ZetĂ©nyi-CsukĂĄs Ferenc: Az ĂŒnnepek felĂ© közeledve
VidĂ©ki nagyvĂĄros Ă©s hideg, szitĂĄlĂł esĆ. FĂĄzĂłsan hĂșzom össze magamon az ĆsztĆl magamon felejtett fekete zakĂłt. Gyalogosan vĂĄgok ĂĄt a szegedi ligeten, majd egyszerre megĂĄllok: A hajlĂ©ktalan fĂ©rfi ĂșjsĂĄgpapĂrral letakarva … OLVASS TOVĂBB!









