Szabó László: Szóból ért a magyar ember? Sajnos NEEM! Már csak képekből ért az összes ember!
„Egy történetnek három oldala van. A tiéd, az enyém, és a valóság.” (Graffiti felirat)
A minap belebotlottam a világhálón egy igen erőteljes vizuális hatású képbe, melyen egy Tisza cipőbe bújtatott láb rátapos a Szent Koronára. Azonnal adta magát, hogy kiegészítsem egy felirattal, mely úgy éreztem még hiányzik róla: DE IGEN, ERRE SZAVAZTÁL! Útnak is indult a megfelelő helyekre. A pokol ugyan nem szabadult el, de… – írja Szabó László, az öntudatos pécsi polgár. Az alábbi írást változtatás nélkül közöljük.
A pokol ugyan nem szabadult el, de…
Kétségkívül nem mi vagyunk az a nép – hanem egy másik –, amelyik elsőrendű fontosságot tulajdonít „A cél szentesíti az eszközt!” című metódusnak, és magáénak is vallja azt. Ugyanakkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi az, amit megtehetünk? Mi az, amit meg kell tennünk? Mikor kell végre tennünk valamit? És hogyan?
Jómagam nem vagyok tévedhetetlen
Jómagam nem vagyok tévedhetetlen, nem vagyok a kizárólagos igazság letéteményese. Könnyen meglehet, hogy ezúttal is én vagyok az, aki téved, s ennek következtében hibázik. A kritikus gondolkodás, legelsősorban is a kérdésfeltevés embere viszont igenis vagyok! Még akkor is, ha a legutóbbi, a mohácsi csatáról szóló, kissé rendhagyóra sikeredett előadásom kapcsán számon kérték rajtam, mit keres ott a Gyűrűk Ura, a Marvell-univerzum, meg a Mandalóri. Pedig nagyon is ott van a helyük! Legalábbis, ha valaki arra is odafigyel, hogy akkor és ott, mi hangzott el az előadásom közben. Különös tekintettel a manapság számunkra legyártott lét- és viselkedésmintázatok fényében!
Meddig mehetünk el, hol a határ?
„Nem csak, hogy kerülendő, hanem szigorúan tilos bármilyen sérülését, megalázását, ne adj Isten széttörést ábrázolni a Szent Koronának!
A jó szándék fenntartása mellett is írom: ez a minőség se gondolatban, se szóban, s főképp képen ne jelenjen meg! A Szent Korona egy szakrális test. Egy önálló Entitás! Az ilyen ábrázolásnak is óriási ereje van, ezért aki ilyet a legjobb szándékkal is ha kigondol, elképzel, majd elkészít, ráadásul (!) 100-aknak szét is küld (???), azzal épp a másik oldalt erősíti, amely meg dörzsöli a tenyerét: mert mi magunk alkottunk meg egy ilyen rémképet, amit még nekik sem volt bátorságuk…
A közös cél érdekében, tisztelettel kérem, töröljék mindenhonnan ezt az ábrázolást!”
Ez egy rendkívül összeszedett, érthető, kristálytiszta és világos érvelés. Megszívlelendő! Magam is amondó vagyok, hogy ekként kellene cselekednem. De mégsem teszem!
Márton Áron püspök úr – akit „emberkatedrálisnak” is neveztek – mondta a következőket:
„Két világ polgárai vagyunk egyszerre. Lelkünk gyökérszálai az Éghez kötnek, lábunkkal sáros földi utakon botorkálunk.”
Szedjem le mindenhonnan ezt az ábrázolást?
Számomra is érdekes, jelzésértékű, mi több, elgondolkodtató az, amikor én, aki úgy általában igyekszem felhívni az olvasó figyelmét az anyagi világ mellett a szellemi, lelki létsík összefüggéseire, azok fontosságára is, most arra kérek mindenkit, hogy darab időre jöjjön velem, és botorkáljunk együtt kicsinység azokon a bizonyos „sáros földi utakon”.
Szedjem le mindenhonnan ezt az ábrázolást? Le kell(ene) szednem mindenhonnan ezt az ábrázolást?
A legnagyobb tisztelettel, de NEEM!
Az áhítat, az ájtatosság ideje is lejárt! Itt most már félreérthetetlenül és egyértelműen, kristálytisztán tudatosítani kell mindenkiben, hogy mivel, kivel állunk itt szemben a maga valójában!
Ráadásul hatalmas tömegeket állítottak maguk mögé! A kiábrándulás ugyan már kezdetét vette, s egyszer majd ők is el fognak bukni, de fel kell tennünk magunknak a kérdést: ÉS ADDIG MI LESZ? Mire véget ér ez az egész, hányan fogunk életben maradni? Lesz még magyar nemzet?
A kép nem tőlem származik
A képet nem én készítettem, a neten botlottam bele. Csak a feliratot tettem oda alá. A könyvsorozatomhoz készítek plakátokat, több mint ezer efféle meghökkentő, elsőre talán furcsának tűnő plakát van már. A fent leírt okok miatt eszem ágában sincs eltávolítani sehonnan, ahova kitettem! Higgyék el, nekem sincs ínyemre ez a fajta ábrázolásmód, de úgy tűnik, most ennek jött el az ideje. Akinek nem tetszik, ne nézze! Aki nem küldi tovább, az Ő dolga. Aki rendelkezik a szükséges készséggel és tudással, és persze bölcsességgel is, tökéletesen tisztában van a Szent Korona jelentőségével, akik rájuk szavaztak, nincsenek.
Ma egy képekre alapozott társadalomban élünk
Ma egy képekre, leginkább mozgóképekre alapozott társadalomban élünk. A „Szóból ért a magyar ember!” mondást lecserélték a „Képből ért az összes ember!” mondásra. A fiatalok esetében ez fokozottan igaz – lásd TikTok!
Háború dúl, a lelkeinkért! Sajnos nem tudjuk elkerülni az összecsapást, már kötésig benne állunk. A magam részéről mindent el fogok követni, hogy ne halljunk meg már a csatatér felé vezető úton, mielőtt még egyáltalán odaérhetnénk az összecsapás helyszínére.
Márpedig ez a csata elkerülhetetlen, és ide csak az ima, bizony kevés lesz!
Nem azért született, hogy eldöntse, kinek van igaza
Ez a rövid kis írás nem azért született, hogy a tisztelt Olvasó azon morfondírozzon, hogy akkor most kinek van igaza, melyik álláspont határozza meg az üléspontját! Ez nagyon fontos! Pusztán szerettem volna érzékeltetni, hogy korántsem olyan fekete és/vagy fehér a kép, amilyennek bizonyos megmondó-emberek és közvetítő közegek legtöbbször felvázolják a számunkra! Ami legalább ennyire fontos, hogy az érem harmadik oldala – azaz a számára létező valóság – az Olvasóra vár!
A másik plakát
A Szent Koronára nézvést minden körülmények között kerülendő megjelenítést tartalmazó plakát mellé készítettem egy másikat is, ez talán sokkal fogyaszthatóbb azok számára, akik kifogásolták a TiSza-változatot.
A Jó Isten minden korban a lehető legjobb eszközökön keresztül juttatja el az üzenetét hozzánk. Ez az eszköz ma – ha tetszik nekünk, ha nem – a KÉP, a MOZGÓKÉP!
Az ifjúság nélkül nem megy
Nemcsak a könyveimben, az előadásaimban és a plakátjaimnál is előszeretettel használok különböző filmes példákat, természetesen nem véletlenül.
AZ IFJÚSÁG NÉLKÜL UGYANIS NEM MEGY!
Ha nem tudjuk megszólítani a fiatal nemzedékeket, nem fogjuk tudni átadni nekik a magyar Nemzet folytonosságát!
„A NÉP egy etnikai kategória, a NEMZET pedig egy értékrend alapú közösség, éppen úgy, ahogy a szkíták. A NEMZET a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás cselekvő kultúrközössége.” (Bene Gábor)
Amikor nemzet helyén csupán társadalom, vagy ahogyan Horn Gyula kedvenc szavajárásával szokta volt emlegetni: lakosság marad, ott – történelmi léptékkel mérve – semmilyen garancia nincs az életben maradásra, a túlélésre!
Kedves Olvasó, most te következel!
GONDOLKOZZÁL!
Szabó László, 1 öntudatos pécsi polgár
#SzentKorona #TiszaCipő #Nemzet #Ifjúság #Kép #Mozgókép #SzabóLászló #NIF
Remek cikk – a kép „mindenható”…
Már Ogilvy is megmondta 30-40 évvel ezelőtt…