt, ami elhangzott. Pénzes Dávid, a HírExtra főszerkesztője azt hitte, csendben megússza, ha a saját szájízére szabott, meghamisított verziót szabadítja rá az olvasókra Simó Endre interjúja helyett. A Magyar Békekör elnöke azonban nem hagyta annyiban a manipulációt, és tiszta vizet öntött a pohárba.
Simó Endre, a Magyar Békekör elnöke az alábbiakban számolt be a történtekről:
Pénzes Dávidnak, a HírExtra főszerkesztőjének kérésére 2026. szeptember 2-án interjút adott a Magyar Békekör munkájáról. Mint rávilágított, a megírása után a főszerkesztő előzékenyen megküldte neki a kiadásra tervezett szöveget, ám abban elírások, pontatlan megfogalmazások, általa nem tett kijelentések, esetenként az általa kifejtettek ellenkezőjét tartalmazó állítások szerepeltek, ezért javításokat és pontosításokat kért. Válaszul a főszerkesztő így írt:
„Köszönöm szépen a pontosításokat, elfogadom őket.”
Simó Endre beszámolója szerint meglepetésére szeptember 8-án mégsem azt a szöveget hozták nyilvánosságra, amelyben közösen megállapodtak. Bár megkérte Pénzes urat, hogy cserélje ki a szöveget arra, amelyben konszenzus született, ő ezt nem tette meg.
– Hogyan alakult a Magyar Békekör, volt-e előzménye?
– Porto Alegrében, Brazíliában alakult meg a Szociális Világfórum, amelyen jómagam is részt vettem. Ezután kaptam megbízást a Magyar Szociális Fórum létrehozására. Közben megalakult az Európai Szociális Fórum is, amelynek kelet-európai koordinátora lehettem. Ezek a lépések voltak az elsők, amikor a korábbi tudósítói munkából átkerültem a társadalmi területre, amelyben a mai napig dolgozom. 2014-ben alapítottam meg a Magyar Békekört.
A Magyar Békekör ebből a Szociális Fórumból nőtt ki 2014-ben.
– Miért akkor?
– Ekkor csúcsosodott ki Ukrajnában egyfajta polgárháborús állapot. Az új kijevi vezetés nem volt hajlandó tudomásul venni Donyeck és Luhanszk önállósulását, az ott élők pedig nem voltak hajlandók alárendelni magukat az új kijevi rendszernek, hanem Oroszország felé húztak. Fegyveres konfliktus alakult ki. Kijev katonailag beavatkozott, elkezdte lőni az oroszokat, hogy rendre térítse őket, és megakadályozza, hogy a terület elszakadjon Ukrajnától.
Ez közvetlen veszélyhelyzetet teremtett Magyarország számára. Úgy gondoltam, vigyázni kell, nehogy belekeveredjünk egy háborúba. Megalapítottam a Magyar Békekört, amely azonnal társadalmi visszhangra talált, és több szervezet, illetve elég sok ember csatlakozott hozzá.
Azt a célt tűztük ki, hogy megakadályozzuk Magyarország háborúba sodrását, felvonulási tereppé változtatását Oroszország, vagy bárki más ellen, hogy elkerüljük Európa háborúba sodrását.
Aztán 2021-ben az oroszok jelezték, hogy ha a NATO nem teljesíti azokat a biztonsági követeléseket, amelyeknek legfontosabb része, hogy Ukrajna ne lehessen a NATO tagja, annak következményei lesznek.
A nyugati vezetők kezdettől fogva lesöpörték az asztalról ezeket a követeléseket. Így az oroszoknak már nem volt hova hátrálniuk, így megtörtént a 2022. februári orosz katonai beavatkozás.
Ekkor kitűztük a célt: megakadályozzuk Magyarország háborúba sodrását, tekintettel arra, hogy mi a NATO-hoz és az Európai Unióhoz is tartozunk. Ugyanakkor elősegítünk – ez már menet közben történt – egy olyan sokpólusú világrend megteremtését, amely nem a konfrontációra épül, hanem a békés együttműködésre.
Ahol nem mondhatja senki, hogy „az lesz, amit én mondok”, hanem közösen kell eldönteni a dolgokat. Ez ma még várat magára. Úgy szoktam fogalmazni, hogy leáldozóban van a nap egy régi rend felett, de még nem született meg az új. Ebből származnak mindazok a konkrét helyzetek, ellentmondások, amelyek miatt a világ még mindig megosztott.
– Jól értem, hogy Önök szerint jogos volt az orosz támadás, miközben a nevük Békekör?
Én nem láttam azt, hogy a NATO bármiféle hajlandóságot mutatott volna a kiegyezésre. Mi az oroszok biztonsági követeléseit jogosnak tartjuk. Az oroszokat sajnos sorozatosan átverték, kezdve Bushtól, a máltai híres „Gentlemen’s Agreement”-től egészen a minszki megállapodásokig. Szóval ezt lehet egy ideig tűrni, de hogyha valaki komolyan veszi népének biztonságát, akkor kötelessége meg is védeni.
Nem neveznék agressziónak egy olyan állapotot, amikor az illető őszintén és világosan megmondja, miben szeretne megegyezni, előre jelzi, hogy ha nem szavatolják a biztonságát nemzetközi törvényekkel, akkor kénytelen lesz katonai úton érvényt szerezni neki. Az oroszok több mint két hónapon át tárgyaltak eredménytelenül az amerikaiakkal, hiszen Ukrajnát mindenáron fel akarták venni a NATO-ba, majd belátták, hogy fölösleges próbálkozniuk, a NATO nem enged, kénytelenek voltak belátni, hogy lépniük kell, ha meg akarják akadályozni Ukrajna NATO-tagságát.
– Ön szerint meg lehet állapodni Putyinnal, aki egy autoriter rezsimet vezet? Lehet benne bízni?
– Nézze, lehet ezt az orosz rendszert ilyen-olyannak titulálni. Mégis, Putyin kezdettől fogva nyitott volt a béke megállapodásra, és komolyan vette még azokat a szóbeli ígéreteket is, amelyeket tettek neki.
Én nem hinném, hogy egy olyan ország, amely a II. világháborúban 27 millió életet áldozott a nácizmus elleni harcra, hogy a saját országát megszabadítsa tőle, és felszabadítsa Európát, ez az ország ne akarna békében élni másokkal.
– A Békekör rendre beszámol az orosz, illetve ukrán hírekről. Én azt olvasom ki belőlük, hogy azért mintha inkább Oroszországot támogatná, mintsem a nyugati érdekeket, vagy akár a magyar érdekeket.
– A Békekörnek egyetlen vezérelve van: a békés kiegyezés. A békés kiegyezés Kelet és Nyugat között. Ha a saját helyzetünkből indulunk ki, Magyarországnak elemi érdeke, hogy békében éljen, és jó viszonyt ápoljon Kelettel és Nyugattal egyaránt.
Végső soron teljes világrend-átalakításra van szükség. A konfrontáció világrendjének át kell adnia a helyét a békés együttműködés világrendjének. És ebben Ukrajna, az én megítélésem szerint, katalizációs szerepet játszik.
Biztos vagyok benne, hogy a nyugati hatalmak ezt tökéletesen tudják. Tudják, hogy ha ezt a háborút elveszítenék, akkor itt egy olyan erőeltolódás, egy olyan hatalmas történelmi változás következne be, ami nem csak a NATO jövőjét tenné kérdésessé, hanem a konfrontációra épülő nyugati hegemóniát is. Ha viszont győznének Oroszország ellem, akkor megakadályozhatnák a történelmi változást, a békés együttműködésre épülő világrend létrejöttét, tartósíthatnák a nyugati hegemóniát.
– Magyarországnak mi lenne az érdeke? Mit tehetünk mi?
– Az Orbán-kormány fontos politikai szerepvállalást tett: a kompromisszumot kereste a két fél között. Jó viszonyt ápolt Trumppal és Putyinnal egyaránt.
Orbán őszintén NATO-párti volt, nyugati irányba elkötelezett, sőt meg merem kockáztatni, hogy fiatal kora óta oroszellenes, legalábbis szovjetellenes. Mégis olyan békepolitikát folytatott, amely előremutató volt.
A választásokon a magyar nép elzavarta Orbánékat. Az új kormány pedig augusztus 25-én meghirdette az új külpolitikai irányelveit. Ebben ellenségnek nyilvánította Oroszországot. Ez engem komolyan meglepett. Oroszország nemhogy ellensége nem volt Magyarországnak, hanem az eddig felépített jó viszonyt tovább lehetett volna építeni, vagy legalább is szinten tartani.
– Igen, de ha kijelentjük, hogy folytatjuk azt a politikát, amit Orbán, vajon az Unió hogyan vette volna ezt? Mi a fontosabb: az Unióval vagy az oroszokkal való jóban levés?
A politikai tehetség többek között azon múlik, hogy ezeket az ellentéteket hogyan tudja valaki feloldani, hogyan tud lavírozni a különböző érdekek között. Ez Orbánnak részben ment. Úgy látszik, az új magyar kormánynak nem megy.
Csúnya következményei lehetnek egy olyan politikának, amely olajat önt a tűzre, csatlakozik a szankciókhoz, ellenséggé nyilvánítja Oroszországot, kiegyezik Ukrajnával az oroszok ellen, és hűségesen követi az összes uniós direktívát.
Ezért kértünk az új kormányfőtől találkozót, hogy elmondjuk neki a véleményünket, elképzelésünket arról, hogy ennek az országnak, ennek a népnek mi az érdeke.
Nagyon reméljük, hogy tisztességes, pozitív választ kapunk, és ott lehetünk egy olyan megbeszélésen, ami a Magyar Békekörnek azért elemi érdeke, mert fennállása óta a békés együttműködést képviseli.
Mi tisztességes, becsületes, békepárti szándékkal szólalunk fel. Ebből indultunk ki, és ezt folytatjuk a jövőben is.
