Stoffán György: Az újrainduló vagonok kora – 2024.

Most még nem látunk felemelt kezű, megkülönböztető jelzéssel kötelezően ellátott, és kötelezően gyűlölt tömegeket… de alakul a helyzet. Ma csak közösségi – nemzeti, keresztény, zsidó – oldalakat tiltanak, mert ezek az oldalak, amelyek Istent és a szeretetet hirdetik, ma nem férnek bele a beteg világ szellemiségébe.

Eddig meggyőződésem volt, hogy csak keresztényüldözés van. Eddig! Ma azonban, látom élesen kirajzolódni újra annak a kornak a körvonalait, amelyet úgy neveztek gyermekkoromban, hogy „vészkorszak”. Mert abban a „vészkorszakban” hasonló dolgok történtek Európa szerte, mint ma. Mindenki bűnös volt, aki nem értett egyet a birodalmi hatalommal. Aki az emberi méltóság szolgálatába állt és mentette azokat, akiket hamarosan ismét menteni kell. Így, éppen olyan nemes egyszerűséggel dobták ki a száguldó autóból Kálló Ferenc esperest, börtönözték be Mindszentyt, és fenyegették meg Márton Áront, mint ahogyan végeztek az egész életét az emberiesség oltárán feláldozó Richter Gedeonnal és sok hasonló nagyszerű magyar zsidóval. Ma is ezt látjuk, egyelőre csak Európában, de vannak események az online térben, a hol már festik a Dávid-csillagot…

Mindegy, hogy keresztény vagy zsidó, ha normális, és nem ért egyet azzal az aberrált szemlélettel, amely ma uralja Európát és a világot. Ismét elborult agyú, őrült senkiháziak irányítják a gyűlölet hullámait azok ellen, akik száz éven belül már nem egyszer megérezték a gonosz leheletét: nekünk 1919., majd Trianon és Párizs, a magyar zsidóknak ezen kívül 1944, azaz, a vészkorszak…

Igaz, ma még nincsenek – Magyarországon! – gettók, nem festenek az üzletekre Dávid-csillagot, de van már hangoskodó gyűlöletkeltés, és a társadalom aljas, primitív proli része saját gyermekeit sem kímélve követi a gyűlöletre szólítót, a közbotrányt okozót, mert mindegy, ha a gyereke ott pusztul a fronton, de legalább újra üvöltheti a saját torz agyában született gyilkos gondolatait, elmebeteg vezére irányításával.

Hová vezet mindez? Kinek jó, hogy 1919., 1944., 1948., 1957. után ismét ugyanaz a proli söpredék ordítozzon, ugyanabban a stílustalanságban, ugyanúgy a nemzet vesztét akarva, gyilkosságról álmodozva?

Most még nem látunk felemelt kezű, megkülönböztető jelzéssel kötelezően ellátott, és kötelezően gyűlölt tömegeket… de alakul a helyzet. Ma csak közösségi – nemzeti, keresztény, zsidó – oldalakat tiltanak, mert ezek az oldalak, amelyek Istent és a szeretetet hirdetik, ma nem férnek bele a beteg világ szellemiségébe.

Ha rajtuk múlna, talán már ott állnának a vagonok a józsefvárosi pályaudvaron, de egyelőre nem állnak ott. Volna még időnk tehát, ezt az aljas, istentelen és nihilista szellemiséget megfékezni. Hiszen, aki időt nyer, életet nyer… A kérdés csupán az, hogy mi, akik a gyűlölet és a káosz ellenségei vagyunk, nem késtünk-e el? Van-e bennünk erő és bátorság szembeszállni? Felismertük-e, hogy önmagában a Békemenet sem megoldás Isten nélkül? Meri-e vállalni – ha egyáltalán felkérik rá a szervezők –, egy zsidó, egy katolikus, egy protestáns pap, lelkész, hogy kiálljon a Margitszigeten a tömeg elé és imára, könyörgésre, hitre szólítsa az ott összejött nemzetet? Elég-e ha sok ezer ember csak megmutatni akarja, hogy sokan vagyunk?

A vagonok dohos, büdös levegője elárasztja Magyarországot, ha hagyjuk, hogy az online térben elkezdjék felfesteni a kirakatokra a Dávid-csillagot és a templomokra a trágár, gyalázkodó feliratokat? Mert elkezdték!

Már csak az a kérdés, hogy a jelen kor vagonjait merre irányítják majd. Vagy elintézik azzal, mint a románok 1944-ben a jászvásári pályaudvaron, amikor meztelenre vetkőztetett embereket vízzel locsoltak, mínusz 22 fokos hidegben? Nem tudjuk! Mert ma még csak az látszik, hogy elindult az európai gyűlölet-lavina. A francia emirátusban keresztényeket és zsidókat ölnek, az imádságért börtön jár, nálunk pedig letiltják a józan gondolatokat közreadó közösségi oldalakat…

A történelem ismétlődik – mondják. Érdemes tehát, június 9-én időt szakítani arra, hogy legalább elmondjuk a véleményünket, megőrizve ezzel saját lelkiismeretünk tisztaságát egy vokssal. Igaz, a voksokat is a vagontulajdonosok számolják… de hátha…

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: A varsói gettó leghíresebb képe. A nácik kiürítik a gettót és a treblinkai megsemmisítő táborba hurcolják a zsidókat 1942-ben / Fotó: USHMM