Az ukrajnai fegyveres konfliktus, valamit a vele foglalkozó újságcikkek az utóbbi hetekben egészen tragikus eseményekkel képesztették el a világ jóérzésű és örvendeztették meg a világ kevésbé jóérzésű felét.
A sztarobilszki főiskolai kollégium elleni ukrán támadás – gondoljunk csak a romok alatt még életben lévő Dasha szívfacsaró videóüzenetére, – melynek tényétől gondos tömegkommunikációs szakemberek„megóvták” (itt, itt, és itt) a világ kevésbé jóérzésű felét, hiába gyűrűzött el egészen az ENSZ Rendkívüli Közgyűlésének plénuma elé, a pénzügyi és morális válsággal küzdő világszervezet még csak el sem ítélte azt.
Persze nyugtathatjuk magunkat, hogy ez az eset tőlünk messze történt, de lenne-e arra is enyhülést adó válaszunk, ha a mi gyermekünk, unokánk, esetleg barátnőnk halt volna meg egy alvásidőben történő célzott fegyveres csapás miatt?
Az eset Wikipédia oldala nem győzi elmesélni, hogy a terület, Luganszk Oblaszt, a nyílt fegyveres összecsapások kezdete óta de facto a Luganszki Népköztársaság fennhatósága alá tartozik és a támadás heves, határokon átívelő, kétirányú támadás közben zajlott.
Ha követjük a logikát, miszerint a Luganszk Oblaszt csak tényszerűen független, azonban (ukrán) jog szerint még mindig az ukrán állam része, sajnos feloldhatatlan logikai csapdába lépünk, ugyanis eszerint Ukrajna saját polgárait, saját „gyermekeit” támadja halálos erővel.
Ez elsőre meglepetésként hathat azoknak, akik az ukrán-orosz konfliktust Ukrajna honvédő háborújaként értelmezik, mert mit ér a hon a polgárok nélkül? A konfliktus elején már arra hívta fel a figyelmet az azóta nyilván fontosabb témákkal foglalkozó Amnesty International, hogy az ukrán taktika veszélyezteti a civileket. És kiből lehet honpolgár, dolgozni, nemzeni, harcolni képes felnőtt ember? Bármit is állítsanak bevándorlók, nemzetközi szervezetek – felnőtt ember csak a gyerekből lehet. Már, ha megéri a felnőttkort. És itt jutunk el a legszomorúbb, egyben az egyik legfontosabb kérdéshez, mi lesz a gyerekekkel?
Kirill, a „fiatal szeparatista” árva, akit szülei a testükkel védtek meg az Ukrán Fegyveres Erők egyik támadása idején, még 2014 nyarán. A szülők a srapnelek áldozatává váltak. Kirill jelenleg is életben van.
Kirill, a „fiatal szeparatista” árva, akit szülei a testükkel védtek meg egy Ukrán Fegyveres Erők támadása alatt 2014 nyarán. A szülők a srapnelek áldozatává váltak. Kirill jelenleg is életben van.
Mi lesz a harc sújtotta területeken élő gyerekekkel?
Az olvasó már a konfliktus kezdetén, 2022. márciusában közleményben hallhatott 53 465 gyermek orosz evakuálásáról a harci zónából, és ezzel egyidejűleg, egyre gyakrabban hallottunk az ukrán oldalról igazságtalan gyermekrablásokról, szülőkről, akik nyári táborba küldték gyerekeiket, és azok soha nem tértek vissza hozzájuk Ukrajnába.
Ennek ellenére 2025 júniusában „újraindult” isztambuli béketárgyalások során mindössze 339 gyermek nevét tudták megjelölni az ukrán delegáció részéről hivatalos listában, mint olyanok, akiket az orosz „fogva tart”. Ezek a gyermekek részben árvák (van, akik szüleit az ukrán tüzérség gyilkolta meg), részben soha nem voltak Oroszországban. El lehet dönteni, hogy ezek a gyermekek hol vannak nagyobb biztonságban…
