Akkor most elmondom mi a diktatúra… (az SZFE töketlenjeinek)


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

 

Mert úgy látom, hogy van egy rakás elkényeztetett, félnótás hülyegyerek, aki unalmában és jó dolgában szabadságharcosdit akar játszani egy nem létező diktatúra ellen, hogy olyanokat segítsenek a hatalomba, akik viszont egy valódi, gyilkos diktatúrát működtettek.

Nézzük például, hogy mit csináltam 1986. október 23-án este. Érdekes dátum, nemde? Mindössze három évvel a rendszerváltás előtt. Amikor még senki, de senki nem gondolta, hogy pár éven belül összeomlik a Szovjetunió és ezzel az egész kommunista tömb is. 1986. október 23. az 56-os magyar forradalom (86-ban még “ellenforradalom”) 30. évfordulójának napja volt. Egy kerek, nagy évforduló.

Szóval hogy mit is csináltam aznap este? Tudnotok kell, hogy akkoriban még volt sorkatonaság. Én akkor, 19 évesen sorkatona voltam. ’86 őszén kellett bevonulnom a BM Határőrség adyligeti ezredéhez másfél évre. Ott töltöttem a határőr alapkiképzésem 3 hónapját. Mert ugye elvben határőr kiképzést kaptam. Szeptemberben némi alaki és harcászati kiképzés mellett leginkább a díszmenetelést kellett gyakorolnunk, mert hogy azt találták ki, hogy az összes budapesti helyőrség együtt tesz esküt a hónap végén az akkoriban még Felvonulási térnek nevezett Dózsa György úton. És persze az összes határőr tisztelvtárs azt akarta, hogy a számos honvédségi egység között megjelenő egy szem határőr zászlóalj verje a legszebb díszmenetet az eskütételen megjelent főelvtársak előtt. Úgyhogy meneteltünk reggeltől estig. (Akkor még nem tudtam miért kellett ez a különleges, eskütételnek látszó katonai erődemonstráció. Igaz, azt se tudtam mi az, hogy „erődemonstráció”. De aztán persze leesett a tantusz.)

Szóval szeptember végéig nem sokat tudtam meg a határőrködésről. De úgy alakult, hogy aztán se. Ugyanis októberben sem elsősorban a határőr szakma csínját-bínját oktatták az újoncoknak. Nem fogjátok kitalálni, hogy mivel múlattuk az időt. A ’86 őszén bevonult 19-20 éves kölyköket leginkább tömegoszlatásra képezték ki.
Mivel az adyligeti határőrlaktanya a Belügyminisztérium egyenes tartalékának minősült, a határőrezred, s benne kopasz (értsd: újonc) kiskatonákból álló kiképzőzászlóalj, belügyi célokra is bevethető karhatalmi erőként állomásozott ott, Budapest szélén.

Szóval a kiképzésem javarészt azzal telt, hogy megtanítottak minket különböző tömegoszlató technikákra. A híres „oszlatóék” formációra, a kis és nagyobb csoportokban végezhető oszlatásra, a hangadókat kiemelő egységek feladataira, a különböző tömegoszlató eszközök használatára. A dolog úgy ment, hogy a társaságot két részre osztották, az egyik fele volt a oszlatandó tömeg, a másik fele pedig rajtuk gyakorolta, hogyan kell körülzárni, elszigetelni, területekről kitolni, szétzavarni, összeverni a tüntetőket. Ez a része még tulajdonképpen vicces is volt, főleg azoknak akik a tömeget játszották, engedéllyel lehetett ordibálni, lökdösődni, dulakodást, verekedést imitálni, szidalmazni az oszlatókat stb.
A vége már nem volt ilyen vicces.
Végül megtanítottak bennünket gyilkolni.
Megtanították, hogyan kell módszeresen agyonlövöldözni a tüntetőket.

Elmondom, mi lett volna az eljárásrend. Legalább is elvben. Először felálltunk egymás mellé, sor alakzatban a tömeggel szemben. Az oszlatás parancsnoka megafonban felszólította a tömeget, hogy oszoljon, különben a rendelkezésére álló karhatalmi erővel feloszlatja.
De az a betyár tömeg nem oszlik. Ekkor az oszlató parancsnok parancsot ad a megafonban:
„Fegyveres oszlatásra felkészülni! Tölts!” (Ekkor mindenki csőre tölt és vállhoz emeli a fegyvert.)
És jön is a következő parancs:
„Cél a fej! Tűz!”

Fotó: 2006. október 23. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc

A “Cél a fej!” parancs a pszichológiai hadviselés része. Aki hallja jól megijed és elszalad. Legalább is elvben. Mert egy ordibáló tömegben amúgy nem olyan egyszerű meghallani, hogy pontosan mi hangzik el. De ez még csak trükközés, mert ekkor még (elvben) csak a figyelmeztető sortüzet lőjük a tömeg feje fölé.
Ha a tömeg mégsem szalad el fejvesztve, vagy netán valamiféle ellenállást fejt ki, na akkor lépünk az fegyveres oszlatás következő stációjába, amit praktikusan öldöklésnek vagy mészárlásnak nevezhetünk.

Az oszlatás parancsnoka bemondja a hangszórójába, hogy
„Cél a csípő! Egyes lövésekkel tüzelés! Tűz!”
Ekkor pedig a kis határőrök leengedik az AK gépkarabélyaikat a vállukról a derekukhoz és egyes lövésekkel el kezdenek célzás nélküli lövöldözni a tömeg sűrűjébe. Ha kifogy a 30-as tár, tárcsere. Aki nem lő, azt kiszedik a sorból és parancsmegtagadás, hadbíróság. Ha forróbb a helyzet, akár helyben agyon is lőheti a parancsnoka, hogy a többit „lelkesítse”. Így aztán addig megy a dolog, amíg az oszlatás parancsnoka úgy nem ítéli meg, hogy elég ellenforradalmárt gyilkoltunk meg. Akkor jön a “Tüzet szüntess!” parancs és le lehet állni megnézni, mit műveltünk.
Na ezt gyakoroltatták velünk 1986 őszén az Adyligeten. 19-20 éves, sorállományú gyerekekkel.
Nem tudom, összeraktátok-e, hogy miről beszélek…

Fotó: 2006. október 23. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc

Lassan eljutunk oda, hogy mit is csináltam 1986. október 23-án. Aznap persze harckészültségben voltunk, hogy bármikor is kapjuk a riasztást, (az úgynevezett KH, azaz karhatalmi riadót), pár perc múlva állig fegyverben, IFA-teherautókra pakolva tudjunk kirobogni a kapun elbánni az “ellenforradalmárokkal”. Aztán eljött az este. Közölték, hogy aznap éjszaka mindenki felöltözve, gyakorlóban és bakancsban alszik. Kiosztották a fegyvereket és így feküdtünk le aludni. Nem mintha bárki is képes lett volna aludni aznap este. És akkor végre el is jutottunk odáig, hogy mit is csináltam 1986. október 23-án este.

Felöltözve, bakancsban, összekészített menetfelszereléssel feküdtem egy nyikorgó, lepattogzott, ócska emeletes vaságyon, mellettem egy gépkarabély és qrvára imádkoztam, hogy drága jó Istenem, kérlek, ne kelljen kimennünk, kérlek, ne legyen balhé a városban, kérlek, ne tüntessen senki, kérlek ne, kérlek ne, ne, ne!
Na ezt csináltam aznap este és úgy kb. egész éjjel. Nem mondom, néha pillanatokra elaludtam a fáradtságtól, de rémálmaim lehettek, mert újra és újra felébredtem és akkor előről kezdődött az egész frász.
Na kérem, EZ egy diktatúra!
Kedves túlmozgásos, unatkozó, semmirekellő, anarchista hülyegyerekek. Ez!

Fotó: 2006. október 23. A miniszterelnök Gyurcsány Ferenc

Ami 1986-ban, alig 3 évvel a rendszerváltás előtt arra készült, hogy 19-20 éves sorkatona gyerekekkel gyilkoltassa le Budapest utcáin az 56-os magyar forradalomról engedély nélkül megemlékező demonstrálókat, megemlékezőket, ad absurdum tüntetőket.

FYI amikor engem erre kényszerítettek Gyurcsány Ferenc már egyáltalán nem valami nevenincs KISZ-tagként vagy falusi KISZ-titkárként, hanem a rendszer legtetején, a rendszer kiemelt kedvezményezettjeként, a KISZ Központi Bizottságban építgette a kommunista karrierjét. A most hallatlanul demokrata Gy. Németh Erzsike szintén nem sorállományú kisdobosként, hanem az Úttörőszövetség szép reményű elvtársnőjeként gondoskodott a 6-14 éves gyerekek megfelelő kommunista, ideológiai neveléséről. Dobrev Klárika pedig – ahogy a mai napig is – ugyanabban a villában, megbízható testőrelvtársakkal körülvéve alukálta az igazak álmát. Ott simogatta meg a buksi fejét az MSZMP Központi Bizottságában szorgoskodó, véreskezű Apró Antal nagyapó és anyuci, Apró Piroska, aki pedig nem sokkal később, a nagyapó remek elvtársi kapcsolatrendszerét felhasználva, a privatizációs szabadrablásban gondoskodott róla, nehogy földönfutóvá váljon ez a minden megvetést megérdemlő família.

Nekem ezeknek, meg a többi, hozzájuk hasonló, a rendszer tetején, kiemelt pártmunkás beosztásban működő főmocsoknak az álmát kellett vigyáznom aznap este. Egy AK-val az ágyamban. Attól rettegve, hogy bizony benne van a pakliban, hogy reggelre, 19 évesen sorozatgyilkos leszek.

Nem az volt a problémám, hogy nem működik a WiFi.
Nem az volt a problémám, anyu szójatej helyett véletlenül 1,5%-os tehéntejet öntött a lattémba.
Nem az volt a problémám, hogy valaki csúnyán beszólt az instán a Greta Thunberg Fan Club fotómra.
Nem.

Az volt a problémám, alig tegnap még gimnazista voltam, holnap meg lehet, hogy embereket fogok ölni és semmit sem tehetek ez ellen.
És ma, amikor ezek merészelnek szabadságról, jogállamról, meg demokráciáról ugatni nekem, ne nyíljon ki a képzeletbeli AK a zsebemben? Hát bocsika, de én azt az éjszakát soha nem bocsátom meg ezeknek!

És amikor ti, beképzelt hülyegyerekek szabadságharcosdit játszotok minden rizikó nélkül, és úgy diktatúráztok itt, hogy egyébként oda és akkor jöttök, mentek amikor csak akartok, azt szövegeltek, írtok, olvastok, csináltok, amit csak akartok, úgy tomboltok, hogy közben nincsenek 19 éves ijedt kölykök, akiket bárki is arra képezne és kényszerítene, hogy halomra lőjenek benneteket, na nekem ezzel bazári ripacskodással kellene szolidaritást vállalnom? Ezzel a handabandázással, ami zárójelbe teszi mindazok szenvedését, akik egy valódi diktatúrában voltak kénytelenek létezni? Nekem, akinek a fentieket kellett átélnem? Veletek, akik a fent említett három nyomorultban és ezek kipróbált üzlet- és elvtársaiban látjátok a szabadság, a jogállamiság és a demokrácia biztosítékát?

Mondjátok már kiskomáim: nem szégyellitek magatokat?
Nem?
Pedig baromian ideje lenne ám!

Forrás: Facebook

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Vidnyánszky: új vezetés kell az egyetem élére

“Tizenhárom pontos követeléslistát olvastak fel a Színművészeti hallgatói” – Mi van??? Ez komoly?

Nemzetben kell gondolkodnunk…

Close