Hirdetés
Kónya-Hamar Sándor: Gondolatok a svájci demokráciáról

Kónya-Hamar Sándor: Gondolatok a svájci demokráciáról

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A vesztfáliai békekötés kapcsán fölemlegethetjük, hogy Erdély önálló államiságát, egyszerre ismerték el a Svájcéval, 1648-ban.

S a 7OO éves Svájc , hol tart ma Erdélyhez képest az állami berendezkedés terén?!

Mintha valami más bolygón létezne, hiszen Európa (ha nem a világ!) legtisztább demokráciáját valósította meg! De mi  az a katarzis, aminek mindez köszönhető?

Hiszen mifelénk hiába hiszi bárki is, hogy valódi demokráciában él! Ha olyan a rendszer, hogy abban négy évente mindössze egy nap a demokrácia ( a választások napján), az nem lehet sem demokratikus, sem szabad, arról már nem is beszélve, ha csak szavazni lehet, de választani közvetlenül már nem! Mert éppen az ilyen választás demokráciája fosztja meg a választót a további beleszólástól, élete további alakulásában. Már pedig valódi demokráciában, a választó polgár csak a teljes igazság vállalása és kimondása, s az azért való felelősség vállalása mellett tudna helyesen választani a „közszolgálatra” jeletkezők közül. De még így is, a közvetett képviselet kisajátít mindent a továbbiakban (törvényhozás, kormányzás, ellenőrzés stb).

Viszont itt beszélhetünk a svájci demokrácia lényegéről, tisztaságáról, átláthatóságáról, ellenőrzéséről, javíthatóságáról, korrekciójáról. Arról, hogy a demokrácia létrejöttéhez nem elég bizonyos intézményi feltételeket biztosítani, nem elég a gazdaság szabadságát megteremteni, s a méltányos elosztás és részesülés ábrándjait meghirdetni, ahhoz, hogy az emberek ne csak tudomásul vegyék, de el is sajátítsák a demokratikus magatartás szabályait. Azt, hogy a politika  és erkölcs emberi mércével, miért, mikor és hogyan mérhető?!

Svájcban, 7OO éven át, a teljes jogú honpolgárok éppen ezt „finomítgatták”, tételesen a demokratikus, vagyis a közösségi döntéshozatalt. Igaz, hogy Svájc történelmi fejlődése nem az önkényuralomtól haladt a demokrácia felé, -ahogyan majd mindenütt a keresztény világban. Svájc a közösségi irányítású kantonok szövetségeként jött létre, kivételes történelmi fejlődésként, hiszen ők nem kellett legyőzzenek sem császárt, sem cárt, sem királyt, mégcsak kommunista főtitkárt sem. Hanem közösségi irányítású régiók (már-már kisállamok) szövetségét kellett megteremteniük és működtetniük. S mintha már a görög demokratikus, vagy római köztársasági hibákból tanultak volna. Azt tanulták meg, hogy a képviseleti demokráciákban addig egyetlen, a választásokon győztes érdekcsoport (párt, eszmei vagy ideológiai) sem volt  képes tartósan az elnyert hatalommal való visszaélések (korrupció, önkény, kivételezés, alaptalan protekció, nepotizmus stb) nélkül, végülis erkölcsösen élni és vezetni.

Ma már  kimondhatjuk: a svájci típusú vegyes demokrácia, a képviseleti és közvetlen demokrácia sajátos és sikeres keveréke , mely Svájcot Európa, de talán a világ legstabilabb, gazdaságilag legversenyképesebb, politikailag semleges és független,  és legtisztességesebb államberendezésévé tette. Melyben a demokrácia, a választott és átadott mandátum négy éve alatt, nemcsak egy napig tart, hanem a négy év alatt mindvégig. Mert a választó is beleszólhat közvetlenül és bármikor, biztosított és szervezett népszavazás által (igaz, hogy nem minden latinnyelvű kantonjában!) az ország, a társadalom, állampolitikáját, szociális ügyeit érintő szabályozásába, a törvényhozásba. Igaz, hogy rendszerint utólag és némi gyakorlati alkalmazás után, de a népszavazások eredménye kötelező és nem évül el!

S ha most a svájci demokratikus berendezkedés mellett és ellen fölhozható érveket szembesítenénk?! Elég, ha egy mindent elsöprőt, és eldöntőt emlegetünk föl: a közösségi beleszólások lehetőségétől sohasem fosztja meg a választópolgárokat, mint ezt a választás, pontosabban szavazás demokráciája teszi. Éppen a közjó előmozdítása érdekében, szükséges és eredményes párbeszédet és gyakorlati korrekciót  biztosítva a döntések előkészítésében, meghozatalában és véglegesítésében. Az esetleges és szükséges menetközbeni korrekciókat, ha kell, ismételten is lehetővé téve. Ez pedig bátorságot , erőt és hitelt biztosít az emberi élet  bármikori megújításához. És éppen ez növeli a politika becsületességébe vetett emberi hitet. Mert az állandó és valódi részvétel lehetősége a konkrét és meghatározó ügyekről szóló döntésekben, éppen a szűk egyéni vagy csoportos érdekek keretét tágítja közösségivé. Hatékonnyá téve a közszolgáltatások, és éppen a parlament által is hozott törvények népszavazásos felülbírálatának lehetőségét, mely élénkíti a politika és a közvélemény kapcsolatát. Hiszen így a törvényeket is eleve közösen és „megegyezve”, elfogadhatóan, alakalmazhatóan, tehát élhetően dolgozzák ki.

Tehát a népszavazás, mint hatékony politikai eszköz, éppen a politika legitimitásának járulékos zálogaként teszi Svájcot a konszenzusos demokrácia mintaországává..! És nincs káosz és jogbizonytalanság, elégedetlenség és rettegés, belefáradás a politikába, vagy a bosszúállás, revansizmus vágyának dédelgetésére!

Ilyen helyzetben viszont, éppen a ceteris paribus (az egy keresőre jutó termelési érték), minden más emberi tényezőt egyeztet, elfogadtat és kibékít!

Lehetne-e Közép-Kelet Európában a történelmi és politikai átmenetnek, valaha is ilyen célja és útja, emberi valósága?!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás