Szeretetbeszéd


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Amikor a pusztán a mindent elsöprő szél kavarja a homokot s a portól nem lát semmit az emberfia, akkor az öregek összegyűlnek és a „néző lányokért” küldenek. Amikor Jazid és Szulde égi harcot hív, akkor a kunok némán, magukban imádkozva sorakoznak fel a homokbuckák között és így várják a „kuneső” végét, hogy a foggal született gyermek és a béna garabonciás kitöltse rajtuk ősi bosszúját…

Tátott szájjal hallgattam Kotogut, ahogyan gyalogosan megindultunk az izsáki és orgoványi homokon. Valami ősi, valami meg nem magyarázható érzés lett rajtam úrrá.
Mindent, amit az öreg kun a tudásából adott, azt én tisztelettel megtanultam. Számos régi monda, száz és száz történet volt az idős fejében, amelyet időnként ugyan ismételve, de nekem elmesélt.

Elmesélte a mieink históriáját, amely által Ázsiából a Duna-Tisza közé jutottunk, beszélt kiskunokról, nagykunokról, sárga-ujgurokról, kipcsákokról, fekete és fehér Kumániáról, félelmetes harcokról, embert próbáló időkről és mindenről, ami népünk történelméről szólt. Az idős, talán hat elemit végzett férfitől olyanokat hallottam, amelyeket nem tanítanak az iskolákban, amelyekről nem írnak tudós könyvek, csak a szájhagyomány őrizte meg. Engem leginkább a kunok és a mongolok nagy háborúja érdekelt, még a fajtánk magyarországi beköltözése előttről.

Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy a mongol-kun-magyar rokonság, hogyan tudott egymás ellen fordulni, miért nem alkotott inkább erős szövetséget?

Kotogu egyszer erre így válaszolt meg nekem:

-Ifiúr! A kunok sokáig legyőzték minden ellenségüket, a mongolok lába előtt hevert, szinte az addig ismert egész világ, s a magyarok nyilaitól rettegtek az ellenlábasok. Mindegyik derék nép elhitte, hogy hatalma és ereje az idők végezetéig ér. Hogyan is értessem meg veled, hogy a finom lelkedet ne bántsam meg? – az idős, ekkor megvakarta bajuszát és szelíden mosolyogva izgalomtól kipirult arcomba nézett:
Ismeri – e az Ifiúr azt a kun-mondást, hogy „úgy sétál, mint kunok ebe a homokon?”

Én nagyot nyeltem, ő meg helyettem felelt:

-Persze, hogy ismered, oszt ha ismered, akkor értsed is mostan meg!

Egészen elképesztő volt számomra Kotogu érthető, ugyanakkor kicsit nyers magyarázata. Nem kellett több szó, mindent értettem. Szomorúan álltam meg egy pillanatra, de az öreg visszalépett hozzám:

-Ej, Ifiúr! Ez mán régen volt! A múlt azért van, hogy tanuljunk belőle! Látod, a kun és a magyar már 750 esztendeje testvérré vált, s nem szakad már a nyakunkba a mongol sokaság!

Látva szívből való elkeseredésemet és pelyhedző államat, az idős furfanghoz folyamodott:

-Oszt az Ifiúr, hogyan áll a lányokkal? Hallom, hogy Csege nővérét, Éduát kerülgeti!

No, nekem sem kellett több, a botomat eldobva, magamat megszégyellve a cserjék közé futottam, mint akit a Mókár kergetett! Mentségem volt rá, 12 éves voltam és még igen bátortalan a „lány-ügyek” felé.

Bizony, Kotogunak fertályórába is beletellett, mire a bokrok közül kicsalogatott, de végül megnyert -mivel mással is? – ,hogy üstöllést elmondja a legszebb kun leányok összes történetét…

A kun leányok szépsége világhírű a mai napig. Mikor megérkeztek Európába, az itteni népek igen-igen megcsodálták a fehérnépeinket, akiknek az arca inkább barnás volt s termetük sudár, gyönyörű. Európa uralkodói, hercegei nem véletlenül választottak sokszor kun feleséget!

Svjatopolk Kijev vezére Tugor kán lányát veszi nőül, míg II. Vlagyimír fia György, Aipa kun kán leánygyermekét vezeti oltárhoz (!). Igor fia, másik Vladimir herceg Koncsag nagy kán lányának lesz a férje, de Jounicu vlach-bogár is kun leányt választ. A magyar Kun László király édesanyja is kun volt, s a király is inkább szerette a fajtánk leányait, mint az igazi feleségét. S a kunok betelepülése után röviddel a többi magyar főurak is szívesen léptek frigyre a kun leányokkal. Erről a Thuróczy Krónika is megemlékezik, ha jól tudom…

Eddig juthatott Kotogu az elbeszélésben, amikor az árnyékot adó lombok közül Csege és nővére, Édua váratlanul megérkezett. Hogyan is mondjam, hogy ne valljak szégyent? Nekem meg az inam megremegett és futva egy… pillangó után eredtem…

Most, hogy felidézem a múltat, jut el a tudatomig az, hogy milyen furcsa is az élet.

Akkor még a lányok elől szaladtam, hogy néhány esztendővel azután, majd utánuk futhassak.

Még most is elmosolyodom egykori önmagamon.

Kotogu már réges-régen a Csillag-ösvényt járja, Csege és Édua boldog, gyermekes asszonyok. Az idő gyorsan elhaladt, de valamennyiükre őszinte szeretettel gondolok.

Amiről viszont bizonyságot nyertem, az az, hogy a kun lányok-asszonyok szépségéhez, csak a magyar leányok-asszonyok szépsége és lelkülete mérhető!

Isten áldja meg, minden közülük való nővéremet és húgomat!

Megérdemlik.

Zetényi-Csukás Ferenc

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A Nemzet Zászlója ismét az Andrássy úton 2020. Augusztus 30.

A hazafias szervezetek kiállnak a normalitás védelmében

Mindent tudni akarok… – A Lánchíd

Close