Meszlényi Róbert Imre: „Elvesztette magát” a magyar nemzet?

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az InternetFigyelo.com

A 2026-os magyarországi választások eredménye folytán jutott eszembe Ady Endre szomorú hangulatú „Karácsony” c. versében, a második versszaknak egyik sora: „Elvesztette magát az ember, / Mert lencsén nézi az eget,” vagyis Istentelen lett. Ady Endre mintha éppen a mostani életünkről írta volna a harmadik (utolsó) versszakát:

„Ember ember ellen csatázik, / Mi egyesítsen, nincsen eszme, / Rommá dőlt a Messiás háza, / Tanítása, erkölcse veszve… / Oh, de hogy állattá süllyedjen, / Kinek lelke volt, nem lehet!… / Hatalmas Ég, új Messiást küldj: / Beteg a világ, nagy beteg!…”. A mostani „választássá finomult” csatározásban az Isten-ellenes nyugati kalmárok jogellenes(!) támogatásával az „állattá süllyedt”, és mindenre, még az önfeladásra is rávehető nemzetünk salakja (a csőcselék) szégyenletes módon győzött, de a költő a csatázás ellen fohászkodott egy új Messiásért. Arról viszont nem tudhatott, hogy az Isten-ellenesek az önrendelkezésünk elvételével akarnak bennünket elveszejteni,

vagyis nemzetünket fel akarják számolni, hogy ne derüljön ki az az egész világot félrevezető csalás, amit elődjeik a Mohácsi vész után követtek el, és melynek feltárására tényszerű, régészeti adatok hívhatják fel figyelmünket.

Ezek az adatok azt árulják el, hogy a „sárga veszedelem” nevű arannyal, vagyis a pénzzel rabszolgásító Kínát, a bronzkorszakban támadó európai hunok, a Szentháromság ornamentikájával temetkeztek, amiről 2002-ben egy ikonográfiai monográfiát jelentettem meg, A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma címmel. Ebből a tanulmányból megtudhattuk, hogy Európa a bronzkorban már keresztény volt! Ezt az elterjedt Mammon-ellenes keresztény vallást az ún. nagy népvándorlással, három hullámmal Ázsiából visszatért (Nyugat-Európába, Közel-Keletre, és Kis-Ázsiába), meghasonult (kereskedő) trák-hunok nem tudták eltörölni, viszont annak a keletkezését, és harcosságát, ami minden elnyomás és elsősorban a pénzhasználat ellen szólt (ui. főleg az értékhalmozás miatt van gazdag és szegény, az okozza a háborúkat és a Föld elszennyezését), meg tudták másítani. Így saját érdekükből szerkesztették az új Szentkönyvüket, a Bibliát. Ugyanis, az eredeti trák eszmét megtartó magyaroknak majdnem teljes kiirtása (Mohács) után, ezt megtehették, így egy kis csoportot meg is bíztak uralomra törekvésük érdekében, hogy kössön szövetséget a keresztény egyházzal.

Ezzel, a kis kalmárcsoport egy nemzet mögé bújva, nem csak az egész világot, hanem saját népüket is szenvedésre kárhoztatta. Ők e szövetséggel még a Vatikánt is tömeggyilkos bűnössé tették.

A Vatikán és a kalmárok (mint Isten és Sátán) közti groteszk szövetség, a reformátoroknak sem tetszett, de ez az egyezség Ady Endre idejében már foga fehérjét is kimutatta, a folytonos csatározásaikkal, ill. örökös háborúzásokkal, ami által elvesztheti magát az ember és a világ! Ezért könyörgött a költő egy új Messiásért, és azért is, mert nem tudta, hogy volt egy régi Messiásunk, a mennybeszálló Álmos, Akiről Hérodotosz († Kr. e. 425) a IV. könyvének 93-tól, a 96-ig tartó részében írt – vagyis évszázadokig nem ismertük az igazságot -, és így a mi Álmosunk a világ egyetlen valódi, és nem a Belőle kitalált, vagy modernizált Messiása volt. De Isten Fia, *A-Zálmos(is) – a bronzkori temetkezések Szentháromság ornamentikái szerint – körülbelül, 3’500 évvel ezelőtt a mostani hazánkban élt, ha több antik jegyző szerint annak a trák-szkíta nemzetnek vezetője volt, amelyik Hérodotosz szerint, az ő idejében még a Földünk legnépesebbje lehetett (Hérod. V. 3.). A Szentháromságot jelképező virágdísznek három felálló leplét már a bronzkorban a keresztre tovább stilizálták, így nyilván azóta nevezzük a vallásunkat „kereszténységnek” a világon egyedül(!) a keresztvetés közben, a kereszt száraira, ill. a magunkat a virágba (az Istenségekbe) képzelve, a három lepelre mutatva.

Ezek az adatok bizonyítják azt, hogy a Mohácsi vész után összeállított Bibliára épült vallásunkat meghamisították, és hiába várjuk Jézus Krisztus második eljövetelét, ha Őt csak a mi Álmosunkból modernizálták, akinek a bronzkori (Mammon-ellenes) tanításait kell némileg felújítani, az önellátó falvainkat visszaállítani, hogy béke és jólét legyen.

De a béke, csak a gonosztól való megszabadulás után következhet be, ahogy a Miatyánk…kezdetű imánkban erre Isten segítségét kérjük. Mivel semmiből nem lesz semmi, történeteket sem lehet semmiből kitalálni, ezért a mostani vallásunk írott szövegei csakis a korábbiakból, (mint a Krisztusnak átkeresztelt Álmoséból) készülhettek, melyek az ornamentikák szerint bronzkorszakiak, ahogy Mózes könyvei. Ezt a Bibliát a magyar nemzet 1526-os leverése után a Medici pápák megrendelésére, az olasz humanisták állították össze, és azt főleg a latinnyelvű Vulgatára építették (melyben az „Igaz” jelentésű „Verum” szóba egy „b” betű betoldásával lett hamis módon a „verbum” ige szó,

ezért nemcsak a világ, hanem még a pápa sem tudja, ki az Isten, pedig Isten nyilván az aktív, ellenpólussal rendelkező „Igaz”-ság,

Aki minden törvény „valós” alapja, a „Vagyok”, a világot teremtő és mindenre ható Törvényszerűség és nem a passzív Szó, v. a csak nyelvtani fogalmat jelentő ige, így a becsempészett „b” betű által a vallásunk meddő, működésképtelenné vált, mert még az atommagok is kétpólusúak). A Vulgata az általunk legrégibbnek ismert Szentkönyv, melyet a Zala megyei Stridóváron 331-ben született Szent Jeromos az imént elmondottak szerint egy magyarnyelvű Szentkönyvből fordította latinra.

Erre a nagyközönség azért nem gondolhatott, mert a magyarok közel 500 éves elnyomása és tervbe vett megsemmisítése alatt, nem csak a magyarokat, hanem az egész világot is tudatosan félrevezették az őstörténettel szorosan összefüggő vallástörténettel, ahogy a legnagyobb hazugságaikat, az ún. magyar honfoglalást, v. a közel-keleti Szentföldet még ma is szinte mindenki elhiszi, holott Közel-Kelet földrajzi neveit csak a 19. sz. közepén változtatták bibliaiakra Edward Robinson New York-i tanár ajánlatára.

Mivel a tetteink indítékai a gondolataink, a két pólusú filozófiánk (a Sátán és az Igaz Isten, sötétség és világosság, ill. az önző gonosz, és a közösség érdekéért harcoló jó közti), sem más, mint az elnyomottak felszabadításához született eszme. Ez az ideológia nem tetszhetett a kalmároknak, ezért kis elferdítésekkel egy mafla, csupán a mennyekbe néző, és a segítséget tétlenül onnan váró, mindenkihez szóló (egypólusú), akár a szegénységet okozó spekulánsokat is eltűrő hitre akarták a régi harcos eszmét változtatni, amilyen a későbben összeállított Biblia is lett. Ezt a könyvet azokkal a kallódó egyházi iratokkal bővítették ki, melyeket ma Ótestamentumnak nevezünk, és melyeket még az osztrákok a tatárokkal közösen szereztek meg, a kifosztott, majd felgyújtott monostorainkból és kolostorainkból a 13. században, és melyeket minden valószínűség szerint a pénzgazdálkodás akkori központjába, a velencei dózsénak nyújtottak át.

Ez a Biblia az önvédelemről is lebeszélő (ellenség-, ill. Sátánszerető, és ostoba módon a Sátánért imádkozó) ferde tanításával az önzők és semmittevők érdekében lett összeállítva; hogy eltűrjük azt a lusta és irigy „bizonyos emberfajta” lényt (Wass Albert-i idézet), amelyik semmiben sem hisz, aki csak a saját pillanatnyi örömét nézi, nem érdekli őt az a közösség sem, amelyikből él és nagy hangon elégedetlenkedik, vagy szavazatával harcol a vélt hedonista jogaiért. De erről már Jókai Mór „A jövő század regénye” Előszavában is írt: a nemzetépítőkkel:

„szemben fog állani az a másik óriás, akinek neve a Nihil, a Semmi, aki nem hisz semmit, se Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet; aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más célja, mint […] azt tenni, ami neki jólesik. Íme, itt az örök harc „Isten” és az „állat” közt – mindkettő emberi alakban.”

Ez utóbbi, emberszámba alig vehető pogányoktól, óva intett a kétpólusú ideológiánk: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mát.6,24.).

Én „gyűlölöm és megvetem” az idei választási csatározásban jogellenesen győzött „állatot”, aki a „Nihil” a „Sátán”, a nyugateurópai bankárvilág a híveivel, a hazaáruló és csak a „szükségét végző vadállat” (József Attila-i idézet) „Lumpoknak” alakja, aki nem tehet arról, hogy milyen. Ő csak a Mammon eszköze, ahogy a mostaniak „győzelménél”, a korábbiaknál is az volt, akár 1514-, 1789-, 1917-ben, vagy az 1919-es magyar patkányforradalomnál is, e kultúremberek nélküli, „bizonyos emberfajta”.

De ezek után sem fogja elveszteni magát a magyar nemzet, mert ezzel Isten is elvesztené magát, ami lehetetlenség, mert a Sötétség nevű ellenfél is csak általa van. A Sátán (= sötét, setét, vogulul „setén” v. németül Schatten = árnyék) nem jöhet a világosságra, mert azzal megszűnik létezni, így azt is bánhatja, hogy kiderült (= világosságra jött) és bizonyára a nagyvilág is megtudja, miért akarja ez a sötét erő Isten népét eltüntetni.

Ő nem egy nemzet, ui. az ember monogenezissel született, és mindannyiunkkultúrájaa finnugor nyelvű jégkorszaki Európából ered (az ember eredeti nyelvét a felmelegedéskor, e területről, a rénszarvasokat északra követő, mai tenyésztők kizárólagos finnugor nyelvei bizonyítják a legjobban), ahonnan csak elvándorlások folytán módosult szokások és klimatikai befolyások által lettünk különbözők. Így a rasszizmust is csak a Sátán „divide et impera!” szellemisége találta ki, akire idén az elmebeteg és korcs, szánalmas magyar tömeg szavazott. Ez a magát legyőzhetetlennek képzelő „óriás” a túlszaporított emberiséggel az összes erőforrásunkat sáskarajként felhabzsoltatja és mindent elszennyez, ami után a reá mért kínt fogja elszenvedni az egész világ, hacsak Isten korábban Szent Györgyökké nem erősít meg bennünket, hogy a világot megmentsük e sötét erőtől, mert mi vagyunk Isten népe, ezért élünk az emberiség bölcsőjében a kezdetektől fogva, és ezért beszéljük az emberiség legtökéletesebb nyelvét, ahogy a számtalan nyelvben otthonos nyelvzseni, John Bowring megfogalmazta.