Sikeres ékverés: India vonakodik, Kína támogatja az ellen-Nyugat, a BRICS bővítését?

Nyugati elemzők szerint a legnagyobb feltörekvő gazdaságokat tömörítő „ellen-Nyugat”, vagyis a BRICS-csoport nem minden tagja támogatja a bővítésre irányuló törekvéseket, India különösen bizalmatlan a tervvel szemben, mivel kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a csoportosulás a meglévő regionális szövetségek ellensúlyává válhat-e. Amikor a BRICS-tagok – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – a jövő hónapban Johannesburgban vezetői csúcstalálkozóra gyűlnek össze, a blokkhoz való csatlakozásra esélyes országok közül ott lesz Argentína, Egyiptom, Indonézia, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Algéria, Banglades és Irán.

Peking tavaly úgy nyilatkozott, szeretné, ha a szövetség megkezdené az új tagok felvételének előkészítését, ám Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter a múlt hónapban azt mondta, hogy a folyamat még egyáltalán nem zárult le, arra hivatkozva, hogy ismét meg kell vitatni a mindenkire érvényes kritériumokat, a tagfelvételi eljárás pontos menetét, valamint azt, hogy hogyan nézne ki a jövőben a kibővített csoportosulás.

A hongkongi angol nyelvű napilap, a South China Morning által megkérdezett szakértők szerint Kína messze a legelkötelezettebb szószólója a csoportosulás kibővítésének, mellyel Oroszország is egyetért. India és Brazília viszont némileg ódzkodnak attól, hogy elveszítsék mostani befolyásukat a BRICS-ben. Az új tagok nagyrészt azért csatlakoznának, hogy Kínához kerüljenek közelebb, ne pedig Brazíliához vagy Indiához. Az elemzők kiemelik,

a blokk azért is lehet vonzó számos országnak, mert az a Nyugat ellensúlyaként és a Nagy-Britanniát, Kanadát, Franciaországot, Németországot, Olaszországot, Japánt és az Egyesült Államokat tömörítő, komoly befolyással bíró G7-csoport alternatív modelljeként jelent meg.

Az, hogy India a közelmúltban lépéseket tett a Nyugat felé, arra enged következtetni, hogy a világ legnépesebb országának BRICS-hez való ragaszkodása enyhült, elég csak arra gondolnunk, hogy Delhi megerősítette a gazdasági, védelmi és technológiai együttműködést az Egyesült Államokkal, Japánnal, Ausztráliával és az Európai Unióval, valamint aktív szerepet játszott a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd (Quad) nevű csoportosulásban, különösen a világjárvány közepette az indo-csendes-óceáni térség számára vakcinák előállításával. A Quad, amely Ausztráliát, Japánt és az Egyesült Államokat foglalja magába, az elmúlt években éledt újjá, válaszul Kína növekvő globális befolyására.

Egyes elemzők azt hangsúlyozzák, hogy az ellen-Nyugat egyelőre nem képes a G7 alternatívájaként működni, hiszen annak szinte minden országa tagja a NATO-nak is, vagy másfajta katonai szövetségben áll az Egyesült Államokkal. Ezzel szemben a BRICS-országok nem rendelkeznek ilyen jellegű katonai szövetséggel, és egyelőre nem látszik, hogy ez közeljövőben kialakulhatna közöttük, pedig – mutat rá Anu Anwar, a Harvard Egyetem professzora – ez kulcsfontosságú tényező lenne az új világrend kialakításához. Véleménye szerint

bár a tagok bővítése néhány középhatalommal és regionális szereplővel valóban jelentős változást hozhatna a globális erőegyensúlyban, de az nem valószínű, hogy hozzájárulna egy alternatív nemzetközi rend kialakításához.

Günther Maihold, a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet igazgatóhelyettese szerint egy új világrend létrehozása egyértelműen Kína és Oroszország érdeke. Együttesen támogatják a BRICS bővítését, miközben Brazília, India és Dél-Afrika inkább a status quo fenntartásában érdekeltek – tette hozzá. Maihold úgy véli, alapvetően Kína érdeke a csoport bővítése és befolyásának kiterjesztése, ami viszont könnyen kontraproduktív lehet, mivel ellenállást válthat ki a többi BRICS-tagból, és az is előfordulhat, hogy a meglehetősen informális csoportot a bővítés után még nehezebb lesz majd „irányítani”. Ez számos belső ellentétet generálhat – mondta,  utalva nemcsak a Kína és India közötti, a határ menti összecsapások miatti rossz viszonyra, hanem a nagyobb regionális és nemzetközi befolyásért folytatott versengésre is.

Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a BRICS-országok nem egy közös ideológia alapján szövetkeztek, hanem a meglévő nemzetközi rendszer reformjának közös vágya alapján, hogy az tükrözze gazdaságaik fejlesztési igényeit. Erre kiváló példa a csoport által 2015-ben létrehozott Új Fejlesztési Bank (NDB), melynek célja a feltörekvő gazdaságok infrastrukturális fejlesztéseinek finanszírozása, hasonlóan a Kína által vezetett Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz (AIIB).

Az NDB megalapítása óta a honlapja szerint az öt alapító tagországon belül több mint 96 projekthez nyújtott 33 milliárd dollár értékű hitelt az NDB.

Ting Hszüe-hsziang kínai miniszterelnök-helyettes a bank májusi éves ülésén kijelentette, Peking továbbra is eltökélt abban, hogy az NDB-t nyitott multilaterális bankká fejlessze.

A bankhoz az elmúlt években Banglades, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom is csatlakozott, Uruguay csatlakozása folyamatban van, míg Szaúd-Arábia szintén tárgyalásokat folytat a csatlakozásról.

Sőt, hamarosan újabb országok csatlakozása sem elképzelhetetlen, amivel az NDB akár képes lehet ellensúlyozni a nyugati dominanciájú multilaterális bankok, például a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) befolyását.

Minderre a fejlődő világban erős igény mutatkozik.

A már idézett nyugati szakértők mindazonáltal úgy látják, az NDB eszközei és működési területei miatt csak kiegészítő szerepet tölthet be, és nem tudja helyettesíteni a Világbankot és az IMF-et.

South China Morning Post; hirado.hu

Kiemelt képen: Narendra Modi indiai miniszterelnök a BRICS-országok csúcstalálkozóján Hsziamenben 2017. szeptember 5-én (Fotó: MTI/EPA pool/Mark Schiefelbein)