Figyelem! - Fontos nemzeti kezdeményezés az ENSZ illetékes fórumaihoz kárpátaljai honfitársaink védelmében

KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Csíksomlyói ferences szakácskönyv, 700 recepttel… – Interjú, Stoffán György íróval

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Nem mindennapos dolog manapság a könyvek világában, hogy egy könyv immár harmadik kiadását éli meg, és éppen olyan siker a harmadik is, mint az első volt, amelyet 2015-ben a csíksomlyói barátok adtak el három hónap alatt, ezres nagyságrendben…

– Hogyan lesz egy szakácskönyvből sikerkönyv?

– Úgy, hogy ez nem csupán szakácskönyv, hanem emlékkönyv is, amelyben 700 recept és 300 év története zsúfolódott össze 300 oldalon.

– Hogyan született meg az ötlet, kik voltak a segítői?

– Egy barátommal Torján, évekkel ezelőtt arról beszélgettünk, hogy meg kellene örökíteni az erdélyi konyhaművészetet, s ahogy ezt a kérdést boncolgattuk, arra jutottunk, hogy maga az erdélyi konyha már számos kötetben szerepel, de például a szerzetesközösségek gasztronómiájáról eddig senki nem írt egy sort sem. Felkerestem hát régi, öreg barátomat, P. Márk József atyát, aki a somlyói könyvtárat és levéltárat kezelte, s megkérdeztem Tőle, tudna-e segíteni az anyaggyűjtésben. Közben Őexcellenciája, Tamás József püspök úr a budapesti e célra benyújtott  támogatáskérésemben igyekezett segíteni, de sem őt, sem engem válaszra sem méltattak. A Bethlen Gábor Alap – úgy tűnik -, kicsit másképpen ítéli meg a magyar kultúrát és a kötelező tiszteletet… József atya Muckenhaupt Erzsébet csíkszeredai muzeológust, a szakmában nemzetközileg elismert szakembert kérte föl arra, hogy támogassa a munkámat. Muckenhaupt Erzsébet tanácsára mentem el az Egyetemi Könyvtárba, ahol kincset őriznek. Azt a kis könyvecskét, amelyet Csíksomlyón írt egy barát, 1693-ban, és amely az első ismert plágium volt a magyar könyvkiadás történetében. Az igazgató asszony jóvoltából, ebből az eredeti kéziratból dolgozhattam, amelyet 1697-ben Misztótfalusi Kis Miklós valamilyen úton-módon megszerzett és sajátjaként kiadott. A kézirat és a nyomtatott kiadás tartalmilag egyezik, csupán az a kis rész hiányzik, amit a kéziratot író szerzetes, feltehetően Steph. Kaprinay Csíksomlyón belejegyzett: „(…) a csiki clastromban irtanak Ad. 1693.”

– Az Ön könyvében ennél azért több van…

– Igen… „ha már lúd legyen kövér”. Tovább kutattam József atya segítségével, és Esztelneken, a ferences házfőnök, P. Kakucs Szilveszter átadott nekem három füzetet, amelyekbe egy 20. századi ferences szerzetes, nevezetesen Ft. Darvas Optácián jegyezte le az általa ismert ferences receptóriumot. Ebből állt össze az a 700 recept, amelyet a könyv tartalmaz.

– A könyvben rendtörténet is van, de Esztelnekről külön megemlékezik…

– Az erdélyi ferences rend története szomorú egyháztörténeti rész (napjainkig), hiszen kevés szerzetesrend szenvedett annyit, mint az erdélyi franciskánusok. Volt idő, amikor hatszáz ferencesből három maradt összesen. A többieket lemészárolták… de maradjunk Esztelneknél. A román kommunisták ide száműzték a barátokat, akiket itt meglátogatott Márton Áron püspök… Erről az időszakról is szól a könyv, amelyet Márk József atya lektorált.

– Ma elég nehéz vállalkozás könyvet kiadni. Kik segítették Önt ebben?

– Mivel a már említett Bethlen Gábor alap válaszra sem méltatta  a kérésemet és Tamás püspök úr kérését sem, így, egyetlen igazi barátom támogatta kiadást. Az illető erdélyi pedagógus, aki érti és tudta milyen jelentősége van ennek a gasztronómiatörténeti könyvnek. Hivatalos támogatást nem kaptam, mert hozzáértés híján minden kulturális grémium azt gondolta, hogy csak egy szakácskönyvről van szó… Végül tehát, sikerült kiadni. (Hasonló az a történet a nemrégiben kiadott Mindszenty könyvemmel kapcsolatos támogatáskérésnek, amit az NKA elutasított, de a könyv már el is fogyott. Mintha a katolikus történelmi és egyéb kiadványok támogatása kicsit háttérbe szorult volna…)  Ám, e Gasztronómiai történelemkönyv a 700 recepttel a hivatalos támogatás elmaradása ellenére is sikerkönyvvé vált. A harmadik kiadás is épp úgy kelendő, mint az első…

– Most is kiadtak Csíksomlyón egy szakácskönyvet, amely szintén az 1693-as könyvecskére hivatkozik…

– Ismerem a kiadást, de a kettő nem ugyanaz. Ez a mostani egy divatkönyv, ami jól eladható, pénzt hoz a ferencesek konyhájára. Márk József atya halálával megszakadt a kapcsolatom a Szent Istvánról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartománnyal. Így azok, akik az én könyvembe írták az előszót és a támogatásukkal bemutathattam a könyvet a somlyói Szűzanya lábainál a Kegytemplomban, mára elfelejtették, hogy mi lett volna az etikus magatartás. Pedig, hát tudják a telefonszámomat, az e-mail címemet…, de ma már nem a régi, erdélyi, székely, ferences hagyományok működnek, hiszen a tartományfőnök, Urbán Erik is egy krasznabélteki sváb, aki ráadásul fiatal, hiszen, 2000-ben érettségizett és Magyarországon volt novícius. Mások a normái, mint a székelyek embereknek, a régi erdélyi ferenceseknek. Hiszen nem szívhatta magába azt a tiszta székely levegőt, amelyben az öreg szerzetesek éltek, a legkeményebb időkben is kitartva a hagyományok, a katolikus egyház, a hit, a hármas fogadalom és az adott szó mellett.

– Ön etikátlannak találja a mostani csíksomlyói kiadást?

– Igen, és sajnálom, hogy ilyenné váltak Somlyón a barátok. Ma már ott is a pénz dominál. Az érték és a tisztesség, a hagyománytisztelet és a normalitás másodrendűvé vált. Tartalmilag a most megjelentetett 60 receptes, szép, színes képekkel teletűzdelt, méregdrága kiadásuk, és a korábban szakemberekkel konzultálva, sok éves kutatás eredményeképpen kiadott, Márk József erdélyi ferences atya által lektorált 700 receptet tartalmazó könyv receptjei között való számbeli különbség, csak egy apró szegmense a két kiadvány közötti különbségeknek. Szívesen adtam volna a beleegyezésemet abba – ellenszolgáltatás nélkül –, hogy ők adják ki a könyvet… Eddig 26 kötetem megjelent, de nem ez az első eset, amikor nem minden úgy történik, ahogyan etikus lett volna. A ferencesek részéről sok más, az utóbbi időkben felmerült „furcsaság” mellett, ez is furcsábbnak tűnik az „átlagosnál”…

– Mik a további írói tervei?

– Két könyvet írok paralel. Az egyik a négy nagy katolikus példakép magyarságának, életszemléletének az összehasonlítása: Prohászka Ottokár, Zadravecz István, Mindszenty József és Márton Áron. A másik könyv a „Kicsengetés”… című, amely arról szól, hogy hogyan látom a világot, a politikát, az egyházat… amolyan véleménykönyv lesz. A harmadik tervem, Víg Sándor barátommal egy dokumentumfilm Zadravecz István ferences püspökről. Ez azért fontos, mert olyan értékes dokumentációs anyaghoz jutottam a kutatásaim során, amellyel saját rendje sem rendelkezik. És ma nagyon fontosak a példaképeink… mert mi magyarok ismét ott tartunk ma, ahol 1919-ben tartottunk…

– Köszönöm a beszélgetést!

 Kovács Attila Zoltán – Erdélyi Szalon Könyvkiadó

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Várjuk véleményét itt!

%d bloggers like this: