Zetényi-Csukás Ferenc: A NEMZETI GYÁSZUNK NAPJÁN
Két órája zúgnak a harangok, a halálos ítélet kimondatott. A magyar nemzet saját ravatalára érkezett. Erdély testvérem jött meg a torra legelébb, majd Felvidék bátyám után Délvidék nővérem és Kárpátalja húgom mellett Őrvidék öcsém.
Végeláthatatlan tömeg áll a sír felett, Nagy -Magyarország bevégeztetett. Csend van. A szívek dobbanását egyszerre hallani. Ösztönömbe ivódott szokásból szorítom mellemhez bojtárkalapomat. Piros arcú magyar leány lép elém, nagy barna szemekkel, élettel teli orcával. Édes a terhe, csöppnyi életet hordoz szíve alatt: Istentől és embertől áldott állapotban van.
Nézem én ezt az egyszerű leányt és megszégyellem magamat. Hogyan is gondolhattam arra, hogy az élet feladja önnönmagát? Miközben egy kövér könnycsepp kel útjára az arcomon, már pontosan tudom: A hitünk kell, ha meg akarunk maradni a világ népei közül; aki élni akar, azt eltemetni sem lehet! Nincsen bennem kétség; amit Isten egybeforrasztott, azt ember nem választhatja szét.
Együtt maradunk. Mindörökké…
Ma számos kiváló szónok fog emlékezni a nemzet gyászáról, sok derék írástudó vet majd papírra érzelmes szóvirágokat. Én nem versenyezek velük, minden dicsőséget alázattal nekik hagyok. Inkább leülök veled a fűbe, a padra, a patakpartra, bárhol a gúnyhatáron innen és túl, az ideiglenesen elszakított területeken. A jelenről és a jövőről beszélve szelíd szeretettel szólítalak:
Magyar Testvérem!
Én csak bátorítani tudlak és hitedben megerősíteni: Mikor sötét fellegek gyülekeznek hazád egén, mikor gúnyt űznek nevedből és szitokszóvá válik a magyar… Mikor már csak testvéreid értik nyelvedet és úgy hiszed, hogy egyedül ellened az egész átkozott világ… Akkor jusson az eszedbe!
A magyar, Európa legszebb országában, a legkiválóbb földrajzi, gazdasági, hadászati egységében, a Kárpát-medencében őshonos. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Gyönyörű ország, dolgos, becsületes emberek. Valamennyien testvéreid. Szeresd hát őket igazul! Légy rá büszke, hogy magyarnak születtél és büszkén vállald fel!
Nem harsogva, csak csendesen, mint a szellő, vagy akár, mint apró csermely, mely hegyeken át emészti magát. Magyarnak lenni nem kiváltság, sokkal inkább súlyos felelősség. Erős a vállad, hogy vigyed! Hát vidd!
Nincs okod panasz szavára! A legédesebb terhet kaptad. Köszönd meg Atyádnak és Édesanyád csodás méhének! Nem féltelek. Bírni fogod magyar!
A jelen a te kezedben van és erre nincs felmentés, erre nincs kifogás; amit eltemettünk, csak az hal meg igazán. A remény él, és élnie kell, míg egyetlen magyar is lélegzik a Kárpát-medencében! Nagy-Magyarország volt, Magyarország van, és Nagy-Magyarország lesz!
Ezért dolgozz, ezért tegyél!
Vesszen Trianon, és vesszen vele együtt az 1947-es párizsi-békeszerződés!
1920. JÚNIUS 4. 16:32 – ZÚGJON A HARANGSZÓ A MOBILODON! – HOGYAN? OLVASD EZT EL!