KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Kérjük, támogassa a magyarok emberi jogaiért küzdő Nemzeti Jogvédő Szolgálatot (njsz.hu) a személyi jövedelemadója 1%-ával!

Adószám: 19334684-1-05

Ukrajna és határai, avagy mi is történt pontosan a Krímmel, Ukrajnával és a többi tagköztársasággal a Szovjetunió felbomlásakor

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ukrajna 1991. december 5-én saját magát fosztotta meg a Krímtől és egyéb területeitől

1. 1991. december 8-án aláírták a Belavezsai Egyezményt. A dokumentum a Szovjetunió, mint „a nemzetközi jog és a geopolitikai valóság alanya” létezésének megszűnéséről beszélt, és bejelentette a Független Államok Közössége (FÁK) létrehozását.

A megállapodást fehérorosz részről Sztanyiszlav Suskevics és Vjacseszlav Kebics; orosz részről Borisz Jelcin és Gennagyij Burbulisz; ukrán részről pedig Leonyid Kravcsuk és Vitold Fokin írták alá.

2. Jelcin tanácsadója és brilliáns ügyvédje, Szergej Sahrai azt állítja, hogy a belavezsai egyezmény előtt Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elfogadott egy olyan dokumentumot, amivel az ország jogilag megfosztotta magát a Krímtől, a nyugati és más területeitől.

3. Néhány nappal a Belavezsai Egyezmény aláírása előtt, 1991. december 5-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elfogadta azt a határozatot, amely felmondja a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922. december 30-i szerződést.

Mivel Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa határozatban tette semmissé ezt a szerződést, ez azt jelenti, hogy Ukrajna visszatért az 1922. december 30-át (A Szovjetunió megalakulását) megelőző állapothoz.) Ám ekkor sem a Krím, sem a nyugati, sem más területek nem tartoztak még Ukrajnához. Azok Oroszország, Lengyelország és Magyarország részét képezték.

„Három nappal a FÁK-megállapodás aláírása előtt Ukrajna jogilag visszatért 1922-be – a Krím, Lviv és más egyebek nélkül” – mondta Szergej Sahrai.

Au ukránokat senki sem csalta csapdába. ERRE A HÁROM ÁRULÓ (Jelcin, az ukrán Leonyid Kravcsuk, és a belorusz Szuszkevics) TUDATOSAN KÉSZÜLT. TERVÜKBE SENKI MÁST NEM AVATTAK BE. Vagyis mindenki másnak túljártak az eszén.

Még azt sem mondhatjuk, hogy szövetségi szinten nem tettek ez ellen semmit. 1991. március 17-én SZOVJETUNIÓ-SZERTE NÉPSZAVAZÁST TARTOTTAK arról, hogy FENNMARADJON-E A SZOVJETUNIÓ. A referendumon megjelentek 76 SZÁZALÉKA A SZOVJETUNIÓ MEGŐRZÉSÉRE SZAVAZOTT. Ezt rúgta fel a három áruló vezető különmegállapodása.

Ez is érdekelheti:  Gátlástalanul verte át a milliárdos csalási ügy károsultjait Magyar Péter jobbkeze

(Ennek értékéből semmit sem von le, hogy öt szovjetköztársaságban, az ott hatalomra került nacionalista, Nyugat-barát vezetés már nem engedte megrendezni ezt a népszavazást. Kis lélekszámú köztársaságokról van szó: a három kis balti náci vakarék, Grúzia és Moldova.)

A három haza- és nemzetáruló összeesküvő Belovezs’szkaja Puscsaban, a belorusz első titkárok vadászkastélyában gyűlt össze, AMI CSUPÁN 8 KILOMÉTERRE VAN A LENGYEL HATÁRTÓL. Tették ezt azért, hogy amennyiben a „szervek” valamiképpen megorrontanák a készülő összeesküvést, gyorsan átslisszolhassanak a határon.

A három jómadár tehát saját szakállára cselekedett. Holott a Szovjetunió feloszlatását KÖZÖS ELHATÁROZÁSSAL, MINDEN SZEMPONTBÓL, ALAPOSAN ELŐKÉSZÍTVE LETT VOLNA CSAK SZABAD KIMONDANI.

MINDEN, A POSZTSZOVJET TÉRSÉGBEN LEZAJLOTT ÉS AZÓTA IS ZAJLÓ VÉRES KONFLIKTUS, TRAGÉDIA OKA, HOGY A HÁROM ÁRULÓ, MINDENFÉLE ELŐKÉSZÍTÉS NÉLKÜL, ÖNHATALMÚAN MONDTA KI A SZOVJETUNIÓ FELOSZLATÁSÁT. Annyira siettek úrrá lenni a maguk kis szemétdombján, hogy nem győzték (nem győzték volna) kivárni azt, hogy hosszú évek türelmes, sziszifuszi munkájával rendezzék mindazon politikai, gazdasági, kulturális problémák garmadát, amelyek óhatatlanul felszínre kerültek a hatalmas szövetségi állam felbomlásával. És hogy e tengernyi probléma megoldását két- és sokoldalú, jogi érvényű dokumentumokba, írásbeli szerződésekbe foglalják, azt az érdekelt felek belső jogalkotásuk részeivé tegyék.

Külön meg kell említeni a területi kérdéseket. A Szovjetunió szétverését siettetőknek nyilván eszükbe sem jutott, hogy az addigi közigazgatási határokból hirtelen államhatárok lesznek. Ami által 25 millió orosz hirtelen külföldön, családjától, megszokott környezetétől elszakítva, idegen, ellenséges közegben, létükben fenyegetetten találták magukat.

A szovjet szövetségi államon belül, a tagköztársaságok egymás közötti határainak semmivel sem volt nagyobb jelentőségük, mint nálunk a megyehatároknak: tetszés, illetve gyakorlati szükségszerűség szerint játszi könnyedséggel változtatgatták őket. Így csapták 1922-ben a Harkovtól Ogyesszáig húzódó, néhai Novorosszija kormányzóságot Ukrajnához. Ezáltal az addigi paraszti-kispolgári Ukrajna zömében oroszok lakta bánya- és iparvidékeket, illetve kijáratot kapott az Azovi- és a Fekete-tengerhez, nagy kikötővárosokkal (Ogyessza, Mariupol).

Ez is érdekelheti:  Lázadnak az ukrán kamionosok a mozgósítási törvény ellen

Területi változásokat hoztak szovjet párt- és állami vezetők szubjektív döntései is. 1926-ban Sztálin – ki tudja, mi okból -, Azerbajdzsánnak adományozta az oda mélyen beágyazódott, örmények lakta enklávét (Arcah). 1954-ben Hruscsov – félresöpörve a vonatkozó szovjet alkotmányos rendelkezéseket és törvényeket, a helyi lakosságot meg sem kérdezve – Ukrajnának adományozta az oroszok (és krími tatárok) lakta Krím-félszigetet. (Ami kapcsán négy évtized múltán, Ukrajnában már az a mondóka járta, hogy „a Krím vagy ukrán lesz, vagy néptelen„.)

Az egykori 15 szovjetköztársaság közül egyedül a Föld kilencedik legnagyobb területű országa, a 2,7 millió négyzetkilométer területű Kazahsztán vette magának a fáradságot, hogy szomszédaival, hosszú évek fáradságos munkája nyomán kijelölje határait, határegyezményeket kössön velük, majd azokat, az összes melléklettel, a vonatkozó térképekkel együtt letétbe helyezze az ENSZ titkárságán. Tulajdonképpen csak ettől beszélhetünk egy ország nemzetközileg elismert határairól.

(A NATO is megkövetelte az odajelentkező kelet-európai országoktól, hogy előzőleg rendezzék területi vitáikat, kössenek alapszerződéseket és határegyezményeket. Ám Románia esetében ettől eltekintettek, amikor az ország 2006-ban belépett a NATO-ba. Magyarország pedig akkor történelmi esélyt szalasztott el, hogy tegyen is valamit Moldova függetlenségének védelmében. Noha azt eredetileg fontos nemzeti érdekünknek tekintettük.)

A fentiek fényében engem egy szemernyit sem hat meg az Ukrán Legfelsőbb Tanácsának említett – egyoldalú – határozata. Mert akkor meg kell kérdeznem: miért nem egyenértékű ezzel Donyeck és Luganszk megye közgyűlésének 2014. április 6-i határozata? Amelynek értelmében többé nem engedelmeskednek az alkotmányellenes úton hatalomra került kijevi rezsim utasításainak, és kikiáltották a szuverén Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaságot. Bő egy hónappal később a Donbassz lakossága népszavazással, elsöprő többségben támogatta meg a két új népköztársaság önálló államiságát.

 

Írta: Nemzetőr

Kiemelt kép: Moszkva 1991. augusztus 20-án a puccs idején a Fehér Ház közelében (commons.wikimedia.org)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük