G. Fodor Gábor: A kormánysajtóról – Nem a hatalom ellen van
Éveken keresztül etettek minket azzal a dumával, hogy független-objektív. Aztán azt is mondták, hogy ez az jelenti: nem szurkol senkinek. Meg azt is mondták, hogy a független-objektív az tulajdonképpen mindig is ellenzéki, mert a sajtó nem más, mint a hatalom ellen-őre. Azért létezik, hogy ne maradjon semmi rejtve, a hatalom disznóságai pedig legyenek le- és kiterítve.
Eredményhirdetés: az a helyzet, hogy megnyerték az értelmezési küzdelmet, méghozzá fölényesen. Az emberek többsége hallgatólagosan vagy nyíltan elfogadta, hogy ők a sajtó, ezzel együtt azt is, hogy amit a sajtó mond, az igaz. Tehát nem érdekből, nem feladatot és megbízást teljesít, nem politikát csinál, hanem tudósít az (elhallgatott) igazságról. Mivel a sajtó elvégezte azt a munkát is, hogy a jobboldali megközelítést azonosította a propagandával (mivel a jobboldal volt kormányon), és mivel amit a propaganda mond, az nyilvánvalóan csak hazugság lehet, ennek következtében – lévén az emberek többsége őket nézte sajtónak – a jobboldali megközelítések diszkreditálódtak, elvesztették érvényességüket, és hiába találták el az igazságot, nem hitt nekik szinte senki sem. Azaz, a jobboldal elveszítette az értelmezésért folyó küzdelmet. Többek között ezért is veszített.
Ezt mindenki tudja.
De mi történt a sajtó győzelme után? (Indokolt így írnunk, mivel azt is mindenki tudja, hogy a Fidesz veresége nagyrészt a sajtó győzelmének köszönhető).
Ami pedig a tartalmi kérdéseket illeti: nem látjuk, nem olvassuk, hogy a sajtó munkatársai revolvereznék a kormány embereit, nem üldözik az egyes minisztereket, hogy melyikük mit is gondol a világról, hat hónap alatt nem sikerült egyetlen éles kérdést sem feltenniük a miniszterelnöknek. Ezzel szemben végigszurkolták a köztársasági elnök megpuccsolását, a több mint necces alkotmánymódosításokat, és ellenzéki politikusok rabosítását. Nem látjuk és nem olvassuk, hogy akkor számon kérnék a kormányra került erők választási ígéreteit, hogy megkérdeznék most mi is akkor a gondolat a világban kialakult helyzetről, mi lesz a külpolitikánk iránya és az milyen következményekkel jár mindannyiunkra nézve, hogy lesz akkor az energiabiztonság megoldva, ha hazahozták az eurómilliárdokat (legalább hatszor bejelentették, hogy hazahozták), akkor az egyes emberek miért nem látnak ebből egy fránya centet sem és így tovább. Ezzel szemben minden reggel látjuk és olvassuk a kormányból a sajtónak továbbított titkos iratokat, a kiszivárogtatott dokumentumokat (még az útmutatást is megkapják, hogy mire kell figyelni), és ezt hívja sajtó oknyomozásnak, amire aztán körbedíjazzák egymást – gratulálok. Minden reggel látjuk és olvassuk, hogy kit vett célba a hatalom, hogy kire került a célkereszt és azt is látjuk és olvassuk, hogy a sajtó kapja és egyben adja a kilövési engedélyt – csak nem a hatalomra, hanem az ellenzékre, ellenzéki politikusokra és gazdasági szereplőkre. Bummm!
Mi következik mindebből?
Továbbá mindebből az következik, hogy korábban azért volt hatalom-ellenes, mert nem volt hatalomban. Ez volt a lényegi probléma. Ebből jött az irigység, a gyűlölet, a bosszú iránti vágy. Ezeknek nem az igazság megismeréséhez van közük, hanem a most látott leszámoláshoz. Nem a hatalom ellen vannak, hanem a Fidesz ellen. A Fidesz ellen indított hajtóvadászat szervezői, szereplői és egyben tapsolói.
Azt még nem tudjuk, hogy a kormánysajtó megelégszik-e a kormánnyal való partneri viszonnyal, vagy még többet akar (én inkább erre fogadnék), még több hatalmat.
Hogy is volt a kisgömböccel?
Szerző: G. Fodor Gábor
Kiemelt kép: Fotó: Illusztráció
#Kormánysajtó #Sajtószabadság #Fidesz #TiszaRezsim #NIF
