Stoffán György: Európai merénylet Valentina Lisitsa és a kultúra ellen – a Margitszigeten is

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

„A Margitszigeti Színház lemondta Valentina Lisitsa ukrán oroszbarát zongorista fellépését. A közlemény szerint a Margitszigeti Színház vezetése Ljubov Nepop ukrán nagykövet tájékoztató leveléből értesült a zongorista megdöbbentő megnyilvánulásáról, miszerint a művésznő az orosz “agresszorok” által megszállt Mariupolban május 9-én koncertet adott.” – írja a nemzeti sajtó éllovasa, a Vadhajtások, az MTI híre alapján.

A hír megdöbbentő. Magyarországot is elérte az európai esztelenség. Begyűrűzött ez is, mint minden újkeletű európai értéknek nevezett aberráció. Úgy tűnik, hogy a művészet is az ostobaság áldozatává válik. Itthon is.

Igaz, mindig kiráz a hideg, amikor a „művelt nyugatot” emlegetik, az „európai értékekről” szónokolnak Brüsszelben vagy az „európai demokráciát” hozzák fel példaként, Magyarország kormányát gyalázva…

Ezzel szemben ma, az európai vezetés kifejezetten Adolf Hitler szellemiségét sugározza. Valamiféle új, torz nácizmus van a levegőben, amikor Csajkovszkij, Muszorgszkij, Borogyin, Rubinstein, Glinka vagy éppen George Gershwin műveit tiltják le orosz származásuk okán, egy-egy szerzőről elnevezett zenei versenyt tiltanak be, karmestereket, operaénekeseket, színművészeket rúgnak ki származásuk miatt. Ám, ez még rosszabb, mint ama bizonyos kor.

Melyik szövetséges államnak jutott eszébe Goethét, Bachot vagy Händelt tiltani abban a veszedelmes korban, amikor a halált hozó birodalom uralta Európát? Senkinek! És kinek jutott eszébe akkor, hogy művészeket, írókat alkotókat diszkrimináljanak? Egyedül a hitleri szellemiség volt ilyen. A náci őrület. Azért öltek, mert egyetlen nép elleni gyűlöletükben tobzódtak… mint ma az Unió és a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft. Igaz, egyelőre még nem ölnek, de ha az Unió ezt rendeli el… akkor mi lesz? Megteszik, ha a nagykövetasszony úgy kívánja?

Jönnek a vagonok, és aki nem ért egyet azzal, hogy egy népet, egy nép kultúráját  ki kell irtani, azt elviszik? Aki a B-moll zongoraversenyt hallgatja, annak forró ólmot öntenek a fülébe? Aki ki meri mondani, hogy „egy amerikai Párizsban” járt, annak kivágják a nyelvét? Aki Igor herceget vagy az 1812-es dátumot említi megy a táborba?

Hová jutunk ezzel a kultúra-gyilkos szellemiséggel, ezzel a beteges mentalitással?

A művészet, a művész, az előadó nem a politikai meggyőződését adja elő, hanem a művet, amely megnyugtat, amely felszabadítja a lelket, amely táplálja az érzelmeket. Előadni pedig, nem mindenki tud, csak az, aki művészi fokon megtanult játszani egy-egy hangszeren, aki el tudja olvasni Csajkovszkij vagy Prokofjev csodálatos dallamait, aki együtt tud lélegezni a közönséggel és valami olyat nyújt, amit kevesen tudnak nyújtani: a rég elhunyt szerző gondolatvilágát, érzelmeit…

A művelt Európa ma ismét meg akarja ölni Radnóti Miklóst, Richter Gedeont, Szerb Antalt… és a sarki zöldségest, az életet szerető fiatal lányokat és fiúkat, a szegedi csodarabbit… mert idevezet, ha a kultúrát meggyilkolják eszement háborús őrületükben. Ezt egyszer már megélte Európa, de nem tanult belőle. Ismét német vezetéssel, ismét nácizmus kelt ki a sárkánytojásból, és ismét vannak aljas követői ennek a művészetellenes, gyűlölködő, hitleri őrületnek, amit még a „Generalissimus” sem engedett meg magának, hiszen a háború alatt és után is felcsendültek a nagy német szerzők művei, a szovjet birodalom koncerttermeiben.

Ne kövesse tehát, egyetlen kulturális intézmény sem ezt az őrült, aberrált magatartást Magyarországon. Hallgassuk a kultúra édes gyümölcseit, az orosz dallamokat, orosz vagy ukrán előadók tolmácsolásában, függetlenül a művész politikai meggyőződésétől, ami a jelzett és általam kifogásolt esetben nem igazolt… „A zene mindenkié”… és senkinek nincs joga a kultúrát, a zenét, annak nemzeti hovatartozása miatt betiltani! „Ha a zene megszűnne, az emberiség szíve megszakadna” – mondta Kodály Zoltán.

Ma, amikor látom, hogy a művészet, az irodalom a gyűlölet darálójába kerül, úgy érzem megszakad a szívem… kivált, amikor saját hazámban is megtapasztalom az emberi aljasság és primitívség eme keserű valóságát! Bízom abban, hogy az ősi, lelket felrázó, Istent dicsérő ortodox dallamokat nem akarja egyetlen állam sem betiltani, felcsendülhetnek azok a koncerttermekben is… mint az édes-bús, tajgát idéző orosz népdalok.

Remélem, hogy egy másik művészeti intézmény jóvá teszi a Valentina Lisitsa zongoraművésznő és a zene elleni merényletet…

 

Kapcsolódó:

A Mariupolban fellépett fiatal zongorista nem kell a Margitszigeti Színháznak

Facebook hozzászólások
%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás