Stoffán György: Katolikus iskola a Dobrev-klán mellett – ez lenne a Patrona Hungariae?

Most, amikor a DK-s gyilkos-utód pártja is „ráröppent” a tanári elégedetlenség és a kormány súlyos és talán szándékos tehetetlensége okán kialakult kormánybuktatási szándékra, döbbenten olvasom a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont tanárainak szolidaritási nyilatkozatát (alább).

„NYILATKOZAT

Mi, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont alulírott tanárai, lelkiismereti kötelességünknek tartjuk, hogy kiálljunk az utóbbi időben a véleményük felvállalása, tiltakozásuk miatt elbocsátott tanárok mellett! Tanártársaink elbocsátása nem megoldás az ország jövőjét érintő oktatásügyi válságra. Kérjük felelős vezetőinket, hallják meg a tanárok szavát, kezdeményezzen az oktatásirányítás érdemi szakmai párbeszédet!

2022. december 8.”

A nyilatkozatot negyvenöt tanár írta alá, ami nem azért elkeserítő, mert aláírták, hanem azért, mert ha ezek a tanárok sem értik mi a célja ennek a külföldről fizetett és irányított belháborúnak, és kik irányítják itthon ezeket a tüntetéseket, akkor itt minden elveszett. Felmérhetetlen az a közös bűn és e bűn majd később érzékelhető eredménye, amelyet a pedagógustársadalom és a kormányok követtek el a magyar nemzet ellen, beleértve a mai kormányt is, amelynek megbuktatásával végzetes nemzeti tragédiát idézhet elő bárki, aki vakon követi a magyar nemzet ellen harcoló liberális és kommunista eszméket valló külföldi gazdáit.

A probléma nem mai keletű, tehát a lázongó pedagógusoknak már a rendszerváltás előtt látniuk kellett volna, milyen gyermek-, és társadalomellenes intézkedéseket hoz a mindenkori kormány, a mindenkori oktatási miniszter. Három évtized alatt folyamatosan fel kellett volna tárni a jelentkező szakmai és erkölcsi problémákat, s azok orvoslását kellett volna sürgetni, tárgyalóasztal mellett megbeszélni.

A gyurcsányi elbocsájtások, a pedagógusbérek változatlanul hagyása, a nevelés és oktatás lehetőségeinek teljes megszüntetése, a művészeti tantárgyak semmibevétele, a zeneoktatás megsemmisítése, az ostobán elfogadott, indokolatlan „gyermekjogok” bevezetése és sorolhatnánk… idején a pedagógusok csendben voltak, és minden intézkedést ócska cseléd módjára követtek. Ma mindezért egyetlen kormányt, az Orbán-kormányt teszik felelőssé, meglehetősen aljas és saját maguknak is ártó módon.

Igaz, ennek a kormánynak is súlyos bűne, hogy nem állított fel oktatási minisztériumot, és provokatív módon a belügyminisztériumra bízta az oktatás ügyét, amely maximum arra képes, hogy a falábú alföldi pálinkafőzőre és kenyeret lopó cigánygyerekre lecsapjon. Miden mást politikai utasításra tesz, oktatási és pedagógusi szakértelem nélkül. Bizonyára volna érv arra, hogy miért nincs oktatási minisztérium, de ezt semmilyen magyarázat nem tudja elfogadhatóan alátámasztani, hiszen egy oktatási minisztérium számos osztálya és főosztálya az oktatásügy ezernyi szegmensét irányítja magasan kvalifikált szakemberek által… már ahol van ilyen minisztérium. Ám, egy ilyen összevont minisztérium, képtelen a tanügy minden baját és problémáját szakterületenként megoldani. Hasonlóképpen az „egyszemélyes”, nem szakminisztériumi irányítású szakképzéshez, ahol a szakképzési centrumokat is többnyire hozzá nem értő, pedagógusképzettséggel nem rendelkező gazdasági szakemberekre bízták, akik cégként működtetik ezeket a centrumokat, nem kevés kérdést felvetve az anyagiakat illetően.

A kormánybuktatásra „szakosodott”, politikai lázításra és pénzért tüntető tanárok tehát, egy olyan célt szolgálnak, amely saját vesztüket is okozhatja, mert amennyiben a DK-s vagy egyéb külföldről fizetett csőcselék kerülne a mostani kormány és Orbán Viktor helyére, úgy minden uniós követelés teljesítésével ráköszöntene országunkra az, amit Nyugat-Európában látunk, tapaszalunk. Az idegen inváziótól a genderig, a gyermekek nem-átalakításától a drámai egyházüldözésig és a nemzeti hagyományok törvénnyel alátámasztott büntetéséig.

A kormánynak és a pedagógusoknak tehát, mielőbb tárgyalóasztalhoz kellene ülnie, mert a nemzet sorsa az ő felelősségük. El kellene szakadni végre a kapitalizmus őrületétől, fel kellene fogni a nemzeti érdekek megvalósításának elengedhetetlen fontosságát, és nem csak beszélni, de cselekedni is kellene az oktatásügy bajainak orvoslását illetően. A baj valóban nagy, de ez nem csak az egyik vagy a másik oldal bűne, hanem minden érintett illetékesé, mindenkori pedagógustól a mindenkori kormányfőig. Mert nem Orbán Viktor vagy elődei nevelték telefonnyomkodó üresfejűekké a magyar fiatalságot, de a mindenkori kormányok követték vakon, a nemzetidegen oktatási parancsokat, amelyeket az uniós tagságunk kötelezettségei tapostak ki belőlünk jó pénz ígérve, amit persze soha nem fizettek ki tisztességesen. Ab ovo látnivaló volt, hová vezet az uniós tagság az oktatásügyet illetően, de sem pedagógus sem kormány nem tett lépéseket azért, hogy ez ne így történjék. Ma pedig, már nemzetellenes törekvéssé vált az oktatásügy láthatóan megfeneklett problémahalmaza.

Oktatási minisztérium nélkül, megfelelő szakembergárda nélkül és józan, gyűlöletmentes hozzáállás, valamint következetesség nélkül nem lesz megoldás és bekövetkezik a tragédia. A róka fogta csuka és a csuka fogta róka helyzetet fel kell számolni! Megoldás pedig, minden bajra van! És nem a „Patronások” DK-t támogató nyilatkozata, vagy a katolikus iskolák belvárosi felvonulása megoldás, mint az sem megoldás, hogy az Uniós pénzek kifizetetlenségére hivatkozunk a megoldatlan bérprobléma okaként. (Megjegyzendő, hogy a Patrona Hungariae tanárai jóval magasabb bérek mellett tüntetgetnek, állnak ki a DK politikai gyűlölködése mellett, és az egyház a fenntartójuk, nem az állam!)

A magyar oktatásban ugyanis nem a 3-400 ezres pedagógusbérek alacsony volta, vagy az iskolákat működtető technikai személyzet 150-170 ezres koldus-nettója a legnagyobb baj, bár ez is alapvető és megoldandó probléma, hanem a szakemberhiányos központosítás, a cinikus és gyűlölködő hozzáállás, az általánosítgatás, és a problémák felvetőinek közellenséggé való kikiáltása. A politika minden oldalról rátelepedett az oktatásügyre. És ahol megjelenik a politika, ott megjelenik a tömény hazugság is. Hazugságra pedig, nem lehet jövőt építeni! A kihasznált, tapasztalatlan, és az alapvető tudás híján lévő gyermekekről viszont szó sem esik… noha ezeket a gyermekeket törvényellenesen kihasználják a gyermekjogok szószólói, a politikát szolgáló, liberális és kommunista tanárok és szakszervezeteik.

Öreg, bölcs barátom fogalmazta meg érthetően az állam működésének alapfeltételeit: „Ahol a katona, a rendőr és a pedagógus nincs megfizetve, ott soha nem lesz rend és békesség. A parlamenti képviselők horribilis keresete nem jelent mást, mint azt, hogy pénzért bármire képesek lesznek, mert a pénz és a hatalom elveszi az emberi tartást, az értelmet és a józanságot. Demokráciával csak büdös, összetákolt, légyjárta, kertvégi reterátot lehet építeni, országot nem! Országot csak következetes rend tud fenntartani. ”

Ps.; A Horthy rendszerben egy tanító tisztességes fizetést kapott, s el tudta látni népes  családját, és tekintélye is volt. Ma ez sajnos nem megy egy fizetésből. S tényleg nem Brüsszelre várva, “ha majd megjön a pénz, akkor rendezzük az ő fizetésüket is”. A szocik tették tönkre a tanári hivatást, hisz az értelmiségi gyerekek eleve hátrányt szenvedtek mindenütt. Most pedig politikai tőkét akarnak kovácsolni abból, hogy ez a kérdés nincsen rendezve, holott a tanároknak ők ártottak a legtöbbet, s ha átvennék az uralmat, akkor jaj a pedagógusoknak.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)