Mohács – 500
„Nekünk Mohács kell”… – ismételgetjük Ady verscímét, és minden nemzeti tragédiát az 1526-os Moháccsal hasonlítgatunk össze, mintha Mohács tragédiája csupán a múlt messze tűnő emléke volna. De nem az!
Mohács olyan a magyar nemzet számára, mint a reuma. Együtt él vele, szenved tőle, kínlódva, fogódzkodva, bottal jár, néha megáztatja magát a gyógyvízben, és akkor könnyebb… de nem tanul belőle. „Jóvanazúgy!”
Pedig, Mohács a magyarok mindennapjait jelenti. Immár ötszáz éve hordjuk magunkon, magunkban azt a veszteséget, azt a tragédiát, amelyet mi magunk, az ellenségeink, a túlerő, és a számítás, valamint az Európához tartozás ostoba vágya, és az ezt elérni akaró botor mesterkedés okozott. És okoz ma is.
Ha a mohácsi vész körülményeit vizsgáljuk, rájövünk, hogy ma ugyanazt éljük, illetve, azóta is ugyanazt éljük. A nép odaadó hazaszeretetét, az uralkodók ostoba, önérdeket szolgáló és a népet félrevezető szellemiségét, az árulásokat, a pénzimádat és a hatalomvágy aljasságát.
Most, amikor pátoszosan, szívet-lelket beleadva kellene emlékezni Mohácsra, a mohácsi tömegsírokban nyugvó halottainkra, a vezérekre, a ki tudja hogyan meggyilkolt királyra, óhatatlanul a szemünk elé tárul az elmúlt ötszáz év történelme.
Mohács tehát, csak a kezdet volt. A három részre szakadt ország kínjai, a politikai gyilkosságok, az adók teljesíthetetlensége, a török kegyetlenkedés, a cca. 150 éves megszállás, a keresztények kiirtása pedig már a folyamat volt, amelyet további megpróbáltatások követtek, és amelyekhez segítő kezet vagy éppen kész terveket adott ellenségeink kezébe az európai politika, mert a magyaroktól rettegett minden nemzet. Rettegett a magyarok tudásától, a kitartásától, a műveltségétől, a hitétől, amelyet Szent László sziklára épített, de rettegett a Szent István-i felajánlás miatt, hiszen a Máriás zászlót meglátva, inkább elmenekült az ellenség. Mert az elszántság és a hazaszeretet mellett a keresztény hit volt e nép legerősebb fegyvere.
Aki magyarnak vallotta magát, annak pusztulnia kellett, származásra és vallásra tekintet nélkül. A magyarok kiirtásának vágya ma is ott él azoknak a lelkében, akiknek az ősei francia és olasz ágyúkat adtak a töröknek ellenünk 1526-ban, azoknak a lelkében, akik 1849-ben kiirtották Zalatna és sok más település magyar lakosságát, akik primitív népeknek odadobták a Magyar Királyság kétharmadát, és akik eladják a nemzetet, a hazát, s még a magyarság emlékét is, saját hasznukra.
Trianon vesztesége, Szálasi, Rákosi, Kádár és el egészen napjainkig, minden kormány és minden hatalom egy-egy kis részben, Mohács folytatása. Mert nem rendet, jólétet, biztonságot, az elvesztett területek visszaszerzését akarja, hanem ostobán megalázkodik a minden emberi értéket elvető hatalmak előtt. Titkon vagy leplezetlenül, de kiszolgálja a magyarellenes európai irányzatokat, meg akartja reformálni azt, amit lehetetlen megváltoztatni, miközben pedig, árkozzák a Doni hadba vonulást elrendelőket, beszállnak egy másik háborúba… Most pedig, éppen megszüntetik Magyarországot. Mert az az ország, amely nem független, az nem is létezik
A hatalmi harcok, a kapzsiság és az irigység mételyezik a hazát, s mételyezték 1526-ban is. Az erkölcs és a hit ismeretlenné váltak, a gyűlölet pedig, mint a láva, mindent maga alá temet: történelmet, múltat, jelent és jövőt.
És, mint Mohácsot 1526-ban, úgy mossa el a magyar nemzetet most, ötszáz évvel később ez a megveszekedett kapitalizmus, liberalizmus, erkölcstelenség, hitehagyás… – mondanám, ha magam is hitehagyott lennék. De nem vagyok az.
Most tehát, az emberi kesergés mellett is bizonyos vagyok abban, hogy mint minden megpróbáltatásunk és tragédiánk után, Mária országa ismét felvirágzik! A magyar újra megtalálja (visszakapja) az országát, a hitét, felismeri, hogy a kereszténysége és a magyarsága elválaszthatatlan. És eljön az idő, amikor a katolikus és a protestáns keresztény magyar, Krisztusban, a Miatyánkban eggyé válva, közösen ad hálát Istennek a megmaradásért – egy Mohácsra emlékező ünnepen, 500. év múlva…
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt kép: régészeti feltárás Mohácsnál / fotó: YouTube / screenshot
#Mohács #StoffánGyörgy #MagyarTörténelem #Trianon #Kereszténység #NIF #NemzetiInternetFigyelő
