A Beneš-dekrétumokra hivatkozva vesznek el magyar tulajdont Szlovákiában. Most, 2022-ben
Ablonczy Bálint a Válasz Online újságírója készítette interjút Fiala-Butora János szlovákiai magyar jogásszal, akivel áttekintették azokat a jogtalanságokat, amelyeket a felvidéki magyar kisebbségnek mind a mai napig el kell szenvedni, csak azért, mert Szlovákiában a Beneš-dekrétumok még mindig hatályban vannak, azaz a kisebbségi magyarságra és németekre a kollektív bűnösség fasisztoid elvét bármikor alkalmazhatják és alkalmazzák is.
Merthogy minden ezzel ellentétes pozsonyi politikai nyilatkozat ellenére bizony most is megtörténik, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozva sajátítanak ki földeket, például autópályák nyomvonalán. A Harvardon doktorált jogász a Válasz Online-nak az ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróságon elért részsikerről és arról is beszél, valóban létezik az őshonos kisebbségekkel kapcsolatos kettős mérce nemzetközi fórumokon – erre azonban a megfelelő válasz a magyar kormány részéről az okos és taktikus politika lenne – olvasható a Válasz Online-on.
– Zakó, diszkrét szemüveg, megfontolt beszéd: nem tűnik radikális alkatnak.
– Pardon?
– Miután a Beneš-dekrétumokra hivatkozva egy autópályaberuházásnál tömegesen sajátítja ki a szlovák állam a magyar tulajdonosok földjeit, ön igen keményen fogalmazott: „Olyan ez, mintha utólag nem érvénytelenítettük volna a náci korszak törvényeit, és most egy árjásító rendelet alapján koboznák el egy zsidó származású ember házát, arra hivatkozva, hogy erről 1942-ben született döntés, csak akkor nem tudták végrehajtani.”
– Elismerem, erős mondat, de nemcsak én gondolom így. Két hete a szlovák Földalap vezetője erősítette meg, hogy jogilag tényleg erről van szó. Az állam igyekezett titokban tartani a vagyonelkobzásokat. Majd amikor nyilvánosságra kerültek, megpróbálták azzal indokolni, hogy az eljárások valójában már 1945-46-ban megtörténtek és most csak a valósággal hozzák összhangba az ingatlan-nyilvántartást. Csakhogy ez hazugság.
– Álljunk meg egy pillanatra! Mindig azt hallottuk, hogy a Beneš-dekrétumok a történelem részei, a második világháború utáni Csehszlovákiában a magyarokat és németeket kollektíven büntető jogszabályokat már nem alkalmazzák.
– A történelmet nem lehet lezárni, időnként újra felbukkan. Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök több rendeletet, úgynevezett dekrétumot is kiadott a második világháború lezárultát követő zűrzavaros időben; legitim parlament híján ezek aztán törvényerőre emelkedtek. A magyar és német kisebbség jogfosztásáról több rendelkezés is szólt. Negyvenezer embert vittek kényszermunkára Csehországba, másokat kitelepítettek, s minden magyartól elvették ingatlanját és földjét. Utóbbi okozza ma a gondot. Tényleg úgy gondoltuk, hogy a jogfosztások a múlt részét képezik. A rendszerváltás után ez is volt a szlovák állam hivatalos álláspontja, viszont az elmúlt években előkerültek olyan ügyek, amelyek során a Beneš-dekrétumokból következő elkobzási végzéseket alkalmaztak. Az eljárások különösen 2018 után kezdtek tömegessé válni. Kezdetben én is szkeptikus voltam, elképzelhetetlennek tartottam, hogy a 21. században, az Európai Unióban ilyesmi létezhet. De tényleg ez történik.
A teljes cikk IDE kattintva olvasható.Válaszonline.huKiemelt képen Fiala-Butora János / fotó: Válasz Online/Bielik IstvánNemzeti InternetFigyelő (NIF)