Az elektromos autók valódi ára

A világ ismert kobaltkészletének 80%-a Kongóban található. Kobalt nélkül egyetlen elektromos készülék sem működhetne: Notebook, Smartphone és természetesen a rohamosan népszerűvé váló elektromos autó sem.

Egyetlen nagy teljesítményű akkumulátor 15 kiló kobaltot igényel. A nagy kereslet következtében az árak elszabadultak. Jelenleg 1 tonna kobaltért 51 00 US-dollárt fizetnek.

Kobaltot Kolweziben bányásszák ki nagy mennyiségben. Kolwezi, a kobalt világfővárosa, 600 000 lakossal, amely település rémálmokat ébreszt minden látogatóban, mert ott mérhetetlen a borzadájjal és a kapzsisággal szembesül. Aki csak Kongó és kobalt után keres a világhálón, az hátborzongató képekkel találkozik, amelyek nem illeszkednek a tiszta zöld e-autók imázsához.

Kolwezi a a legjobban keresett ércek gazdag előfordulási helye, ahol a kobalt és réz kiaknázása többségében kínai ellenőrzés alatt folyik. Ez a gazdagság azonban nem varázsolja Kolwezit a második Dubajjá. Még a város központjában is ritka az aszfaltozott utca. Szemétdombok tornyosulnak és a vakondtúrásokra emlékeztető földhalmazok szelik keresztül-kasul a várost. Fiatalemberek és gyerekek ásnak a földben 40-50 méter mélységű szűk kürtőket, amelyben kobalt és más érceket tartalmazó kavicsszerű kőzeteket kapargatnak össze. A feldolgozást Kínában folytatják, ahol megolvasztják és szétválaszják az érceket. Gyakran történnek halálos balesetek beomlásoknál fulladás következtében.

A gyerekek segítenek a szüleiknek, iskolába járás elképzelhetetlen számukra, mert a túrások nélkül éhhalálban pusztulnának el. Kb. 170 000-re becsülik az emberek számát, akik Kolwezi környékén félig illegálisan működtetett bányákban ásnak és túrnak, mint a hangyák és alakítják a terepet Holdhoz hasonlító kopár tájjá. Asszonyok térdig érő sárban állnak a tűző napon és szűrik a kibányászott kavicsot a kiásott iszapból. Az oldalukon segítkeznek hat-, nyolc- és tízéves fiaik és lányaik. A kobalt mérgező és rádióaktív egészséget károsító fém, a kürtők pedig életveszélyes munkahelyek. Ezeket a bányákat gondosan elzárják az avatatlan látogatók elől, mint a lepratelepeket.

A környezetrombolás és a mérhetetlen emberi szenvedés híre nem jut el a felsőbbrendű erkölcsösségben ömlengő, öntelt európai polgár tudatába.

Senki sem tüntet, senki sem emeli fel a szavát az égbekiáltó kizsákmányolás ellen. Az európai polgár büszkeségtől feszülő mellel száll be az elektromos autójába naponta. Meghallgatja a napi agitációt a kék bolygóról, a körforgásos gazdaságól, a tiszta víz megőrzéséről és a fenntartható fejlődésről, majd nyugodt lelkiismerettel szenderül álomba. Valószinűleg nem is tudja, hogy kobalt-lítium nélkül nincsen újrafeltölthető akkumulátor és az egész elektronikai ipar sem.

A lítium bányászata Dél-Amerikában a Bolívia, Chile és Argentina háromszögben is hasonló emberi életteret, környezetet és klímát romboló „horror“ tevékenység. Az e-mobilitás termelési láncának ökológiai értékelésénél ezt a kényes témát az EU egyszerűen kihagyja.

Az emberi jogok európai egyezménye tiltja ugyan a rabszolgatartást, de nem a rabszolgamunkát. Az elektromos autót az EU zéró emissziós besorolással értékeli és az elterjedését az országok szubvenciálják. Az emberi jogok standardja afrikaiakra és délamerikai indogén népekre nincs kiterjesztve.

A beszállító lánc átláthatósága 

A beszállító láncban uralkodó klíma- és környezetromboló állapotok felett az autógyártók sokáig szemet hunytak. BMW és Tesla kezdte el az egész értéktermelő láncot közvetlenül kritikusan alaposan ellenőrizni és a beszállítókat kényszeríteni a szociális és környezetvédelmi standardok betartására. Amíg azonban a körforgásos gazdaság a kobaltra érvényt nyer, addig a világ még sok szennyes kobaltot fog felhasználni.

A szerencsétlen kongóiak és bolíviaiak csak elkeseredetten, lemondóan legyintenek: azért kell meghalnunk, hogy az európaiak a zöld, tiszta és fenntartható bolygó téves hitében élhessenek.

Ök fizetik meg természetes környezetük, egészségük és sokan életük elvesztésével annak az árát, hogy az ún. jobb emberek elektromos autóval furikázhassanak.

Prof. Dr.-Ing. Anisits Ferenc

Forrás: Présház.Eu