Hegedűs Zsolt és a 10 ezer ágy – avagy, ami igaz, ami fél igaz, és ami hiányzik a képből
Az egészségügyi miniszterjelölt a bizottsági meghallgatásán súlyos vádiratot olvasott fel az elmúlt évtizedekről: leromlott infrastruktúra, hiányzó fertőtlenítőszerek, 10 ezer megszüntetett ágy. A számok valósak, de a kontextus, amelybe Hegedűs Zsolt helyezi őket, már közel sem olyan egyszerű. Nézzük meg tételesen.
Amit Hegedűs mondott
Az egészségügyi tárca miniszterjelöltje hétfőn az Országgyűlés bizottsága előtt arról beszélt, hogy 2010 óta tízezer ágyat szüntettek meg, leromlott az infrastruktúra, sok intézményben pedig még a fertőtlenítőszerek is hiányoznak. Hozzátette: a rendszer túlságosan a fekvőbeteg-ellátásra épül, túl hosszúak a várólisták, a betegek céltalanul bolyonganak a rendszerben.
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Hegedűs Zsolt azt is kijelentette, hogy a magyar egészségügy válsága nem tegnap kezdődött, hanem több évtizedes folyamat eredménye, és hogy 2023-ban Magyarországon az állami egészségügyre fordított összeg GDP-arányosan kevesebb volt az EU-átlagnál, a mentális egészségügyre fordított kiadások aránya pedig az EU-átlag negyede volt.
Eddig a tények. De vizsgáljuk meg, mit nem mondott el.
A 10 ezer ágy – ami a számokban valóban látható
A KSH adatai alapján a teljes kórházi ágyszám 2010-ben valóban 71-72 ezer körül mozgott, és ez a szám a 2020-as évekre 66-68 ezer körülire módosult. Tehát a különbség az összes ágyszámot tekintve nem éri el a 10 ezret – ha viszont csak az aktív, akut ellátást biztosító kórházi ágyakat nézzük, ott valóban jelentős csökkentés zajlott, különösen a 2012-es egészségügyi átalakítás során.
De miért? Ezt Hegedűs Zsolt nem mondta el.
Amit a miniszterjelölt elfelejtett hozzátenni
Az ágycsökkentés nem elhanyagolásból, hanem tudatos strukturális átalakításból fakadt – olyan folyamatból, amelyet az Európai Unió és az egészségügyi szakirodalom egyaránt szorgalmaz. Az „egynapos sebészet” modelljében a beteg nem tölt napokat kórházban, ha a beavatkozás után néhány órával hazamehet.
Ez az európai irányvonal – és nem magyar különlegesség.
A kis vidéki kórházakban megszüntetett aktív osztályokat – sebészet, szülészet – részben járóbeteg-ellátókká alakították, részben a nagy megyei kórházakba centralizálták a bonyolultabb eseteket. Ez valóban okozhatott és okozott is nehézségeket a vidéki betegek számára – ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni.
Ugyanakkor az az állítás, hogy mindez puszta elhanyagolás volt, politikai leegyszerűsítés.
A GDP-arányos kiadás – a teljes kép
Igaz, hogy Magyarország egészségügyi kiadásai GDP-arányosan elmaradnak az EU-átlagtól. Ez valós adat. De ugyanez elmondható volt a 2002-2010 közötti Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai időszakról is – sőt, az egészségügyi reformkísérlet, amelyet Gyurcsány 2006-ban kórházbezárásokkal és vizitdíjjal próbált végrehajtani, olyan társadalmi ellenállásba ütközött, hogy népszavazáson söpörték el. Az egészségügy krónikus alulfinanszírozottsága nem 2010-ben kezdődött, ez évtizedes örökség, amelyet az Orbán-kormány sem oldott meg teljesen, de amelynek gyökereit sem ő rakta le.
Karikó Katalin – szép gesztus, de nem reform
Hegedűs Zsolt bejelentette: felkérte a Nobel-díjas kutatót, Karikó Katalint, hogy vegyen részt a miniszter mellett felálló tanácsadó testületben, és ezt a felkérést Karikó el is fogadta.
Karikó Katalin neve kétségtelenül tekintélyt ad. De egy tanácsadó testületi tagság és egy működő egészségügyi rendszer között meglehetősen nagy a távolság. A kommunikációs értéke vitathatatlan, a szakpolitikai tartalma egyelőre kérdéses.
Hegedűs Zsolt bizottsági meghallgatása egy gondosan összerakott vádirat volt az elmúlt 16 évről. A számok, amelyeket felsorakoztatott valósak, de szelektíven azok. Nem hangzott el, hogy az ágycsökkentés európai irányvonalat követett. Nem hangzott el, hogy az alulfinanszírozottság 2010 előtt sem volt jobb. Nem hangzott el, hogy a 2006-os egészségügyi „reform” kísérlete – amelyet az akkori baloldal hajtott végre – maga is súlyos károkat okozott.
Ami viszont elhangzott: ígéretek, amelyek szépek és helyesek: betegközpontú ellátás, átláthatóság, minőségi hatóság, teljesítményösztönzés. Ezek mind jó irányok. A kérdés az, hogy a miniszterjelölt, aki tegnap még örömtáncot járt a főnöke szórakoztatására, holnap képes lesz-e ezeket az ígéreteket valóra váltani – vagy csak a diagnózisban lesz erős, a gyógyításban viszont gyenge.
