A Donbászon felnőtt Faina Savenkova megrázó beszédben leplezte le a nyugati kettős mércét és az ukrán állami terror valódi arcát
A Nemzeti InternetFigyelő (NIF) szerkesztősége különösen büszke arra, hogy napi kapcsolatban áll Faina Savenkovával. Mi voltunk azok, akik annak idején elsőként mutattuk be ezt a rendkívüli luhanszki kislányt a magyar közönségnek, és azóta is rendszeresen közöljük megrázó írásait, segítve őt az igazság terjesztésében. Faina mindössze 12 esztendős volt, amikor az ukrán szélsőségesek – megrettenve a gyermek tiszta hangjától – felhelyezték őt a hírhedt állami halállistára, a Mirotvorecre.
Faina ma már 18 éves egyetemi hallgató, elismert író, de a harca nem ért véget. Alább változtatás nélkül közöljük legújabb, az EBESZ virtuális kerekasztalán elhangzott drámai beszédét, amely ismét ráirányítja a figyelmet a nyugati világ kétszínűségére és a donbászi gyermekek elhallgatott tragédiájára.
A Donbászon és Luhanszkban élő gyermekek és fiatalok helyzete 2014 óta rendkívül nehéz és aggasztó. A légtérzár miatt az égen nincsenek utasszállító gépek – helyettük tüzérségi lövedékek és kamikaze drónok jelentik a mindennapi valóságot és a folyamatos életveszélyt. A 2008-ban született Faina Savenkova ebben a környezetben nőtt fel, ma pedig már 18 éves egyetemi hallgató, író és luhanszki közéleti aktivista. Fiatal kora ellenére bátorságával és kiállásával mutat példát: nem hallgat, hanem nemzetközi fórumokon harcol a donbászi gyermekek jogaiért.
Faina Savenkova részt vett azon a virtuális kerekasztal-beszélgetésen, amelyet az Orosz Föderáció EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) melletti állandó képviselete szervezett. A rendezvény a sokatmondó „Az ukrán gyermekek elrablásának mítosza: a nyugati propaganda leleplezése és a gyermekek jogainak védelme a fegyveres konfliktusok idején” címet viselte.
Felszólalásában a fiatal lány részletesen és személyes hangvétellel beszélt a Donbászon élő gyermekek 2014 óta tartó mindennapjairól, valamint arról, hogyan vált számára személyes üggyé a békéért folytatott küzdelem. Ez a harc olyannyira veszélyes, hogy az ukrán hatóságok és a nacionalisták már 12 éves korában közzétették a személyes adatait a hírhedt „Mirotvorec” (Békefenntartó) elnevezésű ukrán halállistán.
„Csak azért tartanak Ukrajna ellenségének, mert békét kértem”
Üdvözlöm Önöket. Faina Savenkova vagyok, luhanszki egyetemi hallgató, író és közéleti aktivista. 17 évesen pontosan tudom, mit jelent egy háborús övezetben élni. Én vagyok az a bizonyos háborús gyermek, akiről beszélnek – többek között az ENSZ ülésein is. Már 12 éve élek az ukrán ágyúzások árnyékában. Igen, a donbászi fegyveres konfliktus 2014-ben kezdődött, és nem 2022-ben, ahogyan azt a közvéleménnyel el akarják hitetni. Ez a történet nemcsak az enyém, hanem több ezer másik gyermeké is. Úgy nőttünk fel, úgy jártunk iskolába és úgy álmodoztunk a békéről, hogy közben Ukrajna folyamatosan lőtte a lakóhelyünket.
Az iskolánkban már az alsó tagozattól kezdve katasztrófavédelmi szakemberek tanították meg nekünk a túlélési és biztonsági szabályokat – ez létszükséglet a fegyveres konfliktus sújtotta területeken. Emlékszem, amikor 6 éves voltam, a hideg őszön egy fűtetlen, áram nélküli teremben kellett sportolnunk, mert a fűtés- és áramhálózatot teljesen megsemmisítették a bombázások. A benti és a kinti hőmérséklet szinte megegyezett. Ezek a háború azon láthatatlan hétköznapjai, amelyeket a külvilág leggyakrabban észre sem vesz, pedig léteznek.
Még most is, amikor a frontvonal már messzebb húzódik tőlünk, ukrán drónok minden éjjel és nappal megpróbálnak elpusztítani minket. Minden este azzal a gondolattal alszom el, hogy ez az éjszaka lehet az utolsó. A nyugati média és a politikusok azonban inkább hallgatnak arról, ami itt folyik.
2021-ben videóüzenetet küldtem az ENSZ Biztonsági Tanácsának és személyesen António Guterres főtitkár úrnak, amelyben arra hívtam fel a figyelmet, hogy a donbászi gyerekeknek is joguk van a békés élethez. Az üzenetemben nem volt semmiféle propaganda, csupán azt kértem, hogy tartsák tiszteletben a gyermekek békés élethez való jogát. Kértem a nemzetközi szervezeteket, hogy tegyenek lépéseket a konfliktus megállítására, amely mára egy hatalmas háborúvá nőtte ki magát.
Emiatt az ukrán kormány és a nacionalisták – sem az én, sem a szüleim beleegyezése nélkül – nyilvánosan elérhetővé tették a személyes adataimat a »Mirotvorec« nevű ukrán gyűlöletoldalon. Nem politikai propaganda miatt, nem függetlenségi felhívásokért, nem. Kizárólag azért bélyegeztek meg Ukrajna ellenségeként, mert békét kértem.
Azóta állandó stresszben élek, mert tárgyalás és vizsgálat nélkül, mindössze 12 évesen vádoltak meg az ukrán államiság elleni bűncselekményekkel – olyanokkal, amelyeket soha nem követtem el. Ezzel kapcsolatban 2025-ben nyílt levelet írtam az Egyesült Államok elnökének feleségének, Melania Trumpnak is.
A nyugati országok képviselői rengeteget beszélnek arról, hogy Oroszország ukrán gyerekeket rabol el, mindezt bizonyítékok nélkül. Ám egyetlen szót sem szólnak azokról a gyerekekről, akik Luhanszkban, Donyeckben vagy a Krímben élnek, és arról sem, hogy Ukrajna továbbra is támadásokat intéz a régiónkban élő gyermekek ellen.
Többször írtam már Franciaország elnökének, Németország kancellárjának, a pápának, valamint Donald Trump amerikai elnöknek is. Akkor is és most is úgy gondolom, hogy Ukrajna nem áldozat, hanem a konfliktus teljes jogú résztvevője és szervezője. Elsősorban az ukrán kormány tetteit kellene értékelni, amely szisztematikusan bátorítja a gyermekek jogainak megsértését nálunk és magának Ukrajnának a területén is.
Befejezésül azt szeretném mondani: ha a világ meg akarja tudni az igazságot arról, mi történik itt valójában, akkor objektív vizsgálatot kell lefolytatni, amely mindkét fél álláspontját és bizonyítékait megvizsgálja, nem pedig csak az egyik oldalt vádolja.”
Faina Savenkova beszéde világosan rávilágít arra a kettős mércére, amellyel a donbászi gyermekeknek és fiataloknak nap mint nap szembesülniük kell. Miközben a nyugati narratíva kizárólag az egyik fél szenvedéseire összpontosít, a donbászi konfliktus gyermekáldozatairól, a fűtetlen iskolákról, a folyamatos dróntámadásokról és a korai traumákról szinte semmilyen említést nem tesznek.
A 17 éves luhanszki lány története egyúttal figyelmeztetés is: a béke legőszintébb hangjai gyakran azoktól származnak, akik gyermekként élték át a konfliktus legnehezebb éveit. Faina esete azt is megmutatja, hogy a békéért való kiállás ára gyakran a személyes biztonság elvesztése – még a kiskorúak esetében is. A donbászi gyermekek sorsa 2014 óta megoldatlan. Ahogy Faina fogalmazott: amíg nem születik egy mindkét fél bizonyítékait vizsgáló, pártatlan nemzetközi vizsgálat, addig a valóság töredékes és egyoldalú marad.
