Hisztéria Németországban – a kormánypártok meg tudják állítani az AfD előretörését?

A nyári politikai uborkaszezon ellenére nem nyugszik a német közélet. Még ma is hatalmas hullámokat ver, hogy nemrégiben az AfD (Alternatíve für Deutschland; Alternatíva Németországnak), a türingiai Sonnebergben a tartományi választásokon polgármesteri székhez jutott. Először esett meg ilyen az AfD történetében. Az ottani szóhasználat szerint szélső jobbnak titulált párt ezzel ismét áttörte a „tűzfalat” – már öt éve a parlament tagja –, amelyet a „fősodor „centrumpártjai” köréje akartak vonni, vagyis, ki akarták rekeszteni a német politikai életből.

A Mission Lifeline náci módszerekkel lépne fel a szerintük náci AfD ellen

A mindig csendes, mindenfajta karizmát erősen nélkülöző Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár a hír hallatán, ha lehet még visszafogottabbá vált, egyébként sem sokat beszélő politikus hírében áll. Ha valami nem működött, akkor mindig kedvenc szavajárását használta: „Rendben, legközelebb jobban csinálom”. Most még ennyit sem szólt. És megvolt rá az oka.

Hanem az is, hogy a közvélemény-kutatások szerint a keményen bevándorlásellenes AfD népszerűsége már majdnem utolérte a CDU-t. A kereszténydemokraták csak azért tudják ma még egy-két százalékkal megelőzni az AfD-t, mert a velük szövetségben lévő bajor Keresztényszociális Unió (CSU) szimpátia „szavazatait” is „beszippantja”. Az AfD a szocdemek előtt jár a népszerűségben, az FDP pedig a sor végén kullog.

Retteg a német mainstream: 20 százalék fölé mérték a karanténban lévő AfD-t

Mindez bőven elég a berlini koalíció pánikhangulatához. Viszont arra nem volt elég, hogy az okokat feltárja, politikusai a régi nótát fújják. „Ezek figyelmeztetések minden demokratikus erő számára: most van itt az idő, amikor a belső vitától függetlenül minden demokratikus erőnek együtt kell megvédenie a demokráciát.” – jelentette ki Ricarda Lang, a zöldpárti politikus.  „A választás eredménye világossá teszi, hogy mindannyiunk feladata megoldást találni a Berlin elleni ilyen típusú tiltakozásra” – állította Christian Herrgott, a CDU türingiai tartományi vezetője.

Szóval ott tartunk, hogy „nesze semmi, fogd meg jól”, felhívásokon kívül, érdemi elemzés nem történt az AfD sikereinek feltárása terén. A fősodratú centrum pártok egyszerűen nincsenek felkészülve az AfD-jelenség kezelésére. Programjaik alig térnek el egymástól. Vagyis egyik párt sem kínál a választóknak alternatívát a másikhoz képest.

A német koalíciós pártok bezárkóztak saját gondolatvilágukban, például Annalena Baerbock zöldpárti külügyminiszter környezetvédelmi dzsihadistaként viselkedik, mostanáig az sem zavarta, hogy a Zöldek ésszerűtlen energiapolitikája megélhetési válságot okozott sokak számára a magas rezsiárak miatt.

Az egykori toronyugró úgy ugrott fejest a politika zavaros vízébe, hogy az legfeljebb csak derékig ért. Más dolog a medencébe ugrálni és más dolog a politikai mély vízében gyors úszni. Annalena Baerbocknak most sincs ésszerű magyarázata az AfD sikereire. és addig nem is lesz, amíg a berlini koalíció nem tör ki a migráns befogadás „kultúrájából”, a genderőrületből és a környezetvédelemnek becézett mítosz „szentháromságából”.

Meg kellene talán vizsgálni az AfD helyi választási kampányát.  Az ilyen szavazás előtt a pártok általában a parkolási problémákat, a közmű korszerűsítést, a közlekedés javítását állítják mondandójuk középpontjába. Az AfD a helyi kampányban viszont azokat a témákat hozta fel, amelyek országos szinten foglalkoztatják az embereket.

Könnyű lenne csak a migrációs válság ideológiailag túlfűtött sikertelen kezelésének számlájára írni a kormánypártok kudarcát és az AfD előretörését. Ez a dolgok leegyszerűsítését jelentené, bár kétségtelenül a bevándorlás kezelése kulcskérdés. A tradicionális erők tehetetlenül szemlélik az AfD-vel szembeni kirekesztő stratégiájuk összeomlását. Egymást okolják az AfD népszerűsége miatt és eszükbe sem jut, hogy a választók azért pártoltak el tőlük, mert mindhárom párt egymáshoz képest alternatívahiányos programokkal állt elő.   

Mindez együttvéve ez is túl sok a három párti berlini koalíciónak. Paradigmaváltásra lenne szükség, de erre a „hármak” nagy valószínűséggel nem lesznek képesek, mert ez súlyos arcvesztéssel járna, ami még az eddigieknél is jelentősebb politikai hátrányt hozna számukra.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy amint ezt Bodo Ramelow, aki az NDK kommunista utódpártjának türingiai vezető politikusa kifejtette: az eredményt annak a törésvonalnak a következménye, amely több mint három évtizeddel az újraegyesítés után is fennáll kelet és nyugat között. Az AfD a legtöbb támogatást az egykori Kelet-Németország olyan részein ért el, ahol migránsellenes álláspont azzal a ténnyel találkozik, hogy a gazdaság fejlettsége soha nem volt paritásban a volt nyugati régiókkal.

Ramelow azt is nehezményezte, hogy az ország többi része csak akkor figyel a keletre, ha „szörnyű” vagy „kellemetlen” dolgok történtek ott. „Úgy gondolom, hogy újra kell fogalmaznunk a német egység szellemét – mondta Ramelow –, hogy magunkkal hozzuk a keletnémeteket, és ne keltsük azt az érzést, hogy kinevetjük őket.

Hát igen, a nyugatiak pökhendi arrogáns viselkedése, úgy általában Európa keleti felével szemben, most visszaütött, éppen Németországban adott egy gyomrost a fősodratú pártoknak.

G. Fehér Péter – Magyar Hírlap

Kiemelt kép: Ronny Hartmann / AFP