Figyelem! - Fontos nemzeti kezdeményezés az ENSZ illetékes fórumaihoz kárpátaljai honfitársaink védelmében

KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Gyurcsányéknak kellene terrorizmus miatt bíróság előtt állniuk, nem nekünk

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A Mandinernek adott interjút Budaházy György, többszörösen meghurcolt hazafi.

Mit gondol az igazságszolgáltatásról, Gyurcsány Ferenc szerepéről, hogyan értékeli a Jobbik pálfordulását és mennyit változtatott rajta az elmúlt tizenhárom év? – ezekről is beszélt lapunknak a terrorizmus elkövetésével vádolt Budaházy György, akinek hét vádlott-társát pár napja részesítette kegyelemben Novák Katalin köztársasági elnök és akinek ügyében tavasszal hirdethetnek új, másodfokú ítéletet. A radikális aktivista a lmbtq-propagandáról is kifejtette véleményét.

Budaházy György 1969-ben született Budapesten. Már a rendszerváltás idején is politikailag aktív volt, de nevét a 2002-es választások után, az Erzsébet-híd lezárás kapcsán ismerte meg az ország. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő 2006 őszi tiltakozáshullám egyik vezéralakja lett, később több eljárás indult ellene. 2009-ben baloldali politikusok ingatlanjai elleni támadások és Csintalan Sándort megverése kapcsán terrorcselekmény, valamint aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés elkövetésével gyanúsították majd vádolták meg. Első fokon tizenhárom év fegyházat kapott, de a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a döntést. A megismételt eljárásban azonban tavaly márciusban a Fővárosi Törvényszék még súlyosabb büntetést, tizenhét év fegyházat szabott ki rá.

***

Mennyire lepte meg, hogy vádlott-társai egy részének Novák Katalin köztársasági elnök kegyelmet adott?

Állandóan felszínen volt ez az ügy, ezért az nem lepett meg, hogy valami végre történt. Nyilván jobban örültünk volna, ha – ahogyan reméltük – együtt kezelik az összes vádlottat. Ez egy alkalmas pillanat lett volna az egész ügy lezárására. Ezzel együtt kétségtelenül előremutatónak tartom a köztársasági elnök döntését, aki nem zárkózott el attól, hogy a többiek esetében is megvizsgálja a kérdést. Mindenesetre Novák Katalin lépése is azt támasztja alá, hogy politikailag is tarthatatlan az a helyzet, hogy tizennegyedik éve tart ez az eljárás, és ahogy Gulyás Gergely miniszter is mondta, ennyi idő után már nem is lehet benne jó döntést hozni.

Továbbra is fenntartom, hogy törvényesen engem nem lehet elítélni, mert amellett, hogy nem törvényesek a bizonyítékok, egyértelműen cáfolhatók is.

A tavalyi ítélet ugyanakkor gátlástalanul semmibe vette a minket igazoló bizonyítékokat vagy egyoldalúan értelmezte azokat. A megismételt elsőfokú eljárásban ítéletet hozó Ignácz György teljesen felforgatta az ügyet. Például két vádlott elsőre kapott tíz-tíz évet, most négyet meg másfelet felfüggesztve. Ketten pedig hét helyett tizennégy, tizenötöt. Ez is mutatja, hogy milyen szinten ötletszerűen ment ebben az ügyben az ítélkezés.

Az államfő döntésére reagáló közleményében is bírálta az igazságszolgáltatást.

Nincs Magyarországon semmilyen következetes joggyakorlat, sem jogszolgáltatás, sem igazságszolgáltatás. Önkényesen működik a rendszer, kiszámíthatatlan, teljesen bírófüggő minden ügy. Ezt nagyon sokan mondják rajtam kívül is.

Meddig tart most a bűnügyi felügyelete?

Ez most elvileg a jogerős döntésig. De már harmadszor járom végig ezt a folyamatot: börtön, házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom, szabadláb.

Mennyi ideig volt letartóztatásban az elmúlt 13 évben?

Összesen három év két hónapot voltam bent, de a sok házi őrizet is átszámolva kitesz még egy fél év fegyházat.

A vádlott-társaival tartja a kapcsolatot?

Persze, de ez nem olyan kapcsolat, mint amilyennel az ügyészség vádol minket. Ezt a csapatot az ügy tartja össze. Bár tulajdonképpen csodálom, hogy így van, hiszen az is a taktika része szokott lenni, hogy szétzilálják a vádlotti kört. Ez a szándék az ítéletekből is kiolvasható.

A megismételt elsőfokú döntés után tavaly ősszel éhségsztrájkba kezdett a börtönben. Miért?

Egy tizenhárom évig tartó eljárás után azt gondoltuk, hogy nem ilyen ítélet fog születni a megismételt eljárásban, főleg miután az első fokon eljáró bíróság már egyszer csúnyán leszerepelt hasonló ítéletével 2016-ban. A tavalyi ítélet után letartóztattak, de ezután még rám akasztottak egy még inkább koncepciós ügyet, egy 2019-es Pride rendezvényen való megjelenésem kapcsán. Csak azért gyanúsítottak meg ezzel az üggyel, hogy könnyebb legyen velem szemben fenntartani a letartóztatást. A többieket közben mind kiengedték. Minden beadványom lepattant a bíróságról, de a büntetés-végrehajtás tette fel a pontot az i-re, amikor nem engedélyezték, hogy számítógépen dolgozzak a fellebbezésemen. Úgy éreztem nincs hova hátrálni.

Figyelemfelhívásnak szántam az éhségsztrájkot, nem követeltem mást, csakhogy a jogállam tartsa be velem szemben a jogot.

Ezt végül sikerült elérnem, hiszen a Kúria úgy döntött, hogy bűnügyi felügyeletbe kell helyezni.

Mi lesz, ha tavasszal helyben hagyják az új, elsőfokú ítéletet?

Nem tudom elképzelni, hogy ezt így helyben hagyhatják. Ez a kegyelmi döntés is talán előremutató ebből a szempontból. Nagyon nem szeretnék már újra visszamenni a rácsok mögé. Már így is teljesen szétzilálták az életemet. Még ha van is, aki azt gondolja, hogy megérdemlünk valamilyen büntetést, az én esetemben szerintem ez már megvalósult.

Mennyire változtatta meg ez a tizenhárom év, ezzel a végeláthatatlan eljárással a háttérben?

Már önmagában is változik az ember ennyi idő alatt, de akit meghurcolnak, az különösen újraértékeli az életet. Aki börtönbe kerül az tudja, hogy nem úgy jössz ki, mint ahogy bementél. Ha hosszabb időt vagy bent, a világ továbblép. De nekem különösen rossz volt, hogy nem egyhuzamban voltam letartóztatásban több mint három évig, hanem szakaszosan. Nyolcszor-tízszer kellett átszervezni emiatt a család életét. Talán bölcsebb is lettem ezalatt az időszak alatt, de nem lettem más ember. Nem bántam meg az eddigi életemet, mert semmi olyat nem tettem, ami nem lett volna helyes. Nem cselekedtem soha önös érdekből. 2002-ben és 2006-ban is azt tettem, azt tettük, amit kellett.

Ha már itt tartunk, hogyan ítéli meg ennyi év távlatából az akkori eseményeket?

Világbotrány, hogy nem lett semmi abból, ami történt. Európában nem volt arra példa, hogy így bukjon le egy kormány és a vezetője. És amikor lebukott, nem lemondott, hanem nekimentek a társadalomnak. De ilyen az alapvető bolsevik hozzáállás: ha hatalomra kerülnek, mindig erőszak lesz belőle. Hiába festenek fel magukra bármilyen álarcot, ugyanazok maradnak. Soha nem ismerik be a hibáikat. Ez történt 2006-ban is. Csak annak köszönhető, hogy nem tört ki végül fegyveres harc, hogy nem halt meg senki.

Azoknak az embereknek kellene egy olyan meghurcoltatásban részesülniük, mint nekünk, akik ezért felelősek. Náluk tényleg megállna a terrorizmus vádja.

Nem értem, miért nem ők állnak bíróság előtt. Azok a cselekmények, amelyekkel minket vádolnak, csak a társadalom immunreakciói voltak, miután a jogállam nem reagált az eseményekre, és nem a terror elkövetőit vonták felelősségre, hanem a tiltakozókat. De ahhoz képest, amit ők tettek az emberekkel, az ellenreakció egy súlytalan bosszúnak számít. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy tizenhat évvel a rendszerváltás után olyan rendőri állományunk volt, amely képes volt ezt megtenni, ezt a terrort véghezvinni.

Arról mi a véleménye, hogy az akkori rezsim vezetője ma is aktívan politizál, sőt ma már az ellenzék vezérének számít?

Szerintem óriási erkölcsi teher a Fideszen, hogy ezt hagyta. Persze hasznos lehet Gyurcsány Ferenc jelenléte, hiszen megosztja az ellenzéket. De ő egy bűnelkövető a nemzet ellen, és irritáló a jelenléte a közéletben az olyanok szemében, mint én.

A radikális-nemzeti oldal nagyon átalakult az elmúlt években. Hogyan értékelné például a Jobbik vesszőfutását?

2006-ban a nemzeti oldalon belül volt egy olyan hangulat, hogy akár egy új rendszerváltást is meg lehetne valósítani. A Jobbik sikeresen meglovagolta ezt a hullámot és bejutott a parlamentbe. Ahhoz képest hatalmas pofátlanságnak tartom azt, amit az elmúlt években műveltek. Semmibe vették és elárulták azt a társadalmi réteget, amely a hátán vitte be őket a parlamentbe. Az is döbbenetes, hogy ennek sem volt semmi következménye, még erkölcsi felelősségre vonás sem történt a nemzeti radikális közösségben. Vona Gábort mindig is inkább pragmatikusnak tartottam, mint elvhűnek. Ő volt az, aki ezt a negatív folyamatot elindította, de utána még tovább merültek, Jakab Péterrel felfoghatatlan mélységekbe. Ekkora árulásnak még az sem nevezhető, amikor az SZDSZ 1992-93-ban az MSZP mellé állt.

A büntetőpertől eltekintve közéleti kérdésekben is ki szokta fejteni a véleményét, testvére vezetésével mozgalmat is alapítottak, Hozz Világra Még Egy Magyart névvel. De az lmbtq-lobbi ellen is folyamatosan felemeli a szavát. Miért tartja ezt fontosnak? 

Szerencsére a kormánynak is egy fontos törekvése a gyermekvállalás ösztönzése, ezek nagyon régóta várt lépések. Gyerekek nélkül nincs jövőnk, ezt józan paraszti ésszel is be kell látnunk. Mert ha nem lesznek saját gyerekeink, akkor majd betelepülnek ide mások. A 2019-es Pride rendezvényeken való megjelenéssel – amiért tavaly meggyanúsítottak – is az volt a célunk, hogy figyelmeztessünk mindenkit: már az iskoláknál és a családoknál tart az lmbtq-lobbi. Fontos volt, hogy az Orbán kormány is felfogja, hogy ez egy mennyire veszélyes mozgalom. Mert először nem foglalkoztak vele. Rengeteget vitatkoztam fideszesekkel ebben a témában. Elmondtam, hogy ennek a lobbinak épp az a stratégiája, hogy ne foglalkozzunk velük és szépen csendben teret nyerjenek. Hogy ne kelljen kordonok között vonulniuk, és

minden kisgyerek láthassa, a szivárványos színeket, a tüll ruhában, kamionplatón illegető nőnek öltözött „férfiakat”.

Én már akkor kongattam a vészharangot, de a kormány csak akkor lépett, amikor megjelent a Meseország mindenkié című mesekönyv. Ezután hozták meg azt a törvényt, ami aztán kiverte a biztosítékot ennél a mozgalomnál. Ekkor vettek elő engem is, és lettem az egyik célpontjuk. Ezt viszontláttam az ellenünk hozott ítéletben is. Felelősnek tartanak, mert az egyik első fecske voltam, aki már régóta hangoztatta ennek a hihetetlenül erős lobbinak és törekvésnek a veszélyeit.

(Mandiner)

Kiemelt kép: Földházi Árpád/Mandiner

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this: