Izraelben megölték a békét az egyetemes bosszú harcosai

“Szeressétek az igazságosságot, ti, akik a föld bírái vagytok. Gondolj az Úrra jóságban, és keresd őt egyszerű szívvel!”

A Bölcsesség könyve, Szent Biblia

A Közel-Keleten kirobbant és egy szélesebb körű regionális háborúval fenyegető helyzetben világszerte újabb hullámokat tornyosul a terrorizmus. Bár sokan kérdezik, hogyan és miért robbant ki “oly hirtelen” ez a konfliktus Izrael és a Hamász között, kevesen látnak azoknak az eseményeknek mélyére, amelyek szintjein évszázadok, talán évezredek óta halmozódó tektonikus változásai okoznak “gyűrődéseket”. Frank Wright lényeglátóan bátor és bölcs gondolatai abban is segíthetnek, hogy kikerülhessük az egész Európára és a magyarságra is leselkedő, eszmélkedésünkre károsan ható háborús szólamok pártos mérgezését. És persze fény gyúlhat elménkben a tekintetben is, hogy alkalmasint miért fontos vagy miért nem egy ország kisebbségének elnyomásmentesen élni, nem pedig kihalni az önvédelem legelemibb lehetőségétől is megfosztva a mindenkori “nagyok” tetszésétől vagy tétlenségétől függően. Tanulságos lehet mindez akár Koszovó, akár Erdély, akár Kárpátalja, akár Baszkföld vagy a Hegyi-Karabah túszul ejtett kisebbségeinek sorsát illetően is…

***

Az emberi élet politikai célból történő elpusztítása bűncselekmény. A Nyugat a saját bőrén kezdi megismerni az erőszakos dzsihád mindennapos jelenlétét. Egy egész nép megsemmisítésére irányuló szándékot azonban – Izraelen kívül – eddig még soha, egyetlen civilizált jogállamban sem hagytak jóvá. Most mégis efféle terveket szőnek és vallási áhitatba csomagolva készülnek ennek a kivitelezésére…

Izrael válságos helyzete két irányzat közötti küzdelem eredménye. Mindkét fél saját szövetségeseinek gyarapításával akarja kiszélesíteni a fellángolt háborút. A Hamász egyedül nem remélhet katonai győzelmet. Ezért aztán arra törekszik, hogy maga mellé állítsa a Hezbollahot és a céljaival rokonszenvező nemzeteket és ezek állami vezetőit. Ezt szolgálta az a felhívása is, mely október 13-át, pénteket az al-Aksza Napjának nevezett, iszlám felkelés világszintű tiltakozó megmozdulásának jelölte ki.

Az Izrael Államot irányító koalíció maga is nemzetközi szövetségeseket keres. Mindkét oldal úgy véli, hogy az eszkaláció és az ennek során elkövetett szörnyűségek majd tágabb utat nyitnak ügyük fokozottabb támogatására. Így akarja mindkettő a másik felet megsemmisíteni.

Egy szélesebb körű regionális háború veszélyével állunk szemben. A spontán és állami terrorizmus világszerte tapasztalható, újabb hullámai közben az is fenyeget, hogy a Gáza övezet ellen „hónapokig tartó” szárazföldi támadás indul. Ideje hát annak, hogy megkérdezzük: hogyan és miért robbant ki oly hirtelen ez a súlyos válság?!

Előbb persze tisztázzuk: vajon a ma látott Izrael azonos-e azzal az országgal, amit már tegnap is láthattunk!

Az Al-Aksza mecset

A jeruzsálemi sziklacsúcson található mecset az iszlám világ harmadik legszentebb helye. Ott egyetlen nem-muszlim sem borulhat imára. 2023. október 4-én ezt a mecsetet mintegy 1000 izraeli telepes foglalta el. „Halál az arabokra!” – kiáltozta e tömeg, amellyel azon túl, hogy szándékosan feldühítették az egész muszlim világot, lényegében összefoglalták annak a kormányzati hatalmat gyakorló pártszövetségnek a népírtó programját is, amely célul tűzte ki a mecset lerombolását és annak helyén egy új (régi) zsidó templom felépítését.

Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter idén júliusban fölment a Templom-hegyre. Az Al-Aksza mecset helyszínét ugyanis „Templom-hegynek” nevezik, mivel ez egyben a judaizmus egykori, ősi templomának helyszíne is. Ben-Gvir vezeti azt a telepeseknek azt a bigottul vallásos pártját, amely Benjamin Netanjahu Likudjával együtt került kormányra. Gvir pártja a Halachát, melynek követői a zsidó vallási törvényeket a Tórából akarják bevezetni – mégpedig a mai Izrael Állam alaptörvényeként. (E tervük alig különbözik az iszlamista sharia törvénykezés világi jogrendet felülíró szándékától… – a közreadó.)

Ők tehát elkötelezték magukat a rómaiak által Kr. u. 70-ben lerombolt harmadik templom újjáépítése mellett. Ehhez szerintük az al-Aksza mecsetet le kell rombolni. A templom építése előtt pedig szertartást kell tartani úgy, hogy az egész hegyet egy vörös üsző áldozati hamvaival hintik be. 2022 szeptemberében Netanjahu kormánya meg is vásárolt ehhez három vörös üszőt, melyek Izraelbe érkezését látványosan meg is ünnepelték, erről itt olvashatunk.

Olyan zsidó telepesek állnak a templom újjáépítése mögött, akikről a muszlimok jól tudják, hogy céljuk az ő harmadik, legszentebb szentélyük megsemmisítése. Ők ezeknek a hamvaknak a szétszórásásával akarják „megtisztítani” a hegyet, mellyel minél több vallásos zsidót akarnak ösztönözni a helyszín felkeresésére.

„Mindez azt eredményezheti, hogy akár több százezer haredi [ultraortodox zsidó] vagy szefárd [spanyol zsidó] is betörhet a mecsetbe, amivel valódi vallásháborút okozhatnak” – mondotta dr. Abdallah Marouf, az Isztambuli Egyetemen iszlám történelmet oktató professzor, az Al-Aksza mecset korábbi sajtószóvivője a MintPress Newsnak idén májusban.

Napokkal azután, hogy zsidó telepes fiatalok „Halál az arabokra!” jelszóval tüntettek Jeruzsálemben, Ben-Gvir beszámolt a sajtónak a szent helyen tett látogatásáról.

„Örülök, hogy felmehetek a Templom-hegyre, Izrael nemzetének legfontosabb helyére. A rendőrség csodálatos munkát végez itt már megint és mindenkit emlékeztet arra, hogy ki is a ház ura Jeruzsálemben. A Hamász fenyegetései semmit sem fognak azen változtatni, hogy mi uralkodunk Jeruzsálem és Izrael egész földjén.”

A The Guardian beszámolt annak a palesztin miniszternek az intéséről, aki a helyszínen figyelmeztetett a provokáció veszélyeire. Ahmad Majdalani, a PFSZ-hez tartozó palesztin szociális fejlesztési miniszter Ben-Gvir látogatását úgy értékelte, mint ami „provokatív üzenet az egész izraeli kormány részéről, vagyis nem csak Ben-Gvir magánvéleménye. Olyan hivatalos, állami politika ez, amely világszerte sérti a muszlimok, főként pedig a palesztinok érzéseit. Figyelmeztetünk: ha ez így folytatódik, akkor a helyzet politikai konfliktusból vallásivá válik, amelyet majd lehetetlen lesz kezelni. Nem lehet túlbecsülni a veszélyt, amivel ez az egész régiót fenyegeti.”

“Jól” bevált módszer: a provokáció

Az efféle, nyíltan és közvetlenül provokáló technikát már korábban is bevetették. A második palesztin felkelést, az úgynevezett Al-Aksza intifádát is hasonló eljárással robbantották ki. 2000. szeptember 28-án az akkori ellenzéki vezető, Ariel Sharon 1000 állig felfegyverzett katonával és rendőrrel rohamozta meg a hegyet. Amint arról az Al-Jazeera 2020 szeptemberében beszámolt, Diana Buttu, rámalláhi elemző, az Oslóban tárgyaló palesztin küldöttség korábbi tanácsadója mondta ezzel kapcsolatban: „Korábban már mindenki, még az amerikaiak is, komolyan figyelmeztették az izraelieket, hogy a palesztinok már-már elérik a számukra már tűrhetetlen forráspontot, ezért inkább le kellene őket csitítani. Az izraeliek mégis tovább szították az ellenségeskedés tüzét.

Az 1999. május 4-én létrejött Oslói Egyezmény értelmében független Palesztinának kellett volna létrejönnie, jegyezte meg Buttu, hozzátéve, hogy a tárgyalások 1993-as kezdetétől az intifáda kezdetéig mégis kizárólag “csak a zsidó telepesek gyors terjeszkedését láthattuk”.

Bírósági puccs

Az erőszak technikai eszközének sikeres alkalmazásával a szélsőséges telepes csoportok megkaparintották a hatalmat Izrael Állam teljes átalakításához. Mozgalmuk egész Izraelt a zsidóknak követeli. Ez természetesen azt jelenti, hogy a palesztinokat elűzik az országból, és a zsidók pedig betelepítik a “megtisztított” palesztin területekre. Ebből következik, hogy Izrael határain belül nem alakulhat palesztin állam. Ezt a politikát nevezik cionizmusnak. Pedig sok olyan zsidó is van, aki maga is ellenzi ezt. Néhány olyan ortodox is akad, aki elutasítja a zsidó állam gondolatát a Messiás eljövetele előtt.

Ez is érdekelheti: A románok berendelték az orosz nagykövetet

Izrael Állam nagy részét eddig liberális zsidók alkották, ők működtették a rendszert vallási és más téren is. Az általuk létrehozott, demokratikus intézményrendszert a telepes mozgalom a hatalomra kerülése előtt céljaik megvalósítását késleltető akadálynak tekintette. Az államot átformáló cionista mozgalom most Netanjahu Likudjával van hatalmon. Ez az oka annak, hogy a rendőrség már semmit nem tesz azért, hogy megelőzze az Al-Aksza mecsetben sűrűsödő provokációkat, hiszen a Legfelsőbb Bíróság kivételével az államhatalom minden eszköze immár a Netanjahu és ennek vallási-telepes partnere kezében van. Netanjahu ellen eddig négyszer emeltek vádat, és jelenleg is több rendbeli korrupció miatt folyik ellene büntetőeljárás. Az izraeli sajtó folyamatosan rendszeresen azzal vádolja, hogy mozgalmával el akarja pusztítani az izraeli demokráciát. Ezt az eljárását „bírósági puccsnak” nevezik.

„Főbe lőjük magunkat”

Thomas Friedman a New York Times-ban idén februárban arra figyelmeztetett, hogy Netanjahu zsarnokuralmi lépései gazdasági és társadalmi összeomlással fenyegetnek: “Netanjahu hagyja, hogy kabinetjének igazságügyi szélsőségesei jogi intifádát robbantsanak ki Izraelben és ezzel egyidejűleg palesztin intifádát Ciszjordániában.”

Friedman idézi azt az interjút, amit Leo Bakman, az Izraeli Innovációs Intézet elnöke adott a Ha’aretznek: „A befektetők egy lépést hátralépnek, és azt mondják: Ha majd eldöntötte, hogy demokrata vagy diktátorpárti, akkor később talán még komolyan tárgyalhatunk is… És nézze, én hosszú évek óta dolgozom együtt különféle minisztériumokkal. És eközben sosem politizálunk. De ha arra gondolok, hogy ez a [bírósági] „reform” olyan, mintha lábon lőnénk magunkat, akkor valószínűleg kétszer is meggondolnám, hogy erről még beszéljek is. Mellesleg az a véleményem, hogy ezzel most már inkább főbe lőjük magunkat.”

Netanjahu „puccsát” hatalmas tiltakozások fogadták, benne volt az általános sztrájkkal való fenyegetés is. Hónapok óta tüntetések folynak Izraelben, de Nyugat főáramú sajtója alig tudósít ezekről. Arról sem olvashattunk, hogy amikor Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter márciusban Izraelbe érkezett, a Ben Gurion repülőtér dolgozói blokáddal fogadták. Az izraeli hadügyminiszter Yoav Gallant kíséretében Austin aggodalmát fejezte ki az izraeli telepeseknek a palesztinok elleni erőszakos támadásai miatt.

„Az Egyesült Államok továbbra is határozottan ellenez minden olyan lépést, amely még a jelenleginél is nagyobb bizonytalanságot válthat ki, beleértve a telepek bővítését és a gyűlölködő szóhasználatot.”

Egy héttel e látogatást követően Lloyd Austin arra intette Netanjahut, hogy súlyos hiba lenne felszámolni a „független igazságszolgáltatás” rendszerét. Ezt megelőzően pedig arra figyelmeztetett az izraeli elnök, hogy az ország „már arra a pontra került, ahonnan már nincs visszatérés”.

Két héttel később, március 28-án Netanjahu mégis menesztette Yoav Gallant hadügyminisztert, aki ellenezte azon kísérleteit, hogy maga vegye kézbe az igazságszolgáltatást. Annak ellenére, hogy Gallant nem volt hajlandó bocsánatot kérni, később mégsem vették el tőle a hivatalát. E „komoly vita” a felfüggesztését azzal indokolták, hogy Izrael ellenségei támadásra készültek. De minél közelebbről szemléljük, annál kevesebb meglepőt találunk a jelen helyzetben. Ennek pedig az az egyik fő oka, hogy Netanjahu egész politikai pályafutása mindig is a békefolyamat teljes aláásására irányult.

A béke halála

Az izraeli kormány végre már hajlandó elismerni, hogy napokkal korábban többször is figyelmeztette őket az egyiptomi kormány a Hamász támadásaira.

**Michael McCaul amerikai kongresszusi képviselő, a Külügyi Bizottság elnöke ugyanezt a hírszerzési információt idézi itt.**

A békefolyamat kimúlása azonban nem meglepetés, hanem szándékos és jó előre megtervezett stratégia logikus következménye. A jelenlegi háborús helyzet ugyanis megmenti Netanjahut a büntetőeljárástól, amelynek végén valószínűleg börtönbe kerülne, ha már nem lenne miniszterelnök. Neki tehát nagyon is jókor jön ez a válság, mivel a múlt héten Miki Zohar kulturális miniszter kijelentette, hogy Netanjahu bizonyosan elveszítené a választásokat, ha sor kiírnák.

Ben-Gvir és az ő cionista telepes pártjának támogatása nélkül Netanjahunak már befellegzett volna. Ez számára tovább ok annak, hogy egész Izraelben szabad kezet adjon a telepeseknek és követeléseiknek a palesztinokkal szembeni erőszakos megmozdulásokhoz és földjeinknek a kisajátításához.

Ez most már a béke teljes és végleges halálát jelenti. Az 1993-as Oslói Egyezményt soha nem hajtották végre, noha az 1999-re palesztin államot javasolt Izrael határain belül. A „kétállami megoldás” néven ismert tergvezetet az ENSZ is támogatja, és a tartós béke egyetlen reális útitervének tekintik. Ez a gondolat azonban már a múlté.

Netanjahunak pedig még mindig jó, sőt egyre több oka van arra, hogy miért nem megy sehova.

A kétállami megoldás

1994-ben az első Oslói Egyezmény egy éves volt. A második 1995-ben jöhetett volna. Ezek együtt válthatták volna valóra azt a két ENSZ-határozatot, melyek azt tűzték ki célul, hogy biztosítani fogják „a palesztin nép önrendelkezési jogát.”

Az akkori miniszterelnök, Jichák Rabin elkötelezte magát ezek végrehajtása és a palesztin állam létrehozásának szükségessége mellett. Ez azt is jelentette, hogy ellenezték a radikális telepesek viselkedését, akik már addig is több palesztin földet vettek el, ezért megengedte, hogy palesztinok ellenőrizzék Ciszjordánia és Gáza területét.

Ez is érdekelheti: Gulyás Gergely a Kormányinfón: Ukrajna azokat zsarolja a kőolajszállítás leállításával, akik következetesen kiállnak a béketárgyalások mellett

Csakhogy ezért a telepes mozgalma árulónak, nácinak, sőt a zsidó nép ellenségének bélyegezte Rabint. Ugyanezen év márciusában a telepes párt cionista vezetője már maga is csatlakozott egy ellenzéki vezető által szervezett tüntetéshez.

Itt látható Itamar Ben-Gvir azon a meneten Benjamin Netanjahuval. A koporsón ez áll: „Rabin a cionizmus halála”

A következő évben, 1995 novemberében Yitzhak Rabint egy szélsőséges zsidó telepes lelőtte.

***1994. március 4-én egy Osló Egyezmény elleni tüntetésen Netanjahu koporsót tartó menetet vezet, amelyen a következő felirat áll: „Rabin megöli a cionizmust”***

New York Times 2015-ös cikke „A merénylet bevált ” áttekintést nyújt az erőszakra, illetve a békére buzdítók stratégiájának eredményéről.

A Rabin meggyilkolása óta eltelt 28 évben Netanjahut azzal vádolták, hogy ő bujtott fel a gyilkosságra. Egy 2019-es film, a Felbujtás megpróbálja dokumentálni az erőszak és az instabilitás szánalmas körforgását, amelyet ez a politikai gyilkosság váltott ki, és amely Netanjahu fékeveszertten gyűlölködő kijelentései nyomán alakult ki.

Netanjahu többek között ebben az 1994-es beszédében is árulónak nevezte Rabint: „Rabin miniszterelnök úgy döntött, hogy inkább Arafatot és a gázai nép jólétét részesíti előnyben an zsidó állampolgárok biztonságával szemben.”

2022-ben, Rabin halálának évfordulóján Michaeli, az izraeli Munkáspárt vezetője ezt mondta: „Jichák Rabint politikai merényletben gyilkolták meg. Olyan politikai gyilkosság volt ez, amelyben Benjamin Netanjahu és [Itamar] Ben-Gvir társtettesek voltak.”

Itamar Ben-Gvir ma nemzetbiztonsági miniszter. Terjedelmes bűnügyi nyilvántartás szól róla, és ezek között terrorista bűncselekmények vannak a számkláján. Hírhedt arról, hogy irodáj falán látható egy fénykép, amely Baruch Goldsteint, azt a szélsőséges telepest ábrázolja, aki egy 1994-es mészárlás gyilkológépeként egymaga 28 palesztint ölt meg, 125 másikat pedig megsebesített.

Ben-Gvir vezeti a Zsidó Hatalom (Jewish Power) nevű pártot, amely most közösen kormányoz Netanjahu Likudjával. 2018-ban Netanjahu azzal hőzöngött, hogy a hatalmasok szétzúzzák a gyengéket.

A mai, állami szintű politika a hatalomgyakorlók tegnapi bűncselekményeiből sarjad. Ezekben pedig Gvir és Netanjahu bűnszövetséget alkot. Ben-Gvirről még tizenéves korában film készült, melyben azzal dicsekedett, hogy röviddel a merénylet előtt lelopta Rabin autójáról annak emblémáját.

„Ha már eljutottunk az autójához, akkor majd ő magához is fogunk jutni” – mondta egy riporternek az akkori televíziós műsorban.

***1995-ben, hetekkel a meggyilkolása előtt Rabint cionista fiatalok már elpusztítandó náciként ábrázolták***

„Rabin a béke áldozata”

Két fiatalt bíróság elé állítottak, de ők is csak enyhébb büntetést kaptak azért, hogy Rabint az általuk terjesztett szórólapokon náciként ábrázolták. Nagyjából ugyanebben az időben Netanjahu olyan gyűléseken uszított, ahol a közönsége azt kiabálta: „Halál Rabinra!” Rabint „gyilkos” és “náci” jelzőkkel illették. Rabin meggyilkolása után az egyik, felelősségre vont fiatal ezt a graffitit fújta Jeruzsálem falára: „Rabin a béke áldozata, Peresz következik.” Vagyis Yitzhak Rabint azért ölték meg, mert békével “fenyegette” ezeket az embereket.

The Times of Israel 2022 októberében az uszítók mesterkedéseiről is beszámolt

A merénylet előtti hetekben Netanjahu, az ellenzék akkori vezetője és más magas rangú Likud-tagok részt vettek Jeruzsálemben egy jobboldali politikai gyűlésen, ahol a tüntetők „árulónak”, „gyilkosnak” és „nácinak” bélyegezték Rabint, amiért az év elején békemegállapodást írt alá a palesztinokkal. Netanjahu is felvonult egy Ra’anana tüntetésen, miközben a mögötte lévő tüntetők egy jelképesen Rabinnak szánt koporsót vittek a vállukon.

Netanjahu politikai túlélése azon múlik, hogy sikerül-e neki elvenni a palesztinokkal való béke legkisebb esélyét is. Egy évvel a Rabin elleni merénylet után csak egy hajszálon múlt, hogy már az első választáson elnyeri Izrael miniszterelnöki posztját. Mindig is akként ellenezte a békefolyamatot, mint ami csak Izrael elárulását jelentheti. A Rabin halála óta eltelt 28 évből 16 éven át volt miniszterelnök.

Netanjahut hibáztatták

A Ha’aretz közvetlenül Netanjahut hibáztatta már Hamász támadásának első napján. A lap valójában azt a kérdést teszi fel, amire most már teljesen világos válasz: „Vajon miért akarta Netanjahu megerősíteni a Hamászt?”

A Wikileaks jelentése szerint az izraeli hírszerzés támogatóan viseltetett a Hamász megerősödésével kapcsolatosan és elnézően vette tudomásul, hogy elfoglalta egy kevésbé szélsőséges palesztin képviselet helyét. Többen élesen kritizálták Netanjahu kormányát, és főként annak mindenható nemzetbiztonsági miniszterét, Ben-Gvirt, amiért nem védte meg az izraeli népet a Hamász terrortámadásaitól. Sokan azzal érvelnek, hogy kormányuk el akarja pusztítani a demokráciát Izraelben. A hónapok óta tartó tiltakozások azonban kihunytak a hadüzenettel és a palesztin érdek és nép teljes föláldozására kész Egyesült Államok határozott politikai és katonai támogatásával. Ez lehetővé teszi Netanjahu minisztereinek, hogy bűntetlenül háborús bűnöket kövessenek el, sőt nukleáris fegyverek bevetésére szólítsanak fel Gázában.

A jelen építészei

Arnon Sofer akadémikus, a mai gázai politika elméletének kidolgozója már 2004-ben nyíltan kijelentette, hogy az izraeli kivonulás után általa kidolgozott politika végcélja „egy cionista állam megalapítása, melyben a zsidók vannak túlnyomó többségben.”

(És e hódító szándékú politikai célkitűzéshez megvan az elengedhetetlenül szükséges népszaporulat is. Izrael demográfiai szempontból kiemelkedően kedvező helyzetben van a többi nyugati típusú gazdasági-politikai berendezkedés szerinti országhoz képest. A zsidó nők körében a legmagasabb termékenységi rátával az ultraortodox (haredi) nők büszkélkedhetnek. A teljes termékenységi arány körükben 6,64, vagyis egy termékeny haredi nő csaknem hét gyermeket hoz világra. A vallásos nőknél ez 3,92, míg a világis beállítottságú, zsidó nők is 1.96 gyermekkel büszkélkedhettek. Júdeában és Szamáriában átlagosan 4.59 gyermeket hoz világra egy anya. Napjainkban 2.9 az izraeli teljes termékenység aránya szemben a szír 2.8, illetve a török 2.9 aránnyal. Magyarországon jelenleg 1.54 az egy termékeny nőre eső gyermekek száma, európai átlagban ez 1.6. Az izraeli muszlim nők átlagos szülési aránya 3,0, a gázai palesztinoké pedig 3,8 volt 2019-ben. Ezért Izrael demográfiai jövőképét az orthodox zsidók és a muszlimok rajzolják, függetlenül a napi politikai élet fordulataitól. Egy baloldali Izrael ideológiai térképét ugyanakkor a materialista nihilizmus alkotná meg, ami világszerte, így ez Magyarországon is növekvő születésellenességet és még súlyosabb népességvesztést eredményezhetne – a közreadó.)

„Amikor 2,5 millió ember él egy hermetikusan lezárt Gázában, akkor abból emberi katasztrófa lesz. Ezek az emberek egy őrült fundamentalista iszlám segítségével még nagyobb állatokká válnak, mint ma.”

A múlt héten pedig már hallottuk erről az izraeli hadügyminisztert is, aki elrendelte a gázai „emberi állatok” kollektív megbüntetését. Az a Sofer pedig, aki valami szörnyűséget koholt össze, bizonyára megússza majd ezt a tűzvészt… A kormánnyal kapcsolatban fölösleges bármi sértőt mondani, mert semmi sem lehet annál vádlóbb, mint amit a kormánnyal kapcsolatos vitathatatlan tények állítanak.

Ez is érdekelheti: Ellenzéki ukrán portál: Magyarország leállíthatja Ukrajna áramellátását

Ben-Gvir hadügyminiszter úr röhögve ünnepelte, amikor zsidók keresztény hívőket és papokat köpdöstek le

Ő ezt tiszteletre méltó, „régi zsidó hagyomány”-ként fogadja el. 2015-ben részt vett egy esküvőn, amelyen a vendégeket filmre vették, amint egy halott palesztin kisgyermek fényképét szúrkálják. A háttérben pedig zene szól. “Állj bosszút a palesztinokon!” – bömböli a kórus. Vígan ropta a táncot azoknak a fegyverrel hadonászó telepeseknek a barátaival is, akiket azzal gyanúsítanak, hogy gyújtogatásos merényletük során halálra égettek egy 18 hónapos palesztin kisgyereket. A hadügyminiszter ezt a gyalázatos bűntettet is mosolyogva védte a kamera előtt. Gvir és Netanjahu kormánya elkötelezte magát amellett, hogy Izraelt a saját képére alakítsa. Ezek olyan állami terroristák, akik a Hamász terrorizmusára semmilyen más választ nem tudnak adni, mint hogy 2 millió gázai ember ellen ők maguk egy egész állam terrorista támadásával válaszoljanak.

A szakadék szélén?

Ez a támadás szinte bizonyosan világszerte terrortámadások sorát fogja kiváltani. Ez pedig olyan köznapi rutinná is válhat, mint amilyen brutálisan megnehezült már ma is sok zsidó és palesztin ember élete. Vannak, akik szerint ebből csak egy regionális háború lehet. Mindkét változatra vannak esélyek, de mindkettő a borzalom és az emberi szenvedés mérhetetlen fokozódásához vezet. Ebben a háborúban mindkét fél szövetségeseket akar mozgósítanji maga mellé. De kérlek, te ne csatlakozz ehhez az őrülethez! Az erőszak erőszakot szül, és több évtizednyi liberális beavatkozás után a „demokráciaexport” érdekében kibombázott országok egykori, otthonukat vesztett lakói most mindannyian velünk élnek. Most már véget kell vetni annak a hatalomgyakorlási módnak, hogy a nemzetek-országok szándékos szétrombolásával a hatalomgyakorló kevesek a maguk szörnyű képére és hasonlatosságára formálják a világot. Az egymásra törő, kölcsönös megsemmisítés őrületével szemben csakis a kétállami megoldás teremheti meg a béke gyümölcseit. Ennek megteremtésével olyan, mintát kaphatunk mindannyian, amelyet a terrorizmus és az azt ösztönző sérelmek nélkül akár Izrael határain túl, más népek jóléte érdekében is alkalmazni lehet. Tehát már régóta nem arról van szó, hogy kinek van vagy kinek nincs igaza. Hisz mindannyiunk közös ellensége az a vasként izzó, forró gyűlölet, amelyet kimondhatatlan borzalmak képei szítanak. Ha ezt a gyűlöletet nem állítjuk meg ma, akkor az holnap mindenkit felemészt. Ez tehát az emberiség nagy részét érintő, lételméleti választás: elköteleződés az élet vagy pusztulás mellett. Minden gyermekünk számára jobb jövőt adhatunk, mint amilyen az ő megsemmisülésükert is magában foglaló végzet. Szólalj fel és tégy ezért valamit!

Az angol nyelven született írást Frank Wright közölte 2023. október 12-én.

A cikk eredeti címe: The Death of Peace in Israel

Fordította a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége

Közreadja: Madocsay Miklós

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Nicolas Poussin: Salamon ítélete (1649.)