KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Szeretetbeszéd

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Amikor a pusztán a mindent elsöprő szél kavarja a homokot s a portól nem lát semmit az emberfia, akkor az öregek összegyűlnek és a „néző lányokért” küldenek. Amikor Jazid és Szulde égi harcot hív, akkor a kunok némán, magukban imádkozva sorakoznak fel a homokbuckák között és így várják a „kuneső” végét, hogy a foggal született gyermek és a béna garabonciás kitöltse rajtuk ősi bosszúját…

Tátott szájjal hallgattam Kotogut, ahogyan gyalogosan megindultunk az izsáki és orgoványi homokon. Valami ősi, valami meg nem magyarázható érzés lett rajtam úrrá.
Mindent, amit az öreg kun a tudásából adott, azt én tisztelettel megtanultam. Számos régi monda, száz és száz történet volt az idős fejében, amelyet időnként ugyan ismételve, de nekem elmesélt.

Elmesélte a mieink históriáját, amely által Ázsiából a Duna-Tisza közé jutottunk, beszélt kiskunokról, nagykunokról, sárga-ujgurokról, kipcsákokról, fekete és fehér Kumániáról, félelmetes harcokról, embert próbáló időkről és mindenről, ami népünk történelméről szólt. Az idős, talán hat elemit végzett férfitől olyanokat hallottam, amelyeket nem tanítanak az iskolákban, amelyekről nem írnak tudós könyvek, csak a szájhagyomány őrizte meg. Engem leginkább a kunok és a mongolok nagy háborúja érdekelt, még a fajtánk magyarországi beköltözése előttről.

Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy a mongol-kun-magyar rokonság, hogyan tudott egymás ellen fordulni, miért nem alkotott inkább erős szövetséget?

Kotogu egyszer erre így válaszolt meg nekem:

-Ifiúr! A kunok sokáig legyőzték minden ellenségüket, a mongolok lába előtt hevert, szinte az addig ismert egész világ, s a magyarok nyilaitól rettegtek az ellenlábasok. Mindegyik derék nép elhitte, hogy hatalma és ereje az idők végezetéig ér. Hogyan is értessem meg veled, hogy a finom lelkedet ne bántsam meg? – az idős, ekkor megvakarta bajuszát és szelíden mosolyogva izgalomtól kipirult arcomba nézett:
Ismeri – e az Ifiúr azt a kun-mondást, hogy „úgy sétál, mint kunok ebe a homokon?”

Én nagyot nyeltem, ő meg helyettem felelt:

-Persze, hogy ismered, oszt ha ismered, akkor értsed is mostan meg!

Egészen elképesztő volt számomra Kotogu érthető, ugyanakkor kicsit nyers magyarázata. Nem kellett több szó, mindent értettem. Szomorúan álltam meg egy pillanatra, de az öreg visszalépett hozzám:

-Ej, Ifiúr! Ez mán régen volt! A múlt azért van, hogy tanuljunk belőle! Látod, a kun és a magyar már 750 esztendeje testvérré vált, s nem szakad már a nyakunkba a mongol sokaság!

Látva szívből való elkeseredésemet és pelyhedző államat, az idős furfanghoz folyamodott:

-Oszt az Ifiúr, hogyan áll a lányokkal? Hallom, hogy Csege nővérét, Éduát kerülgeti!

No, nekem sem kellett több, a botomat eldobva, magamat megszégyellve a cserjék közé futottam, mint akit a Mókár kergetett! Mentségem volt rá, 12 éves voltam és még igen bátortalan a „lány-ügyek” felé.

Bizony, Kotogunak fertályórába is beletellett, mire a bokrok közül kicsalogatott, de végül megnyert -mivel mással is? – ,hogy üstöllést elmondja a legszebb kun leányok összes történetét…

A kun leányok szépsége világhírű a mai napig. Mikor megérkeztek Európába, az itteni népek igen-igen megcsodálták a fehérnépeinket, akiknek az arca inkább barnás volt s termetük sudár, gyönyörű. Európa uralkodói, hercegei nem véletlenül választottak sokszor kun feleséget!

Svjatopolk Kijev vezére Tugor kán lányát veszi nőül, míg II. Vlagyimír fia György, Aipa kun kán leánygyermekét vezeti oltárhoz (!). Igor fia, másik Vladimir herceg Koncsag nagy kán lányának lesz a férje, de Jounicu vlach-bogár is kun leányt választ. A magyar Kun László király édesanyja is kun volt, s a király is inkább szerette a fajtánk leányait, mint az igazi feleségét. S a kunok betelepülése után röviddel a többi magyar főurak is szívesen léptek frigyre a kun leányokkal. Erről a Thuróczy Krónika is megemlékezik, ha jól tudom…

Eddig juthatott Kotogu az elbeszélésben, amikor az árnyékot adó lombok közül Csege és nővére, Édua váratlanul megérkezett. Hogyan is mondjam, hogy ne valljak szégyent? Nekem meg az inam megremegett és futva egy… pillangó után eredtem…

Most, hogy felidézem a múltat, jut el a tudatomig az, hogy milyen furcsa is az élet.

Akkor még a lányok elől szaladtam, hogy néhány esztendővel azután, majd utánuk futhassak.

Még most is elmosolyodom egykori önmagamon.

Kotogu már réges-régen a Csillag-ösvényt járja, Csege és Édua boldog, gyermekes asszonyok. Az idő gyorsan elhaladt, de valamennyiükre őszinte szeretettel gondolok.

Amiről viszont bizonyságot nyertem, az az, hogy a kun lányok-asszonyok szépségéhez, csak a magyar leányok-asszonyok szépsége és lelkülete mérhető!

Isten áldja meg, minden közülük való nővéremet és húgomat!

Megérdemlik.

Zetényi-Csukás Ferenc

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük