A camembert sajt és a nemzetközi proletárforradalom összefüggései

A camembert és a nemzetközi “proletárforradalom” összefüggései

Ha igaz – márpedig igaz, hogy negyven éves korunk után felelősek vagyunk arcunkért, ugyanúgy igaznak kell lennie annak is, hogy felelősek vagyunk: mit és hogy eszünk.

Ezt a felelősséget odáig bontogatni, hogy tudnom kell-e immár jóval túl a negyvenen, reggelire illő-e Camembert sajtot enni pirítóssal, vagy azt valami főétkezés vége felé, mikor feladják a sajtokat – bizony fogalmam sincs. Ez az információ ismeret-készletemből ugyanúgy hiányzik, mint a nyakkendők kötéseinek különféle módozatai.

Nekem a Camembert szó, amihez sokáig társítani sem tudtam a sajtot – gyerekkorom gyári szirénás, ”dolgozni csak pontosan, szépen…” rádióját juttatja máig eszembe, s annak az időnek emblematikus hangjait, neveit. Dezséri László, Buga doktor, Sediánszky János, majd Hável József, s erről a Camembert-ről is – Boldizsár Iván.

Talán heti rendszerességgel hangzottak el ez utóbbi fontoska íróembertől jegyzetek, melyeket maga olvasott fel. Ő volt Aczél György kultúrpolitikai istállója üdvöskéjének, a nemzet forradalmi Zsuzsikájának apósa. Az erősorrend persze fordítva működött: valószínűleg azért lehetett a szenvedő citromarcú Zsuzsikából állami szinten menedzselt, még Franciaországban is ismert nevű énekes, mert Iván após söpörte előtte az utat. A mellé rendelt szerzőpáros szövegíró tagjának apja volt megfelelőn bekötve a fényes szocializmus rendszerébe – Zsuzsika és ő máig vállt vállnak vetve igyekeznek lebontani a diktatúra bástyáit, miket nem apuka, após és Gyuri bácsi építkezéseinek színhelyein, hanem inkább a nemzeti elköteleződés táborában vélnek látni. Ma bárhol gyülekezik valami várost égetni vágyó társaság, ott felzokog a Bródy gitár, és Zsuzsika elsírja a lánckereket, aminek nem lobog zászlója. Ők a túlélő SZDSZ, az Aczél György asztalán szerkesztett szamizdatos mindig forradalmárok májfoltos túlélői.

Boldizsár Iván jellegzetessége nagyon belém ivódott. És nem is a mély regiszterekben recsegő hang miatt, sokkal inkább a monoton kocsizörgéshez hasonló felolvasásának jellegzetes hangsúlyai, a szófordulatok, mondatfűzések okán. Ő a nemzetközi írószövetség, a PEN Club magyar tagozatának elnökeként járta a világot, legalábbis Párist, hogy odakint kapcsolatokat építsen. Ottani élményeiről, az aktuális politikai intrikákról olvasta fel heti rendszerességgel említett beszámolóit.

Kisgyerek fejjel hallván is kivettem belőlük az öntelt fontoskodást, azt a hiszen te is tudod zsidósan lesajnálós bratyizást, ami a legjellemzőbb volt témáira és előadására. Ugyanakkor itthon mi különböző nehézség fokozatú határsáv kérelmekhez kötött engedélyekkel tudtuk meglátogatni nagyszüleinket. Útlevelünk nem volt, s meglehetőst biztonsággal tudhattuk, hogy Trianonban letépett rokonaik meglátogatására kért útlevélkérelmünket a „kiutazása a Magyar Népköztársaság érdekeit sértené” megjegyzéssel utasítják el. Ugyanakkor a kapcsolatépítő Iván bácsi laza természetességgel hozta kis színeseit arról, hogy kedvenc párizsi éttermében a törzsasztalánál ülve feleségével, odahajolt hozzájuk bizalmasan az ő pincérjük, s megsúgta, hogy Camembert ne rendeljenek. Annyira kedvelt lett, úgy felfutott a fogyása, hogy nincs már ideje rendesen megérni. A tudatlan, hülye franciák féléretten, azaz éretlenül zabálták a sajtot. Már akkor értettem: törzsasztalos renoméja van ott saját pincérrel, aki a tökéletes franciatudású nem akárkit olyan tiszteletben tartja, hogy belső titkokat árul el neki. Virtigli história. Ő már franciább ott a franciánál, más, mint a szürke tömeg – hogy értsük: hát, még itthon!

Sokáig úgy füstölgött bennem ez a lekezelés, lesajnálás, hogy nem is emlékeztem rá. Aztán volt egy időszakom, amikor az AVH-sokkal, fedett ügynökökkel telipakolt Magyar Újságírók Országos Szövetségében (MÚOSZ) szerzett élmények élesztgették a hamu alatt izzó emlékeket. A gödöllői halastavuknál szomszédos tavacska a NÚSZ, a Nemzetközi Újságírók Szövetségének tava volt, közelében annak a nádfedeles, akkor megnézésre érdemes dácsának, amiben Grósz elvtárs élte utolsó éveit. Abban az időben a rendkívül szorgalmas gittrágást láttam mindenhol, míg Kádár hangja, mint az Úr szózata lengte be a teret: tovább nyújtózkodunk elvtársak, mint ameddig a takarónk ér! És valahogy úgy volt az, csak azt feledték el közölni, hogy közben mindig vagdostak a takaróból.

Most, hogy Borvendég Zsuzsa könyvei sorra jelennek meg, melyekben az impexek világáról, legutóbb a hálózat pénzéről ír – már kapisgáljuk, hogyan rövidültek azok a takarók. Hogy a MÚOSZ és NÚSZ is fedőszervezet volt, melyek szervezésében gyűjtötték, átmosták a pénzt, s melyeken keresztül továbbították D akárhányas ügynökök a megfelelő helyekre a nemzetközi proletárforradalom céljára, a SZU területfoglalásaira, és listás áruk bejuttatására – no, meg zsebekbe. A közvetítők, hálókötők személyes jólétének kifizetése garasok voltak csupán.

Valószínű, hogy az a PEN Club is mozaik darabja volt vagy még az, annak a nemzeteken felüli hálózatnak, mely csak a mi országunk kirablása alatt a nemzeti jövedelmünk egyharmadát vitte ki. Egyetlen impexes ember külföldi bankban fellelhető pénze az ország egy éves költségvetési hiányának 20%-át tette ki. Kádár pénzügyi főnöke, Fekete János 1972-ben dollárkölcsönöket vett föl – nem az ország sorsának jobbra fordításáért, inkább már a fordulatot tervező háttérhatalom parancsai szerint. Ez az a pénz, amelyik 25 év szigorú törlesztése alatt 1 egységről 22 egységre nőtte fel magát a kamatokkal, árfolyamveszteségekkel, s minden olyan disznósággal, melyet a felelős banki világ rápakolhatott. Ez a kölcsön volt a minta azokhoz a kölcsönökhöz, melyeket az Aczél – Kádár kor utódai kényszerítettek rá az ország népére, s melytől máig nem tudott még mindenki megszabadulni.

Borvendég Zsuzsa kutatásai oroszlánrészt vállalva derítik ki, hova lettek azok az egész nép egészségét összemorzsoló önkizsákmányolásnak az élet-eredményei, melyek elfüstöltek pár év alatt. Ebben a dzsungelben az előprivatizáció, majd a privatizálás gazdasági Trianonja se az utolsó facsoport, mert mindig találnak valami más felületet a rablásra.

A zokogó Bródy gitár most épp a vírusnak drukkol. Ha nem sikerül legyűrnünk, és tömegesen halnak meg emberek, azzal a gazdaság is beroppan, s a nép visszaszavaz azokhoz, akik már 2006-ban Magyarország helyett Közép-európai Köztársaságról beszéltek, s azonnal visszaajándékoznák a stratégiai ágazatokat, a termőföldet kiajánlanák az ivóvízzel együtt, a Nemzeti Bankból pedig megint lukas vödröt csinálnának. Legvégül pedig belépve az euró rendszerbe gigakölcsönöket vennének föl, s ott lenne vége a nemzeti gondolatnak. A vírustól kihalt városokat se bánnák, régen a vérpótlásról tárgyalnak kint.

Ezért kapnak vérömlést Mészárostól, mert azt a pénzt már nem tudták kiutaztatni az országon kívülre.

Simicska megfordításával reményük nyílt, hogy finanszírozhatatlan lesz a nemzeti gondolat, s a Soros birodalom busás hozzájárulása, meg az ő összegyűjtött pénzük elég lesz hozzá – most majd ők jönnek, de a Mészáros fordulat és az MNB új pályára állította a gazdaságot, és hoppon maradtak, amiben nem az ő lebőgésük, hanem az az érdekes, hogy tervezhetünk tovább a 2030-as évekre is.

Camembert sajtot meg egy ideig nem fogok enni. Se reggel, se délben és este sem.

Mayer Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A kínai elnök parancsba adta a hadseregnek, hogy harcra készen álljon
A kínai elnök parancsba adta a hadseregnek, hogy harcra készen álljon

Szétverték Hollandiát a kijárási tilalom ellen tiltakozók
Szétverték Hollandiát a kijárási tilalom ellen tiltakozók

Putyin tagadja, hogy övé lenne a titkos palota a Fekete-tenger partján
Putyin tagadja, hogy övé lenne a titkos palota a Fekete-tenger partján

Close