Mayer Gábor: Nem az, aminek látszik – Illetve, minden más, mint aminek láttatnák
Karinthy Frigyes szavaival élve: minden másképp van.
Alfa, béta és a többiek – a minden másképp van ciklusból
Ver minket a sors ezzel – most már ezekkel a vírusokkal, alig tanulnánk meg egyikük tánclépésének rendjét, már nyakunkon a másik. Nekünk meg feljebb kell emelkednünk Rejtő Jenő Csontbrigádjának szintjéről, ahol egyszerű, egyszeri és örök meghatározások jelölnek ki: ő az ember, akinek lámpása van. Az ember, akinek botja van. A cselekmény kibontásával válik ki az ember, akinek barátja van.
Aranyos pofa ez a Rejtő gondolhatjuk, ami igaz is, de láthatón több annál, jövőbe látó vagy divatcsináló – ki-ki döntse el, én a politikai korrekt jegyében hozok három példát. Egyik a HÉV, melynek H betűje és száma van. Régen, még az átkos kirekesztésben, ma már természetesen tiltott megnevezéseket használtunk: a pomázi, szentendrei HÉV. Meg csepeli, ráckevei, gödöllői – ahová tartanak. Ma így tanítják: H1 – szentendrei. Mert kénytelenek vagyunk hozzátenni a célállomást, különben fogalmunk se lenne, mit takar a H1, H2 – és a többiek. Miért is tudnánk? Nem madárinfluenzák ezek!
A másik a Duna, melynek hajója van (hajói vannak). Most ugyan éppen nincs, de volt: D1, D2 – D12, és így tovább. Egyik megy délre, másik északra, nyugatra, te keletre elvtárs!
Legújabban a vírusokat kerülgetjük. Az állítólagos kínait, majd brazilt, afrikait, britet, indiait, és a többit. Kinek nincs meg a magához való oltása, lesz vírusa, de ilyen barbár módra: az ember, kinek indiai vírusa van – többé nem beszélünk. Politikailag korrekten tanulgatjuk az alfa, béta, delta és a többi megjelölést, mely jelölések ugyan nem mondanak nekünk semmit, de legalább nem is kirekesztők, megjelölők, oksággal hibáztatón szegregálók.
Hiszen fejlődünk, vagy nem? Ki állítja, hogy olyan világban élünk, melyben nincs fejlődés, melyben süllyed a hajónk, de mi a naplementéről vitatkozunk, vagy költünk zengő énekeket?
Mementó 2006 emlékmű
