Hirdetés

Politika és küldetéstudat – Avagy mennyiben realista a reálpolitika?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A modernitás ellentmondásainak talán máig legkimerítőbb tárháza Theodor Adorno és Max Horkheimer 1947-ben megjelent Dialektik der Aufklärung (A felvilágosodás dialektikája) című könyve, amely e döbbenetes sorokkal kezdődik: „A felvilágosodásnak, a haladó gondolkodás legteljesebb értelmében, mindig is az volt a célja, hogy az embereket megszabadítsa a félelemtől, és urakká tegye őket. De a teljesen felvilágosodott föld a diadalmas vész jegyében ragyog.”

A nem egész helyesen neomarxistának tekintett szerzők Janus arcúnak nevezik a felvilágosodást, mert segítségével az ember leigázza a természetet és embertársait is. Ezért kritizálják Marxot is, aki egyoldalúan a termelőerőknek nagy felszabadító hatást tulajdonított, amelyekhez a termelési viszonyokat csak hozzá kell igazítani és máris itt a Kánaán.

Az azóta eltelt csaknem háromnegyed évszázad fényesen igazolta a szerzők legvészterhesebb gondolatait. A valaha szebb napokat is látott Aufklärung teljesen pozitivizmusba ment át, intelligencia és szellemellenesség pedig kéz a kézben jár. A tendencia a „totális integráció” felé – azaz a szabadság utolsó mentsvárainak felszámolása – azóta sem szakadt meg, sőt a „Nagy Újraindítás” ideológiája most már teljesen nyíltan, a Nagy Testvér által eltartott, de vagyontalan, elektronikus úton vezérelt új embert jelölte meg céljaként. Nem lehet nem észrevenni, hogy a Covid-krízis ezt a folyamatot erőteljesen felgyorsította, mint ahogy a „nagy újraindítók” ezt szinte ujjongva be is ismerik. A Davosi Világfórum megalapítója, Klaus Schwab szerint egy 4. ipari forradalom közepén vagyunk, amely „fizikai, digitális és biológiai identitásunk egyesüléséhez vezet”. Természetesen az LMBTQ ideológia is követendő, mint egy modern társadalom szükségszerű velejárója. A technokrata ideológia és a vele járó szellemi leépülés előbb utóbb gazdasági hanyatláshoz is vezet, de a folyamat gerjesztőinek mintha az irányított, azaz teljesen manipulálható társadalom kialakítása fontosabb lenne más céloknál. Végső céljukat, a globalista világállamot így vélik elérhetőnek. Ezért is akarják „modernitásukat” kötelezővé tenni nálunk is és a sorstárs országokban.

A járvány és az emberi kapcsolatok velejáró leszűkítése az emberek megfélemlítését is eredményezi, ami szinte törvényszerűen a demokrácia leépülésével is jár. Nyilvánvaló, hogy a háttérben meghúzódó nagy pénzügyi erők a kormányokat is erős nyomás alá helyezték, amely alól különösen kisebb országoknak nem lehet kibújni. De ez nem jelentheti azt, hogy ebben a veszélyes folyamatban éltanulóvá kell válnunk. Kormánypolitikusaink úgy gondolhatták, hogy pragmatikus hozzáállással két legyet ütnek egy csapásra; legyőzzük a járványt és megnyerjük a Nyugat támogatását vagy legalább jóindulatú semlegességét a jövő évi választásokhoz is. A globalista vezető körök által hazánkkal szemben táplált bizalmatlanság azonban valószínűleg így is megmarad. Más veszélyek is vannak. Az utóbbi hetekben világszerte egyre több orvos jelezte, hogy az mRNA alapú vakcinák által kioldott, a vírus leküzdésére kifejlesztett tüskefehérje termelés nem szabályozható, túltermelés következik be, ami rendkívül negatív mellékhatásokkal járhat. Igaza lett azoknak, akik a kezdetektől óvtak, hogy egy kísérleti fázisban levő vakcinával oltani veszélyes.

Hogyan változtatta meg 2001 szeptember 11-e a világot?

Az oltásigazolvány bevezetése is fölösleges, megosztó, antidemokratikus. Ellentmondásokkal is terhes, hiszen a beoltottak továbbra is fertőzhetnek. Ha pedig máshol mégis megkövetelik, kérvényezési alapon is el lehetett volna intézni, külföldi utakhoz. Az Európa Tanács február 8-ai figyelmeztetése is mintha teljesen elkerülte volna politikusaink figyelmét, s ami fölöttébb gyanús, mindkét oldalon. Az se elhanyagolandó szempont, hogy az a szimpátia, amit hazánk a migráció elleni küzdelemben az önállóság és szabadság jegyében elnyert, a járványkezeléssel könnyen veszendőbe mehet. Még fontosabb azonban, hogy saját szabadság hagyományaink szellemének se felel meg. A történelem folyamán minden normális állam tudatában volt, hogy bizonyos transzcendens feladatoknak is meg kell felelnie, ahhoz, hogy sikeres legyen. Korunk egydimenziós jellege tette csak a pragmatizmust a siker egyedüli mércéjévé. Magyarország azonban mint Regnum Marianum nyerte el sajátos keresztény küldetését, amit egy szinte tökéletes alkotmánnyal látott el, amely tartalmazta Isten jelenlétét legfőbb alapelveinkben. A nyugati hódító és alávető gyakorlattal ellentétben a magyar állam terjeszkedése során a hozzá csatolt területeket nem uralma alá vetette, hanem a Szent Korona országai közé emelte. Így tudott népek közös hazájává válni, aminek aztán csak példátlan irigység, rágalom és balszerencse tudott véget vetni. Ezen kell felülemelkednünk, de nem elfelejtenünk!  Főképpen azért, mert Szűz Mária országa nem elrabolható! „Isten az igaz ügyet nem hagyja el!”

Az opportunizmus tehát rossz tanácsadó! EU-politikánk súlyos mulasztásokkal terhes. Az EU piszkálódásaira nem csak konvencionális nem úgy van az érvekkel kellett volna reagálnunk, hanem bátran kiállni saját demokratikus tradícióink mellett. Vera Jurová nemtelen támadásakor e sorok írója több fideszes EU-parlamenti képviselőnek elküldte több nyelven a nagy cseh államférfi és történész, František Palackŷ nagyszerű rövid elemzését történeti alkotmányunkról, amelyet    Rudolf Kuĉera is idéz „Közép-Európa története” című könyvében, amely azt a lehető legdemokratikusabbnak ítéli, és követendő példaként állítja a cseh olvasóközönség elé. Képviselőinktől választ se kaptam, és amikor rákérdeztem, érdektelenül elutasítottak.

A Jobbik a Rosszabbik, avagy egy végzetes döntés előtt

Sokszor elhangzik, hogy az EU irányadói 68-as indíttatásúak, akikkel ezért nem lehet szót érteni. Azonban rá lehetne mutatni, hogy a 68-asok a frankfurti iskola padjaiból bújtak elő, amely mint ilyen Adorno és Horkheimer kézjegyét viseli, de akiknek komplex gondolatait követőik leegyszerűsítik, meghamisítják. Adorno utolsó írásaiban kétségbeesve mutatott rá a nyugati kultúra erőszakba ágyazott jellegére, amelynek következtében egy végső kataklizmát már szinte elkerülhetetlennek látott. Adorno egész életében a mimetikus viselkedési formák felelevenítésétől várta el a nyugati civilizáció elviselhetőbbé való alakítását és a megismerésnek egy olyan fajtájától, amiről ezt írta: „Egy dolgot megérteni, s azt nem csak valahova beskatulyázni, nem más, mint az egyedit a többivel való összefüggésében felismerni.” Adorno ezzel a magyar nyelv legsajátosabb vonását írta körül – természetesen anélkül, hogy ezt tudná – a gyökrendszert. A hangok „jelentéshajlama” (Fogarasi János) pedig a mimetikus viselkedési formák legnyilvánvalóbb megjelenése. Van tehát min dolgoznunk, hogy elszigeteltségünkből kitörjünk, mielőtt az végzetessé válna.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

NIF: Az oldalainkon megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját, ugyannakkor a szabad gondolat- és véleménynyilvánítás jogát alapvető értékrendünknek tekintjük.

Ez is érdekelheti:

Nyugati modernitás és a magyar szellemiség

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás