Cs. Szabó Béla: A Szent Korona alatt a helyzet változatlan
2026. április 12-én nem történt más mint folytatódott a népi urbánus szembenállás, amely a magyar történelembe mélységes-mélyen beleitta magát. Ezt az ellentétet a diktatúrák és az idegen hatalmak megszállása olykor-olykor megszakította, de alapvetően az elvi és kulturális különbözőség mindig szikrázó csatákat váltott és vált ki ma is. Ez a „kulturális” és társadalmi háború immáron másfél évszázada folyik és nem lehet azt mondani, hogy a hazánk „üdvére”.
Nem más bizonyítja ezt, mint számtalan poszt a Facebookon, amelyben például egy anya aki a gyermekével megy az utcán és azt fejtegeti, hogy
neki nem elég a börtön a letűnt kormány képviselőinek, hanem annál több kell.
Nem szándékozom felsorolni valamennyi eszement nyilatkozatot mert az egész nem ér ennyit.
Azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy nálunk e szűkös kis hazában ez a fajta gyűlölet már egy évszázada jelen van és azon gondolkodom, mi lehet ennek az elvadult nézeteknek az eredendő oka! Ha visszamegyünk a történelemben, akkor az első ilyen tragikus kifejlet az 1919-hez kapcsolható, ahol az emberek szinte kivetkőztek magukból és szinte szakmányban gyilkolták egymást a világháború után, vagyis a saját véreiket mészárolták halomra. Így utóbb visszagondolva a történésekre talán az ad némi felmentést, hogy egy öldöklő háború után óriási emberveszteséggel (kb. 660000 fő halott), egy kivérzett gazdasággal, egy szétesett állammal/államapparátussal olyan mély apátiába esett az ország, amely józan ésszel ma szinte fel sem fogható. Ez magyarázza a Tanácsköztársaság létrejöttét, amihez természetesen besegített az oroszországi szovjethatalom megalakulása és az onnan szétáradó ideológia. Nem messze Magyarországtól egy gyilkos eszme, amely nem csak hozzánk, hanem Európa szerte, de mondhatni világszerte elvetette az irigység és a gyilkos indulat magvait! Ez volt a kommunizmus!
Majd nem sokkal később követte
Ezeknek a hatásai mind a mai napig kihatnak/kihathatnak, az egyes emberek hátsó agykérgükben ott lapul az a gondolat és tudat: – Hogy neki miért van több!
Nem tart önvizsgálatot, hogy talán én magam megtettem e mindent azért, hogy többre jussak? Tanultam-e, amikor lehetett, megtettem mindent, hogy előbbre jussak szorgalommal és tehetséggel?
A ’19-es törvénytelenségek hála Istennek nem tartottak sokáig csak 133 napig. De, az a katartikus terror erőteljesen beleégett az emberek retinájába és éppen ezért a társadalom egy jelentős része igazságot követelt, amit az új hatalom végre is hajtott igaz, hogy egy rövid ideig a hadsereg egyes tisztjei törvénytelen eszközöket is alkalmaztak, vagyis gyilkoltak bírósági döntés nélkül. De messze nem volt olyan mértékű mint azt az 1948-as kommunista hatalom beállította, hiszen az ANTANT itt lévő bizottsága ellenőrizte, hogy kik hagyhatják el az ország területét, akik kommunista lévén nem voltak részesei gyilkosságoknak! Azt hiszem ez az a pont, ahol elmondhatjuk, hogy a magyar nemzetben egy mélységes polarizáció jött létre! Mára már látnunk kell ez a polarizáció nemcsak a magyar társadalmat osztja meg, hanem egész Európát, sőt ez már kezd átterjedni az amerikai kontinensre is. Csak a példa kedvéért nézzük meg Ilaria Salis esetét, aki nyilvánvaló, hogy a régi radikális kommunista eszme egyik emblematikus figurája, akit az olasz társadalom nagy többsége beválasztott az Európai Parlamentbe és mint köztörvényes bűnözőt nem adott ki az magyar igazságszolgáltatásnak!
Ezeknek a nézeteknek a polarizációját csak tovább erősítette az első világháború utáni helyzet, amelyben a nagyhatalmak sorozatos döntési hibái még rátettek egy lapáttal az amúgy is megosztott társadalmak vergődésére. A háború és a rossz döntésből kifolyólag a szegények még szegényebbek és ugyan a gazdagok is szegényebben lettek a nyertesek tehetősebb rétegeinél, de az a bizonyos olló további nyílása már szinte elviselhetetlenné vált a társadalmak egy jelentős részénél. Mint fentebb jeleztük a kommunista eszme csak tovább érlelte és radikalizálta a tömegek gondolkodását és értelemszerűen a cselekvésüket is.
A 133 nap után Horthy visszaállította a jogrendet azzal a megkötéssel, hogy a radikális nézeteket valló és bűnöket elkövető kommunista pártot kizárta a választásokból. Ha nem következik be a második világháború tragédiája akkor talán kialakul idővel egy konszolidáció amelyben a társadalmi csoportok megnyugszanak és az idő homályába vesznek az elkövetett cselekmények rémisztő képei. Azonban mint tudjuk a sors nekünk is más utat jelölt ki a csillagzatok közül, nekünk a vöröset jelölte ki. Innentől kezdve még a fiatalok is ismerik a történelmet, amelyben mint egy visszacsapás újból a 133 nap „hősei” kerültek hatalomba és mint az általuk hirdetett jelszó is mondta a „múltat végképp eltöröljük” és újból a vérengzés eszközéhez nyúltak immáron nem kis mértékben, hanem meglehetős erővel és nem kíméltek sem gyereket sem asszonyt, ha kellett kilakoltattak mindenkit és száműztek ezreket a saját otthonukból, házukból!
Ez viszont nagyon is sokáig tartott, hiszen közel 40 év volt az az idő, amelyben a társadalom lelkét és gerincét át, meg átprogramozták, vagy legalábbis sokaknál megpróbálták. A ’90-es rendszerváltás egyik meglepő fordulata ezek után az volt, amikor sok jogosan sértett és megalázott ember igazságért szólalt fel, akkor Antall József az akkori miniszterelnök mintegy megszakítva az addigi történelmi folyamatokat az alábbiak szerint cselekedett!
Idézet Kónya Imre: A Kónya-dolgozat II. – Az elmaradt történelmi igazságtétel című munkájából!
Antall József és az igazságtétel kérdése a magyar rendszerváltozás egyik legösszetettebb erkölcsi, jogi és politikai vitája volt, amelynek középpontjában a múlt rendszer bűnöseinek elszámoltatása állt. A miniszterelnök elkötelezett volt a békés, tárgyalásos átmenet és a jogállamiság abszolút tiszteletben tartása mellett, ami éles konfliktusba került a radikálisabb számonkérést követelő társadalmi és párton-belüli igényekkel.
Látni kell, hogy a nép-nemzeti oldal tett egy gesztust Antall idejében az urbánus baloldali társaság felé, amelyek ma meghatározzák a politikai erőteret! Ebbe a gesztusba – ha nem is örömmel –, de még a kisemmizett volt tulajdonosi réteg is beleegyezett.
Azt is látni kell, hogy miután az urbánusok megtalálták az újabb „gazdatestüket”, ezt a gesztust lesöpörni látszanak.
A közbeszéd újra eldurvult akasztás, tarkólövés és a vérben forgó szemű irigység nyomul a közszájon, ami nem a nemzeti előrelépés irányába mutat, hanem egy olyan törésponthoz, amelynek az iránytűje egy katasztrófához mutat! Mivel azonban a bölcsek köve nekem sincs a zsebemben, úgy én csak annyit tudok hozzátenni, hogy megfontoltságot és józanságot kell elvárni mindenkitől.
Toll és Igazság – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kiemelt képen: Kommunistákkal megrakott autó száguld Budapest utcáin, 1919. március 5. Amerikai Nemzeti Levéltár és Irattár / Wikimedia
#CsSzabóBéla #SzentKorona #1919 #Kommunizmus #Tanácsköztársaság #Horthy #AntallJózsef #NemzetiOldal #MagyarTörténelem #NIF
