KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Orbán Éva: ’56 üzenete – Döntések a Kremlben, és amit Amerikának köszönhetünk

‘56 forradalmának követelései és szabadságharcának emlékei a mának és a jövőnknek szóló üzenetek. A szabadságharcosok önzetlen hazaszeretetről, a becsületről, a tisztességről, a szabadságvágyról és a zsarnokság gyűlöletéről mutatnak példát. De megismerhetjük a hazaárulás Júdásait is, akiknek utódai ma is a magyar nemzet érdekei ellen munkálkodnak.

A magyar nép évszázadokon át Európa védőbástyája volt. A maga szabadságküzdelmeivel Európa szabadságát is védte. ’56 legfontosabb céljai: szabadság és függetlenség, semlegesség, nemzeti összefogás és nemzeti út volt.

Amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta.

Így volt ez 1956-ban is.

 

Háború hadüzenet nélkül

Döntések a Kremlben – és amit Amerikának köszönhetünk

A Pravdában közzé tett 30-i megtévesztő szándéknyilatkozattal – miszerint a szovjet fél kész csapatainak kivonásáról tárgyalni – ellentétben 31-én az SZKP vezetősége már vita nélkül a magyar felkelés leverése mellett döntött. Ennek a döntésnek a kiváltó oka a szuezi válság mellett (a Szovjetunió innen visszavonul,) az USA elnökének döntése állt, ami megpecsételte a magyar forradalom sorsát. Október 28-tól november 3-ig további 9 hadosztály érkezett a magyar szabadságharc vérbe-fojtására.

Charles Bohlen moszkvai nagykövet október 30-án (az izraeli támadás másnapján) hivatalos jegyzéket adott át a szovjet vezetőknek. Ebben az USA külügyminisztere, Foster Dulles leszögezte, hogy az USA nem avatkozik be a magyarországi eseményekbe, vagyis a szovjet vezetés szabad kezet kap.

Ez az „üzenet” mely Dulles október 27-i beszédének csatlós államokra vonatkozó passzusa volt, 28-án az ENSZ BT ülésen is elhangzott, majd 29-én Bohlent utasították, hogy erre hívja fel Zsukov és a szovjet vezetők figyelmét. Október 31-én Eisenhower elnök televíziós beszédében megismételte a mondatot.

Konyev marsall, a Varsói Szerződés főparancsnoka, október 31-én kapta meg az “ellenforradalom” leverésére, a rend helyreállítására a parancsot. A beavatkozást utólag hagyták jóvá a szocialista országok vezetői (november 1. Breszt és november 2.Bukarest). A román vezetés felajánlotta, hogy részt vesz az intervencióban.

A szovjet vezetés Moszvában szinte naponta ülésezett, és tárgyalta a magyar helyzetet. A november 1-i ülésén Szuszlov kifejtette: ” Nincs biztosíték arra, hogy ez a kormány tartani tudja magát. Csakis a megszállással biztosíthatunk magunknak olyan kormányt, amely támogat bennünket”- „Meg kell szállni az országot… -követeli Szerov. November 1-én éjjel Kádár Jánost és Münich Ferencet már Moszkvába röpítették.

Ez is érdekelheti:  Ahogyan az oroszok látják Magyarország és Orbán Viktor célját egy "másik" Európában

Kádár, aki a kormánytagok között az egyetlen, aki a főváros megvédése ellen volt, Moszkvában a november 2-i ülésen részletesen beszámolt az itthoni helyzetről. Többek közt ezeket mondta:”…rajtam kívül…az egész kabinet kijelentette, hogy a szovjet kormány becsapja a magyar kormányt”

Ezek a tények azt igazolják, hogy Amerika cserben hagyta a magyar szabadságért küzdőket, nem kockáztatta a békességet Magyarországért, de ugyanakkor maximálisan kihasználta propaganda célokra a „magyar ügyet”. Egész idő alatt csak kitartásra biztatta a szabadságharcosokat. Sőt a spanyol önkénteseknek is megtiltotta a magyarok segítését.

A szovjet propagandának viszont nagyon jól jött, hogy a világ közvéleménye megoszlott a két konfliktus között.

Október 30-án megkezdődött a szovjet csapatok kivonulása a fővárosból, amit 30-31-én 2 ütemben terveztek. Azonban azonban ezek a kivonuló csapatok gyakorlatilag a főváros körül maradtak.

Konyev marsallt kinevezték a magyarországi hadművelet vezetőjének, aki Szolnokra jött, hogy egyértelműen felkészüljenek a második katonai beavatkozásra.

Lascsenkó november 2-án Szolnokon Konyev marsallt arról tájékoztatta, hogy a jelenleg Magyarországon lévő szovjet haderő nem lesz elegendő a magyar felkelés gyors leverésére, és még egy hadosztály erősítést kért.

November 4-én hajnalban Románián keresztül megérkezett a következő gépesített gárdahadosztály is, de ez már az Odesszai Katonai Körzetből. Előbbiek a Szovjetunió Kárpáti Katonai Körzetébe tartoztak. A szovjet védelmi miniszter veszteséglistájának bevallott adatai szerint a ” Forgószél” hadműveletben 58.821 szovjet katona vett részt.

Az RTF bécsi különtudósítója szerint 200.000 szovjet gyalogos és 4600 tank tartózkodott hazánkban. Ehhez kell még számítani a többezer harci járművet is.

A támadás legalizálásához megszerezték a Varsói Szerződés tagállamai legfelsőbb politikai vezetőinek egyetértését. Így Magyarország katonai “megsegítéséről” határoztak.

Speciális osztagokat hoztak létre KGB-s vezetők (Szerov, Grebenyik, Zirjanov, Korotkov) irányításával. A Tökölre tárgyalni menő magyar katonai tárgyaló küldöttséget még november 3-án éjfél körül letartóztatták. Szűcs Miklós ezredest együttműködésre kérték, amit meg is tett. Feladata volt, hogy a térképen a szabadságharcosok bázisait jelölje be. Így gyakorlatilag a szovjet megszállók pontos címekre mehettek a hajnali támadáskor.

A második beavatkozás a “Forgószél” (Vihr) hadműveleti nevet kapta, és a “Mennydörgés” (Grom) jelszóval indult november 4-én hajnali 4 órakor.

Ez is érdekelheti:  Menczer Tamás-Magyar Péter csörte, avagy egy provokáció "anatómiája" (videóval)

A feladat: a magyar szabadságharc eltiprása, a kormány elfogása volt, az esetlegesen ellenálló magyar honvédség lefegyverzése, valamint letartóztatások, deportálások voltak.

A cél: Magyarországot megtartani a szovjet hatalmi övezetben, és a Moszkva által kinevezett törvénytelen Kádár-kormányon keresztül irányítani.

 

November 4. vasárnap

1956 november 4-e súlyos tragédiával köszöntött ránk. 04.00 órakor megkezdődött a második szovjet intervenció.

A fővárosban a hatalmas méretű (5 hadosztállyal támadtak) szárazföldi, páncélos támadás mellett a légierőt is bevetették. Megszállták a repülőtereinket, bevonultak a vidéki városainkba, körülfogták a fővárosunkat, ahová több irányból törtek be. Háború kezdődött, hadüzenet nélkül. A szovjet csapatok rommá lőtték a fővárost, iszonyatos háborús pusztítást végeztek, mindenütt, amerre jártak. Az elfogottakat vagy agyonlőtték vagy deportálták.

A Szabad Kossuth és Petőfi Rádió derűs napkezdését 05.20 h.-kor tragikus szózat szakította félbe hangszalagról. Nagy Imréék ekkor már a jugoszláv nagykövetségen voltak.

 

„FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM!
Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.
Csapataink harcban állnak! – A kormány a helyén van! –
Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Ami sajnálatosan, de nem volt igaz.

A Himnusz és a Szózat felcsendülő hangjai ritkán voltak ilyen aktuálisak. A jelentést több nyelven és többször is megismételték.

 

Mit tesz ebben a válságos helyzetben a Néphadsereg vezetősége?

A hadsereg vezetés nélkül maradt, mert a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök szovjet fogságba kerültek. Nagy Imre kétségbeesetten hívta Maléter Pál honvédelmi minisztert, Kovács István vezérkari főnököt, a katonai küldöttség Tökölre tárgyalni ment tagjait a rádió hullámhosszán, hogy haladéktalanul jöjjenek, és vegyék át hivatalaik vezetését. Nem volt tudomása a Tökölön történtekről.

Mivel az egész országban a másnapi békés újrakezdésre készültek, a katonatisztek jelentős része szabadságon, otthon volt. A laktanyákban lévőket legtöbb helyen hatalmas tűzerővel rohanták le a szovjet csapatok.

Ebben a válságos helyzetben hajnali 5 és 6 között „A Honvédelmi Minisztériumban tartózkodó Janza Károly altárbornagy, Uszta Gyula, Váradi Gyula, Kovács Imre vezérőrnagyok megtiltották az ellenállást. (kiemelés tőlem) A Honvédelmi Minisztérium főcsoportfőnökségei, csoportfőnökségei, főnökségei, valamint az Országos Légvédelmi Parancsnokság ennek értelmében a tűzszüneti parancsot továbbították alárendeltjeik felé.”

Egyértelműen megtiltották a katonaságnak, hogy védjék az országot. Sőt Uszta még aznap Szolnokra távozott.

Ez is érdekelheti:  Szergej Lavrov nemet mondott ma Moszkvában Szijjártó Péter javaslatára

8 óra tájt újabb tiltó utasítást kapott a Néphadsereg. Usztáék után most Münnich utasította a Néphadsereg alakulatait Szolnokról. Ne nyissanak tüzet a szovjet támadókra, hanem parlamenterek által adják meg magukat.

 

A HM parancsával szembeszegülve, az újabb tiltó utasítás ellenére nagyon sok katona, rangjelzését letépte, és honvédként állt a szabadságharcosok mellé, hogy harcoljon a támadók ellen. Tisztelet és becsület illeti ezeket a magyar – honvédő – katonákat.

Az országban több helyen fegyveres ellenállás bontakozott ki. A harcok a fővárosban voltak a legerősebbek és legelkeseredettebbek, és a külső kerületekben – Csepel, Kőbánya, Óbuda – tartottak legtovább.

 

A diadal napjait megszállás és megtorlás követte

1956. október 23-a „a bátorság, az öntudat, a diadal napja volt”.

Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország, a megszállókat kiszolgáló törpe kisebbség kivételével, akiknek utódai ma is a nemzeti érdekeink ellen tevékenykednek.

Az ’56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre.

 

Arccal a föld felé

A hazaárulók szovjet csapatok segítségével vérbe fojtották a szabadságharcot.

A fővárosi utcákon válogatás nélkül szedték össze a fiatalokat. A statárium jegyében a szovjetek legtöbbjüket helyben kivégezték. Ezreket hurcoltak el a Szovjetunióba börtönökbe is. Magyar kiszolgálóik pedig itthoni börtönökbe, internálótáborokba gyűjtötték be a szabadságharcosokat.

Grebenyik gárdaparancsnok 1.sz. napiparancsa statáriumot hirdetett, és leszögezte, hogy a magyaroknak a szovjet egységeknek kell engedelmeskedniük. Megteltek a börtönök Magyarország színe-virágával. Az ifjúság, az értelmiség, a munkásvezetők rácsok mögé kerültek.

Az ’56-os szabadságharc leverését követően minden eddigit felülmúló megtorlás és bosszú kezdődött.

Haynau egyéves rémuralma eltörpül az ’56-ot követő megtorlás mellett. A halálraítéltek búcsúszavaitól visszhangzottak a börtönök. A hősök elkaparva, arccal a földbe, egymásra dobálva temetetlenül hevertek.

’56 igaz történéseiről még beszélni sem lehetett.

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

A megtorlás statisztikai adatai még ma is korrigálásra szorulnak.

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük