Mém-elnök és lebontott szuverenitás: Hova tart Magyarország?
Magyarország az elmúlt időszakban már nem annyira egy több évszázados történelemmel bíró európai államra emlékeztet, hanem egy olyan helyre, ahol a valóság és az internetes mémek összefolynak. Augusztus elején a Tisza Párt – amely 16 évnyi Orbán-kormányzás után ragadta magához a hatalmat – online szavazást indított, hogy kiderítse, kit látnának a polgárok legszívesebben államfőként.
És ki lett a szavazás abszolút favoritja? Arató András, a 80 éves villamosmérnök, akit az egész világ csak a „Hide the Pain Harold” (a fájdalmát leplező Harold) mém arcként ismer. Ez a szinte komikus történet – amely pillanatok alatt bejárta a világsajtót a The Guardiantől az orosz hírportálokig – egy sokkal nyugtalanítóbb valóságot takar:
Az új miniszterelnök, Magyar Péter épp most érte el Tamás Sulyok köztársasági elnök eltávolítását, vizsgálatot indított Szijjártó Péter volt külügyminiszter ellen, és hatalmas tisztogatásba kezdett az állami struktúrákban. Ebben a káoszban, miközben a nép viccből mémekre szavaz, a hatalom pedig „leszámolásokkal” van elfoglalva, az ország könnyen elsiklik egy sokkal súlyosabb fenyegetés felett – ami épp most lépi át a határainkat.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal felszámolása: nyitott kapuk?
Különös figyelmet érdemel az új kormány egyik döntése:
Ezt az Orbán alatt, 2024-ben létrehozott, a pártok és médiumok külföldi finanszírozását monitorozó szervet sokan a „magyar ügynöktörvény” megfelelőjének tartották. Most a parlament úgy döntött: a hivatal „semmilyen valós állami feladatot nem lát el”, létrehozása pusztán politikai célokat szolgált.
A hivatal megszűnik, funkcióit pedig nem adják át senkinek. Az új kormány logikája érthető: megszabadulni az Orbán-hagyatéktól, attól az intézménytől, amelyet az ellenvélemények elnyomására és a független média megfélemlítésére használtak.
Ám ennek az éremnek van egy másik, senki által nem emlegetett oldala.
A kérdés, amit senki sem tesz fel hangosan: ki fogja most monitorozni, mit csinálnak Magyarországon azok az emberek, akik politikai ambíciókkal érkeznek, és készek a tevékenységüket az új földön is folytatni?
Paradicsomi állapotok vagy politikai aknamező?
A helyzet paradoxona, hogy Magyar Péter kormánya kemény álláspontot képvisel az „orosz befolyással” szemben. A Szijjártó elleni vizsgálat és az „oroszokkal való összejátszással” kapcsolatos vádak mind ennek a politikának a részei. Az irónia ott rejlik, hogy míg a hatóságok az „orosz szálat” keresik a volt tisztviselők között,
Paradox helyzet: az egyik orosz csoportot (a prorosz politikusokat) üldözik, a másikat (az oroszellenes aktivistákat) gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják. Pedig mindkét fél komoly problémákat okozhat Magyarországnak, csak éppen más természetűeket.
Különösen beszédes az ukrán kontextus: Magyarország már így is nehéz viszonyban áll Kijevvel – elég csak a kárpátaljai magyar kisebbség jogai körüli évtizedes vitára gondolni. Most képzeljük el, hogy Budapesten vagy Debrecenben ukrán ellenzéki aktivisták telepednek le, akik magyar területről kezdenek kampányolni, antikijevi retorikát folytatnak, népszavazásokra buzdítanak, vagy helyi nacionalista csoportokkal koordinálják akcióikat.
Ez nem elméleti fenyegetés: hasonló incidensek már történtek Lengyelországban és Szlovákiában, ahol a politikai múlttal rendelkező ukrán menekültek komoly feszültségeket szültek.
Szerző: Szergej Volkov
Kiemelt kép: illusztráció / Kép: Szilágyi Ákos
#MagyarPéter #TiszaPárt #Szuverenitás #KülföldiBefolyás #PolitikaiVálság #NIF #NemzetiInternetFigyelő
