Jó, ha nem feledjük! - Ezért nem tekinthető agresszornak Oroszország

Mayer Gábor: Itt – ott elhulló darabok

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„Az nem-e szándékosan felállított csapda lehet, hogy…” lendül bele az ATV új szőke vascipőse a kanapébeszélgetésen – előadván valami mélyen szántó magas-repülést, hiszen igyekeznie kell.

Hogy ne csak a Soros tenyeréből evőkön gúnyolódjak, van itt a másik oldal rádiójából is aranyköpés:

Nagy-Britannia fontolgatja, hogy ismét élet kioltására alkalmas, gyakorlatilag életre veszélyes fegyvereket küldjön az ukránoknak.

S, ha már rádió, a Spirit FM hullámhosszáról támadt rám pár, egymásnak végszavazó, már nem is annyira ifjú bölcselő. Istenem, hová tűnt a vérmagyarra festett Perjés, hová merült a nemzeti rádió és televízió Jobbikhoz pártolt hangja, az MSZMP rendezvényein edzett Pörzse! A legendás zavarbeszédű hármas egyedüliként állva maradt Puzsérja találta meg az igazság édesgyökerét:

a katari stadionépítések során meghalt 6.000 vendégmunkás tragédiája mindazon államok bűnévé és szégyenévé válik, melyek csapatai részt vesznek az azokban a stadionokban rendezendő foci világbajnokságon.

Igaz, a Panama-csatorna építésénél 20.000 munkás halt meg, de az a történet két állam: az USA és Panama ügye, rájuk tartozik mi történt, s mi nem történt ott. Nem maradt már ideje, hogy elmagyarázza, mi a különbség a stadionokba csapatokat, és a csatornába hajókat küldők között, de jót mulattak magukon.

Visszatérvén az ATV kincseihez (mindent a maga helyén és idején – valamint módján), június negyedikén, a Nemzeti Összetartozás Napján e jeles adó 23 millió románnal röhögcsélő, erősen naftalin szagú Sas kabarét adott. Továbbá, ötödikén egy kereskedelmi rádió matinéjában, Pünkösd vasárnap, a Szentlélek kiáradásának napján arról értekeztek – megkaphatja-e áldozata rátestált vagyonát a gyilkos ápolónő? A kérdés annál érdekesebb, mert más törvényi és ítélkezési gyakorlat van az angolszász országunkban, mint nálunk. Izgalmas beszélgetés Pünkösd vasárnapján – egy gyilkos ápolónőről. Ám, kibújva az egyoldalúság vádja alól idehozom jeles nemzeti rádiónkat, melyből három vasárnap délutánján hallottam már Pipás Pista történetét. Pipás Pista Mária főhadnagy után talán második transz férfiúnk volt, aki azért járt férfiruhában, mert férfi ereje alkalmassá tette férfi napszámra, az pedig többet fizetett, mintha nőként dolgozott volna. Ezzel együtt a krónikák megemlékeznek a férjéről is. Pipás Pista végül Márianosztrára került, mert sok asszony útban lévő férjét segítette hozzá az önakasztáshoz. Háromszor hallgattam végig ezt a történetet mint jogi esetet, másodszor Anyák napjának délutánján. Ízléses műsorszerkesztés.

És még egy gyöngyszem a nemzeti újságból:

A sümegi püspöki palota 1773-ig adott szállást és otthont az egyház képviselőinek, sorsa ekkor szomorú fordulatot vett, az épület idejekorán hanyatlásnak indult, termei, bútorai magára hagyottan várták sorsuk jobbra fordulását. … az egykori barokk pompát tökéletesen sikerült a XXI. század modern technikájával úgy visszaadni, hogy a harmónia nem vész el.

Látható, dolgozik még a szemüvegét rágcsáló Havas. S, mert minden nap szól a rádió, televízió, fújja a szél lapok teleírt oldalait, nincs vége a pongyola fogalmazásnak. „Miért szét akarják verni…” szól a királyi rádióból, pedig az illető azt akarta mondani, miért akarják szétverni? Az eredetileg használt szórend is helyes, ha nem csak szét, de össze is verhetnének valakit vagy valamit, bár mit várhatunk egy olyan világban, ahol „Az egy szerelem három éjszakája” cím felolvasásánál mindenki az egyre teszi a hangsúlyt, mert nem több, hanem egy szerelemről beszélünk. És az „azt gondolom” esetében a gondolomra, ami azt jelenti, hogy nem írja, nem mondja, csak gondolja. Nincs még vége: „olvastam egy cikket, melyben a szerző lát józanabb hangokat is. Ön lát józanabb hangokat?” „Ha egy olyan családba születtünk, ahol sose volt hallgatva népzene, akkor …” Zárásként egy nagy példányszámú, női hetilap főmunkatársa tollából: NAGYOT DURRANT AZ HBO-N A LEGÚJABB MAGYAR GYÁRTÁSÚ SOROZAT, A NYOLCVANAS ÉVEKBEN JÁTSZÓDÓ A BESÚGÓ. A szöveg a nyolcvanas évektől vastagon szedett. Ki – ki gondoljon, amire akar.

 Ám, vigasztalódjunk: a minden szerepében ugyanúgy nyávogó és nyafogó Ajföjdi Jobika nyerte el Szegvári van nekem egy fiam Katalintól és az Érdi Sándortól a minden halottak hallhatatlan díját. Jobinak kellett adni, mert őt most elnyomják, alig van tere óriási, fallosz alakú lufikkal színdarabot rendezni.

Végül pár szó a tanári hivatás és pálya görcseiről. A pedagógusok szelektálása a szocializmusban indult, nagyjából akkor, mikorra a Ratkó hullám iskolába ért. Sok kiváló tanárt rúgtak ki a pályáról megbízhatatlanság miatt az éberség jegyében akkor, mikor a 42 fős osztályok átlagosnak számítottak, s délelőtti – délutáni hetes oktatási időben jártunk iskolákba. A második nagy tanárirtási hullám Magyar Bálint idejében volt, az óvoda, iskolabezárások vad dzsungelében. A 2002-es kormányváltáskor hátrahagyott több százmilliárdos kasszából (most, a 19-es önkormányzati váltásnál is sok – sok bent hagyott milliárddal váltottak) egyszeri, 50%-os fizetésjavítást kaptak a közszolgálati pályán mozgók, amit azonnal el is füstöltek az adóemelések, a pénzromlás (csúszó leértékelés, ami a spekulánsok kényelmi kiszolgálása volt), energiaár emelések, az általános drágulás. Hozzájárult még a felszabadított (felpiszkált, ügyvédi irodákkal karnagyolt) gyerekek kibírhatatlansága, s a pedagógusok eszköztelenné tétele, hogy a bölcsészkart ma már szinte kizárólag egyfajta ugródeszkaként fogják fel és használják. Méltatlan helyzetbe lökték a tanárokat, melyet súlyosbít, hogy egy részük valami felhúzott orrú értelmiségként direkt szembe gyalogol a kormánnyal. Tehát a kevés tanár nagy része sem tanítani akar, hanem botrányt kavarva kormányt buktatni úgy, hogy nem tudja megmondani, mire cserélné a kétség kívül sikeres ország-vezetést. Egyetlen érvük van: diktátumok vannak, s ők nem érvényesülnek. Holott egyetlen tanári szobát se lehet mondani, ahol ne ádáz frakciózás, hanem egyetértés lenne. Bármiben. Így akarnák átvenni – átadni egy ország irányítását – tervezett nemzetközi járványok, ma már fegyverrel támadó migránsok, energiakrízisek kellős közepébe dobott háborúval. Mire mennének itt az egymás haját tépő entellektüelek, akik valóban rossz sorsba kényszerültek, valóban több akkumulációs időt és fizetést kell, hogy kapjanak? Ma már a végsőkig elmérgesedett lövészárok harcban alig van jövőkép, mert a NER ellenes tanárok elvetették a tárgyalás lehetőségét, s káosz elméletes bujtogatóik hatására úgy beszélnek a hatalommal, mint a kutyájukkal. A kormány pedig igyekszik kiszűrni a nemzetellenes tanárokat, de nem jutott el odáig, hogy valóban ösztönözni tudná a tanítással foglalkozókat, a valóság tanítására törekvőket.

Mit látunk, hallunk a tanárok vérig sértett csoportjától?

1.- Kevés a tanár, túlterheltek a pályán lévők.

2.- Hagyjuk el tömegesen a pályát, sztrájkoljunk, ne érettségiztessünk – majd meglátják, mi lesz!

3.- Az állam ösztönözne, de ez nem látszik

4.- Ennyi fizetésért ennyit tudok tanítani, a többi legyen a kedves szülő dolga.

5.- A forradalmi pedagógus kar szétfeszítené az állami kereteket, s felszabadítaná a pályát. Miből és hogyan, nincs válasz, mert míg a nemzeti oldal meg tudja keresni az elkölthető pénzt, a világszabadság oldala történelmi pénzherdálásra képes csupán.

6.- Az állam vagy feladja az oktatást, vagy vendégmunkásokat hív be. Mindkettő lehetetlen. A fejvakarás is terméketlen, hiszen abba legfeljebb kikopaszodunk a vakarás helyén.

7.- Még rosszabbul, pongyolábban gondolkodnak, beszélnek, írnak majd – nem csak azok, akiket nem tanítanak, főként azok, akiknek tanítani kellene.

 

Kiemelt kép: Arcanum

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás