Mayer Gábor: Fantasy – avagy az alkohol-dorozsmás beszédű párt és frakcióvezető

Különös időutazásba szippantottak minket az utóbbi napok eseményei. Egyrészt belepillantottunk a közeljövőnket mutató varázsgömbbe, ugyanakkor visszarántott a legfeketébb, áthatolhatatlan és levakarhatatlanul sűrű masszává zömült bolsevizmus világába, ahol nem csak a kipécézettet ültették a vádlottak padjára, hanem rögtön szűkebb és tágabb rokonságát, barátait, közvetlen munkatársait is.

S, hogy senki ne merjen pisszenni se, ha akadt ügyvéd, aki nem a már kinézett büntetés súlyosbításáért igyekezett őszinte bolsevik érték alapon „védeni”, akkor őt magát, az ügyvédet is mellécsapták.

Ebben a fekete masszában úgy fogyott el a levegő emberek körül, úgy rúgtak ki munkahelyről bárkit délelőttről délutánra, hogy azt egyetlen kimondott szó, leírt betű sem indokolta, támasztotta alá. Az ilyen mérgező hatásúvá váltak a párt és személyzetis vonalakon szertefutó hírláncnak hatására máshol sem kaptak munkahelyet, és a rendőrség szisztematikusan büntette őket közveszélyes munkakerülésért. A befeketítetteket azért nem vette magához senki, mert azzal magát keverte volna bele a megbízhatatlanok, kiiktatandók, kitelepítendők, bebörtönzendők, kivégzendők népes táborába. A megfogottat kötelező volt megtagadni, s aki nem tagadta meg, az maga is a nép ellenségévé vált. A nap minden percében kötelező volt a tiszta képletek mellé tett őszinte hit és állásfoglalás bizonyítása – megfelelő helyeken szidalmazással, máskor hosszan tartó, dörgőn ütemes tapssal. S, hogy ebben a tiszta és felelős világban ne torlódjanak egymásra az ügyek, szabadon dolgozhatott rendőr, AVH-s, KATPOL-os, titkos-ügynök. Elfoghatott, előállíthatott, vizsgálhatott, vallathatott, agyonverhetett. Csak rá kellett ütni a nép ellensége pecsétet, és máris helyükön voltak az elpusztítások, kínzások, zsarolások, erőszakolások. (Itt tegyük hozzá, hogy ma bizonyos térdelési együttállások alapján jogos üzletek kirablása, városnegyedek felgyújtása, nem simulók felkoncolása. Mert a tervezett tömeghisztériában csak a helyszínek és dátumok cserélődnek.)

Jól jön nekünk ez az időutazás álom, mert mára két generáció is úgy nőtt fel, hogy fogalmuk sincs mit jelent, ha mondjuk, jövőre azt a legfeketébb bolsevizmust választják, ami az Oderától keletre kimúltan támad épp fel az Oderától nyugatra. Az idősebbeknek vannak emlékképeik, tudják is, mi alakul, készülődik, formálódik ott. Itthon van szerencsénk szemléltetni, egy összekötő kapoccsal példázni mi készül a múltból a jövőbe.

Ez a kapocs az alkohol-dorozsmás beszédű párt és frakcióvezető, kihez száz oldalról dől a nyugati segítség, hogy passzírozná ide is vissza a bolsevizmus éjfekete világát. Akinek a közjavakat alaposan megcsapolva nem kell börtönnel fenyegetett és büntetett piti bűnöket elkövetnie, hogy annyit ihasson naponta, amennyit csak akar. S miként a vackorfából kinövő ág vackort terem, úgy termi ez a bolsevizmusból kinövő emberszerű valami a bolsevizmus fekete, keserű (ami a természetben általában tiltott termés) gyümölcsét. A legfőbb érték az ember jelszavával szétpocsékolt emberi életek millióit, a teljes egyenlőség jegyében tomboló „elitizmus” kötelező elfogadását, a fekete bolsevizmus reménytelenül szürke lelkét.

Érdemes felfigyelni szavaira, melyek egy az egyben a fekete bolsevizmusból kígyóznak elő: földönfutók lesznek, maguknak nem lesz kegyelem. Az ő indulatából nőnek ki a fekete autók, melyeket hajnali órákban küldene politikai, s neki egyben gazdasági ellenfeleiért. Akik megakadályozzák, hogy a zavaros gyakorlatú nyílt társadalom károkozásainak teljes kiszolgálása árnyékában még téphessen a nemzeti vagyonból. A választási győzelmünk után el fogjuk kapni önöket, ordítja az addig demokratikus parlamentben, amíg nem ő van a kormánynál. Mert ezt szokta meg, ez az ő világképe, a természetes közege: közrefogni, aki nem tetszik nekünk, székhez kötözni, és aztán verni, verni. Ez a múltból a jövőbe ívelő nyíl. Jobb, ha tudják, akik most azon szuszognak, és dörmögnek, hogy elég volt már a NER rendszeréből – ha hozzásegítik ezeket a kormányváltáshoz, vége a saját gondolataiknak! Vagy térden állva hordják összes pénzüket és vérüket a színes világ oltárára, vagy székhez lesznek kötözve.

Itthon még könnyített dolga van az elborzasztásnak, hiszen a volt nyugati világban ma már az eltorzított liberalizmus és a nyílt társadalomnak nevezett őrület anarchia állapotában vannak. Ahol mindig színes bőrű kap munkát, nem a fehér, s mindig nő, ha férfi a másik jelentkező. Ahol egy szakállas férfinak már nem mernek urat mondani, mert ha nőiségében megsértve beperli megszólítóját, azonnal ki kell fizetni neki a fájdalomdíjat. Ahol a kialakulóban lévő új bolsevizmus fekete ragacsa a PC beszéd és az úgynevezett jogállamisági (cián) gáz halmazállapotú megfoghatatlan, keretezhetetlen, de roppantul gyilkos anyaga. Hallomásokból, olvasott anyagokból, tapasztalt eseményekből bőséges példatárat tudunk kiállítani, de lényegében fölösleges, mert aki idáig nem hitte el a kanadai, amerikai, svéd, francia, német véleményrendőrség durva beavatkozásait, most táblaképet kap róla Petry Zsolt esetével. Akit kinyírtak a véleménye miatt (mert ma már nem a véleményt tilos kimondani, hanem helytelen tartalmú véleménye se lehet senkinek), és fel sem meri venni senki, nehogy rávetüljön a tilos vélemény árnyéka. Schmidt Mária megfogalmazása tökéletes: a fekete bolsevizmus idején az NSZK-ból NDK-ba menekült Angela Merkelnek az egyesített Németország kancellárjaként sikerült az NDK-val lenyeletni az NSZK-t. Még van egy évünk, hogy végiggondoljuk dolgaink. Észrevegyük, mi vár az itthon is leghangosabban gágogó, önkifejezésüktől kirepedő libáknak, ha ide is beömlesztik a mohamedán tömegeket. Erdogan példái elég intőek – a német kancellár asszonnyal nem volt hajlandó kezet fogni, az Unió bizottsági elnöknőjét levegőnek nézte, mert ahol muzulmán férfi komoly dolgokról beszél, ott nincs helye a minden tekintetben alávetett nőnek.

Ha jövőre rosszul döntünk, jön az alkohol-dorozsmás, meg akik mögötte vannak, tartják, nehogy elboruljon valahogy a választásig. Azok pedig az anarchiát készítő erők, akik az anarchiából kibomló káoszt igyekeznek előmozdítani, mert abban az állapotban ad fel az ember mindent, s már csak arra vágyik, hogy valaki tegyen itt végre rendet. És akkor fog ránk köszönni a régről ismert fekete bolsevizmus még feketébb önkénye. Természetesen az oly annyira féltett jogállamiság legnagyobb dicséretére.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Nekünk Mohács kell?
Nekünk Mohács kell?

Moszkva felkészült a legrosszabb forgatókönyvekre az orosz-amerikai viszonyban
Moszkva felkészült a legrosszabb forgatókönyvekre az orosz-amerikai viszonyban

Brit kutatók: meredeken csökken a fertőzés elterjedtsége Angliában
Brit kutatók: meredeken csökken a fertőzés elterjedtsége Angliában

Close