Kónya-Hamar Sándor: Lehetséges román-magyar párbeszéd?!

Kónya-Hamar Sándor: Lehetséges román-magyar párbeszéd?!

Talán a 1O1. trianoni évforduló kapcsán, a szükséges, lehetséges és elfogulatlan, civilizált román-magyar történelmi dialógus mégiscsak megvalósulhat, ha nem marad érvényben továbbra is az: hogy amíg magyarul az „igaz”, az „igazság” és az „igazságosság” csupán szinonimaként jelenik meg, s az események szintjén az igazság egyszerre episztemiológiai és etikai kérdés, a gyakorlatban ez a helyzet jóval bonyolultabb!

Mert a román oldalra (ahogyan a Balkánra, de Kelet-Európára is!) sokkal jellemzőbb az a nem nyílt s nem őszinte kiállás, hanem éppen a ravaszság és furfang. S az ilyen dialógusra felkért vagy provokált féllel szemben rendkívül nagy a kockázat! Mert, aki hisz a közös és rendező, etikai platform kialakításának lehetőségében, az – akár naivan is, de – a végén túl sok kompromisszumot köthet. S elég régóta és különösen, hiszen a magyar-román viszonyban napjainkig érvényes és ambivalens diskurzus során a román hatalom (de az európaibb értelmiség) képviselői és történészei hányszor színlelték már, hogy nem is értik a célzást és kezdeményezést, még kevésbé az utalásokat, s mindig a kettős beszédet választották, vagy udvarias elzárkózást, mint legutóbb a kisebbségi származású államelnök is. Mert jól tudták, hogy az ambivalens diskurzusban vagy viselkedésben érvényes furfang mindig biztosította számukra azt a védettséget, mely éppen a magyar fél igazmondásának bátorságát, őszinteségét csorbította vagy tette hiteltelenné nyugati érdeklődök előtt. A szégyenérzet vagy a bűntudat kultúrája pedig számukra nem létezett, s ma sem létezik. A Balkánon, Kelet-Európában ugyanis, az igazmondás ma sem kapcsolódik semmilyen formában a szabadsághoz, tehát az nem feltétele az igazmondásnak. Annak pedig nem lehet strukturális helyzeti előnye sem, aki kimondja az igazságot, azok előtt, vagy azokkal szemben, akiknek értéktudatában a szabadság nemcsak, hogy nem feltétele (sőt! Ellenkezőleg!), hanem még csak nem is okozata, következménye a történelmi igazmondásnak! S akkor, a mi igazunk, hogy juttathat el mégis a történelmi igazsághoz?!

Minden nemzeti többség paranoid hatalmi emlékezetpolitikája, s a történetiségre fittyet hányó, tények és kreálmányok között portyázó retroaktív emlékezetpolitika szükségszerű velejárója a reprezentatív szelekció, miközben a történelmi emlékezet fölötti uralom meghatározza a társadalom önképét és öntudatát, tehát kollektív amnéziára ítélne minden lényeges és megtörtént, történelmi eseményt. De az emlékezetpolitika útváltói nem mindig válthatják be vagy teszik lehetővé a többségi (avagy történelmi nyertes és haszonélvező) nemzeti és országépítő elképzeléseit. S modern politikai közösség helyett, így válik (mint a román is!) az országalkotó többség, virtuális vagy valódi traumaközösségévé. Mert a Trianon-kronotoposznak, román részről általánosan elfogadott ténye viszont nem érvényteleníthette – mindmáig – a kisebbségi sorsba kényszerített erdélyi magyarság politikai, gazdasági, kulturális, civilizációs és demográfiai alakulásának történelmi tényeit. Melyek kibírták a tiltó és paranoid emlékezetpolitikának ráhatásait is. A román nemzeti radikális asszimilációs politika és a szinkretista mitológia szélsőséges megnyilvánulásait is. Persze, a kompenzatív emlékezet magyar részről is létezik és meg is nyilvánul, de ma már nem lehet és maradhat csupán kielégíthetetlenül jóvátevő nosztalgia!

 Akivel pedig őszintén, józanul, civilizáltan és nyitottan dialogizálhatnánk, az a fentiekkel tisztában kellene, hogy legyen! Száz év után mindenképpen!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Mayer Gábor: Felborított egyensúlyok
Mayer Gábor: Felborított egyensúlyok

Hegedűs Lóránt megemlékezése a Kormányzóról, az Államférfiról
Hegedűs Lóránt megemlékezése a Kormányzóról, az Államférfiról

Szivárvány
Murányi László: EZEK…

Close